Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-09-27 / 101. szám
2. oldal. ZEMPLÉN Szeptember 27. Ne kegyeskedjenek hát megmosolyogni e kis bástyafalak felépítését. Szíveskedjenek csak visz- szaemlékezní egy nagyon dicső küzdelmekkel gazdag időre, arra amelyben a nagy nemzeti aspirációk feltámadásának első sugarai az irodalmi fellendülés csillogó gyöngyeiből áradtak e haza minden igaz fiának szive-lelkébe. Arany, Berzsenyi, Vörösmarthy, Tompa, Kisfaludy, Kazinczy és többi nagyjaink nélkül hol merült volna el a politika kloakájában e nemzet szívós türelme, kitartása és — reménye ? És ugyan a politika sikereit elérhettük volna-e Petőfi lángszava nélkül? Vagy nézzünk egy percre a nagy cári birodalom ijjesztően forrongó levegőjébe. Vájjon a nép- szabadság lappangó, de rémsége- sen hatalmasan vágyakozása megérett volna-e Puskin, Tolsztoj, Dosztojevszkij és Gorjkij nélkül? Vagy képzeljük el, ha lehetséges a Rákóczi diadalutját az induló nélkül, a francia forradalmat a Marseilles és a magyar nemzeti létbe és jövőbe vetett felemelően magasztos bizalmat a Szózat nélkül? Milyen sivár, minő üres és színtelen volna minden kötelék, amely a nemzetek összekapcsoló erejéről szónokol, ha a szivek és lelkek mélyére ható irodalmi és művészeti termékek hatása nem forrasztaná össze e kapcsokat valami bűvös erejű, szétválaszhatat- lan hatalommal. Emlékszem egy jelenetre, amint W VJ r\ 1-rA i i~\ Dl lV,1 i {'Q-j jjban ti képi ison a rengeteg sok idegen ni vész-óriás Ív u> , a mi .d , 'ke ilmányiinően . áldo- egy-két arcáról. Egy pompás jó arcú öreg magyar -.olt ez a :ép. Az úr pedig, aki nézte, e< y esztendeje utazott Afrikában és ) '-Amerikában és 'ekkor indult iiazafelé. osolyogíál hál 1 ’ám oly lerevAoJ, iá senvedélyes \ itatko: ■ \ ■ filozofáltunk sokat, persze c. iyan leány bölcselkedés volt az ! hiszen nem l Schopmányom 1 kedves m/ m, édes )b. Azért iyan tudatié mgy azt . eremnek Próvost Marcell regényei. Meg kellett elégednem Jósika, Kemény stb. históriáival, elfilozofáltam Kölcsey emlékbeszédein vagy paránezisén, és elbúsultam vagy lelkesedtem, Tóth Kálmán vagy Petőfi lyráján. És nem is vitt anyám színházba, mikor a „Kaméliás hölgy“-et vagy pl. a „Fran- cillont“ adták, jó volt nekem a „Bánk bán“, „Könyves Kálmán“ „Julius Cas- sar“ is. De nem is tudtam pl. a „Szép Heléna“ féle fátyolos kosztümökről semmit sem ! Egyszóval, iiem zavarta kedélyünket, derült gondolkozásunkat a manapság uralkodó beteges, érzéket, agyvelőt ingerlő „modern“ irodalom, színház. Pedig de szerettünk olvasni és legfőképp színházba járni. Pedig anyus legfeljebb kétszer egy hétben vitt Thália templomába. így azután a zsúrok alkalmával mindig volt uj téma s ha nem volt elég világos a magyarázat, a mesélés, hát kosztümi- rozva, hamarosan illusztráltuk is az előadást. Egyet gondoltunk és kicsi leAmint ezt a nemzet faji színével át és átitatott barázdás arcot nézte, mintha az Alföld buzakalászos rónáiról suhant volna ide egy árnyalata annak az édes szénaillatnak — amely a messze-messze idegenben ily könnybeboritó varázszsal tudja elkábitani a lelkeket. Minden csepp hangulat, aminek forrása a nemzet véréből szívódik fel, miden hatás amit íróink a színpadra vagy regénybe öntenek át a nemzeti érzésekből, egy- egy porszeme annak a hatalmas erőnek, amelylyel a nemzet szervei elpusztithatatlanul összeforranak. Ez irányban pedig legnagyobb hivatása mindenkor a magyar vidéki városok összességének volt és úgy kell annak lenni hogy e hivatást ma is átérezzék. A mi fejlődő szép fővárosunk társadalma sokban hibás, hogy nem tudott a magyar irodalom fejlődésébe nemzeti karaktert önteni. De amint a nagy nemzeti ébredés korában, meg a Iegszomorubb napok idején a magyar vidéki városok és szerény falvacskák nemesi udvarházain titokban bár, de lobogó lánggal égtek a nemzeti kultúra fáklyái és taitották ébren a nemzet életerejét, úgy ma amikor szabadelvű világot élünk, Kárpátoktól Adriáig, e nagyszerű tehetségekkel gazdag országban fel kell harsognia a nemzeti irodalom kürtszavának, hogy bérceken és völgyeken át hangozzék egy uj reakció. A legszükségesebb, mely nélkül erős nemzeti fejlődésünk el nem képzelhető — a nemzeti irodalom és művészet uj renésszánsza. És azoknak a pesszimistáknak, akik a mai főváros-imádó irodalom hivei és még mindig megmosolyognák, hogy mi egy vidéki irodalmi kör alapítása előtt ily nagy szóval írunk, be szeretném megmutatni majd tiz-husz esztendővel későbben azt az eredményt, amelyet a nemzeti kultúra fellendítésében —- biztos hitem szerint — a vidéki irodalmi körök fognak megteremteni. ányszobám (melyre gimnazista öcsém megvető gúnynyal jegyezte meg: múzsa szentély !) átalakult színpaddá! Egy-két perc alatt, a szerepeket elosztva, a kordinát, kuliszákat oda képzelve — szinielőadást rendeztünk. Majd valami népszínmű dalos részéből idéztünk, vagy egy tragédia kimagasló pontját adtuk elő. Mindenki úgy beszélt vagy szavalt, vagy sirt és kacagott, a hogy ez a színházi estéből emlékezetében maradt. Mily könnyű szerrel adtuk elő pl. Julius Caesart. Mindegyikünk lepedőt borított vállára (ez szimbolizálta a római vise letet!) arcunkat, hogy az előadás óletbü legyen s a félelem sápadtságát mutathassuk: szépen liszttel be- fehéritettük. (Nem púdert mondottam, mert ezt a toilette-szert nem lehetett volna aranyért sem találni az én fehér, szép leányszobámban.) Egy papirvágó csontkéssel, ollóval, asztali késsel adtuk elő Caesar meggyilkoltatását. (Ha Shakespeare felkelt volna álmából — bizony nem ismert volna szeniális szerzeményére!) Egy kis tévedés esett ugyanis a dologban. Mert bár Caesar szive kapta a halálos döfést, mégis a merénylő Brutus halt meg, (nyilván a lelkiismereti kínok miatt:) No de hát ez kicsi hiba volt s mi ilyen lapáliákon fői nem akadtunk. S ha jól kiugráltuk, kibeszéltük magunkat, jött a „csendes óra.“ Egy Mert megindult már az uj áramlat. Kibontva : irodalom, zene, festészet és iparunk előtt a nemzeti Géniusz szárnyai. A bor, az Ocskay brigadéros, Kurucz Feja Dávid sikerei, a kurucz dalok feltámasztott népszerűsége uj levegőtől duzzadnak. Festőművészetünk, ipar művészetünk, zene- irodalmunk magyaros vonásokban napról-napra gazdagabb és népszerűbb lesznek. Ám kulturális köröknek kell alakulniok országszerte, hogy ez egészséges áramlat fejlődése népszerűvé legyen, visszhangot keltsen a társadalomban. Erős és biztos alapokon nyugvó magyar kultúrát teremtsünk. Ez legyen az újonnan alapítandó Zemplémne- qyei Kazinczy Kör célja. És hisszük is, hogy ily célzattal indul. Mert hogy megindul már ez is ezt a szép reményt táplálja bennünk. Igazi hivatása méltó magaslatára emelkedik ez a vármegye, amikor e téren megtette a döntő lépést. Amint Eperjes, Kassa és Ung- vár ily irányban már rég a cselekvés terére léptek, úgy ma már Sátoraljaújhelynek valósággal kötelességévé vált ezt a kulturális kört megalakítani. Lendüljön fel e nyomon uj, egészséges társadalmi élet. Izmos kapcsolat a megye egyöntetű kulturális vezetésében. Fejlesztése és ápolása a művészet-szeretetnek. Támogatása minden fejlődő tehetségnek. És összeforrasztása a társadalomnak a magyar kultúra zászlaja alatt. Kell hogy itt a múltak tradíciója sugalattal hasson erre az akcióra. Közönségünk intelligenciája pedig méltó hivatottsággal bir e tradíciók érvényesítésére. Biró Pál. — szept. 27. Meghívó a Zemplénvármegyei Kazinczy Kör alakuló közgyűlésére. A Zemlénvármegyei Kazinczy-kör folyó hó 28-ikán délután 4 órakor a váridőben egy iskolai folyóirat szerkesztése és litografirozása töltötte ki ezt az időt. De mikor ez a „lap“ fényes erkölcsi győzelem után csúnya anyagi bukást szenvedett — beszüntettük ezt az irodalmi foglalkozást. A „csendes óra“ most tehát részint sakkjátók, vagy lóverseny- és várjátékkal telt el. Leánykák I Mi nem ültünk abban az időben a kártyaasztalak előtt, mint Oeser oly finoman és kedves gúnynyal jegyzi meg egyik aestetikai levelében a „modern“ leányokról: „ . . . Daheim sitzen das Köpfehen in die hohle Hand gelegt, und über flache Romane nachsinnen oder aucht Thränen vergiessend . . . und am Ende in die Nacht hinein mit lächerlichem Ernst stillschweigend Karten spielend I“ Nemi nem ferbliztünk, sem a ka- láber szabályait nem tanulmányoztuk. S midőn abba a csendes játékba is elfáradtunk, a cserépkályha köré egy nagy medvebőrre telepedtünk le. Közbe vettük anyust s most ő kezdett nekünk mesélni régi, szépséges időkről, mikor még ő is oly fiatal volt, mint mi, az ő lelke is derült, rajongó. És lelkiszemünk elvonult egy sokat tapasztalt, sokat utazott, az élet nehéz iskoláján átment, mélyen érző, komoly, művelt lélek élete, küzdelme, bánata és reményei Mily kedves percek voltak ezek, itt a kályha melegénél. Anyus mt éh megyeház nagytermében alakuló köz gyűlést tart. Ezen közgyűlésre a Kazinczy-kör már eddig is jelentkezett tagjait, valamint a többi érdeklődő közönséget tisztelettel meghívjuk. Ugyancsak 28-ikán vasárnap este 8 órakor a Magyar-Király szállóban az idegen vendégek tiszteletére társas vacsora lesz. Sátoraljaújhely, 1902. szept. 28. l)r. Ferenczy Elek, Matolai Etele, bízotts. jegyző. bízottá, elnök. Újabb segély a mádiaknak. Tisza Kálmánná mint a „Jó szív“ egyesület elnöke gróf Hadik Béla főispán közbenjárására az augusztus 31-én Mádon pusztított tűzvész folytán károsultak legszegényebbjei részére 1200 korona segélyt engedélyezett, A főispán az összeget arányosan és méltányosan leendő kiosztás végett a szerencsi főszolgabírónak küldötte meg. A Zemplénvármegyei Kazinczy Kör holnap tartandó alakuló közgyűlésére — mint újabban értesülünk —• a Kisfaludy-Társaság Lóvaj József költőt küldte ki. Mint már megírtuk a Magyar Tudományos Akadémiát dr. Ballagi Géza és a Petőfi Társaságot Bartók Lajos képviseli, kik mindnyájan délben 1 órakor érkeznek, ahol küldöttség fogja őket fogadni. 582 kivándorló. A »Statisztikai Havi Közlemények« julius havi füzete szerint ez év julius havában legtöbb külföldre szóló útlevelet Zempléuvárme- gyében illetőséggel biró egyéneknek adtak ki. Az útlevelek száma 582. Levél a Bodrogközről. Irta: Siók Ferencné. — szept. 25. Még fülembe csendül az az ujjongó kiáltás, víg kacaj, csengő dal, melylyel néhány hónap előtt a lármás, falusi gyermekhad mulatott — és ma néma kis falum. Kisirt szemű anyák járnak búsan, lehajtott fővel a széles utcán és az a két harang ott a dombtetőn de gyakran, de szomorúan kondul meg. Három hónap előtt a bodrogközi jótékony nőegyesület minden községben a tanuló ifjúságnak kedélyes, szép majálist rendezett. Nem sajnált sem fáradságot, sem jóakaratot, adott pénzt is hozzá, csakhogy mulasson egyszer ez a szegény falusi iskolás gyermek, Mind mulattak; a Bodrogköz ötvenhat ————-ÍB-——í— s mi hallgattuk. Beszédes szánk elnémult, de a lelkünk éber, szomjas figyelemmel kisért minden szót. A szobát csak a kályha pattogó tüze világította meg, misztikus alakok káprázatos táncot jártak a félhomályban. És e képzeletbeli alakok, képek, lelkünket elringatták és sejtelemszerü vágyódással óhajtottuk: „jövő, jövő, mit rejtel számunkra, lebbentsd föl titkolódzásod fátyolát Végre este nyolc óra lett s a kis társaság szétoszlott. * Voltak másféle összejöveteleink is. Egy hónapban kétszer-háromszor. Ilyenkor a város „ifjabb ifjúságából“ is meg volt hiva nehány vakációzó pesti jogász, vagy „filozopter“ és egy-két leendő maturus homo ur! Ilyenkor tánc, társasjáték és sikerült kis koncertek voltak programmoa. Kedvenc játékunk a „tableau“ vagyisN élőkép rendezés volt. De csak úgy rögtönözve, minden előzetes készülődés nélkül. Összes történelmi, művészeti és drámai tudásunkat előszedtük s szebbnél-szebb képeket adtunk elő, sokszor harcias jeleneteket is a rémuralom, vagy pláne a trójai háború idejéből. Órák hosszat tudtunk ilyen módon elmulatni. Nem hozott zavarba bennünket, ha a görög öltözködés közben leányos, egyszerű hajvisele- *" ' ’fissé meglazült, fel is bomlott. ,a.^.or még nem voltak divatban azok
