Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-07-10 / 67. szám
Július 10. ZEMPLÉN. 3. oldal. maga a dohánygyári igazgató is meglátogatta szülei lakásán. Tettének oka ismeretlen. — Hirtelen halál. Folyó hó 8-án a reggeli órákban Salamon István helybeli napszámos a Széchényi-téri 7-ik számú ház udvarán összeesett és mielőtt segíthettek volna rajta, — hirtelen meghalt. A nyomban előhívott dr. Stern Ármin városi alorvos a hirtelen elhalálozás okául szivszél- hüdést konstatált. Hulláját a köztemető halottas kamarájába szállították. — Az államjegyek bevonása. A közös függő államadósság ellenőrzésére kiküldött országos bizottság az államjegyek forgalmi összegét május végével következőnek talála: 5 forintos államjegyekben 3,913.300 forint, — 50 forintos áUamj egyek ben 623.900 forint, Összesen 4,537.200 ferint, mely összeg közös költségen váltandó be. E szerint április hónapban 5 forintos államjegyekben 820.950 forint, 50 forintos államjegyekben 24.10 forint vonatott be és semmisittetett meg. — A sátoraljaújhelyi független-, ségi kör folyó hó 13-án, vasárnap, a „Vadászkürt“ szálloda kerthelyiségében zártkörű nyári táncmulatságot rendez. — Betöréses lopás. Grünberger József helybeli lakos, izr. metszőnek Rózsa-utcai lakásába e hó 8-án éjjel ismeretlen tettes behatolt és az egyik szobából egy óra-láncot, egy nyakláncot, 2 pár cipőt és 2 darab ágy- teritőt magához véve, az ajtón keresztül eltávozott. A szobában alvók annyira mélyen aludtak, hogy az éjjeli látogatásról mitsem tudtak; csak reggel vették észre, mikor az ajtót nyitva és az eltűnt tárgyak hűlt helyét találták. Az ismeretlen betörőt a rendőrség erélyesen nyomozza. — Rendőri hírek. Lopás. Vahaj György helybeli kőműves-tanulót alvás közben ismeretlen tettes meglopta zsebéből összes megkeresett pénzét magával vitte. — Házi tolvaj. Miha- lusz József és Palkovics Andor pincérek kárára a „Vadászkürt“ szálloda hetese, Hajdú Péter, pénzt és eszközöket lopott. A lopás elkövetését be- ösmerte- Az elvitt tárgyakat megta- nálták nála. A Bodrogközről. — Visszaemlékezések. — A 171.800 katasztrális holdnyi lapályos vidék1 néhány trachythcgy s homokdomb kivételével egykor csaknem egészen vizjárta terület volt: északi felét a Latorca s Bodrog, déli felét a Tisza árja járta; lapályait beláthatatlan nádasok lepték el, melyek közt a Ticce s Csizér kanyargóit; a vizekben hal, csík bőven; a mocsarakban vizimadár temérdek. A folyók partját ősi tölgyfarengetegek, sűrű füzesek kisérték; kisebb erdők lepték a hegyek északi hátát is, mig a déli lejtő szőlőt érlelt. Az erdők körül végtelen kövér legelők, rajtuk gyönyörű ménesek, gulyák, sertésnyájak. Szántóföld aránylag kevés; csak a homokon s a falvak körül. A kisded falvak sűrűn hintve északon, mérföldekre egymástól délen, a dombolda- lókban, a homokon, a vizközökben húzódtak meg. Legrégibb, nevezetes helye volt a vidéknek Lelesz a premontrei-rend székházával s levéltárával; hajdan hiteles hely, melyet az ellenséges támadástól a környékező sok viz, mocsár védett. A nép jámbor, vidám, hiszékeny volt; szerette a dalt, mesét; eljárt urdolgára ; kevéssel beérte ; vályogfalu, nád- vagy zsúpfedelű házban lakott; művelte földecs- kéjét, legeltette barmát, kapálta szől- lejét s a vizekben halászgatott, csi- kászott, szedte a vadmadártojást; még sertést is hizlalt szárított halon, csikón ; télen gyékényt szőtt, kosarat kötött; az asszonynép szőtt-font. Utjai ősztől tavaszig járhatatlanok voltak ; 1 Molyböl maga a Zemplónvármegyéhez tartozó bodrogközi járás 12 négyszög öl mérföldet tesz ; a járási központ Király-Helmeez, egy cseperedő vidéki városka, azonkívül 51 falu és 36 tanya van szétszórva. szükségletét a nyári vásárokon szerezte be; terméskéjét többnyire elélte; farsangban lakodalmazott, vedógeske- dett; nyáron búcsúra járt; pénzt'nem igen gyűjtött; még földjét sem szaporította ; élt apái telkén ; értékes vagyonnak csupán a lábas jószágot s a gyermeket tartotta, aki munkájában segített; azért korán házasodott s népes családot nevelt. A földnek csaknem fele nagybirtok volt; de ezt nem sínylette a nép tagosítás után sem, mert marhájának legelője volt bőven, a telkes gazda udvarából négy címeres ökör járt ki szántani; a liba, kacsa nyájszámra úszkált a vizen; vadmadarat, halat, csikót kedvére foghatott; fája, nádja, gyékénye volt elég; a kertekben gyümölcsösök, szilvás mindenütt, dió egész télére való ; a Tiszakertekben tömérdek alma; télen főtt, aszalt-gyümölcsből került ki a reggeli. Minden falunak volt száraz-, vizi- vagy szélmalma, ahol a maga termését őrette meg a gazda. A szilvát az uraság főzette meg pálinkának. Gyertyát otthon mártottak. Bolti portékára alig volt szükség. így élt a nép boldog egyszerűségben, tudatlanságát nem érezve. — A közlekedés hiánya s az esztendő nagyrészére terjedő teljes elszigeteltség fejlesztette ki az egyes félreeső falvak sajátságos típusát: életrevaló, önálló, szemes lett a Tisza árjával folyton viaskodó eigándi; együgyü, hasának élő a borban-buzában bővelkedő gé- resi; méla, tündérekben hivő, a tün- dérekrakta temploma tövében élő karosai (naiv hitének a protestantizmus nem ártott); általában a rétközi magára hagyatott kálvinistaság nyersebb, nyakasabb, bárdolatlanabb, de egyenesebb eszü; az urirend közt forgó latorcamenti katolikus nép simább, tisztességtudóbb, nyájasabb, elmésebb, de furfangosabb is, amit az úri portákon való cselédkedés fejlesztett ki benne. Az urirend a néppel ezen a vidéken 48 előtt is általában emberségesen bánt; rászorította az okos gazdálkodásra, faültetésre ; nem egy öreg parasztember szájából hallottam magam is a régi jó idő dicséretét, mikor még nem volt annyi adó és boldogulhatott a szegény ember. Egyébiránt élt az urinép magyar nábob módjára, a maga kedvteléseinek; nádfödeles, meszelt, gerendás házában tartott disznótort, névnapot, keresztelőt muzsikaszóval, nótával s kiszedte a vendég szekeréből a kereket; hagyott boldogulni mást is maga körül, de magát kiskirálynak tartotta. Az urirend s a köznép közt állott a kurtanemes, a Zsigmond-kora- beli ármálista; aki Kis-Tárkányban s egyebütt élt kisbirtokán, gyűlölve az urat, gőgösen lenézve a parasztot, féltékenyen őrizve nemesi előjogait; járt kurta ködmönben, szítt makrapipát s kupeckedett a vásáron a maganevelte csikóval. Kossuthnak nem bírta megbocsátani, hogy előjogaitól megfosztotta. A nagyobb községekben egy-egy ittragadt, megtelepedett, lassankint elrnagyarosodott német iparos; a falukban itt-ott egy-egy Lengyelből ide szakadt zsidó ;2 faluvégén a putribeli cigányság, amely muzsikált és hordta a levelet kéthetenkint egyszer Uj- helybe, a postára. E vidéknek természetes bástyája vizei voltak; ezek zárták el a külvilágtól; a 48 előtti politikai mozgalmak e vidéket alig érintették; még a szabadságharcnak is csak végső hullámcsapásai értek el ide, — néhány kósza muszka csapat s a Világos után hazatérő csonka, béna honvédek. A vidék természeti s azzal gazdasági viszonyait a szabályozás változtatta meg, mely már 1846-ban megindult és sok akadálylyal, közöny2 Még az 1890-iki népszámláláskor is, e tősgyökeres magyar vidéken 697 vallotta magát németnek; e közül alig néhány esik a nagyúri udvarokban élő német cselédre, alig néhány a bevándorolt német mesteremberre ; a többi rég itt élő zsidó. nyel, roszakarattal küzdve, foly azóta csaknem szakadatlanul, óriási összegeket emésztve föl, szinte elviselhetetlen terheket rakva az adózó gazda vállára ;3 pedig még a Latorcza-Bod- rog mentét egyre járja a viz,4 azoknak ármentesitésére csak most kerül a sor; de viszont óriás gazdasági előnyöket biztosit a föld birtokosainak. Szabályozás előtt a vizen ős mocsaras terület 90.000 holdat tett; a csatornázás, lecsapolás által ez lassankint rétté, legelővé alakult át; sőt ma már jóformán egészen szántás alá van fogva s csakugyan ontja a termést. Terméketlen terület még a 70-es évek végén is 56.242 hold; 1895-ben már csak 10.267; a csökkenés tehát 82°/o. A termőföld ellenben az ötvenes években5 99.254 hold volt, 1895-ben pedig 146.296; a gyarapodás tehát 46°/o. Még nagyobb az emelkedés jövedelem dolgában. 1875- ben a földadó alapjául fölvett egy évi tiszta jövedelem 175.785 frt. volt; 1895-ben ezt 304 096 írtban állapították meg; itt tehát a növekedés 73°/o-nak felel meg. E nagy fokú gyarapodás annak tudható be, hogy mig régente szántóföld kevés volt, ma nemcsak az ár- mentesitett terület, de a régi legelők és rétek, sőt a jórészt kiirtott erdők nagy része is föl van törve. Ez a kapzsiság azonban máris megbosszulja magát: a legelő kevés s a vidék marhaállománya csökken, főképp a kisgazdáké; pedig hajdan a marhatartás volt e vidék fő jövedelmi forrása: a nagybirtokosok ma is a legnemesebb, tisztafaju magyar marhát tenyésztik. De megbosszulja magát még inkább az erdőirtás; egyrészt azáltal, hogy az éghajlat szélsőségeit nem lévén mi enyhitni, az végletekben csapong; másrészt az által, hogy a községek elesnek a faizástól s ezzel megdrágul az élet; mert az uj erdőtörvény őket is megmaradt erdőik védelmére s okszerű kezelésre kényszeríti; igy adják meg most keserves árát a hajdani oktalan erdőpuszti- tásnak. Geőcze Sarolta. IRODALOM. Epilog. Szép csendes alkonyat volt, Remények alkonya, Fényes reményeké Melyek talán soha . . . Nem teljesülnek . . . Egy sárguló akácz Volt a tanunk, Azt suttogá a lomb; „Mi hallgatunk.“ Beszéltem neki szívről, A mely csak érte él, S a sárgúlt lombu fáról Lehullott egy levél . . . ifj. J. J. Susanne . . . — Moly Tamás regÓDye. Nyomatott a Budapesti Hírlap nyomdájában. — Susanne . . .! Ez a címe Moly Tamás regényének, mely a napokban hagyta el a sajtót. Susanne és Tom bájos szerelmi regénye képezi a mű gerincét, áthálózva igénytelenségükben is kedves epizódokkal, melyeknek contemplativ jellegétől elüt a mii gerincének erősen lyrai, nem hatást vadászó cselekményével, de egyszerűségével, közvetlenségével ható, romantikus meséje. Susanne és Tom szerelmi regényének egy szakasza a tárgya e műnek, mely regény mindig egy hársfa alatt nyer folytatást, egy 3 Az ártér csaknem megüti az egyenes földadó összegét. 4 Ami részben a felső-zempléni Öndova- Tapoly hibás szabályozásának tudható be. 5 Mikor pedig az abszolút kormány lehetőleg nagy adó-alap kimutatására törekedett s igy minden fólig-meddig használható földet termőföld számba vett. hársfa alatt, mely Susanne és Tom találkozóhelye, a mig a lombja zöld aztán pedig ősz jöttével emlékezésre tanítanak az édes múlt helyett ava- tag, koronátlan, redves ágai. Ez a mese, ez az igénytelen mese van befoglalva erősen raphsodikus, hatalmas stylussal megirt keretbe oly szív megnyilatkozásaként, mely még szerelmében is contemplativ, mely még Susanne csókjainak árjában is erősen íilozófi- kus. Ki tetszik a mű alap tónusából, tükröződik hangulatán, hogy ez a regény nem keresi a jogosult tényezők idegizgató harcából eredő hatást, nem akar hatni szövevényes meséjével, jel- lemileg kiskicce't alakokkal, nem akar hatni a fantasiára, hanem az olvasók szivére, és egy szívre . . . Susan- n ra. Hogy a »Susanne« nem fog elementáris hatást csinálni, nem fog kijutni a vonal főié ott, a hol idegizgató érdekharcot, fantasia ingerlő silhouet- teket szeretnek megelevenítve látni; az kétségtelen. De ott, a hol hat még igénytelen, egyszerű mesék közvetlensége, két szív eredeti, tiszta módon való megnyilatkozása, ott hol először éreznek s csak aztán gondolkoznak, nem fordulva el hidegen a naiv hangtól : ismétlem: ott ez a könyv nem fog maradni a vonal alatt. Hölgyeknek stylusának intelligentiájánál, diszkrét légkörben lebegő tónusánál fogva —• melyhez bizar volta is hozzájárul — leginkább ajánlhatom. Végre koncedálom s meg vagyok róla győződve, hogy Moly Tamás tolla a Susanne-ban nem irt le hamisan felfogott akkordot, mert a Susanne fejezetein mindenütt harmónia vonul végig, oly harmónia, mint a- természetben, melyet jól megismerni, s művében itt-ott határozott vonásokkal érvényre juttatni Moly Tamásnak, — noha a fővárosban él —• szerencséje lehetett. A természet rajzának keretében jeleníteni meg két szív szerelmét: ez Moly Tamásnak másik érdeme, melyet nem helyezett át — divatos nagyságok szokásaként — idegen, de most mégis annyiszor bebarangolt terrénumra : az aszfalt világára és chantá- nok fojtó légkörébe azért, mert diszkrét érzése súgta, hogy ez a rajz ott idegen és dissonans lenne. Végeredményben kétségtelen, hogy Moly Tamás a »Susanne«-ban nem alkotott hétköznapi dolgot. _th. NYÍLT TÉR.*) Czimbalmozók figyelmébe! Werner Sárika Budapesten a czimbalom-tanszakot jeles eredménynyel elvégzett és a Nemzeti Zenede vizsgálatán kitüntetett c z i tu 1» a ä o m - in ü v é s z n ó ajánlkozik czimbalom-órák adására illetve hangjegyről való gyökeres tanítására. Lakása: S.-a.-Ujhely, Wekerle-tór, Róth-fóle házban. *) E rovat alatt kőzlettekórt nem válla felelőséget a szerk. A SZERKESZTŐSÉG ÜZENETE. Jogász. Köszönjük szives tanácsát, mi is azon a véleményen voltunk. H. K. Már most ottan is főszezont élveznek. Tudósítónk levelet fog közölni. Nem közölhetők: Eltűnt rózsa . . . (Költemény) — A függöny mögött (Novella) Kiadó tulajdonos : Ehlert Gyula.
