Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)

1902-10-25 / 113. szám

4. oldal.

ZEMPLÉN.

Október 25.

— Felelős szerkesztőnk távollétében a szerkesztésért a főszerkesztő felelős.

— Kinevezések. A király Kail Béla kassai ítélőtáblái tanács-jegyzőt a varannói kir. járásbírósághoz járás- biróvá nevezte ki. — A pénzügyminiszter a sátoraljaújhelyi pénzügyigazga- tósághoz Hocsák Bélát fogalmazógyakornokká kinevezte.

— Áthelyezés. Dobler Lajos szerencsi posta- és távirótiszt Rimaszombatra, — Kemény László Budapestről Szerencsre áthelyeztetett.

— Halálozás. Vettük a következő gyászjelentést: Létkai és varal- lyui dr. Pap Lászlónó szül. vajdahunyadi Orbonás Amália a saját és gyermekei Viktor és Elvira, valamint az összes rokonok nevében fájdalomtól megtört szívvel tudatja, hogy hőn szeretett férje, illetve a jó apa és odaadó rokon létkai és varallyui dr. Pap László nyug. kir. Ítélőtáblái biró stb. f. évi október hó 22-én reggeli 3 órakor életének 63-ik és boldog házasságának 28-ik évében hosszas szenvedés és a halotti szentségek áj- tatos felvétele után az Urban elhunyt. A megboldogult hült tetemei f. hó 23-án, délelőtti 11 órakor fognak a Gyárvárosi, Andrássy-ut 3. sz. alatti gyászházban a gör. kath. egyház szertartása szerint beszenteltetni és Szász- régenbe elszállittatni, hol f. hó 24-én d. u. 2 órakor az ottani sirkertben lévő családi sírboltban fognak örök nyugalomra elhelyeztetni. Az engesztelő szent mise-áldozat f. hó 25-én d. e. 10 órakor fog a szászrégeni gör. kath. plebánia-templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Áldás és béke porai felett 1 Temesvár, 1902. évi október hó 22-én. — Részvéttel értesülünk dr. Pap László elhunytáról annál inkább, mivel az elhunyt a sátoraljaújhelyi kir. törvényszéknél is huzamos időn át működött s egyik kedvelt alakja volt az újhelyi társaságnak.

— A közigazgatás egyszerűsítése. A közigazgatás egyszerűsítéséről szóló törvény alapján alakított egyszerűsítési rendeletek, úgymint a vármegyei és járási, a községi és körjegyzői, a közigazgatási bizottsági, az árvaszéki és gyámhatósági ügyvitelről, továbbá a megye pénztárak és számvevőségek behozataláról szóló törvény és szabály- rendelet 1903. évi január 1-én halaszthatatlanul életbe fognak lépni. A belügyminisztériumba már az utolsó munkát végzik e rendeletek kidolgozásán. E nagyjelentőségű miniszteri rendeleteket, amelyek alapján az egész köz- igazgatási ügyvitel az ország 64 vármegyéjében azonos, összhangzatos, egyöntetűvé, gyorsabbá, olcsóbbá és pontosabbá Jesz, még oly időben teszik közzé, hogy az érdekelt hatóságoknak elég idejük maradjon a rendeletek áttanulmányozására és a szükséges nyomtatványok beszerzésére, valamint a korszakos reformmal kapcsolatos előkészületi cselekmények elvégzésére, úgy, hogy ez az igen mélyre nyúló újítás minden akadály nélkül átmehet a közéletbe. Felemlítjük, hogy az uj rend értelmében minden törvényhatóságnak külön hivatalos lapja lesz, mely a vidéki hírlapirodalmat jelentékenyen fellendíti. Az egyszerűsítési javaslatok első csoportját, mely a megyei ügyekre vonatkozik, valószínűleg már október végén közrebocsájtják és a többi rendelet is ezután rövid napok alatt közzé fog tétetni. Ezek a rendeletek a kidolgozás, a szerkesztés tekintetében is a legtökéletesebb munkálatoknak ígérkeznek.

— Esküvő. Fényes esküvő volt e napokban Ungváron. Ferenczy Lajos turja-remetei m. kir. erdész esküdött örök hűséget Tomcsányi Mártának, Tomcsányí Ödön ungvár- megyei főpénztáros leányának. A polgári házasságkötést Lőrinczy Jenő alispán végezte, mig az ev. ref. templomban Komjáthy Gábor teljesítette az egyházi esketést.

— Templomszentelés. A megyasz- zói ujo nnan renovált ev. ref. templomot fényes egyházi ünnepség között adták át rendeltetésének. Keresz- túry József esperes-lelkész a templomot egészen megtöltő hívek előtt alkalmi imát mondott, ezt megelőzőleg pedig rövid beszéd kíséretében megnyitotta a templom ajtaját. Az egyházi szertartást Hézser Emil egyházmegyei főjegyző végezte, mig az úrvacsora kiosztását Székely Imre harkányi lelkész telj esitette, mialatt Kenyeressy Árpád tisza-luczi lelkész két csecsemőt keresztelt meg. Á templomi szertartások befejezése után délben bankett volt, melyen a többek között jelen volt Matolai Etele alispán, Pintér István főszolgabíró, dr. Kovács Gábor mint az alsó-zempléni ev. ref. egyházmegye küldötte stb. Ebéd alatt természetesen nem volt hiány a szebbnél-szebb pohárköszöntőkben sem. A bankettről Andrássy Dénes grófnak, a jótékonyságról általánosan ösmert főurnak és áldott lelkű nejének üdvözlő táviratot küldtek. A bőkezű gróf ugyanis Megyasszó község ev. ref. templomának építési költségeire 24 ezer koronát küldött. Azonkívül táviratilag üdvözölték Kun Bertalan püspököt is. Este látogatott táncmulatság volt, mely a reggeli órákig tartott.

— Virág Toncsi a neve ama hírneves nő-imitátornak, aki ma és holnap este mint vendég lép föl a Frissféle étteremben működő magyar daltársulat szereplőivel. A nő imitator élethűen utánozza Blaha Lujza, Kűri Klára és Fedák Sári művésznőinket különféle szerepeikben, csodálatos hasonlatossággal. A berlini Wintergarten és bukaresti Folies Buleward kedvenc nőutánzójának eme két felléptére felhívjuk az érdeklődők b. figyelmét.

— Lelketlen anya. Pár héttel ezelőtt Czukermann Álbertné Bodrog- Szerdahely és Szomotor községek között a szőlőben egy gyermeket talált, akit a kassai lelencházba vittek, melynek igazgatója a gyermeket, mivel kiléte megállapítható nem volt, Szerdahelyi Gellért névvel látta el és özv. Csorbán é-nak adta daj kaságba. A keresztelőt a gyermekmenhely igazgatója e hó 19-ére tűzte ki és oda a gyermekkel a tápanyát is megidézte. Ez megjelent, de vele jött Bohács Vilmosné is, aki azt vallotta, hogy a gyermek az övé és ő Czukkermanné- nak odaadta azért, mert azt hitte, hogy ez örökbefogadja. A rendőrséghez tették most az ügyet, mely erélyesen nyomozott és a vizsgálat adataiból kitűnt, hogy gyermek kitételről lehet szó; ezért az ügyet a kir. ügyészséghez tette át.

— A pálinkagyártás megrendsza- bályozása. Újabb időben alig főznek már pálinkát s a pálinka elnevezés alatt forgalomba kerülő ital, különösen a sokféle likőr, mind „hideg utón“ készül. A burgonyából, kukoricából vagy más gabonából főtt szeszt vízzel higitják, cukorral, illő olajokkal vegyitik, megfestik és áruba bocsátják, mint finom, finomabb vagy legfinomabb valódi pálinkát. Holott ez tulajdonképen hamisítvány s ami ennél is fontosabb: rendszerint mérget is tartalmaz. A dolog hosszabb idő óta foglalkoztatja már a földmivelési minisztériumot is, s amint a szükséges előtanulmányok befejezést nyernek — ami nem sokára várható — a pálinkagyártásnak ezt a módját alaposan megfogják rendszabályozni.

— Részleges napfogyatkozás lesz október 31-én, mely nálunk is látható. E fogyatkozás d. e. 7 óra 29 perckor kezdődik és 8 óra 54 perckor végződik. Legnagyobb elsötétedés 7 tizedrésze a nap átmérőjének.

— Mikor a kántor elalszik. Egyik szomszédos községben a következő mulatságos eset történt. Vasárnapi istentiszteletre gyűltek össze hívek. A kántor uram is elfoglalta helyét s várta a templomba sereglő hívek ér- keztét. Megkezdődött az istentisztelet, elhangzott a buzgó ima, mely után kántor uramnak kellett volna megkezdeni énekét. De a templomban csend, néma csend honolt. Á hívek feszült várakozással tekintettek a kántor ur helyére, de uram bocsá’, kántor uram — ki ősi szokás szerint bizonyára jól a csutora fenekére nézett — bús fejét két tenyerébe hajtva, világi gondjai elől Morpheus ölelő karjaiban keresett menekvést . . . magyarul mondva aludt, mint a tej és jóízűen hortyogott. Egy élelmes nebuló feltalálta magát és hirtelen megkezdte az éneket, melyet a hívek ájtatosan kisértek; de kántor uram csak alszik tovább édesen. Vége van az istentiszteletnek, a hívek kivonulnak a templomból, az egyházfi is már távozni készül, midőn a kántor ur felébred. Nagyot nyújtózva néz szét s bosszúsan látja, hogy a templom még mindig üres. Méltatlankodva dörmögi, hogy biz nem vár ő itt tovább, megy haza. A gondolatot tett követte és azzal, mint aki a dolgát a legjobban végezte, csendesen haza ballagott.

Rendőri hírek. Lopás. E hó 23- áról 24-ére menő éjjel ismeretlen tettes ellopta Vadászi Antal tiszta fehér szőrű, erősen hízott angol sertését. A sertés-tolvajt keresi a rendőrség. — Ügyetlen betörő. Valami éhes tolvaj október 23-ára virradóra az ablak ki- íeszitése után behatolt Dubay Ferenc mézeskalácsos Alsó-Zsólyomkai lakásának éleskamarájába és a sok sódar, zsir és egyéb jóizü élelmiszerek közül csupán nehány üveg befőtet és egy maroknyi tepertőt vitt el — Liba tolvaj. Hercz Miksa helybeli íalmud- tanitó kárára ismeretlen tettes három darab libát lopott.

— Szerencse a szerencsétlenségben. A jónevü L. vendéglős nemrég eladta üzletét, hogy San-Franciscoban élő gyermekeihez költözzön. Körülbelül 60,000 koronával kelt útra. Ismerősei alig gondoltak már reá, mígnem itthon az a hír terjedt el róla, hogy L -et Brémában, midőn az Amerika felé induló hajóba akart szállni, ügyes zsebmetszők teljesen kifosztották. Ugyanezen időtájt L.-nek egyik ifjúkori barátja egy hosszú panaszos levelet kapott, melyben L. igazolta a hirlapköz- lemények valódiságát és arra kéri O. barátját, hogy jönne segítségéül azonnal Brémába. A baráti kötelék folytán O. azonnal elutazott. 8 ma, 0. felesége, a következő meglepő levelet kapta férjétől: »Képzeld csak, hogy L,-nek a nagy pechje meliett minő nagy a szerencséje ! A gazemberek kilopták zsebéből a pénzzel telt tárcát és ezt kiürítve, eldobták. A rendőrség magtalálta a tárcát és ebben nem talált egyebet, mint egy sorsjegyet, melyet L. a Török A és Társa bankházánál, (Budapest, VI., Teréz-körüt 46.) vásárolt. Közben az osztálysorsjáték húzásai voltak s te emlékszel reá, hogy elutazásom előtt Töröktől huzási jegyzéket kértem. Amint L. sorsjegyét mutatta, anélkül, hogy bármire is gondoltam volna, megnézem a sorsolási jegyzéket és látom, hogy L. sorsjegyét nagy nyereménynyel húzták ki. Képzelheted, mennyire örült ennek L. barátom «

SZÍNHÁZ.

Színházi levél.

Kassa, — okt. 25.

A kassai színészet — és ezt örömmel adjuk hírül — fordulóponthoz jutott. Átmelegedett a közönség, megolvadt ama bizonyos jégréteg, mely egy idegen társulatot rendesen elválaszt első időkben a közönségtől s a tartózkodó hangulat egyszerre átcsapott a legnagyobb elismerés megnyilvánulásába. Nagy és becses érdeme ez Komjáthy Jánosnak, az uj kassai színigazgatónak.

Hogy pedig a siker — mely any- nyi nemes törekvés után el nem maradhatott, már oly rövid idő alatt megjött, az — szinte csodálatos — a drámai előadásoknak, a komoly művészi irányzat keresztülvitelének köszönhető. Egy nevezetes balvélemónyt döntött meg ez a tény.

Általános ugyanis a vélemény, hogy e „vidéknek“ csak az operette kell. A móka, a bolondság, amin elszórakozik az ember. A dráma csak amolyan töltelék, amelyet azért muszáj adni, mert mégsem következhe- tik bohózat s operett egymás után mindennap. Ez amolyan lebecsülése a vidéknek, mintha a jó vidék nem tudná sem segíteni, sem méltányolni a komoly irányzatot s mintha színészei sem volnának, akik vállalkozhatnának az igazi missió teljesítésére.

Nos hát ez merőben téves felfogás, mert sehol inkább nincs helye a művészet igazi kulturális hatásának, mint a vidéken. Ahol még tudnak lelkesülni az emberek, ahol a szép, a nemes dolgokat méltányolják s ahol a talajt még nem tudta teljesen tönkretenni az a sorvasztó irányzat, mely a romlott világvárosok felől tör utat majd minden művészet terén, de leginkább a színészetnél.

íme, Kassán az első Shakespeare előadásra szinültig megtelt a ház. A „Makrancos hölgyet“ adták, s az igazgató pár a két nagy szerepet Peto- ruchiót és Katát bravúrosan játszotta meg. Ok állanak élén a lelkes fiatal gárdának, mely komoly törekvéssel tör előre a nemesebb irányok felé.

Mert ennél a társulatnál még a triviális dolgok is átfinomulnak. A pajkos opperetteket azzá teszi az a diskrét igazi művészet, amelylyel Komlossy Emma a fő szerepeket creálja. Ez a kitűnő művésznő annyira meghódította a kassai közönséget, s olyan sikereket arat, amilyenre régen volt példa Kassán. Legutóbb is az „Egyiptom gyöngyé“-ben ért el igen szép sikert, aminthogy ez az előadás általában nagyon tetszett. Palásthy Sándor, ez a talentumos fiatal ember, szintén nagy sikert aratott, s az előadás érdeméhez az is hozzájárult, hogy a fiatal karmester: Márthon Géza egy nagyon ügyes betétet szerzett s ez a zeneszám zugó tapsot váltott ki a nagyközönségtől.

Melchior.

IRODALOM.

Spleen.

»Jövel ... jövel Bimini. . .!<

I.

Ah ! mily jó volna messze menni, — Valahol csendbe megpihenni 1

Nem élni itt a céltalannak,

De élni ott, hol enyhet adnak.

Nem élni itt a zűrzavarba,

Ez önző, léha forgatagba.

De élni ott, hol nincsen éjjel Csak fényözön van szerteszéjjel.

Elmenni innen messze tájra:

Egy ismeretlen, uj világba.

Nem lennék álmok ballgatagja, Vágyak betegje, gúny lovagja . . .

Milyen jó volna messze menni,

Itt nem érdekel senki, semmi . . .

Áh! oly jó volna messze szállni,

És ide vissza nem találni . . .!

II.

Hogyha egykor oly vidékre, Olyan helyre találnék rá,

Hol nyugodtan élhetnék ón *-(! S nem az ügyek fórumán:

Nem tartana semmi vissza, Odaadnám minden kincsem: Éjszakák romantikáját S orgiáknak vad zaját.

Od’adnám jövőm reményét, Odaadnám földi üdvöm,

Ráadásul még talán a Vaskorona-rendet is.-th.