Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)

1902-09-13 / 95. szám

Szeptember 14.

ZEMPLÉN.

5. oldal

telességeket és jogokat, ennélfogva legnagyobb érdekelt fél. A kévviselő- testületi határozatok tehát nem illetéktelenek, mert minden tulajdonosnak saját vagyona felett őrködni nemcsak joga, de kötelessége is. De az 1890. évi I. t.-c. 63. §-a 1-ső bekezdésének érelmében a hid építése körül felmerültekre nézve a képviselő- testületnek határozatokat hozni, panaszát a hatóságoknak előterjeszteni és azoknak orvoslását megfelelő helyen és módon kérelmezni jogában áll. Hogy pedig a panaszra méltó okaink vannak, azokra nézve a Tekintetes Közigazgatási Bizottság az első felebbezésünkben előadottakból amit felolvastatni kérünk, meggyőződni méltóztatik.

Miután pedig panaszaink figyelmen kívül hagyattak, sőt olyan világításba helyeztettek, mintha itt nem a jogtalanságok és törvénysértésekért elégtétel kerestetnék, de bizonyos személyi ellentétekből felmerült bujto- gatásoknak kifolyása lenne az ; kényszerítve vagyunk az ily feltevéseket indignációval magunktól elutasítani. És mert a bujtogatás a főszolgabiró ur határozatában indokul is használtaik ; tisztelettel arra kérjük a Tek. Közigazgatási Bizottságot, hogy a községi képviselőtestület jó hírének érdekéből vizsgálat utján kiderittetni méltóztassók, hogy minő irányban, ki ellen és ki által történt itt bujtogatás? Mert hatósági határozat csak bebizonyított tényekre építhető, ellenesetben sérelmes és igazságtalan. A községi képviselőtestület, mint ön- kormányzati testület, az igazságtalanságért elégtételt kér.

És amennyiben ezen egyszerű ügy oly méreteket öltött, hogy ezen községnek önkormányzatát, kifogástalan elöljáróinak becsét és értékét veszélyeztetni készül, említett panaszainkat a következőkkel vagyunk még kénytelenek kiegészíteni.

A tekintetes alispán ur határozata azt mondja, hogy az „1890. évi

I. t.-c. 41. és következő szakaszai értelmében a községi közlekedési (vicinális) útvonal közigazgatására az úti bizottság van hivatva.“

Azon tiszteletteljes kérést intézzük tehát a tekintetes közigazgatási bizottsághoz, méltöztassék megállapítani az iratokból, váljon az úti bizottság a hid ügvében a tek. főszolgabíró által ügy elembe vétetett-e. Pedig az úti bizottságnak községünk egyik érdemes és tisztelt birtokosa Wiczmándy Ödön ur is tagja.

Az úti bizottság egyébként annak dacára, hogy a tek. alispán ur által hivatkozott törvény szerint az ut és közlekedési ügyek közigazgatására egyedül hivatott, az uj hid helyszíni szemléje, felülvizsgálata és a leszámolás megejtéséhez nincs megidézve. Pedig az úti biztottság (törv. 35. §-a) teendőit az elnök, a főszolgabiró ur egyedül nem teljesíthet, sőt az 1890. évi I. t.-c. 39. §-a, 3-ik bekezdése szerint a bizottság szavazattöbbséggel hozza határozatait.

Meghajolva a tekintetes alispán ur intézkedésének, tiszteletteljesen vizsgálat utján megállapittatni kérjük, hogy a főszolgabiró ur az úti bizottságot miért mellőzte ? Leginkább sérti érdekeinket azonban azon eljárás, a melyet alább leleplezetlenül részletezni fogunk.

a) A folyó évi julius 4-én kelt távirati jelentésre a tek. főszolgabiró ur csak 7 nap múlva, julius 12-én volt szives először községünkben megjelenni s ez alkalommal csak a Hai- dinger István kihallgatására szorítkozván, Haidinger által által oly nyilatkozatot engedett jkönyvbe mondani, amelylyel a képviselőtestület határozatait „botrányosoknaku mondja és képviselőtestületet érzékenyen megsérti. És habár azonnal ennek megtorlását kértük, sem panaszunk tárgyában, sem a hid ügyében nem intézkedett.

b) Elmúlt 12 nap, julius 24-én a tek. főszolgabiró ur 2-szer szerencséltetett látogatásával,

Ezen alkalommal a kihallgatások befejezése után Thuránszky Tihamér vállalkozónak Lefkovics Kálmán segédjegyző, Dráveczky Pál tanító, Csurma József iparos, Popelyás Mihály, Polyakovszky János, Oleksza János képv. tagok, Harbulyák Pál biró stb. jelenlétében következő határozatot hirdette ki: „Thuránszky Tihamér köteles azonnal a hídfők betöméséhez hozzáfogni és azt sürgősen befejejezni.“ Erre az említettek, mint tanuk megesküdni készek.

Ezután a főszolgabiró ur elment Haidinger Istvánhoz ebédelni és d. u. oda hivatta Harbulyák Pál bírót és Popelyás István hídépítés ellenőrzésére megbízott egyik tagot, akiknek tót nyelven a következőket mondotta: „Már meghagytam Thuránszky urnák, hogy fogjon a munkához és fejezze be mielőbb a hidat, de te (t. i. a biró) leszel köteles a jegyző úrral együtt a költség különbözetet megfizetni.“ A délelőtti határozat nincs íellebbezve, jogerős, azt sem d. u. sem később megváltoztatni nem lehetett; miért nincs végrehajtva?

c) Ismét elmúlt 9 nap anélkül, hogy a hid építése körül bármi történt volna.

Augusztus 2-án a tek. főszolgabiró ur kegyes volt községünket 3-szor meglátogatni. Akkor már a kir. kul- tur-főmérnök ur közreműködésével járt el: A kihallgatások után a jegyző kérelmezte, hogy a vállalkozó jelölje meg azon községi elöljárót, aki a munkásait 2-szer is (t. i. amikor ezeket Haidinger István beállittatta) kizavarta munkájokból, mert ő azt nem tette. Ezen kérelemnek a tárgyalás befejeztével a tek. főszolgabiró ur helyt adott; azonban Thuránszky vállalkozó kérelmére neki ezen célból 6 napi határidőt engedélyezett. És csodálatraméltó képen még ugyanaz napi kelettel hozott egy 3-ik határozatot, amely lelebbezésünk tárgyát képezte. Ezekhez kommentár nem szükséges. A tek. Közigazgatási Bizottság bölcseségéhez fordulunk és az 1890. évi I. t. c, 63. §-ának alapján esedezünk, hogy a községnek, mint erkölcsi testületnek a vizsgálat elrendelését tárgyazó kérelmét teljesíteni és a megsértett törvénynek helyreállítása iránt intézkedni méltóztassók.

Felháborító dolog az t. Közigazgatási Bizottság, hogy a vicinális utón lévő műtárgy, melynek forgalma egy község beléletét teljesen uralja, s melynek forgalomba hozatala körüli intézkedésre még a miniszter gondoskodása is fel van tartva, a többször idézett törv. 62. §-ának utolsó bekezdésében, több mint egy éve járhatatlan és már majdnem 3 hónapja megszűnt rajta még a gyalog közlekedés isf Ha tudta ezt a hatóság miért késett az orvoslással?

Minden megtorlási eljárás ellen tiltakozunk. Megtorlási eljárásról csak akkor lehetne szó, ha állításainkat igazolni nem tudnánk csak a sértett fél kérelmére.

Nem gyanúsítunk, de nyíltan leplezetlenül panaszkodunk és elégtételt kérünk.

Egyébiránt bátorságot veszünk magunknak előterjeszteni, hogy megtorlási eljárásra velünk szemben csak a törvényhatóság illetékes.

Ami a tiszteletlenséget illeti, sajnáljuk, hogy a tek. alispán ur még nem jelölte a felebbezés azon pontjait, amelyeket tiszteletleneknek ítél. A tek. alispán ur személye iránti mély tiszteletünknél fogva ez irányban készséggel, elégtétellel szolgáltunk volna, de mert a felebbezés ismételt elolvasása után sem találtunk annak egy [mondatában sem tiszteletlenséget : mert tények, törvénysértések felsorolása, a megtorló törvények idézete és azoknak alkalmazása iránti kérelem, a panaszok előterjesztése és azok igazolására bizonyítékok felajánlása, a méltatlankodás hangja akkor, amikor a tek. főszolgabiró urnák a fentebb is feltüntetett eljárását tapasztalni voltunk kénytelenek, meggyőződésünk szerint tiszteletlenségnek

nem minősíthetők. Mert ha igy volna, akkor elzáratnék a panasz útja. Az mondatik, hogy a vállalkozót csak a szerződés és mellékletei kötelezik, s a hatóság csak az aktákból Ítélhet, tehát tanuk kihalgatására szükség nem volt.

Ennek nyomán tisztelettel kérjük a tek. közigazgatási bizottságot, hogy a szerződésből és mellékleteiből megállapítani méltóztassók, hogy ki van-é azokban kötve az, hogy a vállalkozó a hid alatti földet használhatja fel a feljárók és hídfők betöméséhez ?

Ha nincs benne, mert nem lehet benne, mert a többször idézett 21,398. számú alispáni, a tek. közigazgatási bizottság által is megerősített jogerős határozat szerint a meder szelvényeiből földet szedni tilos.

Ezen jogerős felsőhb határozat ellen véteni, sem neküuk, sem a tek. főszolgabrró urnák nem szabad, sőt azt pontosan teljesíteni kötelességünk. Tehát sem mi, sem a tek. főszolgabiró ur a vállalkozónak jogot nem adhattunk, és szerződésbe sem tehettük, hogy a modor szelvényeihez hozzá nyúlhasson. S igy Jmég azon esetre is, ha feltéve, de tagadva, hogy a vállalkozó a „Pázsitról“ a földet beszerezni nem lett volna köteles ; azt a mederből szedni, már egyenes megsértése volt az 1895. évi XXIII. t. c. 142. és 157. §-ainak és nyílt megsértése az idézett közigazgatási bizottsági jogerős határozatnak.

De hiszen az alispáni határozat köztudomású volt, bogy a föld a pázsitról szedendő, azért annak felolvasására és j,könyvbe vételére nem volt szükség. És téves állítás, hogy erről a versenytárgyalásoknál szó sem volt, sőt inkább bizonyítani akarjuk és tudjuk azt: hogy igenis a vállalkozó a pázsitról volt köteles a földet beszerezni és ama ténybeli igazságnak megállapítására, hogy a versenytárgyalás alkalmával Thuránszky Tihamér vállalkozó a főszolgabiró ur tőszomszédjából felállván, a tek. főszolgabiró úrhoz és jelenlévő képviselő- testülethez azon kérdést intézte: „hogy a hídfőkhöz és feljárókhoz a föld honnét fog szállíttatni“ ? erre azon választ kapta: hogy a „Pázsitról“; tanukul felhívjuk Szoták István körjegyzőt, Harbulyák Pál bírót, Lefkovics Kálmán segédjegyzőt, Dráveczky Pál tanítót, Csurma Józsefet, Polyakovszky Jánost, Vaskó Jánost stb. A tanukat kihallgattatni és az állítás igazságait megállapittatni tisztelettel kérjük.

Ezekből kiderül, hogy Thuránszky Tihamér eljárása, amikor a meder ásását megkezdte, önkényes, ötletszerű volt. Kiderül, hogy Haidinger Istvánnal együtt, aki a hatósági felügyelet alatt álló mederből a törvény és jogerős felsőbb határozatok ellenére saját felelősségére a meder szélvényei kiásatását megrendelte, fentebb idézett törvény és hatósági rendelet ellen kihágást követtek el.

Azon indoklás sem foglal helyet, hogy, hiszen a kultur-mérnökség a kettős csatorna helyett az egy vonal csatorna helyességét megállapítja.

Hídépítési vállalatnál, jmedersza- bályozásról szó sincs. A vállalkozó a csatorna kiépítésére nem vállalkozott, de a hídfők és feljárók bétömésére. Mi köze neki ahhoz, áogy mi a kul- tu-mérnök véleménye. Teljesítse csak szerződését, abban nincs szó a Dusa- mederbeli földről és csatorna szabályozásról.

Az alsóbb fokú határozatok, a melyek szerint a hídfők és feljárók azon földdel lennének betömendők, ami a hid alatti csatorna kiépítése után felmarad, végrehajtatlanok, mert tisztelettel megállapittatni kérjük,hogy a kultur-mőrnöki kiküldött vezetése alatt álló munkalat befejezése után, amely jelenleg folyamatban van, sőt még a hid átadásáig sem lesz befejezve, semmi föld sem fog felmaradni. Talán a föld még a mondott célra sem lesz elegendő. A hídfőkhöz és

feljárókhoz még egy furikra való föld sem lesz felhasználható.

Ezzel is indokolva van álláspontunk igazsága és felháborodásunk jogossága a vállalkozó azon igazolhatatlan eljárása felett, hogy a Dúsa medrét kikubikolni szándéka volt. Igazolva van azon állításunk is, hogy a csatorna kérdése a hídépítéssel ösz- sze nem zavarható. A csatorna rendezés egy külön álló ügy, amelyet igy mellékesen végrehajtani már csak azért sem volt szabad, mert a régi csatornák jól működtek, azokat senki sem kérte változtatni és ezen uj csatorna rendezés költségeire fedezet nincs. Mert nem feltételezhető, hogy a községi elöljárók által kívánná a hatóság még a csatorna rendezés költségeit is megfizettetni. Ki a felelős? ki lesz a felelős azon kárért is, ha a betömött csatornában a frissen hányt föld leülepszik és abban esetleg újra dagvány képződik?

A hídfeljárók és hídfők betöméséhez a föld a tekintetes főszolgabiró ur szemeláttára jelenleg a pázsitról fuvaroztatik, ezt megállapittatni kérjük. Ezzel cáfolatot nyer a mérnöki bizonyítvány is arra nézve, hogy a pázsitra vezető ut járhatatlan. Különben is a mérnöki bizonyítvány julius 8-áról szól, az építkezési határidő pedig julius 26-án lejárt.

Nem kicsinylendő vád az, hogy Thuránszky Tihamér a körjegyzőt felsőbb hatóságainak rendelete ellenére állásfoglalásra csábította, sőt megvesztegetni törekedett. Ezt a tekintetes hatóság nem veheti egyszerűen tudomásul.

Tisztelettel ellene mondunk azon indoklásnak, hogy azon állításunk, hogy a községi elöljárók a községi képviselőtestület határozatát hajtották végre: valótlan.

Annak valódiságát az alábbiak alapján megállapittatni kérjük.

A tény ez: Julius 4-én Thuránszky Tihamér munkásai a meder kiásásához (kubikoláshoz ami teljesen tiltva van) hozzáfogtak. A községi biró és jegyző a munka folytatását betiltották. Ebben azonban Thuránszky Tihamér meg nem nyugodott és nem kért hatósági engedelmet a munka folytatására, hanem Haidinger István segélyét kérte, aki (nem tudjuk mily címen) a munkához ment, ott a község bírája előtt és ellenére a munkásoknak a munka folytatását megengedte nemcsak, de megrendete, mondván: hogy akinek ez nem tetszik, perelje őt.

Jogos volt ez ? A tekintetes köz- igazgatási bizottság méltöztassék megítélni, miután ebbeli panaszunkat az alsóbb hátóságok figyelemre nem méltatták. Habár jogtalan volt Haidinger István intézkedése, ezután az elöljáróság a munkásokat munkájok- ban többé nem akadályozta, de az esetet a tekintetes alispáni hivatalnak bejelentette s a képviselőtestület elé terjesztette.

Mit tett a tekintetes alispán ur, illetőleg helyettese a távirati jelentéssel, azt megállapittatni a felsőbb hatóság dolga, de az itt történtekre nézve a való tény az, hogy a képv. testület a biró eljárását helyeselte és felsőbb intézkedésig a munka folytathatását megtiltotta. Ebből világos, hogy a Haidinger intézkedését nem az elöljáróság, de a képv. testület helyezte hatályon kívül.

E helyütt tisztelettel megemlítjük, hogy a tekintetes alispán úr ilyes kitétele : „Wiczmándy és társai“ —nem használható, mert itt mindég csak a képv. testület egyhangúlag hozott határozatáról lehet szó. Wiczmándy Ödön ur csak mint az úti bizottság tagja lehetne külön megnevezhető, minden másnemű jelzés sérelmes és nincs az aktákból merítve. Miután a viszkere- seti jog megállapítása igenis: marasztal is, ha határozat ezen része sérelmes és illetéktelen, aminthogy ezt a a tekintetes alispán ur határozata is igazolja.

Az mondatik az alispáni határozatban, hogy nem kellett a munkát