Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-10-02 / 103. szám
Október 2. ZEMPLÉN. 3. oldal. — A városi szintig yi és építészeti bizottság a városháza közgyűlési termében 1902. évi október hó 3-án délután 5 órakor ülést tart a kővetkező tárgysorozattal: A szinházi nézőtér átalakítása és az öltözdék folyosóinak fűtése tárgyában tett szinügyi bizottsági előterjesztés tárgyalása. — Tűz volt e hó 1-én a gyártelepen túl fekvő,, úgynevezett Alsófe- kete-dülőben. Ozv. Simkó Józsefné árpa-as7taga gyűlt meg, amitől a közelben levő szalma és lóhere, mely Vojtkó József tulajdonát képezi, tüzet fogott és nagy lánggal égett. A tüzet észrevették az őrtoronvban s a tűzoltók Friss Heiman parancsnoksága alatt késedelem nélkül ki is vonultak a helyszínére, ahol a tüzet csakhamar lokalizálták. Megállapították, hogy a tüzet egy Novák Béla nevű kis fiú könnyelmű játéka okozta, aki gyufával játszott a kazlak körül. A kár mintegy 4—500 korona. — Elemi iskolák bezáratása. A vármegye alispánja újabban elrendelte, hogy Sátoraljaújhelyben, az uralgó vörhenyjárvány miatt, az összes elemi iskolák okt. 1-étől 15-ig továbbra is bezárva maradjanak. — Zongoraoktatás. Udvardi Sza- niszló helybeli zongora-tanitó ajánlja magát a t. szülők becses figyelmébe. Kezdő tanítványoknak saját lakásában (dr. Szepessi-féle ház) 3 forintért nyújt alapos oktatást, haladóknak pedig egyezség szerint. — Szilágyi és Diskant miskolczi gépgyáros cég borsajtóinak hirdetésére felhívjuk t. olvasóink figyelmét. Kiemelendők különösen a cég által feltatáit és készített „Kincsem“ és „Hegyalja“ borsajtók a melyeknél a régi világ fából készített prése geni- álisan egyesítve van a modern technika vívmányaival. A sajtó felső része acél, alsó része faszerkezet. Ennélfogva a must sehol sem érintkezik vasrészekkel, hanem csak a fával, ami a must színét, izét, zamatját nem befolyásolja. A törkölyt sem kell összevagdalni, hanem kisebb darabokban is könnyen ki lehet venni. A cég Ízléses árjegyzékét kívánatra minden érdeklődőnek megküldi. TANÜGY. = Tanügyi kinevezés. A vallás- és közokt. miniszter Ladomérszkv Jolán oki. tanítónőt a n.-mihályi áll. elemi iskolához tanítónővé nevezte ki. Az erkölcsi nevelésről általában. (Felolvastatott az 1902. óvi május hó 28-án Olasz-Liszkán tartott tanitói köri gyűlésen.) Ha azon irányeszméket, melyek hazai közmivelődési politikánkat a népek és nemzetek rohamos haladásának közepette átlengik és oly cél és okszerűen vezetik, általános körvonalaiban és tárgyilagosan vizsgáljuk ; azon tapasztalatra jutunk, hogy azt minden bizonynyal magyar nemzeti karakterén kívül, az állam anyagi és erkölcsi jólétét előmozdító kihatásában, egyfelől a magyar nemzet individuális természetével összhangban álló gazdasági irányzat, másfelől pedig azon morál filozófiai, tudatos szempont vezérli, mely legegyszerűbb, alakjában azon általánosan ismeretes, s a történelem ethikája és phsycholó- giája által igazolt mondásban határozódik, hogy: „Minden ország támasza és talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvész: Róma ledől, s rabigába görnyed.“ Az ifjúsági egyesületek szervezésének elrendelése, az ifjúsági irodalom rekonstruálása stb. élénken igazolják azt, hogy az erkölcsnevelési szempont a kultúrpolitika keretében határozott helyet foglal el és erőteljesen kíván érvényesülni. Tanitói egyesületünk munkálko- dási irányzatának, mint véredényeknek a szívvel, az általános kultúrpolitikával szerves összeköttetés és összhangban szükség lenni j nem lesz azért érdektelen e jelen alkalommal — habár nagy általánosságban is — az erkölcsnevelés kérdésével foglalkozni. Hogy a legújabb kor positiv irányzatával, az exakt tudományok vívmányaival — melyek pedig gyakorlati becsüknél fogva a megélhetés feltételeivel egyenes összeköttetésben vannak, s igy a szociális természetű bajokat orvosolni a legtermészetszerűbben hivatvák, tehát a társadalmi, erkölcsi élet kialakulására is jótékonyan hatnak — a vallás-erkölcsi élet fejlődése lépést nem tartott; az kétségtelen igazság. Tény továbbá, hogy az államtudományok azon sokat jelentő tanítása, mely azt hirdeti, hogy: „Minden embernek van sajátos életcélja, melynek elérésére erkölcsileg kötelezve, tehát jogosítva van,“ — a közfelfogás és közgyakorlatban nem ritkán merő önzéssé fajul, mely a politikai párttusák heves tüzében inkább romboló, mint épitőleg hat vissza a közerkölcsiségre, s a magas politikai irányeszmék, elvek és ideák kultusza helyett minden objektivitást háttérbe szorító szóharccá, s gyakran az aranytiszta jellemet is meggyanúsító bravourrá fajul el. Tény aztán, hogy a közmívelődés hiánya, hézagossága és fogyatékossága miatt, általánosságban szólva: tevőleges politikai joggyakorlásról szó sem lehet, mely szomorú tünet szintén a közerkölcsiség terhére írandó fel. Más távlatból szemlélve aztán korunkat, tény, hogy egyik-másik egyén útvesztőbe téved a különböző irányú bölcseleti rendszer és világnézet tömkelegében, s némelyik az epikurizmus érzéket izgató tanától elhódítva: sikkasztásra adja magát, s erkölcsileg alá- hanyatlik, elzüllik. A tanítási rendszerben a már-már Európaszerte érezhető erkölcsi anarchia orvoslásául az erkölcstannak iskolai önálló tanításával kívánnak segíteni az általános kórtüneten. Ezt teszik p. o. Francia- országban. Szomorú valóság azonban, hogy az iskola benső szellemére, az ott megszerezhető egészséges erkölcs világnézet kialakulására a családi nevelés fogyatékossága, ferdesége és lazasága nem hathat jótékony irányában ; sőt maga az iskola áll a családi nevelés sorvasztó pressiója alatt. Ebből azonban távolról sem szabad azon következtetést felállítanunk, hogy; mert az iskola a maga egészében nem tudja ideálizálni a családi és társadalmi életet tehát mondjon le eszményi törekvéseiről; sőt inkább azt, hogy férfias energiával, s lankadatlan akaraterővel küzdjön ama szép és magasztos ideákért melyek a családi és társadalmi élet erkölcsi vérkeringését üdévé és tisztává hivatvák frissíteni. Az iskolai nevelés és oktatásnak tehát bátran szembe kell szállni a társadalmi káros tünetekkel; látni való tehát, hogy az erkölcsi nevelés erőteljesebb felkarolása, s az iskolai életben való intenzivebb fejlesztése, az egyes tantárgyaknál kifejtendő erkölcsi elvek — maximák — felállítása, célunk elérése érdekében, fő-fő fontosságú tényezők a tanító kezében. S ha aztán majdan az általános nevelés és oktatásügy a szó, kedély és jellem fokozatos fejlesztése által oly akaraterős és erkölcsi tekintetben haj- lithatlan egyedeket ad át a társadalmi élet nagy forgatagának, hogy ezek az élet anyagias gondolkozása s pusztán az érzékiségek hodoló törpe lényekké, drága salizmánként őrizvén meg a kor sivár önzésével szemben is az iskola legbecsesebb ajándékát: az erkölcsi erőt és érzést; akkor bizonyára közelébb jutunk a nevelés végcélja: a lelkes társaság eszméjének megvalósításához, közelebb azon eszményi, s mindnyájunk által óhajtva várt általános állapothoz, mely szerint a jog, méltányosság, jóakarat és tökély magasztos elvei szerint épül fel a köztársadalom, melylyel aztán ikertestvérként fog összeolvadni a közboldogság, mely végcél csakis a jól alkalmazott nevelés legfőbb vívmányával közelíthető meg, mert egyesek, s az egész emberiségnek az erkölcsi eszmék szerinti „viszonybalépé- sét és kölcsönös érintkezését, csakis a minden érdeken felülemelkedő erkölcsi elvek és eszmék diadalán felépült általános világnézet biztosíthatja. A szó igaz értelmében — eltekintve az egyén szubjektumától, s az itt-ott kétségen kívül mutatkozó szociális nyomortól — egyéni és főkóp : közboldogtalanságról nem is beszélhetünk, hanem inkább: az erkölcsi eszméknek legfeljebb csak tudatunkban élő, de társadalmi érintkezési viszonyainkban éppenséggel nem alkalmazott hiányossága, fogyatékossága, sőt nem ritkán tapasztalt vereségéről. Röviden vázolván tanítási rendszerünknek az erkölcsi eszmék alapjára való fektetését, vezessük le azon törvény, mely körül az erkölcsi nevelés kérdése, mint valamely sarkpont körül mozog, vagy melylyel legalább összeköttetésbe hozható. Igen gyakran úgy az anyagi, mint az erkölcsi világrendben egymással rokonságban lévő törvényt fedezünk fel. íme az úgynevezett egység bölcsészeti törvénye. Hogy az anyagi világban a nagyobb térfogatú és tömegű test a hozzá viszonyított kisebbre bizonyos törvényeken alapuló vonzást gyakorol, azt a természet nyitott könyvének lapjai eléggé igazolják. Hány számtalan égi test gravitál a nap, mint sok bolygóra nézve egyedüli kényúr felé 1 S tekintsük a leghatalmasabb testeket s a lábainkkal taposott porszemeket: a tömegek és molekulák vonzását itt és ott egyaránt feltaláljuk. Tény, hogy a világegyetemben mindenütt jelen van egy törvény: az egymáshoz való vonzódás, az alkalmazkodás törvénye. Ezen alkalmazkodási törvény nem lényegtelen szerepet játszik az erkölcsi világrendben sem. Az éghajlati, földtani, növénytenyészéleti, államformai, kormányzati, vallási és egyéb földrajzi viszonyok, illetőleg állampolitikai és társadalmi intézmények, a tér- és időbeli művészetek, az ipari, kereskedelmi és gazdasági viszonyok és alakulatok karaktere mind-mind reányomták alakitó és formáló bélyegöket, az egyének, a társadalom, a népek és nemzetek gondolkozásmódja, szokása és erkölcsi jellemére, mely hatások és visszahatások kétségen kívül az okozat metafizikai törvényén, a kölcsönhatási viszonylaton nyugszanak. Az iskolai és erkölcsi nevelés lélektani processzusában, szintén az ok és okozat törvényén, azon hatások és visz- szahatásokon nyugszik és épül fel, melyek egy oldalról a tanító módszere, egyénisége, világnézlete és erkölcsi jelleméből sugárzanak ki; más oldalról pedig az ezekre reagáló növendékek egyéniségéből, öröklött testi és lelki dispositiói szerint, a szeretet, rokonszenv és bennső érdek közbejöttével, származnak. — Innen van a különböző tárgyias és alanyias természetű tantárgyaknak elhatározó befolyása a növendék, mint a különnemü hatásokkal szemben passiv magatar- tásu, s a szuggestió törvényének alávetett egyén intellektualitása és erkölcsi jellemének kialakulására. — S mi más törvény nyilatkozik itt, mint az alkalmazkodás törvénye 1 ? Ezen fentebbi deduktiv természetű okoskodásunk után, említsük fel még a népiskolai tantárgyakat is annyiban, amennyiben azok az erkölcsi nevelés kérdésével összeköttetésbe hozhatók. Úgy a népiskolai, mint általán az egész oktatási szervezeten átvonuló tantárgyak általában két irányzatot, illetőleg világnézletet képviselnek u. m. a humán és reálirányzatot, illetőleg világnézletet. Hogy azonban ezen tantárgyak hatása szerint, a tanító, mint vezérlő szellem közbejöttével, s a növendékek individuális lelki természetét szintén tekintetbe véve, mily módon alakul a növendékek erkölcsi jelleme; azt világitsuk meg az alábbi okoskodásunk által. Némely tantárgy p. o. a számtan tárgyias természetű lóvén, nem enged rést a szubjektív természetű magya- rázgatásnak, s éppen ebből kifolyólag akármely individuum által is egyenlő erkölcsnevelési sikerrel tanítható, habár az ismeretnyujtást illetőleg nem is mindig azonos eredménynyel. S emez okoskodás általában a reál-tantárgyakra kisebb-nagyobb mérvben áll. Más, különösen pedig a humán természetű tantárgy, közelebbről a történelem főkép erkölcsi tartalmú és vonatkozású lévén, könnyen alkalmat adhat arra, hogy tudvalévő ethikai irányzatától az aktiv és passzív egyén (nevelő és növendék) sajátlagos lelkitermészete szerint eltereltessék s igy a növendékek fejlődő ethikai ítélkezési készségét és alakuló jellemét mintegy viszonylagositsa, illetőleg: kétes értékűvé tegye. Herbart méltán emeli ki ugyan a történelmet benne aethetikai becsénél fogva; de annak tanítása mig egyfelől a legáldásosabb lehet a benne megnyilatkozó legma- gasb erkölcsi elv szemlélete, továbbá a nemzeti szellem és a hazafias érzés ápolásánál fogva, másfelől tagadhatatlanul bő alkalmat ad a becs- és hírvágy léha áhitozására. Sőt sok- nemü vonatkozásánál fogva a ravaszság és cselszövési hajlamot is fejlesztheti, amennyiben az eszmetársitás lélektani törvénye alapján, könnyen vezetheti a nevelendő alanyt holmi, a gyermeki életben gyakran előfordulni szokott kisebb-nagyobb fokú vétség elkövetésére, illetőleg alkalom- szerüleg furfangos fellépésre és ravasz taktikára. Sőt gondolataink szálait tovább fűzve, elmondhatjuk, hogy a történet nagyban fejleszti a politizáló hajlamot is — fajunk e typikus vonását — s mint ilyen tantárgy, mig egyoldalról ismét nagyra becsülendő, mert élő-halott nemzet az, melynek szellemi és erkölcsi világából az egészséges irányú s józan gondolkozásu politikai érzék hiányzik; másfelől aszerint, amint azt a vele foglalkozó egyén szív- és észvil ágában egyénisége, vagy céljaihoz képest asszimilálta, erkölcsi és társadalmi tekintetekből sok nemtelen tett és cselekedetnek lehet kalauza, élesztő kovásza s utmatója. S ez főleg az oknyomozó történetre áll mely számtalan vonatkozásé tud fogva valóban kétélű fegyver a még ki uem forrott jellemekre, tehát jó és - ..-ra egyaránt fogékony ifj ■ nézve Valóban ideje volna már az iskolai történet Írást hadtörténeti jellege lyett: müvelődéstörtén al a !■ í- tetni. Ezekben kívántán ez aU. mai az erkölcsinevelés -idő igen tisztelt tanitói gyűlés előtt nyilatkozni. Vajha rokonszenvet keltene e távlat, melyből e gyakorlati kérdést vizsgáltam! (Legenye.) Sikolya Antal. KÖZGAZDASÁG. * Szarvasmarha és csikódijazás Homonnán. A Zemplénmegyei Gazdasági Egyesület a m. kir. földmivelés ügyi miniszter támogatása mellett ez óvi október hó 6-án szarvasmarha és csikó díjazást rendez Homonnán. Díjazva a kis gazdák saját nevelésű marhái és csikói lesznek, mig a közép- és nagybirtokosokéi az egyesület által adományozott oklevelekkel tün- tettetnek ki. Felhívjuk ez utón is megyénk gazdaközönségét, hogy állataikkal minél számosabban vegyenek részt az állatkiállitáson, mert 59 kisebb, nagyobb, jobbára tekintélyes dijat helyez a gazdasági egyesület kilátásba szarvasmarháik és csikóik után. A SZERKESZTŐSÉG ÜZENETE. T. M. Nagyvárad. Nagyon szívesen vesz- szük közreműködését, de az ajánlott módozatokat ez idő szerint el nem fogadhatjuk. Dr. M. S. Bpest. Tessék ez ügyben dr. Kállay József úrhoz, nagymihályi kollegánkhoz fordulni, ó e tekintetben a legpontosabb felvilágosítást nyújthatja. 8. József. Szerencs. Mint magánügy, a „Nyílttéribe tartozik, ha ott közlését kivánja, tessék a kiadóhivatalhoz fordulni. Kiadó tulajdonos: Éhlart Gyula,
