Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)

1902-09-11 / 94. szám

4. oldal.

ZEMPLfíN.

Szeptember 11.

váló jártassággal és műizléssel biró egyéniséget fognak fölkérni. Mint értesülünk az élőképben való részvételre városunk több polgárleányát is félkérik.

— A színházunk tervbevett átalakulásáról szeretnénk már Írni, de úgy látszik, hogy az e tárgyban benyújtott szinügyi bizottsági jegyzőkönyv a városi irattárban rekedt; u. i. ezelőtt 5—6 héttel nyújtotta be a szinügyi bizottság jegyzőkönyvét a polgármesterhez, melyben kérte, hogy az építészeti és szinügyi bizottság sürgősen hivassák össze s ezek együttes megállapodása után a színház átalakítása megoldassék, ezáltal lehetővé lett volna téve, hogy a színház a saison beállta előtt át lett volna alakítva; — hogy miért nem lett eddig semminemű intézkedés téve, — nem |,tudjuk. Annyi bizonyos, hogy a szinügyi bizottság megtette kötelességét.

— A sátoraljaújhelyi öukéntes tüzoltó-egyesület e hó 7-én délután Juhász Jenő főparancsnok elnöklésé' vei népes gyűlést tartott, melyen a Kossuth-ünnepen való részvétel módozatait beszélték meg. E szerint a szeptember 14-iki ünnepen a gyártelepi tűzoltókkal együtt és a gyári zenekarral 104-en jelentették be megjelenésüket. A tűzoltók 7 órakor gyűlnek össze a Csillag-utcai őrtanyán, ahová a gyártelepi tűzoltók fél 8 órára vonulnak föl a zenekarral. Innen együttesen indulnak a polgármester által kiadott ünnepi sorrendben megjelölt helyre. A tűzoltók — tekintettel a nagy létszámra — a délelőtt folyamán végbemenő ünnepségek után valószínűleg külön gyűlnek össze közebédre.

— Bonczolás csendőr fedezet mellett. Soriba István csörgői 12 éves fiúnak a gép leszakította a ballábát, minek következtében a roncsolt lábat a helybeli közkórházban a napokban amputálták. Az orvosi segély azonban későn érkezett és a fiú zúzott sebeibe belehalt. Miután gondatlanság látszott fennforogni, a kir. törvényszék helyettes vizsgáló bírája Wieland Lajos kir. törvényszéki biró f. hó 9-én Dr. Fried és Davidovics orvosokkal és Nyemcsik jegyzőkönyvvezetővel kiment Csörgőre, hogy a hullát a helyszínén felboncoltassa. A boncolás kezdetén azonban az elhalt édesatyja Soriba György anyósa e szavaira: „Nézd, most vagdosság a fiadat az urak és fontszámra mérik ki a húsát 1“ — baltával felfegyverkezve berohant a boncoló helyiségbe és ott éktelen dühvei neki akart menni az orvosoknak és bírónak. A helyzet mind fenyegetőbbé vált, mert az összesereg- lett nép is a dühöngő apa pártjára állott, minek következtében a bírói szemlét abban kellett hagyni. — Az eljáró vizsgáló biró jelentést tett az esetről. A boncolást csak másnap, szept. 10-én ejthette meg a törvényszék, a mikor is a vizsgáló biró akadályozása folytán Gál Lajos törvény- széki albiró jelent meg Csörgőn négy csendőr kíséretében és akkor a már időközben koporsóba helyezett hullát az előbbi napon szereplő orvosok minden baj nélkül felboncolták. A csendőrök a boncolás alatt megfelelő távolságban tartották a népet, amely egyébként most már egész nyugodtan viselkedett.

— Urduit városunkban. A székelyföldi tudományos színház e hó

10-én este Sárospatakon a főiskola imatermében egy Kossuth-estélyt rendezett, amelyet a lelkes ifjúság óriási lelkesedéssel fogadott. A sárospataki nagy siker arra indította az igazgatóságot, hogy itt Sátoraljaújhelyben is rendezzen egy díszelőadást, amelyen lánglelkü nagy hazánkfiának Kossuth Lajosnak korszakalkotó működését mutatja be remek kivitelű színes vetített képekkel, népszerű előadás kíséretében. Az előadás a helyi Kossuth- ünnep keretébe éppen beillik. Az előadás szombaton, e hó 13-án este 8 órakor lesz a Vadászkürt kerthelyiségében megtartva.

— Halálos szerencsétlenség érte Szabó István semjéni földmivest. Saját cséplőgépje, melyet ló hajtott, bekapta az egyik lábát és teljesen összezúzta. A szerencsétlenül járt öreg embert nagy nehezen tudták szörnyű helyzetéből megszabadítani. Halálos sebével behozták az újhelyi közkórházba, ahol nem bírtak már a szegény öregen segíteni. Másnap óriási kínok között kiszenvedett.

— A leány miatt. ... Az újhelyi határban lévő „Tildi^-tanyán lakodalmat tartottak az elmúlt vasárnap. A párok javában járták a táncot. Ki-ki a maga párját kereste föl s azzal vigadott kedve szerint. Petri Gyula kocsis is táncra vitt egy leányt, a mi Mondik Mihálynak nem volt Ínyére Odaszólt a lábatlankodó vetélytársnak: „Minek táncolsz vele, hiszen“ nem a te szeretőd 1“ — mire a fiatal kocsislegény hetykén visszavágott: „De a tiéd sem, katona-szeretője van ennek 1“ Több se kellett Mondiknak; egy hatalmas ökölcsapással, melyet az orrára mért, elriasztotta a tánchelyiségből Petrit, majd üldözőbe vette és a kezében volt oltókést jobb válla lapockájába mártotta és hátát végigha- sitotta. Azonkívül karját is megszúrta két helyen és ha fejét félre nem húzza, a fejébe is ütötte volna a kést. A vértől borított embert valahogy magához téritették és a helybeli közkórházba szállították. Sebei súlyos természetűek.

— A mulatság vége. Nagy vig- ság volt vasárnap Mikóházán. A faluvégi korcsmában táncmulatságot tartottak a falu legényei. Köztük volt Géozi Miklós alsó-regmeci kertészlegény is, aki éppen olyan othonosan érezte magát és csak oly fesztelenül mulatott, akár a többi mikóházi legény. A mikóháziak nem jó szemmel nézték a jövevényt; mindenáron belé kötöttek és a dulakodásból csakhamar oiyan parázs verekedés támadt, hogy az idegen Géczi Miklós a nyakán ért két szúrásból, továbbá a fején, bal karján és hátán ért szúrásoktól vértől borítva összerogyott. Mikor nagy nehezen feltápászkodott és futásnak eredt, a legények üldözőbe vették és menekülése közben is meg- szúrkálták. Mire a szerencsétlen fiatal ember ismét öszeesett, a vadállatias legények az országút mentén lévő sáncba dobták. Az arra járó szekeresek egyike talált rá és másnap Alsó- Regraeczre, szolgálatadójához Kazinczy Andorhoz szállította az össze- szúrkált kertészlegényt, akit súlyos sérülései miatt a helybeli közkórházba hoztak. A késelő legényeket a csendőrség nyomozza.

— A sertésvész miatt elrendelt zárlat folyó évi szeptember hó 22-én jár le. Miután a sertésvész szünőfól- ben van, a rendőrkapitány az állatorvos véleménye alapján elrendelte azoknak a sertésólaknak a desinfici- álását, a melyben fertőző betegségben elhúllott sertések voltak.

— Csemegeszőlő csomagolva,

bármily nagy menyiségben megvétetik. Úgyszintén a téli szőlők is. Vidékiek levélben és helybeliek személyesen is bejelenthetik ebbeli ajánlataikat a mennyiség és minőség megjelölésével Burger Adolfnál (Sátoraljaújhely Wekerle-tér 671. az emeleten.) Az eddig és ezután következő bejelentésekre e hó 10-töl 15-ig küld végleges választ.

TANÜGY.

Nők az iskolában.

— szept. 8.

Nemrég olvastuk a lapokban, hogy a közoktatási miniszter óva inti a szülőket : ne taníttassák leányaikat tanítónőknek, mert túlságos sok már a diplomás tanítónő, sokkal több mint amennyi alkalmazást nyerhet.

Más pályákra is szokás a nőket kitanittatni: a postához, távírdához, telefonhoz. Itt is túlságos már a női

konkurens. Nagyon sok van köztük, ki művészetre érez magában nagy hivatást. Annyi a zene- és festő-iskolákban a női növendék, mint a fűszál. A szinészeti tehetséget* sőt a zsenit, pedig minden csinosabb és elevenebb leánykában föl szokás födözni a család baráti körében, hol mindig akad szakértő, ki Örzsikében, Szálikában egyaránt megsejti a jövő Jászait, vagy Pálmait és szent bizonyosra esküszik, hogy a szülők egy egy celebritástól fosztják meg a hazai színpadot, ha leányukat sziniképezdébe nem adják. A leányok tehát tódulnak a színészi pályára is, hol szintén kevesebbnek terem a dicsőség és a kincs, mint ahányról megjósolták, sőt kevesebb tálál még kenyeret is, mint ahánynak csak az kellene.

Szóval, nagyon sok szülő érzi szükségét annak, hogy leányát valamely kenyérkereső pályára taníttassa ki.

Mert a világ sora nagyot változott ; azelőtt a leány dicsőség nélkül valő, de biztos pályára készült — családanya lett belőle. A gazdag leányt a szegény ember, gyakran megfordítva is megesett, de pártában kevés leány maradt, rendszerint azok, kik nagyon válogattak a kérőkben.

Most a leány, ha nincs hozománya, és a jelentkező vőlegény adósságát ki nem tudja fizetni, (talán még a régi szabókontóját is), nem tud tiszti kauciót tenni — hasztalan szép, művelt, jó és becsületes — nem mehet férjhez.

Á mai fiatalember bátortalan, nem meri a családalapítás terhét vál- laira venni. Nagyon józanul indokolja meg az örökös legényéletet; végzetre mégis odajut, hogy a mohón élvezett szabadság enerválja és ha öregségére mégis megházasodik, elvesz . . . mit is mondjak? egy olyant, ki kész egy fizikai roncs ápolására vállalkozni.

így szaporodik a tanult, női pro- letáriátus, mely nem tud egzisztenciát szerezni sem tanszékeken, sem hivatalban, sem művészetben.

Hogy ez a proletáriátus hova menekül a kenyér után való hajsza utjain, arra nem is szeretünk gondolni . . .

De hiszen ezt mindenki tudja és tapasztalja; most a közoktatási miniszter is konstatálta, bár annak nincs más tanácsa, mint hogy a szülők ne taníttassák kenyér adó pályákrá a leányaikat.

Mert már sok a hivatal kereső, a miniszter nem bir a protektorokkal és a protezsékkel; szóval: intő szót a miniszter ajkaira is a saját kellemetlensége hozta, de már arra nem volt se akarata, se bátorsága, hogy véleményt mondjon: miképenlehetne a bajon segíteni, mi történjék azokkal a leányokkal, kik ha férjhez nem mehetnek, nem tudnak állás és hivatal nélkül megélni.

Pedig szükség volna rá, hogy a közhatalom kezelői és a törvényhozás erre az ügyre is kiterjessze figyelmét. Mert folyvást arról beszélnek a bölcsek, a sovinisták, hogy kevés a magyar, ezen a földön 3,000.000 magyarnak volna még helye : akkor volna a magyar állam és nemzet hatalmas, akkor volna számára az uj millenium biztosítva.

Hiszen a magyar paraszt gazda megházasodik, családot alapit, az iparos is megnősül, ha sikerül neki valamelyes üzletet, jóllétet biztosítani; a magyar zsidóság szegénye, gazdagja jó példát nyújt, megnősül és sok gyereket nevel föl. De a magyar középosztály fiatalsága másképen gondolkozik . . .

Hát tegyen erről a törvényhozás. Hiszen van rá példa. A francia köz- társsság vezető férfiai és maga a társadalom, tapasztalván a mieinkhez hasonló állapotokat, erős kézzel látott azon okok leküzdéséhez, melyek ezen állapotokat megteremtették és azon akadályok elhárításához, melyek a helyzet javulásának útját állják.

Kövessük mi is a franciákat és más nagyobb nemzetek példáját és meg fog szűnni a női proletáriátus; de az erkölcsök is javulni fognak.

= Tanügyi kinevezések A vallás és közoktatásügyi miniszter Alexander Leopoldina oki. tanítónőt a varannói állami elemi iskolához rendes tanítónőnek kenevezte, Kelemen Bertalan szolnoki á. elemi iskolai tanítót pedig hason minőségben. T.-Te- rebesre helyezte át.

= A sátoráljaujhelyi áll. polg. leányiskolában az 1902/3. tanévre beiratkozott 166 renees és 13 magán- tanáló. Még pedig az 1. osztályba 53 rendes és 2 magántanuló. — a II.-ba 37 r. és 1 m. t., — a III.-ba 34 r. és 5 m. t., — a IY.-be 42 r. és 4 m. t. Vallás szerint róm. kath. 46; gör. kath. 7; ev. ref. 28; ág. hitv. ev. 1; izr. 1. Anyanyelv szerint magyar 177, német 2. Összesen: 179 tanuló.

= A sátoraljaújhelyi áll. elemi fiúiskolában mai napig beiratkozott 750 tanuló ; a beiratkozások még folyton tartanak.

KÖZGAZDASÁG.

* A bodrogközi Tiszaszabályozó- társulat igazgató-választmánya f. évi

augusztus hó 28-án ülést tartott, melynek egyik főtárgya volt Révy Géza Viktor igazgató-főmérnök érdemeinek újból való méltatása s részére egyidejűleg egy szerény összegű tisztelet- díjnak egyhangú megállapítása; — ez alkalommal ki lett emelve, hogy az igazgató-főmérnök 22 óvó van a társulatnál s ez idő alatt —• helyét lankadás nélkül kitartva — rendkívüli tevékenységet fejtett ki, melynek sikerdus eredménye úgy a Bodrogköz teljesen jó gazdasági viszonyaiban, mint abban is leledzik, hogy a Bodrogközi társulat védkópesség, kitűnő berendezés s adminisztratív tekintetben ma az ország társulatai körében a legelsők között foglal helyet.

Megtervezte és megépítette a társulat csatornahálózatát, amelyért még 1886-ban legfelsőbb helyről megkapta a Ferencz Józef-rend lovagkeresztjét;

— az epochális 1888-iki árvíznél a védelmet oly fáradhatatlanul és oly sikeresen vezette, hogy a Bodrogközi társulatot ekkor semmi baj sem érte;

— a védtöltések az ő vezetése alatt több ízben javitva, nagyobbitva és emelve, ma emberi szempontból feltétlen biztonságot nyújtanak; -- több szilárd zsilip és 3 hatalmas szivattyútelep felépítése által pedig már több éve annyira biztosítja szakavatott intézkedéseivel a Bodrogköznek még leg- alantasabb fekvésű területein is a gazdálkodást, hogy az érdekeltségnek semminemű panaszra nincs oka. Mint adminisztrátor a pénzügyeket úgy rendbe hozta, hogy a társulat fennállása — félszázad óta, sohasem volt oly kevés hátrálék mint jelenleg.

A kormány kiváló szakértelmét már évekkel ezelőtt azzal is honorálta, hogy a műszaki nagy tanács tagjává lett kinevezve.

Minden az ő vezetése alatt készült létesítmény — pedig ami van a társulatnál, az kevés kivétellel mind az ő munkája — magán viseli a szakavatott, gondos, lelkiismeretes működés jellegét s mindezen felül mint ember, hivatalos hatáskörében is humánus, békés természetével a nagyszámú érdekeltség közt minden érdekellentétet tapintatosan elenyész- tetett s mint a bodrogközi társadalomnak is egyik tagja, még e téren is mindig csak azt a harmóniát igyekezett létrehozni, mely — lelkének tükreként — minden művén meglátszik.

22 éven át összehalmozódott nagy érdemeit, mely legfelsőbb helyen újból is elösmerésben részesittetett, midőn a magyar nemességgel lett kitüntetve; — csak két dolog múlja felül, az egyik rendkívüli nagy szerénysége, s a másik, nagy szellemi tulajdonságai mellett is megférő s a puritánizmusból folyó kis igényei, melyeknek mintegy természtes kifolyása volt azon csekély 20,000 koronányi tiszteletdij is, mit a választmány részére az elnökség előterjesztése alap-