Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)

1902-09-11 / 94. szám

Szeptember 11. ZEMPNLÉN. 5. oldal. ján megállapított. Jellemző, hogy a választmány tagjai fel is vetették a kérdést, hogy ily hosszú s eredmény- dus munkálkodás után nem fog-e sér­tésszámba menni ily csekély összeg? Az elnökség azonban megnyugtató felvilágosítást adott s a választmány osztatlan öröm és lelkesedéssel hozta meg e csekély áldozatot annál is in­kább, „mert — mint dr. Láczay László v. tag mondotta — ez kötelesség az előlegezett szellemi munkáért.“ Egyébbként a választmány egy­hangú felfogásának és ez ügyben való állásfoglalásának bizonyságaképen a következő körlevél lett az összes tár­sulati tagokhoz intézve: Tisztelt érdekeltségi tag úr! Most 22 esztendeje lesz annak, hogy a társulat igazgató-főmérnöke, ikervári Révy Géza Victor úr a tár­sulat ügyeit vezeti és intézi; ezen idő alatt nemcsak a társulat védképessé- gét emelte, hanem annak belügyeit is rendezte, úgy, hogy a tiszai társulatok közt ma a bodrogközi társulat az el­sők közt foglal helyet. Legjobb tudását, férfierejének egész teljességét, sőt mondhatni egézségét, áldozta föl igazgató-főmérnökünk a Bodrogköz érdekében, egyrészt a tu­domány segélyével a védképesség fej­lesztésén folyton dolgozva, másrészt gyakorlati tapasztalatait mint adminis­trator (igazgató) is értékesítve. — A csendes, komoly munkának voltunk mi mindig emberei, azért nem tartot­tuk szükségesnek a mai kor azon di­vatját követni, hogy már 5 vagy 10 év után jubijáljunk, azért nem indítot­tuk meg e mozgalmat már akkor, mi­kor a töltésemelési munkálatokat befe­jeztük, avagy a mikor a szivattyútele­pek elkészültek. Az igazgató-főmérnökünk iránti tisztelet és becsülés ma már a Bod­rogköz határait túllépve ment át a tudatba és igy feleslegesnek tartjuk érdemeit külön felsorolni. De amint hiába lett volna előbb ez irányban bármely lépést megtenni, hisz útó- végre minden igazi férfi azért vállalja el állását, azért vállalja el a munkát, hogy kötelességének mindenképen ele­get tegyen, — a társulat mostoha vi­szonyai nem is engedték volna meg, hogy idő előtt tegyük meg a lépést. Most a Bodrogköz szabályozásának nagyjában való és emberileg lehető befejezésekor — mert a még bekö­vetkezhető nagyobb teendők nézetünk szerint már állami feladatot fognak képezni, a midőn tehát mintegy uj korszakot kezdünk meg, méltányta lanság és igazságtalanság volna, a va­lódi érdem megjutalmazása elől szük- ktblüségből kitérni. Csak magunkat tiszteljük meg azzal, hogyha' igazgató- főmérnökünk önzetlen fáradozását, ered- ménydus működését anyagilag is jutal­mazzuk. Hisz ha egyéb érdeme nem volna, már csak az a körülmény, hogy a válságos perceinkben itt nem ha­gyott bennünket, mint sok más elődje, elismerésre méltó volt és minket iránta hálára kötelezett. Ha a Tiszavölgyi társulatok tör­ténetét és beleletét figyelemmel kisér­jük, nem találunk úgyszólván egy tár­sulatot sem, mely vezető műszaki köz­egét egy ilyen hosszú idő után ne ré­szesítette volna erkölcsi jutalom, tehát elismerés mellett, egyszersmind anyagi jutalomban is; sőt tudunk számtalan esetet, hol sokkal rövidebb működési időn belül egyes lőmérnökök, vagy igazgató-íőménökök nagyon tekintélyes tiszteletdijban részesültek, hogy több példát ne említsünk, a Felső szabolcsi társulat ép most részesítette igazgató­főmérnökét már 3 év után tiszteletdij­ban 1 Nem akarunk párhuzamot vonni ami társulatunk és más társulatok anyagi ereje, védképessége, valamint áldozatkézsége közt, de az a nézetünk hogy mi sem maradhatunk el és ami főmérnökünket a társulatunknál folyto­nos és eredményes munkában eltöltött 2 évtizedet meghaladó napjaiért, — mely egy szellemi munkásember életé­ben egy egész korszakot jelent, — meg ne jutalmazzuk 1 Mert hisz akkor a társulat érdekében kifejtett majdnem emberfölötti munka a sok áldozat, a sok gond, a sok aggodalom hiába lett volna átérezve és átélve, ha az élet alkonyán a családja iránti köteles gon­doskodás nem volna reá nézve köny- nyüvé téve. Hisz abból a nagy nyere­ségből, melyben mi egy szerencsés időben s szerencsés körülmények kö­zött sikeresen keresztülvitt konversió alkalmából részesültünk, de továbbá azon megtakarítások által, melyeket a személyzet létszámának folytonos apasz- tása által, valamint a munkamegosztás elvének helyes alkalmazása által a tár­sulatnak folyton javára és előnyére tettünk, már mintegy előre élveztük a gyümölcsét annak a szerény tisztelet- díjnak, melyet mi igazgatófőmérnö­künknek egyszer s mindenkorra most adni javasolunk. Szerénynek kell ne­veznünk a 20,000 koronában megálla-i pitani javasolt tiszteletdijat azon anyag és erkölcsi szolgálatok és sikerek fe jében, melyeket Révy igazgató ur a társulatunknak tett, illetve kivívott, de ez meg fog felelni egyrészt a társula­tunk egézséges takarékossági elvének, másrészt igazgató-főmérnökünk a mai anyagias világban már ritkán található szerény és igénytelen egyéniségének, puritán jellemének. És meg kell itt jegyeznünk és különösen hangsúlyoz­nunk, hogy ezen összeg nem külön kivetés utján, hanem e kölcsönből még lel nem vett és múlt közgyűlési hatá­rozat által felvenni engedett utolsó részletből fogja a rendes költségvetési keretben fedezetét találni, úgy, hogy az érdekeltség ez összeget közvetlenül nem fogja megérezni, amint nem érezte meg annak idején a kellő időben esz közölt szerencsés conversió folytán ke­resztülvitt és a Bodrogköz védképes- ségét és vizmentesitését előidézett nagy munkálatok áldását, mert az annuitási összeg 20 év óta nem na­gyobbodott ! A 25 évet be nem várhattuk, mert 3 év hosszú egy megtört szellemi mun­kás életében és mert az elnök-elődünk által örökbe kapott erkölcsi kötelezett­ségnek eleget kellett végre tennünk. Az összválasztmány megbízásából és neváben kérjük a t. érdekeltségi tagot, hogy igazgató-főmérnökünknek tiszteletdijként adni javasolt 20,000 koronát megszavazni szíveskedjék. A bodrogközi Tiszaszabályozó-tár- sulat Király-Helmeczen, 1902. aug. 28-án tartott választmányi üléséből a választmány nevében és megbízásából hazafias üdvözlettel Br. ’Sennyey Miklós, Gr. Mailáth József, t. alelnök. t. elnök. * Őszi vetések. Az őszi vetést ná­lunk Magyarországon még nem becsü­lik eléggé ; van bizonyos előítélet, sok­szor félelem, hogy a magvak télen át tönkre mennek, miért is többnyire ta- vaszszal vettetnek. Több főzelék, virág, fa és faneműnél ez nagy hátrány, mi­vel azok a főzelék- és virágfajok, me­lyek őszi vetést igényelnek és télállók, tavaszszal sokkal jobban, gyorsabban fejlődnek és jobb eredményt hoznak; fa- és fanemümagvak, melyek őszkor vettetnek, már a jövő évben csiráznak, mig ellenben az ily fajok magvai ta­vaszi vetés folytán egy egész éven át fekszenek a földben, anélkül, hogy csíráznának és csak a következő év­ben kelnek ki. Különösen a következő magvakat kell november—december­ben vetni, hogy már májusban csíráz­zanak : Alma, körte, cseresznye, meggy, szilva, magvatváló szilva, myrabolán, kajszinbarack és mandula ; őszszel ve- tendők a dió, maroni, gesztenye és tölgymagvak is. mivel tavaszig sokszor elromlanák. Fajokból szintén már a tél beállta előtt vetendők: a jávor, bükk, kőris, tölgy gesztenye, hárs, platán, szofora, szilfa és galagonya. Akác és gleditschia magvak csak áp­rilis hónapban vetendők, mivel ezek vetés előtt forró vízzel leforrázva és még néhány óráig langyos vízben áz­tatva, vetés után 14 nap alatt jól kel­nek ki. Főzelékfajokból késő őszkor vessük mindjárt állandó ágyakba a következő maavakat: petrezselyem, pasztinák, sárgarépa, feketegyökér, me­zei saláta, téli laboda és borsómagot első szükségletünk fedezéséré. Virág­fajokból már nyár közepén vetendők a következők magvai: árvácska, ne­felejts és a többi 2 éves virágnövény. Késő őszszel (november) mindjárt ál­landó helyükre kell vetni: erdömes- tert, búzavirágot, szarkalábot, kerti má­kot, kerti bükkönyt, nemophyllát, sza­lagvirágot és szilénia magot. Aki ezt teszi, mindennel meg lesz elégedve, mert az eredmény mindenk jr a leg­kedvezőbb, NYÍLT TÉR.*) Nyilatkozat. Alólirott ezennel kijelentem, hogy sem férjem Berzeviczy Egyed ur, sem leányom Berzeviczy Louise Anne adósságait magamra nem válialom és azokat helyettük kifizetni nem fogom. Bárcza, 1902. évi szept. hó 8-án. Berzeviczy Egyedné, szül. Bárczay Ilona. *) E rovat alatt közlöttekért nem vállal felelőséget a szerk. Á SZERKESZTŐSÉG ÜZENETE. J. tanító. Igen, — az előfizetési ár taní­tók részére évi 6 korona. Kiadó tulajdonos: Éhlert Gyula. B 1 E£ D S T Épületek, ingóságok, termények tűz- és jégkár elleni biztosítására, továbbá: élet- és járadék biztosítások felvételére ajdzillsoizlls : az Első Magyar Általános Biztosító Társaság fe©3r<ő.l©fi -íig^söfeség© S.-A.-UJHELYBEN, a „Zemplén“ kiadóhivatalában. Jr- MLÍLZ.

Next

/
Thumbnails
Contents