Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)

1902-10-25 / 113. szám

4. oldal. ZEMPLÉN. Október 25. — Felelős szerkesztőnk távollé­tében a szerkesztésért a főszerkesztő felelős. — Kinevezések. A király Kail Béla kassai ítélőtáblái tanács-jegyzőt a varannói kir. járásbírósághoz járás- biróvá nevezte ki. — A pénzügyminisz­ter a sátoraljaújhelyi pénzügyigazga- tósághoz Hocsák Bélát fogalmazó­gyakornokká kinevezte. — Áthelyezés. Dobler Lajos sze­rencsi posta- és távirótiszt Rimaszom­batra, — Kemény László Budapestről Szerencsre áthelyeztetett. — Halálozás. Vettük a követ­kező gyászjelentést: Létkai és varal- lyui dr. Pap Lászlónó szül. vajda­hunyadi Orbonás Amália a saját és gyermekei Viktor és Elvira, valamint az összes rokonok nevében fájdalom­tól megtört szívvel tudatja, hogy hőn szeretett férje, illetve a jó apa és odaadó rokon létkai és varallyui dr. Pap László nyug. kir. Ítélőtáblái biró stb. f. évi október hó 22-én reggeli 3 órakor életének 63-ik és boldog házasságának 28-ik évében hosszas szenvedés és a halotti szentségek áj- tatos felvétele után az Urban elhunyt. A megboldogult hült tetemei f. hó 23-án, délelőtti 11 órakor fognak a Gyárvárosi, Andrássy-ut 3. sz. alatti gyászházban a gör. kath. egyház szer­tartása szerint beszenteltetni és Szász- régenbe elszállittatni, hol f. hó 24-én d. u. 2 órakor az ottani sirkertben lévő családi sírboltban fognak örök nyugalomra elhelyeztetni. Az engesz­telő szent mise-áldozat f. hó 25-én d. e. 10 órakor fog a szászrégeni gör. kath. plebánia-templomban a Minden­hatónak bemutattatni. Áldás és béke porai felett 1 Temesvár, 1902. évi ok­tóber hó 22-én. — Részvéttel értesü­lünk dr. Pap László elhunytáról an­nál inkább, mivel az elhunyt a sá­toraljaújhelyi kir. törvényszéknél is huzamos időn át működött s egyik kedvelt alakja volt az újhelyi társa­ságnak. — A közigazgatás egyszerűsítése. A közigazgatás egyszerűsítéséről szóló törvény alapján alakított egyszerűsí­tési rendeletek, úgymint a vármegyei és járási, a községi és körjegyzői, a közigazgatási bizottsági, az árvaszéki és gyámhatósági ügyvitelről, továbbá a megye pénztárak és számvevőségek behozataláról szóló törvény és szabály- rendelet 1903. évi január 1-én halaszt­hatatlanul életbe fognak lépni. A bel­ügyminisztériumba már az utolsó mun­kát végzik e rendeletek kidolgozásán. E nagyjelentőségű miniszteri rendele­teket, amelyek alapján az egész köz- igazgatási ügyvitel az ország 64 várme­gyéjében azonos, összhangzatos, egyön­tetűvé, gyorsabbá, olcsóbbá és ponto­sabbá Jesz, még oly időben teszik közzé, hogy az érdekelt hatóságoknak elég idejük maradjon a rendeletek áttanul­mányozására és a szükséges nyomtat­ványok beszerzésére, valamint a kor­szakos reformmal kapcsolatos előké­születi cselekmények elvégzésére, úgy, hogy ez az igen mélyre nyúló újítás minden akadály nélkül átmehet a köz­életbe. Felemlítjük, hogy az uj rend értelmében minden törvényhatóságnak külön hivatalos lapja lesz, mely a vi­déki hírlapirodalmat jelentékenyen fel­lendíti. Az egyszerűsítési javaslatok első csoportját, mely a megyei ügyekre vonatkozik, valószínűleg már október végén közrebocsájtják és a többi ren­delet is ezután rövid napok alatt közzé fog tétetni. Ezek a rendeletek a kidol­gozás, a szerkesztés tekintetében is a legtökéletesebb munkálatoknak ígér­keznek. — Esküvő. Fényes esküvő volt e napokban Ungváron. Ferenczy La­jos turja-remetei m. kir. erdész eskü­dött örök hűséget Tomcsányi Már­tának, Tomcsányí Ödön ungvár- megyei főpénztáros leányának. A pol­gári házasságkötést Lőrinczy Jenő alispán végezte, mig az ev. ref. tem­plomban Komjáthy Gábor teljesítette az egyházi esketést. — Templomszentelés. A megyasz- zói ujo nnan renovált ev. ref. tem­plomot fényes egyházi ünnepség kö­zött adták át rendeltetésének. Keresz- túry József esperes-lelkész a templo­mot egészen megtöltő hívek előtt alkalmi imát mondott, ezt megelőző­leg pedig rövid beszéd kíséretében megnyitotta a templom ajtaját. Az egyházi szertartást Hézser Emil egy­házmegyei főjegyző végezte, mig az úrvacsora kiosztását Székely Imre harkányi lelkész telj esitette, mialatt Kenyeressy Árpád tisza-luczi lelkész két csecsemőt keresztelt meg. Á templomi szertartások befejezése után délben bankett volt, melyen a többek között jelen volt Matolai Etele alis­pán, Pintér István főszolgabíró, dr. Kovács Gábor mint az alsó-zempléni ev. ref. egyházmegye küldötte stb. Ebéd alatt természetesen nem volt hiány a szebbnél-szebb pohárköszön­tőkben sem. A bankettről Andrássy Dénes grófnak, a jótékonyságról álta­lánosan ösmert főurnak és áldott lelkű nejének üdvözlő táviratot küld­tek. A bőkezű gróf ugyanis Megyasszó község ev. ref. templomának építési költségeire 24 ezer koronát küldött. Azonkívül táviratilag üdvözölték Kun Bertalan püspököt is. Este látogatott táncmulatság volt, mely a reggeli órákig tartott. — Virág Toncsi a neve ama hír­neves nő-imitátornak, aki ma és hol­nap este mint vendég lép föl a Friss­féle étteremben működő magyar dal­társulat szereplőivel. A nő imitator élethűen utánozza Blaha Lujza, Kűri Klára és Fedák Sári művésznőinket különféle szerepeikben, csodálatos ha­sonlatossággal. A berlini Wintergar­ten és bukaresti Folies Buleward ked­venc nőutánzójának eme két fellép­tére felhívjuk az érdeklődők b. figyel­mét. — Lelketlen anya. Pár héttel ez­előtt Czukermann Álbertné Bodrog- Szerdahely és Szomotor községek kö­zött a szőlőben egy gyermeket talált, akit a kassai lelencházba vittek, mely­nek igazgatója a gyermeket, mivel kiléte megállapítható nem volt, Szer­dahelyi Gellért névvel látta el és özv. Csorbán é-nak adta daj kaságba. A ke­resztelőt a gyermekmenhely igazga­tója e hó 19-ére tűzte ki és oda a gyermekkel a tápanyát is megidézte. Ez megjelent, de vele jött Bohács Vilmosné is, aki azt vallotta, hogy a gyermek az övé és ő Czukkermanné- nak odaadta azért, mert azt hitte, hogy ez örökbefogadja. A rendőrség­hez tették most az ügyet, mely eré­lyesen nyomozott és a vizsgálat ada­taiból kitűnt, hogy gyermek kitételről lehet szó; ezért az ügyet a kir. ügyész­séghez tette át. — A pálinkagyártás megrendsza- bályozása. Újabb időben alig főznek már pálinkát s a pálinka elnevezés alatt forgalomba kerülő ital, különö­sen a sokféle likőr, mind „hideg utón“ készül. A burgonyából, kukoricából vagy más gabonából főtt szeszt víz­zel higitják, cukorral, illő olajokkal vegyitik, megfestik és áruba bocsát­ják, mint finom, finomabb vagy leg­finomabb valódi pálinkát. Holott ez tulajdonképen hamisítvány s ami en­nél is fontosabb: rendszerint mérget is tartalmaz. A dolog hosszabb idő óta foglalkoztatja már a földmivelési minisztériumot is, s amint a szüksé­ges előtanulmányok befejezést nyer­nek — ami nem sokára várható — a pálinkagyártásnak ezt a módját ala­posan megfogják rendszabályozni. — Részleges napfogyatkozás lesz október 31-én, mely nálunk is látható. E fogyatkozás d. e. 7 óra 29 perckor kezdődik és 8 óra 54 perckor végződik. Legnagyobb elsötétedés 7 tizedrésze a nap átmérőjének. — Mikor a kántor elalszik. Egyik szomszédos községben a következő mulatságos eset történt. Vasárnapi istentiszteletre gyűltek össze hívek. A kántor uram is elfoglalta helyét s várta a templomba sereglő hívek ér- keztét. Megkezdődött az istentisztelet, elhangzott a buzgó ima, mely után kántor uramnak kellett volna meg­kezdeni énekét. De a templomban csend, néma csend honolt. Á hívek feszült várakozással tekintettek a kán­tor ur helyére, de uram bocsá’, kán­tor uram — ki ősi szokás szerint bi­zonyára jól a csutora fenekére nézett — bús fejét két tenyerébe hajtva, világi gondjai elől Morpheus ölelő karjaiban keresett menekvést . . . magyarul mondva aludt, mint a tej és jóízűen hortyogott. Egy élelmes nebuló feltalálta magát és hirtelen megkezdte az éneket, melyet a hívek ájtatosan kisértek; de kántor uram csak alszik tovább édesen. Vége van az istentiszteletnek, a hívek kivonul­nak a templomból, az egyházfi is már távozni készül, midőn a kántor ur felébred. Nagyot nyújtózva néz szét s bosszúsan látja, hogy a templom még mindig üres. Méltatlankodva dörmögi, hogy biz nem vár ő itt to­vább, megy haza. A gondolatot tett követte és azzal, mint aki a dolgát a legjobban végezte, csendesen haza ballagott. Rendőri hírek. Lopás. E hó 23- áról 24-ére menő éjjel ismeretlen tet­tes ellopta Vadászi Antal tiszta fehér szőrű, erősen hízott angol sertését. A sertés-tolvajt keresi a rendőrség. — Ügyetlen betörő. Valami éhes tolvaj október 23-ára virradóra az ablak ki- íeszitése után behatolt Dubay Ferenc mézeskalácsos Alsó-Zsólyomkai laká­sának éleskamarájába és a sok sódar, zsir és egyéb jóizü élelmiszerek közül csupán nehány üveg befőtet és egy maroknyi tepertőt vitt el — Liba tolvaj. Hercz Miksa helybeli íalmud- tanitó kárára ismeretlen tettes három darab libát lopott. — Szerencse a szerencsétlenség­ben. A jónevü L. vendéglős nemrég eladta üzletét, hogy San-Franciscoban élő gyermekeihez költözzön. Körülbelül 60,000 koronával kelt útra. Ismerősei alig gondoltak már reá, mígnem itthon az a hír terjedt el róla, hogy L -et Brémában, midőn az Amerika felé in­duló hajóba akart szállni, ügyes zseb­metszők teljesen kifosztották. Ugyan­ezen időtájt L.-nek egyik ifjúkori ba­rátja egy hosszú panaszos levelet ka­pott, melyben L. igazolta a hirlapköz- lemények valódiságát és arra kéri O. barátját, hogy jönne segítségéül azon­nal Brémába. A baráti kötelék folytán O. azonnal elutazott. 8 ma, 0. felesége, a következő meglepő levelet kapta fér­jétől: »Képzeld csak, hogy L,-nek a nagy pechje meliett minő nagy a sze­rencséje ! A gazemberek kilopták zse­béből a pénzzel telt tárcát és ezt ki­ürítve, eldobták. A rendőrség magta­lálta a tárcát és ebben nem talált egyebet, mint egy sorsjegyet, melyet L. a Török A és Társa bankházánál, (Budapest, VI., Teréz-körüt 46.) vásá­rolt. Közben az osztálysorsjáték húzá­sai voltak s te emlékszel reá, hogy elutazásom előtt Töröktől huzási jegy­zéket kértem. Amint L. sorsjegyét mu­tatta, anélkül, hogy bármire is gondol­tam volna, megnézem a sorsolási jegy­zéket és látom, hogy L. sorsjegyét nagy nyereménynyel húzták ki. Kép­zelheted, mennyire örült ennek L. ba­rátom « SZÍNHÁZ. Színházi levél. Kassa, — okt. 25. A kassai színészet — és ezt öröm­mel adjuk hírül — fordulóponthoz jutott. Átmelegedett a közönség, meg­olvadt ama bizonyos jégréteg, mely egy idegen társulatot rendesen elvá­laszt első időkben a közönségtől s a tartózkodó hangulat egyszerre átcsa­pott a legnagyobb elismerés megnyil­vánulásába. Nagy és becses érdeme ez Komjáthy Jánosnak, az uj kassai színigazgatónak. Hogy pedig a siker — mely any- nyi nemes törekvés után el nem ma­radhatott, már oly rövid idő alatt megjött, az — szinte csodálatos — a drámai előadásoknak, a komoly mű­vészi irányzat keresztülvitelének kö­szönhető. Egy nevezetes balvélemónyt döntött meg ez a tény. Általános ugyanis a vélemény, hogy e „vidéknek“ csak az operette kell. A móka, a bolondság, amin el­szórakozik az ember. A dráma csak amolyan töltelék, amelyet azért mu­száj adni, mert mégsem következhe- tik bohózat s operett egymás után mindennap. Ez amolyan lebecsülése a vidéknek, mintha a jó vidék nem tudná sem segíteni, sem méltányolni a komoly irányzatot s mintha színé­szei sem volnának, akik vállalkoz­hatnának az igazi missió teljesítésére. Nos hát ez merőben téves felfo­gás, mert sehol inkább nincs helye a művészet igazi kulturális hatásának, mint a vidéken. Ahol még tudnak lelkesülni az emberek, ahol a szép, a nemes dolgokat méltányolják s ahol a talajt még nem tudta teljesen tönkretenni az a sorvasztó irányzat, mely a romlott világvárosok felől tör utat majd minden művészet terén, de leginkább a színészetnél. íme, Kassán az első Shakespeare előadásra szinültig megtelt a ház. A „Makrancos hölgyet“ adták, s az igaz­gató pár a két nagy szerepet Peto- ruchiót és Katát bravúrosan játszotta meg. Ok állanak élén a lelkes fiatal gárdának, mely komoly törekvéssel tör előre a nemesebb irányok felé. Mert ennél a társulatnál még a triviális dolgok is átfinomulnak. A pajkos opperetteket azzá teszi az a diskrét igazi művészet, amelylyel Komlossy Emma a fő szerepeket creálja. Ez a kitűnő művésznő annyira meghódította a kassai közönséget, s olyan sikereket arat, amilyenre régen volt példa Kassán. Legutóbb is az „Egyiptom gyöngyé“-ben ért el igen szép sikert, aminthogy ez az előadás általában nagyon tetszett. Palásthy Sándor, ez a talentumos fiatal ember, szintén nagy sikert ara­tott, s az előadás érdeméhez az is hozzájárult, hogy a fiatal karmester: Márthon Géza egy nagyon ügyes be­tétet szerzett s ez a zeneszám zugó tapsot váltott ki a nagyközönségtől. Melchior. IRODALOM. Spleen. »Jövel ... jövel Bimini. . .!< I. Ah ! mily jó volna messze menni, — Valahol csendbe megpihenni 1 Nem élni itt a céltalannak, De élni ott, hol enyhet adnak. Nem élni itt a zűrzavarba, Ez önző, léha forgatagba. De élni ott, hol nincsen éjjel Csak fényözön van szerteszéjjel. Elmenni innen messze tájra: Egy ismeretlen, uj világba. Nem lennék álmok ballgatagja, Vágyak betegje, gúny lovagja . . . Milyen jó volna messze menni, Itt nem érdekel senki, semmi . . . Áh! oly jó volna messze szállni, És ide vissza nem találni . . .! II. Hogyha egykor oly vidékre, Olyan helyre találnék rá, Hol nyugodtan élhetnék ón *-(! S nem az ügyek fórumán: Nem tartana semmi vissza, Odaadnám minden kincsem: Éjszakák romantikáját S orgiáknak vad zaját. Od’adnám jövőm reményét, Odaadnám földi üdvöm, Ráadásul még talán a Vaskorona-rendet is.-th.

Next

/
Thumbnails
Contents