Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-09-20 / 98. szám
Sátoralj a-TJjhely, 1902. szeptember 20. 98. $2228.) Harmincharmadik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség’ és kiadóhivatal: Sátoralja-TJjliely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyilttérhen minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. iij. Meczner Gyula Bíró Fái dr. Hám Sándor főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy dísz- betűkkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. fi Xossuth-ünnep beszédei. — szept. 20. Ma, mikor már az országos Kossuth-ünnep utolsó akkordjai is felcsendültek hegyek és bércek felől és a holnapi nappal Zem- plénvármegye minden községe is ég felé küldi a kegyeletérzés hálatelt zsolozsmáját, a megye székvárosában, Sátoraljaújhelyben lefolyt gyönyörű ünnepség ünnepi beszédeiből, a két előző számban közöltek után, itt közöljük Kossuth János dr. és Szirmay István dr. lendületes beszédeit, a hazafias érzés lángoló füzével át és át égetett szép szónoklatokat: (Kossuth János beszéde.) Mélyen tisztelt ünneplő közönség 1 A történelmi időszakok határmes- gyéit a gondviselés láthatatlan keze jelöli meg, mi akik az idő véghetet- len óceánját a század maroknyi egységével mérjük, csak idők múltával ismerhetjük föl azokat. Egy ily történelmi korhatár megünneplése végett gyűltünk ma egybe, amely úgyszólván egy férfi bölcsőjétől koporsójáig terjedt bár, de az a két időpont egy egész történelmet zár be, telve nagy érzésekkel, nagy eszmékkel, nagy tettekkel, nagy szenvedésekkel: a közé a két időpont közé egy egészen uj világ keletkezése esik. A honfoglalás évezredének utolsó százada az ujraébredés, az európai nemzetek között való helyt foglalás gigászi munkáját rótta nemzetünkre. És miután a történelem ez ember fölötti alkotása, méltán emeltük föl sziveinket a fohász szárnyain aboz, aki bennünket egy évezreden át érdemünk szerint áldott vagy vert, de megtartott s a kiben bizodalmunkat helyezzük a jövő végtelenében is. Nem tettünk már számot a világban. Magyarország geográfiái fogalom volt, a magyar nép érdekes faj kihaló nemzetek melanchólikus romantikájának bánatos világításában. Nyelvét póriasnak tartotta az előkelő, az ur, amelyen törvényt hozni, igazságot szolgáltatni, de még a gondolatnak ildomos formát adni sem tartotta lehetségesnek. A nép, aki dajkálta édes nyelvünket, földhöz kötve nyomorgott minden teherrel agyonsanyargatva, minden jogokból kirekesztve. Alkotmányunk lényegében a fel- jajdulás szabadsága volt, sujtással díszített koldus-cafrang, amelynek legféltettebb ereje a nemesség adómentessége volt, ama gyászos kiváltság, amelyet a hatalom konc gyanánt vetett oda cserében a cselekvés szabadságáért, a lemondás dijául, minden nagy és nemes gondolatról, amelyekért élni érdemes lett volna. A polgár az önző kufárság, a saját jólétén kívül mivel sem törődő, szűk látkörű felszabadult helóta színvonalára sülyedt. Ösmeretes a közművelődésben való szomorú elmaradottságunk ama korban, a közgazdasági élet példátlan sivársága, amikor a saját zsírjában fuldokló kevesekkel szemben Ínséges tömegek vergődtek a vigasztalan szegénység posványában. És nem volt szabadon szárnyaló gondolat, nem volt eszmény. Még az imádság szövege fölött is a cenzor őrködött, ha azt leírta valaki. A fásult szív nem lüktette a vért az agyba, az izmok nem feszültek munkára. Az agónia rémes árnya tünedezett fel a nemzet arculatján. A költő bánatos lélekkel zokog föl, korát jellemezve eme velőkig ható strófákban: Mi a magyar most, rut szibarita váz, Letépte fényes nemzeti bélyegét S hazája feldúlt vódfalából Rak palotát heverő helyének. És Európa? Lázban volt az emberi jogok érvényesítésének, a haladásnak, a megerősödésnek nagy munkájában. Alkotott és rombolt, de nem henyélt. Anglia szabad intézményeinek, példányszerű alkotmányának boldog birtokában világuralmának útját egyengeti. A tizennyolcadik század bölcsészeié megtermékenyíti a lelkeket, eszmék sarjadzanak előhírnökéül egy nagy század uj világnézetének. A gall szellem áttöri a vogeseket, átröpül az óceánon, idegen világrészekben hirdetni a szabadságot. Németország dalnokai a szabadság bölcsődalát zengedezik amelyben az egyesülés, a nemzeti egybeforradás nagy gondolata szunnyadoz. íme, mélyen tisztelt ünneplő közönség, a tizenkilencedik század hajnala, amelyben mi reánk árnyék borúit, amely hogy szemfedőre nem változott, a jóságos gondviselésnek köszönhetjük, aki prófétákat támasztott közöttünk. Carlyl, a klaszikus angol történelem-bölcselő a nagy embereket, vagy szavai szerint a hősöket Isten küldöttjének mondja, akik az égi akaratot közvetítik s találó túlzással a történelmet a nagy emberek élettörténetének nevezi. Ha nemzetünk múltjába pillantunk, különösen ott látjuk ama szavak igazságát. Egy óriási jobb kéz áldása volt, amidőn a cézári udvar bűvös körében élő ifjú magyar nemes már csaknem elfeledett anyanyelvére gondol. Á francia klaszikusokat olvasva, ama ragyogó szellemek káprá- zatában nemzetének szomorú elmaradottsága ötlik elméjébe, Írni kezd. Idegen műveltsége és az idegen légkör, amelyben él, megakadályozzák abban, hogy nagyot alkothasson, de megindítja a szellemi mozgalom ama lavináját, amelynek nyomán irodalmunk újra keletkezik, s a rügyfakadás ad impulzust nyelvünk ujrateremtőjé- nek, a halhatatlan emlékű Kazinczy Ferencnek, akit ugyanaz a gondviselés vezérli tövises pályáján, hogy felrázva nemzetét lethargiájából, megmenti veszendő nyelvünket, ujáteremti azt, amelyen egy fél évszázadon belől az ékesszólás és költészet utolérhetetlen remekeit produkálja a nemzeti Géniusz. Ugyanaz a jobb kéz tereli a legnagyobb szivek és elmék egyikét elhagyatott hazájának, pusztuló nemzetének sorsa felé, midőn az idegenben született dúsgazdag főurat, aki világfinak nevelve fényes katonai pályát fut be, ősei nyelvét töredezve beszéli s néhány év alatt nemzetének láng- lelkü apostolává fejlik, készen a haladás féltve őrzött akadályainak lerombolására. Nagy eszmék szolgálatában nagy érzéseket fakaszt, hisz küldetésében, erejének tudatára ébred, agitál merészen, termékeny gondolatokkal árasztja el nemzetét, belóerőszakolja azt az idők szellemi áradatának sodrába, áldoz vagyont, nyugalmat, majd életet, amelynek végét martir-koszorú dicsőíti. De gazdag örökségül hagyja nemzetére eszméit és reformmunkája nyomán feltámad a hit, ébred a remény. És megtermékenyült a magyar föld, a klaszikus ész, klaszikus jellem, a viharos munkakedv emberei egymás nyomában lépnek történelmünk színpadjára a század első felében, tele nagy sejtelmekkel, erős akarattal előkészíteni a nemzetet az idők kívánalmainak betöltésére. Felsőbüki Nagy Pál, Beöthy Ödön, Szentkirályi Móric, Bezerédy István, Szemere Bertalan, Deák Ferenc, br. Eötvös József, br. Wesselényi Miklós. Mintha a gondviselés a 18-ik század sívár meddőségéért akart volna kárpótlást nyújtani. újS a történelem csodás jelensége a magyar nemzet ébredése bekövetkezett, hasadt a legfelségesebb hajnal, amelynek derűjében történelmi szerepléseinek színterére lépett nemzetünk egyik büszkesége: Kossuth Lajos. Emlékednek szól ez az ünnep oh halhatatlan, aki 100 évvel ezelőtt pillantottad meg a napot e vármegyében, a hadak utjának mentén, amelyhez legendák füző,dnek nemzetünk szent hajdanából, Arpádházból, származó királyaink idejéből, amelyben a nemzeti szellem kohója épült, a Lórántfyak, Perónyiek és Rákócziak iskolájában, amelyet nagy Rákóczink és annyi jelesünk születése szentelt meg, amely érezve kötelességét, mindig elölj árt a nemzeti törekvések megvalósításában. Születésed a magyar szabadság, a nemzet megváltása második Betlehemjévé avatta Borsi, mellett Monokot. És szellemed szülőföldje is e vármegye volt. Gazdag lelked első táplálói a sátoraljaújhelyi kegyesrendi oktatók voltak, akik büszkén emlegetnek tanítványaik között, amely iskolának falába a hálás kegyelet az imént illesztette be a márványt, hogy nevedre emlékeztessen. Itt áll Sárospatak, amelynek főiskolájában ismerted meg hazád alkotmányát, törvényeit, elévülhetlen jogait, ahol egyik tanárod próféta lelke már zsenge ifjúságodban meglátta szellemed sasszárnyait. Itt Sátoraljaújhelyben fogott el mint gyer- mekifjut az apokalipszis csodáival határos álomszerű tépelődés magasabb küldetésed felett, e vármegye székházában nyíltak meg bűvös ajkaid, a felkavart szenvedélyek tajtékzó hullámait itt csendesítetted le, a Zem- plénvármegyei Kaszinó alkotó kezed első zsengéje volt. Dicsőséges élted alkonyán büszkén nevezted magadat sátoraljaújhelyi magyarnak, ahonnét világtörténelmi utadra indultál. Vázoljam élettörténetét? Képtelenség. Minden ami benne egyéni volt, bele olvadt a történelembe, amelyet alkotott. A középkori Magyarország átalakításának nagy munkáján egy egész generáció fáradozott, de az idők teljességéhez az ő hatalmas szellemére volt szükség, hogy a törekvést siker koronázza. Az ő hatalmas államférfim képessége, ragyogó ékesszólása, tör- hetlen akarat és tettereje, megalkuvást nem ismerő jellemszilárdsága nélkül törvénytárunknak ama büszkesége a 48-iki törvények s az azok nyomán fakadt átalakulás, nemzeti erőkitörés meg nem valósulhattak volna. A történetírás már megadta a halhatatlannak ezt az elösmeróst, de megadta még előbb egy nagy nemes politikai ellenfél Deák Ferenc is ama kijelentésével, hogy: Magyarország közjogának történelmében legfontosabb korszakot képez azon átalakulás, mely 1847—48-ban tétetett, mert e nélkül a korszak igényei s s fejlődő eszmék hatalma rég elsöprötfi k volna alkotmányunkat. Ézen átalakulást összefogja kötni a történelem azon férfiúnak nevével, ki azt 48-ban megindította s ernyedetlen erélylyel keresztül vitte. Dacára a bekö\etkezett szerencsétlen eseményeknek, művének ezen része főn maradt és főn fog maradni mig nemzetünk él és or szágunk áll, s ahoz a nemzet emlékf és bálája lesz mindig csatolva.“ Mi, akik a nagy idők egész történelmét méltatjuk az édes és bánatos visszaemlékezés emez órájában a világirodalom egy gigászának ötletéből : keblünket ezer szívvel íagyob- bodni érezzük, ha a dah'ás időkre gondolunk. Drága szabadság, emberi méltóságunk lényege és eszméje, édes függetlenség, szivünk örök és kiolt- hatatlan vágya ti vagytok az ezer szív. Szabad lett a föld, letullottak a gondolat rabláncai, testvét lett a magyar osztály, nyelv és felekezeti külömbség nélkül. A polgár fogalma fölmagasztosult a jogok és kötelességek egyenlőségében. És e nagy újjászületés emléke a te halhatatlan nevedhez füzőc ik Kossuth Lajos . De küldetése nem itt végződik. A szabadság hajnalának hasadását vad zivatar tombolása váltott i föl. A sziveket örömmel elárasztó égi nemtő felé a pokol fnriái közelegtek A szabadság drága váltságdíjat követelt, azt megkellett adni. Élkövet cezett a a szörnyű idő, amit a magyar Tyr- teusz ekként jellemez: „Minden tagunkból vérezünk, Hogyisne 1 villog ellenünk A fólvilágnak kardja.“ Fegyvert adtál nemzeted kezébe, hősi bátorságot, halálmegvetéí t leheltél a szivekbe, megacéloztad az izmokat és az orvul támadó ellenségeket porig alázta a magyar. Akücr voltál legnagyobb Kossuth Lajos. Ha Jel- lasich hada elgázolhatja Magyarországot, ha a reakció zsoldosai könnyű diadalt arathatnak fölöttünk, aj a nemzet halálát jelenthette volna i feltámadás reménye nélkül. Abbó a küzdelemből, amelyet a törvényesség alapjára helyezkedett magyar nemzettel szemben provokált a reakc ó : Magyarországnak az erkölcsi dia lal glóriájával kellett kibontakozni. Egy szégyenletes bukás nemcsak a nemzet önérzetét ölte volna meg, hanem államalkotásra való képtelen! égét is igazolta volna. A vérkeresztsí g tehát SgST" Lapnak mai »néma 8 oldal.
