Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-10-07 / 105. szám
Sátoralja-Ujliely, 1902. október 7. 105. (2235.) Harmincharmadik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SAtoralja-'CJjhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző d fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttérijén minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gyula Biró Pál dr. Hám Sándor főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden sző után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. Piaci vonat. — október 7. (bp.) Mert természetesen van ilyen vonat is Magyarországon, még pedig bőven, mivelhogy ez a vonat is német találmány. Aki ösmeri a külföldi viszonyokat, jól tudja, hogy az ilyen vonatoknak úgy Ausztriában, mint Németországban a sok magyarázatok mellett meg van az a legfőbb indokuk, hogy ipar-államban, az egyes ipartelepek piacának olcsóbbá tétele miatt az egyes nagyobb vidéki metropolisok felé tereljék a vásári forgalmat, hogy igy a szegényebb munkás-osztály létviszonyait javítsák. Mert hisz a forgalom növesztésével természetesen a piacot olcsóbbá is teszik. Kezdték ezt a gazdasági bölcseletet nálunk is gyakorlatba hozni. Sok vidékén Magyarországnak életben is van. Némely helyütt indokolt is. A nagy általánosságban azonban — mivelhogy mi elsősorban is agrikultur állam vagyunk — nálunk nagyon helytelen majmolás ez a piaci vonatberendezés. Mert a távolabb eső nagyobb gócpontok felé vonza a föld termékének értékesítését. Holott ezen értékesítők reálisabb biztosítéka volna (értjük azokat a kis egzisztenciákat, akik kicsiben árusítanak) ha a közelebb eső vidéki piacok felé tömörittetnének. így a forgalom is fellendülne, az egyes kissebb vidéki gócpontok megélhetési viszonyai olcsóbbak lévén: javulhatnának. A ZEMPLÉN TÁRCZÁJA. Boszorkány idézés. — Deákkori élmény. — Eperjesen történt. Négyen laktunk együtt, egy tisztes kovácsmester házában béreltünk szép világos szobát. Hárman már felsőgimnázisták voltunk, mindhárman 5. osztálybeliek, negyedikünk azonban csak másodikba járt, én voltam instructora. Tudnivaló dolog, hogy a kis fiú volt inasunk, kit szükségleteink bevásárlására használtunk fel, kapott pedig ezért mindegyikünktől havonta 20 fillért. Leírhatatlan a szegény fiú öröme, ha 1-ón a három piculát együtt érezte kezeiben; s amennyiben nagyon szegény család gyermeke volt, kupor- gatta a piculákat, ügy 10-ike táján, midőn már nekünk elfogyott a pénzünk, egy-egy pakli 7-es dohányra valót kölcsön kértünk tőle kamatra. S a kamat nem is volt magas: csak 5 krajcárt fizettünk 10 krnak egy heti használatáért, s igy már most megérted nyájas olvasóm, hogy Géza öcsénk az iskola év végén 11 írttal távozott boldogan falujába. Ezelőtt két évvel találkoztam vele. Gör. kát. lelkész egy felső vidéki faluban és évi 1500—1600 korona t jövedelemből Így volna helyesen a mi vármegyénkben is. És e helyett mit hallunk! Azt, hogy egy ilyesféle piaci vonatot nálunk is bevezetnek. Lapunk egyik előző számából olvashattuk ugyanis, hogy Kassa és Sátoraljaújhely közt létesíteni fognak egy ily piaci vonatot, amely tehát Zemplénvármegye egy túlnyomóan nagy részét korahajnalban vihetné egyenesen a kassai vásárra. Ugy-e bár nem is kéne bővebben fejtegetni, hogy e vonat alkalmazása éppen Sátoraljaújhely és Kassa közt, mily nevetséges abszurditás. De hogy teljes világossággal lássunk : nézzük meg egy pillanatra a térl.épet. Zemplénvármegye hosszúkás fekvése már eo ipsó szerencsétlen — gazdasági szempontból. A felső része Sáros, a középső Ung és Abauj vármegye vásári gócpontjaihoz fekszik közelebb, mint Sátoraljaújhelyhez. Nem szólva egyelőre az alsó részéről, amelynek egyrésze szintén Abauj és Ung egyik oldalához, másik nagy zöme pedig Szabolcs Borsod féle szívódik. Igaz ugyan, hogy minden más vármegyének is van szomszéd vármegyéje és ebben a másikból felszívó gazdasági erőforrás. De azok inkább kerekdedek és igy a megye székvárosa nemcsak közigazgatásilag és egyébként is, hanem ami majdnem a legfontosabb gazdaságilag központtá fejleszthető, így hát a szomszéd közelsége sem árthat sokat. Itt van pl: Kassa, vagy 600 korona megtakarított pénze van, annyira tud takarékoskodni, pedig családja már 4 tagból áll; de azért saját bevallása s másoktól vett értesítés szerint is tudom, pénzt nem ad kölcsön már 6%-náí magasabb kamatra, s még most is — mondá — furdalja a lelkiismerete, ha visszagondol arra az uzsorára, amit velünk űzött. Természetesen én megnyugtattam s aztán jó barátokként váltunk el. * Kukurica fosztás ideje volt. Házigazdánk gazdálkodó is volt mesterségén kívül; egy napon bekordták a sok érett tengerit, s egy különálló kamarába rakták. Volt akkor szüret. Kaptunk főtt, sült, pattogtatott tengerit, amennyit csak megbirtunk enni. Géza öcsénk ott kosztolt a háznál, — mig mi úri házhoz jártunk — de meg is érezte szegény a tengeri-szüretet. Reggelire kukurica-dara tejjel, délben tej kukurica-darával, este ismét megfordítva, s igy változott a menü egy-két héten át, úgy hogy szegény laktársunk maga is már majdnem kukuricává változott. Egy délután, midőn az előadásról hazajöttünk, házigazdánk nagy robajjal csörtetett be szobánkba ... „Urakokl tessenek sziveskednyi este jönyi kukuricát fosztányi! Is nagyon meg fogok keszennyi fáradságot!“ S Miskolcz, de nemcsak e nagyobb pontok, hanem pl: Eperjes, Ung- vár, Beregszáz, Nyíregyháza és igy tovább, ezek mind tényezőképes gócpontjai a vármegye gazdasági életének. És vájjon elmondhatjuk-e ugyanezt a mi vármegyénk székvárosáról is? Sajnos, de nem. Igaz ugyan, hogy meg van ennek sokféle oldalról számított különböző oka. Legelső sorban is az, amit nemrégen oly szépen és okosan fejtett ki lapunk vezércikkében kitűnő munkatársunk Kossuth János dr., hogy itt a vámnál hét bőrt is nyúznak arról a szegény gazda-emberről, aki arra gondol, hogy terményét a sátoraljaújhelyi piacon értékesítse. De hagyjuk most, szomorú piaci helyzetünknek ezen egyik legsötétebb pontját és beszéljünk tovább arról a bizonyos piaci vonatról. Uraim, akik intézik e vármegye gazdasági életét, kövessenek el mindent, hogy ez a Kassa— sátoraljaújhelyi piaci vonat ne létesülhessen. Eddig is rendkívül sokat árt nekünk — ismételjük gazdasági szempontból — Kassa és Miskolcz közelsége. A földrajzi, a természeti fekvések bajait el nem háríthatjuk. De a gazdasági létfeltételünk érdekében igyekezzünk legalább ezen hátrányokat bölcs politikával ellensúlyozni. Mire való Sátoraljaújhelynek a kassai piac, ha nem arra, hogy vidéke egy nagy részének elvonásával és saját gazdasági faktorainak miután Floridor „A nebántsvirág“-ban is azt énekelte akkoriban boldogult Tiszay Dezső szinigazgatása alatt — ,Uy ünnepélyes meghívásra, Rideg ,nem* *-et nem mondhatunk 1* mi Floridort utánozva, a meghívást egyhangúlag elfogadtuk. Nol volt akkor öröm. Eperjesen szőlő-szüret nem lévén, a krumpli, tengeri, paszuly, káposzta szüretek dominálják az őszt. Egy-egy ilyen szüretkor aztán a leszüretelt termény kerül az asztalra, minden elképzelhető elkészítéssel. Főtt, sült, nyers, pattogatott, darált, zúzott s talán még mint torta is. A háziúr barátjai is részt vesznek ilyenkor a háznép ünnepén, s vig poharazás közt folynak a hihetetlennél-hihetetlenebb mesék. Figyelmünket különösen egy 80 éves öreg asszony által előadott boszorkány-mese köté le, ki mindjárt a boszorkány-idézés titkait is közölte velünk. Szerinte, aki boszorkányt idézni akar, járjon el a következőképpen: Holdtöltekor menjen ki egy erdei keresztútra, ott szedjen a szél által letördelt galyakat. Szenteltvízzel hintsen meg egy krétát, aztán avval a szentelt krétával rajzoljon egy kört, azt a helyet is hintse be szentelt vízzel, különféle füveket, — melyeknek neveire már nem emlékszem — szintén összeszedvén, a körbe a szedett elvonásával éppen Sátoraljaújhelynek ártson. Ezt tehát minden áron meg kell akadályozni. A terv maga is nem hiába, hogy piaci vonat, de még eszmében is oly kellemetlen, akár egy piaci légy. Hesegessük el a közelünkből, mert nagyon meg fog boszantani. — okt. 7. A vasutasok fízetós-javitására 2 és fél millió korona van már előirányozva az állam 1903. évi budgetjében avasutasok fizetésének a javítására. — Nagyon természetes, hogy ez az ősz- szeg nem elégséges a fizetésjavitásnak életbeléptetésére. Ebből tehát az következik, hogy ez nem is fog egyszerre megtörténni. Itt természetesen nyitva marad az a fontos kérdés, hogy hol kezdik meg a reformot és milyen arányokban ? Erre nézve az államvasutak igazgatóságának az a nézete, hogy az alsóbb fizetési osztályokat kell javítani, de végleges megállapodás eddigelé nem történt. Törvényjavaslat a kereskedők érdekében. A hazai kereskedő világ régi óhaja közeledik teljesedéséhez. Már évek óta hangoztatják úgy egyesek, valamint kereskedelmi társulatok, hogy a csalárd üzletátruházások megakadályozása halaszthatatlanul sürgős és különösen a hitelviszonyok javulása megköveteli, hogy a napirenden levő bűnös üzelmek meggátoltassanak. A miskolci kereskedelmi kongresszus is állást foglalt e kérdésnek törvény által való szabályozása mellett. Most az igazságügyminisztériumban e kérdésben kiváló kereskedelmi jogászokból alakult szaktanácskozmány folyik, gályákkal együtt tűzzé kell gerjeszteni, s a körbe beállva hívni a boszorkányt. A körből kimozdulni nem szabad éjféli 1 óráig, az idézés dec. hó 13-án „Lucza“ napon éjféli 12 órakor kezdhető. Mi természetesen nevettük a vén asszony hiszékenységét, de ő annyira s váltig — még esküvel is — bizonyította, hogy ez igaz, hogy már-már elhittük. S ha hittük volna, csoda-e? Mikor azt is mondta — folytonosan Istent hiva tanújául — hogy atyja egyszer boszorkányt idézve, a szentelt körből véletlenül kilépett, s akkor a boszorkány megrontotta őtet, s a varázs csak hosszú imádság és vezeklő után múlt el. Gyermekkedélyünkre — hiszen legidősebbünk 15 éves volt, — inger- lőleg hatott e beszéd, s szobánkba érve, elhatároztuk, hogy mi is fogunk boszorkányt idézni; majd adunk mi neki stb. A legközelebbi újhold s holdtöltekor éjnek idején kilopóztunk a közeli erdőre, s ott egy keresztúton — fázva bár — szedtük a szél által letördelt galyakat és némi varázsfüvet. Aztán én kerítettem szentelt vizet, majd krétát vettünk, mindezt megszenteltük, s jól elrejtve, vártuk „Lucza“ napját. A hőn várt nap végre elérkezett. Mi. után a háziak, mint buzgó kereszté ^ Lapunk mai ssáma 4 oldal.
