Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-10-09 / 106. szám
Sátoralja-Ujholy, 1902. október 9. 106. <2236.) Harmincharmadik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség' és kiadóhivatal: Sátoralja-Ujhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyilttérben minden garmond sor 30 fill. Zemplén iíj. Meczner Gyula főszerkesztő. POLITIKAI HÍRLAP. Biró Pál felelős szerkesztő. dr. Hám Sándor főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. fi közigazgatás egyszerűsítése. — okt. 8. A jelenségek után Ítélve, belátható időn belül csak egyszerűsítés lesz az államosítás heiyett. A vármegyék megmaradnak úgy, mint most vannak, ellenben gyökeres reformokon fog keresztül menni már a legközelebbi jövőben a megyeházak ügyrendje, a hivatali ténykedés teknikája. Hát ezt se bánjuk. Maradjanak meg a vármegyék, maradjon meg a szervezet, de az aztán jól működjék! Bizonyos hazafiui aggodalommal láttuk volna úgy is, hogy egy radikális törvény megfosztja a vármegyéket olyan jogok gyakorlásától, a melylyel hosszú időkön keresztül a magyar alkotmányt védelmezték. S még mindig nem múlt el az az idő, mikor az alkotmány s a szabadság ez ósdi bástyáira szükség lehet: fejlődő állami létünket, szabadsági intézményeinket még mindig fenyegeti külső és belső ellenség. Maradjon meg tehát az öreg, de szívós, becsületes bástya: a vármegye. t De annál többet várunk aztán azoktól a törvényektől, melyek a vármegyék szerfelett lusta, felületes, maradi, lelkiismeretlen közigazgatását reformálják. E reformot a közigazgatás egyesítése gyűjtőnév alatt foglalják össze. Nohát ez az egyszerűsítés alapos és modern legyen! A belügyminisztériumban szorgalmasan dolgoznak a közigazgatás egyszerűsítésének törvényjavaslatain. Az óriási anyagot már feldolgozták s most csoportosítják. Mint vezérelv lebeg a reform megalkotói előtt az, hogy a vármegye tisztviselőit nem szabad munkával tulhalmozni. Hogy a mi közigazgatásunk rossz, annak egyik főoka az, hogy egyes resszort tisztviselőinek óriási munkaköre van, amelylyel nem bir, még éjét és napot egybevetve is dolgozik. S ez nehezítette meg szerfelett az ellenőrzést és az egyöntetű munkát is. A közigazgatás egyszerűsítéséről egyébbként van már két törvényünk: az 1902: Ill-ik és az 1901: XX-ik, melyek igen jól beváltak. Különösen tapasztalható az utóbbinak hatása, az irka-firka az illető hivatalokban jóval kevesebb, az eljárás gyorsabb és pontosabb. Még többet várnak az intéző körök a közigazgatási tanfolyamoktól, amelyek müveit, szakképzett jegyzőket adnak a falvaknak, akik a reájuk bízott munkát az egységes és színvonalon álló előtanulmányaik folytán jobban fogják elvégezni, mint a régi jegyzők s nagyban hozzá fognak járulni a közigazgatás javulásához. Megnyugtató, hogy a belügyminisztériumban serényen dolgoznak a reformokon. A nyáron tartott ankéten elkészült a vármegyék ügyszerelésére, a községi és körjegyzőkre és az árvaszékek ügykezelésére vonatkozó reformtervezet, amely még ez évben törvény- nyé válván, valószínűleg jövő évi január 1-én lép életbe. A jövő évben egy másik nagy részlete a közigazgatás egyszerűsítésének fog ténynyé válni: a kézbesítés. Megszűnik a kézbesítő kisbirák, fertálymesterek, rendőrök és hajdúk nehézkes szerepe, mert a kézbesítést a pontosságról és megbízhatóságáról ismert m. kir. postahivatal fogja végezni. A vármegyei számvevőségek és pénztárak minden valószínűség szerint az 1903. év elején mennek át az állami kezelésbe, a mi egyik legfontosabb részlete a közigazgatás rendezésének. — október 9. A pozsonyi körlevél. Pozsony vármegye törvényhatóságának a nemzetiségi törvény módosítását sürgető körlevele bejárja a törvényhatóságokat, néhol pártolásra találva, azonban néhol sajnos ! teljes mellőzés a része. A hazafias szellemű indítvány, mely Zemplénmegye legutóbbi közgyűlésén is tárgyalás alá került s mely közgyűlés a pozsonyi körlevél pártolásával ugyan, de külön felirat felküldését határozta el az országgyűlés Képviselőházához — magában Pozsony városban sem talált pártfogásra. Pozsony város közgyűlése — napirendre tért az átirat felett. A „Magyar Szó,“ amely lap a nemzetiségi túlkapásokat külön rovat alatt élénk figyelemmel kiséri, legutóbbi számában a pozsonyi körlevélnek Szeben, Liptó- és Zemplénmegye, valamint Pozsony város törvényhatósága általi tárgyalásáról nyújt értesítést. Az említett rész a következő : Szebenmegye törvényhatóságának tegnapi ülésén szerepelt a pozsonyi körlevél. Miután sajnálkozással vették tudomásul a belügyminiszternek a helységnevekre vonatkozó rendeletét, a nemzetiségi törvény módosítására vonatkozó pozsonyi körlevél tárgyalása során az oláhok azt indítványozták, hogy a törvény- hatóság Írjon föl az országgyűléshez, hogy gondoskodjék a törvény megtartásáról; a szászok nevében Wolff azt indítványozta, hogy Po- zsonymegye átiratát sajnálkozással vegyék tudomásul. A törvényhatósági bizottság mind a két indítványt elfogadta. Liptómegye törvényhatósága elfogadta Pozsonymegyének a nemzetiségi törvény módosítására vonatkozó körlevelét és leszavazta Ra- kovszky István néppárti és Ruzsiák János tót képviselők hazafiatlan el- leninditványát. A pozsonyi körlevélre Zemplénmegye legutóbbi közgyűlése azt a határozatot hozta, hogy külön feliratban fogják kérni az országgyűléstől a nemzetiségi törvény eltörlését. Bizonyára mindenütt feltűnést fog kelteni, hogy Pozsonymegye körlevele ellen állást foglalt Pozsony város közgyűlése. A tegnapi közgyűlés rövid vita után napirendre tért az átirat fölött, azt hozva föl indokul, bogy 1900-ban Háromszékvármegye hasonló átirata fölött is napirendre tért, azóta pedig nem történt oly változás, amely más határozatot tenne szükségessé. Oberschall Pál dr. jogakadémiai tanár kimutatta, hogy két év óta igenis történt változás, a hazafias átiratot azonban mégis leszavazták. Visszapillantások a Bodrogköz múltjára. Ha visszapillantunk a Bodrogköz múltjára, kétségkívül nagy változásokat fogunk tapasztalni. Hatalmas töltéseink immár 24 éven keresztül meggátolták az árvizek betörését és a csatornák és a szivattyútelepek eltávolították a belvizeket. A nagy kiterjedésű tavak és mocsarak eltűntek és a Bodrogköz nagy részét ma már szántás és vetésre használják. Ezen átalakulás egyformán érvényesült az egész Bodrogközben, amint hogy nem is lehetett máskép. Az árvizek nem tesznek megkülönböztetéseket a kis és nagy birtokosok között, nem osztályozzák az emberiséget, amint használnak, vagy ártanak az egyiknek, azonképen használnak vagy ártanak a másiknak is. Követik a természet törvényeit, a melyek megmásithatlanok, kérlel- hetlenek, mindig az örök igazságot tüntetik elő. Munkálatainkkal is csak úgy érhetünk célt, ha megfigyeljük, tanulmányozzuk ezen törvényeket, következtetéseket alkotunk magunknak és igyekezünk tapasztalatainkat a közjóiét előmozdítására felhasználni. Szellemünk keresi a végtelent, azonban csak azt vesszük észre, amit érzékeinkkel felfogni képesek vagyunk, amit látunk, mindig tág tere marad a bizonytalanságnak és a vizek szabályozásánál is csak a múltak után következtethetünk a valószínűség alapján a jövőre. A szabályozások megkezdése idejében senki sem gondolt arra, hogy a belvizek óriási károkat fognak okozni, de amint látták és tanulmány tárgyává tették a belvizeket, megtalálták egyúttal a módozatokat is a bajok orvoslására. A csatornák, zsilipek, szivattyútelepek tényleg legyőzték a belvizek uralmát. Senki sem számíthatott előre az 18S8-ik évi árvizekre, melyek nagy mértékben meghaladták a megelőző években tapasztalt legnagyobb viz- szinmagasságokat, de amint látta a társulat a válságos helyzetet, és a megváltozott viszonyokat, újból megerősítette a védtöltéseket, hogy ily nagy, sőt még magasabb árvizek ellen is biztosítsa a Bodrogközt. Mindig csak a valószínűség után számítunk. Ki is tudná előre megmondani, mennyi eső fog esni a jövő évben? lesz-e sok hó, jégtorlódás, soká fognak-e tartani és mily magasra fognak az árvizek felemelkedni? Szükséges lesz-e a védekezésnél nagy erőt kifejteni? Áttérhetnék ezután az egyes részletekre és kimutathatnám, hogy helyesen, jól készültek-e el a felvételek, megfelelnek-e a célnak a tervezetek, hány millió köbméter belvizet távolítottak el póld. ez év tavaszán a felső-bereczki-i és a többi szivattyútelepek ? Érdekes megfigyeléseket közölhetnék a talajvizek mozgásáról, a csatornákban lefolyó viz sebességéről a vizszinduzzadásokról, a mederváltozásokról, a partvédőmüvekről, az árvédelmi berendezésekről, de mindezekről tájékozást nyújtanak az érdeklődőknek központi irodánkban megőrzött feljegyzéseim és okmányaink. Emlékezetbe hozhatnám a múltakat, a midőn ezelőtt 22 évvel megindítottuk tanulmányainkat a belvizek birodalmában, a mikor majd a nagy hidegben, majd a nagy forróságban utat törtünk magunknak a lápokon keresztül és a végtelennek látszó mocsarak egyhangúságában mindenütt csak vizet, sást és nádat láttunk és nem találtunk száraz helyet, a hol megpihenhettünk volna I Visszagondolhatnánk a nagy árvizekre, melyek magasra felemelkedve, mindig nagyobb tért foglaltak el és a viharos időkben kérlelhetlenül ostromolták a gátakat és romboló hatásukat mindenütt éreztették. De ezen válságos helyzetben a természetnek ezen bámulatos nagy- szerűsége bizonyos vonzerőt gyakorolt reánk, szuggerált és kényszeritett bennünket, hogy vele bátran szembeszálljunk, hogy láthassuk és megmutathassuk, miként vonul vissza és adja meg magát ezen nagy hatalom a gyenge ember előtt. Lehetetlen volna 22 évi működésünket egy rövid közleményben megösmertetni, könyveket Írhatnánk a sok mindenről, amit átéltünk. Könnyen képzelhető a meglévőnél sokkal tökéletesebb berendezés. Hiszen a tudomány meghódítja és szolgájává teszi még a villámot is. Tehát villámos vasutakat építhetnénk a töltések tetejére, villámos lámpákkal világíthatnánk meg az egész Bodrogközt és villámos telepeket létesíthetnénk gazdasági és ipari célokra. Beton- utakon közlekednénk automobilokkal. Betonfalakat építhetnénk a hullámok ellen. A védtöltéseket újból felemelhetnénk és öntöző-csatornákat létesíthetnénk. Tehetnénk még sok más mindenfélét, ha volna hozzá pénz. Számolnunk kell a Bodrogköz anyagi helyzetével és csak oly munkálatokat hozhatunk javaslatba, amelyek már most okvetlen szükségesek és el nem odázhatók. Az elért eredményt első sorban az elnök, alelnök bölcs vezetésének, a választmányi tagok önzetlen támogatásának, az egész Bodrogköz lakossága szívós kitartásának és áldozat- készségének köszönhetjük. Hálátlanok volnánk, ha ez alkalommal a társulat tisztviselőiről meg- nem emlékeznénk, akik velünk együtt dolgoztak. Mindenki dolgozott tehetsége szerint. Egy ember egyedül nem nyerheti meg a csatát. Nagy köszönettel veszem a Bodrogköz elösmerését és sok évi munkám jutalmát. Buzdításul fog szolgálni ezen elösmerés utódaimnak is. SÄT Lapunk mai usAwa 4 oldal "Hűi
