Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)

1902-09-20 / 98. szám

4. oldal. ZEMPLÉN. Szeptember 20. HÍREK. Krónika. — szept. 19. Üljön el mi dévaj hangú lantom, Halgasson el tréfa, kacagás: Ünnep van ma széles e hazában, Fényes ünnep. Fény és ragyogás! Egy szent érzés töltse bó valónkat: Hebegjen el ajkunk egy imát: Szent áhitat lángja csapja által Szép hazánkat, áidott Hunniát...! Mi történt ma..? azt mindenki tudja, Hogy egy század semmiségbe fűlt: Tudja minden igaz magyar ember, És ki annak lenni megtanult. Mi történt ma? Csillag támadott fel, Rákócziak, Bethlen csillaga . . . Mi történt ma: uj korszakba léptünk, Ma született Kossuth százada . . .! Leszállóit a Messiás az égből, Megsajnálta Isten e hazát: Amely rázta erőtlen Lezekkel Leigázó, kínos rabvasát. Leszállóit a Messiás az égből, A szavára: uj hajnal hasadt. . . Atalzugott bércen, rónatájon: A magyar nép szabad lett... szabad ...1 —th. Lapunk vidéki tudósítóit e helyütt felkérjük, szíveskedjenek a Kossuth- ünnepekről részletes tudósításaikat a lehető legrövidebb idő alatt be­küldeni. — Mai tárcánkban Gál Lajos a sátoraljaújhelyi kir. törvényszék albirája, lapunk kitűnő munkatársa egy fölötte aktuális és rendkívül érdekes kérdést vetett fel. Azt ugyanis, hogy mi okozza a házas­ságok kedvezőtlen statisztikáját? E kérdés körül hat kérdő-pontban jelzi a feleletek irányát és e tekin­tetben a mi körünk legilletékesebb fórumához: Zemplénvármegye hölgy­közönségéhez fordul. Nem kételke­dünk abban, hogy ez a kérdés meg fogja szólaltatni hölgyolvasóinkat és a közlésre érdemes feleletek igen kedves olvasmányai lesznek majd lapunk közönségének. E célból ve­tettük fel e kérdést. A feleletek közlését akár álneve, akár teljes neve aláírásával kívánhatja a szerző. De a mellékelt zárt jeligés levél­ben kiírandó a teljes név, mivel a két legszellemesebb és legbecsesebb felelet szerzőjét a szerkesztőség egy-egy kedves karácsonyi aján­dékkal fogja jutalmazni. A felele­teket bezárólag november hó első napjáig kell beküldeni a Zemplén szerkesztősége címére, Sátoraljaúj­helybe, amelyek becse és értéke fölött a szerkesztőség mellé alkotott zsűri fog dönteni. A legszelleme­sebb tiz választ a két díjnyertessel együtt lapunk díszes karácsonyi melléklete fogja közölni. A zsűri tagjainak névsorát lapunk követ­kező szombati száma közli. — Esküvő. Dr. Preusz Elemér ungvári ügyvéd holnap Sátoraljaúj­helyben esküszik örök hűséget Polónyi Ilonka kisasszonynak, Polónyi Ignác leányának. Az ifjú pár még holnap nászúira indul Olaszországba. — Kinevezés. A sátoraljaújhelyi kir. pénzügyigazgatóság Domokos Ist­ván oki. gyógyszerészt a tokaji adó­hivatalhoz díjtalan adóhivatali gyakor­nokká nevezte ki. — Áthelyezés. A m. kir. igazság­ügyminiszter dr. Piskóti Ferenc zom- bori törvsz. aljegyzőt és Zsoldos Benő sátoraljaújhelyi járásbirósági aljegyzőt kölcsönösen áthelyezte. — Névmagyarosítás. A m. kir. belügyminiszter megengedte, hogy kis­korú Fried Sándor dr. nevét Kemény­re változtassa. — Lobkovitz Rudolf herceg Zem­plén vár megy ében. Vármegyénk fölvi- dékén megkezdődtek a szarvasvadá­szatok, melynek időszaka október hó végéig nyúlik. A vadászatra lejött Lobkovitz Rudolf herceg, budapesti hadtestparancsnok is, aki nejével Üng- váron át, az ungvölgyi vasúton Kis- Bereznáig s onnan kocsin a várme- gyénkbeli Zbojba utazott, ahol a her­cegnek kiterjedt uradalma és erdősége van. A herceg nehány napi tartózko­dás után visszamegy állomáshelyére, Budapestre. — A szomszéd Ungvár- megye fölvidékén, a havasok alatt elterülő bükkös bércek között is javá­ban folynak a szarvasvadászatok. Szé­chényi Béla gróf, aki évek óta bér­lője a felvidék vadászterületének na­pok óta pompás kényelemmel beren­dezett vadászkastélyában tartózkodik. Vendégei közül már ott vannak : An- drássy Gyula gróf, Széchényi Géza gróf, Erdődy György gróf és Corni- desz György erdőtanácsos. — A kir. adóhivatal uj otthona. A m. kir. pénzügyigazgatóság Malom­utcai épületéből január hó 1-ejére ki­költözködik a kir. adóhivatal, hogy helyét átadhassa az állami kezelés alá kerülő vármegyei pénztárnak és szám­vevőségnek. A kir. adóhivatal — mint értesülünk — valószínűleg a Kazinczy- utcára, Klein Pál kereskedő újonnan épült házába fog átköltözködni. Az uj helyiség bérletére nézve az előter­jesztést már megtették a minisztéri­umnak. Ha a miniszter a háztulajdonos ajánlatát elfogadja, akkor az adóhiva­tal újévre a Kazinezy-utcai uj házba megy át. — A nagymiliályi műkedvelő tár­saság folyó évi szeptember hó 27-én saját alaptőkéje javára a Barnai szálló nagytermében műkedvelői előadással egybekötött táncmulatságot rendez. Színre kerül a „Magymama“ cimü 3 felvonásos vígjáték. — Kossuth Lajos csónakosa Bu­dapesten. Érdekes vedége volt a mi­nap az Esti Újság szerkesztőségének : Bego Musztafa, egy hetvennyolc esztendős török, a ki 1849-ben a me­nekülő Kossuth Lajost Orsováról biz­tos menedékhelyre, Viddinbe vitte. Bego Musztafa magas növésű ember ; ősz szakállát nagyra növesztette Allah, s megtartotta az egészségét is. Az öreg hajdanában hajótulajdonos volt és jómódban élt, ám a gőzhajókkal nem tudott versenyezni, kereset nélkül maradt és elszegényedett. Most Ada- Kaléhban él. De nemcsak a foglalko­zásában volt szerencsétlen, a családi élete sem volt egészen zavartalan. Két feleséget temetett el az öreg, de meg­házasodott harmadszor is, s harmadik felesége most négy esztendeje kis leányt szült néki, a hetvennégy esztendős embernek. Ez megbékítette az élettel s most, hogy rászánta ma­gát a hosszú útra, könnyű szívvel tette és nem is fáradt bele. A törté­nelmi nevezetességű csonakázást igy mondta el az öreg, tolmácsa segítsé­gével : — Akkoriban nagyon sokan me­nekültek Orsováról török területre. Én és több társam folyton az Ada- Kalehval szaben lévő orsovai parton vártuk csónakkal a szegény menekü­lőket. A honvédtisztek rendesen jól meg meg is fizették fáradságunkat a mit különben mégis érdmeltünk, mert az osztrák határőrök nagyon vigyáztak ránk s nem egy társamat agyonlőttek. Egyszer egy háromtagú magyar társa­ság érkezett az orsovai partra; egyi­kük egy ládát szorongatott a hóna alatt. Beugrottak ladikomba s azt | modták, vigyem őket a szigetre Oz­mán bég török ezredeshez, Ada-Kaleh parancsnokához. Sokáig beszélgettek vele s át akarták neki adni a ládát, de vonakodtak megmondani, mi van benne. A bég nem fogadta el megőr­zésre a titkos ládát. Később tudtam csak meg, hogy a magyar szent ko­rona volt benne. A három ur vissza­evezett Orsovára, a hol elásta a lá­dát. Az egyik ur, a ki előkelőbbnek látszott köztük, néhány aranyat és ezer forintnyi Kossuth-bankót adott nekem. A mikor visszatértem Orso­vára kérdezősködtek tőlem a hivata­los urak és katonák, hogy nem én vittem-e Kossuth Lajos kormányzót. Csak akkor tudtam meg, hogy milyen nagy urat szállítottam Törökországba. Persze tagadtam, mert különben föl­akasztottak volna. — A gyorsvonatok gyorsítása. Á magyar államvasutak igazgatósága — mint értesülünk — azt tervezi, hogy a gyorsvonat menetsebességét gyorsítani fogja és pedig óránként száz kilométerre. E végből érdekes kí­sérletek történtek most a MÁV. kü­lönböző vonalain, többek közt a Bu­dapest — Nagyváradi vonalon gyors- vonat-lokomotivokkal. Négy gépet próbáltak ki, fokozott sebességgel, úgy, hogy a gyorsaság végre nagyobb volt 100 kilométernél. — A próba kitünően sikerült, a pályán elvál­tozásokat nem találtak, a közlekedés biztossága tehát teljes volt. — Éjjeli napos bérkocsik. Uj és üdvös rendeletet léptetnek életbe leg­közelebb a helybeli bórkocsitulajdono- soknál. A bérkocsi-iparról szóló városi szabályrendelet 4. §-a értelmében tűz- rendőri, közbiztonsági, valamint a kö­zönség igényeire való tekintetből a város központján, az éjjeli órákban szükség léyén bérkocsira, ez évi ok­tóber hó 1-ső napjától esti 9 órától reggeli 6 óráig egy bérkocsi fog a We- kerle-tóri bérkocsiállomáson tartóz­kodni. A téli idő beálltával az éjjeli napos bérkocsik részére más helyet fog a rendőrkapitányság kijelölni. — Milyen lesz a tói í Erre a kér­désre felel a Meteor, az ismert sze­gedi időjós. És pedig azt mondja, hogy kemény tél fenyeget benünket. Hivatkozik a néphitre, amely azt tartja, hogy ha az ökörfarkkóró vé­gig virágos, ugyancsak farkasorditó hideg lesz a télen. Az idén pedig virágos az ökörfarkkóró. Erősebb telet bizonyít az is — mondja a sze­gedi jós, — hogy ez az átmeneti év a napfoltok minimumából a maximum­ba, az átlagos számítás már a múlt évit mutatta ilyennek, de a mostani év még sokkal csekélyebb számú fol­tokat mutat a napon, tehát itt az át­lagos számítás és a tények közt el­térés mutatkozik, egy évet nem igen szokott ez meghaladni, igy átmeneti évül a jelenlegit vehetjük és több egymással összefüggő okokból követ­keztethetünk a keményebb télre s ezt megelőzőleg hosszabb őszre. — Halálos szerencsétlenség. Gyá­szos kimenetelű szerencsétlenség tör­tént Mezö-Zomboron, gróf Andrássy Gyula uradalmában. É hó 16-án d. e. 10 órakor, Szabó Emil gazdatiszt töltött fegyverét a cséplőgéptől egy távolabb eső ládához támasztotta. A láda Molnár Károly, 24 éves, nőtlen, eger-lövői sommás munkás tulajdona volt. Kis idő múlva Molnár a pipáját a ládájába akarta tenni s evégből a fegyvert el kellett mozdítani; oly sze­rencsétlenül fogta meg a fegyvert, hogy az elsült és Kovács Imre, 24 éves nőtlen, tisza valkányi lakost halálosan találta. Egy pár sörét egy másik munkást is megsebesített. A szerencsétlenül járt Kovács Imrét a szerencsi kórházba szálitották, hol élet-halállal küzd. A vizsgálatot a legszélesebb mederben megindították. — Gyilkossági kísérlet cim alatt lapunk egyik múlt heti számában meg­írtuk, hogy Magyar-Polák András a vele vadházasságban élő Szabó Erzsé­betet kétszer mellbeszúrta. Az asszony azóta kórházban feküdt sérüléseivel. A kés semmiféle nemesebb részeket nem ért s igy a megszúrt asszonyt gyógyuló félben levő sebeivel a kór­házból elbocsátották. — Rendőri hírek. Hat éves tol­vaj. Barna Mária, egy hat éves gyerek­leány e hó 12-én egy ablakon át be­mászott Kohn Ilona lakására és a szo­bában talált 20 korona értékű női zsebórát ellopta s azután amerre jött, eltávozott. A lopást a házbeliek csak­hamar észrevették és az apró tolvajt följelentették a rendőrségnek. — Uton- állás. Szerdán éjjel egy helybeli úri ember kissé pityókos állapotban haza­felé ballagott. Egy félreeső utca szög­letén valami ismeretlen alak elébe ug­rott és zsebeit kutatni kezdte. Ekkor a pityókos ur kissé magához tért és olyat lódított megtámadóján, hogy az felbu­kott és az utca kövezetén maradt. Erre az úri ember attól való félelmében, hogy a merénylőnek az esés következ­tében komolyabb baja történhetett — valósággal megfutott. így menekült meg az útonálló, aki valószínűleg csak szi­mulált. — Két csinosan bútorozott külön bejáratú utcai szoba kiadó. Bővebbet a kiadóhivatalban. IPAR ÉS KERESKEDELEM. A kereskedői alkalmazottakról. — levél a szerkesztőköz. — — szept. 18. Tekintetes szerkesztő úr! Távollétem és elfoglaltságom miatt csak ezúttal, kissé elkésve, reflektálok a becses lapjában „Keres­kedői alkalmazottak“ cim alatt meg- jelenet cikkre. — Reflektálok külö­nösen, a cikkel kapcsolatosan meg­jelent megjegyzéseire és azon kérdé­sekre, a melyek által a sátoraljaújhelyi kereskedelmi társulatot aposztrofálta. Helyénvalónak és indokoltnak isme­rem el kérdéseit, sőt köszönetre köte­lezett ezek által, mert általuk alkal­mat nyújtott arra, hogy a kereskedelmi társulat viszonyaival, ennek kapcsán városunk kereskedőivel is foglalkoz­zam. Következőleg ecsetelem a hely­ben e tekintetben uralkodó viszonyo­kat, melylyel egyszersmind a feleletet kérdéseire megadom. A kereskedelmi társulat viszo­nyainak illusztrálására mindenekelőtt meg kell említenem, hogy Sátoralja­újhelyben 150 kereskedő van; illetve annyi azoknak a száma, a kik önál­lóan ipart űznek s ennek alapján az ipartörvény szerint kereskedőknek minősíttetnek. E 150 kereskedőből még igen rövid idő előtt csak huszon­három volt tagja a társulatnak. Da­cára annak, hogy a tagsági dij csekély évi 4 koronát tesz. Most már némileg jobbak az anyagi viszonyok, annyiban hogy a fáradságos utánajárásnak és nyilvános felhívásomnak mégis volt annyi eredménye, hogy a tagok száma 60—64-re emelkedett^ igy tagsági dijak címén mégis legalább 24—27 korona évi bevételre számítunk. Hogy a társulat hivatásának, a maga elibe kitűzött célnak: a köz- mivelődés emelése által az általános közgazdasági helyzeten javítani és ezzel kapcsolatban a kereskedői érde­keket istápolni, megfelelni képes le­gyen, — hogy ehhez még a mai bevé­telünk is nagyon csekély, azt mondani fölösleges. De nem ez az egyedüli ok, a mely a társulatot hathatós és siker­dús működésében akadályozza és nem az anyagi szempont az, a mely mű­ködésünket megakasztja 1 Károsabb és hátrányosabb ennél a társulatrax az, hogy a kereskedőknek egy része, még pedig az a része, mely társadalmi állásánál és anyagi viszonyainál fogva erre tulajdonképen predesztinálva volna és van, a társulattal szemben teljesen közömbös, azt nemcsak anya­gilag nem, de erkölcsileg sem támo­gatja. A kereskedőknek egy nagy­része, — tisztelet a kivételnek, — távol tartja magát a kereskedelmi társulattól, mintha csak mellőzni óhaj­tanok azt, hogv ők kereskedőknek tekintessenek. Menthethető és meg­

Next

/
Thumbnails
Contents