Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)

1902-09-11 / 94. szám

Szeptember 11. ZEMPLÉN. 3. oldal. )( Az adófelszólamló bizottság ülését e ho 9-én kezdette meg id. Meczner Gyula biz. elnök elnöklete mellett. Jelenleg a gálszécsi járás fel­szólamlásait tárgyalják. A kincstár kép­viselője dr. Kiss Géza p. ü. fogalmazó, — E hét végén tárgyalják a szerencsi járásból beérkezett felszólamlásokat. A zemplénvármegyei községi és körjegyzők közgyűlése. Ünnepnapja volt Gálszécsnek szept. 8-áii; ekkor tartották a zem­plénvármegyei községi és körjegyzők évi közgyűlésöket. A város és a vidék részéről igen élénk volt az érdeklődés a közgyűlés iránt; sajnos azonban, hogy a mintegy 100 tagból álló jegy­zői testületből alig 30-an jelentek meg, pedig a többi között egy nagyon fontos tárgy volt szőnyegén, t. i. a jegyzői nyugdíj szabályzat tárgyalása. A közgyűlésről, mely a városháza nagy termében tartatott meg, a kö­vetkező tudósítást adjuk : Gálszécs, szept. 9. Az egylet régi szokásához híven a közgyűlésre ez alkalommal a járási főszolgabírót Nemes Sándort hívta meg s Fodor Jenő egyleti elnök által üdvözöltetett. Fodor Jenő egyleti elnök előter­jeszti gondosan kidolgozott elnöki je­lentését. Ennek felolvasása után el­határozta a közgyűlés az elnöki előterjesztések alapján, hogy a köz­ponti egylethez felír s azt a jegy­zői érdekeket támogatni hivatott napi­lap felkarolása eszméjéért üdvözli s ezen megindítandó napilapot erkölcsi és anyagi támogatásban részesíti. A jegyzői magán munkálati dijak meg­állapítása ügyében előterjesztést tesz a vármegyéhez. A központi egylet múlt évi működését tudomásul veszi. Kemechey János elhunyt kartárs halálesete alkalmából az özvegyhez és családhoz részvét iratot intéz s emlékét jegyzőkönyvében megörökíti. — Br. Waldbott Frigyesnek, mert a múlt évi közgyűlés alkalmával az erdőbényei gyógyfürdő helyét a köz­gyűlésnek átengedte s a jegyzői árva­ház részére 200 koronát., adományo­zott, továbbá Füzesséry Ödön tokaji járás főszolgabirájának a múlt évi közgyűlés vezetéséért jegyzőkönyi köszöneteket mond. — Az árvaház alapja ügyében felir a központhoz. — Rácz János egyleti pénztárnok múlt évi számadását elfogadja, jóváhagyta az ez évi költségvetést. — Tagsági dij hátrálékok ügyében a tartozások szigorú behajtását elrendeli. — Elfo­gadja az árvaházi alap múlt évi szá­madásait. Hubay Kálmán főjegyző előter­jeszti részletes és kimerítő jelentését a jegyzői nyugdíjügyben. Élénk vita után határozatba ment, hogy az egylet a sérelmes nyugdijszabályren- delet megváltoztatása ügyében felir a vármegyéhez. A sérelmek a követ­kezők : 1. A vármegye az 1899. évben az alap segélyezésére évi 400 koronát szavazott meg s azt a mai napig sem adta meg — annak végrehajtása s az uj szabályrendeletbe valójmékelése sürgettetik. 2. A nyugdij-szabályrendeletben a többi vármegyékkel a viszonosság nincs kimondva. 3. Az özvegyek nyugdijjáruléka az uj szabályrendeletben nagyon meg­van nyirbálva. 4. Az uj szabályrendelet a jegy­zőkre ujabbi és nagy terheket ró. S ha a szabályrendelet sérelmes rendelkezése megváltoztatva nem len­ne — azt megfelebbezi. Győr vármegye jegyzői egyletének az adókezelés államosítása ügyében tett indítványát támogatja. A központi egyleti közgyűlésre Fodor Jenő egyleti elnök és Hubay Kálmán egyleti főjegyzőt kiküldi. Az egylet 25 éves fennállásának emlékére az 1903. év junius havában Sátoraljaújhelyben díszközgyűlést tart, mig jövő évi közgyűlését Szerencsen tartja meg. Fodor Jenő egyleti elnök és Hubay Kálmán egyleti főjegyzőnek lemon­dásaikat nem fogadta el, nekik bizal­mat s működésükért köszönetét szavaz. Ezután egy megható jelenet kö­vetkezett. Benyovszky Ferenc volt vécsei körjegyző ünneplése, aki 52 évi szolgálata után nyugalomba vonult. Az ünnepeltet, akit egy többtagú kül­döttség hivott meg a közgyűlésre Nemes Sándor főszolgabiró üdvözölte, a kartársak nevében pedig Fodor Jenő elnök méltatta szép szavakban, s át­nyújtott neki egy emléktárgyat, egy gyönyörű kivitelű aranytollat, mely a jegyzői kar ajándéka. Az ünnepelt a megemlékezést meghatóttan köszönte meg. Az egész jelenet alatt, azt hiszem, minden ember szivét egy fájdalmas gondolat uralta : az, hogy helyes eljá­rás az, hogy a közpályán 52 évig szolgált s becsületben megőszült férfiú felé mért nem fordul az elismerés, egy oly kitüntető alakjában, amilyen­ben sokkal kevesebb érdemeket szer­zett egyéneknek bőven rószök van, csak éppen a jegyzők, tanítók, lelké­szek, a nép érdekeinek legelső védői azok, akiknek közhasznú működé­sét nem méltatják kellőleg. Délben közebéd volt a Nemzeti Szálloda földszinti nagy termében, melyen mintegy 100-an vettek részt. A közebéden számos szép felköszöntő hangzott el. Haraszti Vince ladmóczi körjegyző az ünnepeltet köszöntötte fel. Molnár kasonlóképen az ünne­pekért ivott. Nemes Sándor főszolga­biró szintén a jubilánst éltette. Péter Mihály ev. ref. lelkész a jegyzői karért, mint a magyarságnak Zem- plénvármegyében őrszemeiért, Fodor Jenő Nemes Sándor főszolgabíróért emelt poharat. Ilmatkó Emil g. kát. lelkész a lelkészek és jegyzők közötti szép egyetértés szükségét hangoztatta. A jól sikerült napot egy fényes táncmulatság zárta be. p m. HÍREK. Werner Sárika hangversenye. — szept. 11. Élvezetes estének voltunk hal- gatói f. hó 9-én a sátoraljaújhelyi szinházban, hol a budapesti conzer- vatóriumból hazajött fiatal cimbalom­művésznő, Werner Sárika mutatta be művészetét szülővárosa közönségének. A bemutató estén tapsokkal és virágcsokorral fogadta a közönség a még alig 16 éves fiatal művésznőt, ki meglepetve a nem várt ovációtól, a kezdő szerénységével ült a cimba­lomhoz s játszotta el Mendelssohn „Szent-Iván éji álmát“ és Bellini .Al­vajáró“ opera-részletét, --mép pedig oly szépen s oly technikával, hogy első debüje után szép jövőt kell jó­solnunk a fiatal művésznőnek. A műsor második pontjánál Kom- lóssy Emma operett-énekesnő bájos, szép alakja jelent meg a színpadon. Zugó tapsvihar és éljenzés fogadta a kedves művésznőt s nehány perc telt el, amig a kitörő ováció megszűnt s megkezdhette andalító énekét az „Istennő“ operából, melynek végezté­vel szűnni nem akaró taps tört ki. A zongorakiséretet Falk Mina szol­gáltatta nagy precizitással. Ezek után Farkas Dezső szavalt Petőfi „Saigonjából nagy hatással és a szaval lás igazi művészetével. Majd Friss Heiman énekelt a „Kornevillei harangok“ és a „Baba“ cimü operettekből egy-egy részletet szép csengő hangjával. Meg is tapsol­ták érte úgy, hogy énekszámát még egy-két kuruc-nótával is meg kellett toldani, — énekszámát Mihály ffy Jó­zsef kísérte nagy szakértelemmel, ki­fogástalanul. A hangverseny első részét Wer­ner Sárika koszoruzta meg a magyar dalok legszebbikével a „Cserebogár“ andalító dalával, gyönyörű zenei Ízlés­sel játszta végig ezt az igazi magyar nótát, melyet mindannyian elragad­tatással halgattunk véges-végig. — Utána még sok más fülbemászó ma­gyar nótát kiváló művészettel játszott, volt tanárnőjének szerzeményeiből és részint átiratiból. — Maga e zene­szám is fényes tanúbizonyságát adta a fiatal művésznő precíz tudásának, a melódiákból áradó temperám entumá- nak, melylyel nemcsak a dal akkord­jait, de annak lüktetését, az érzelmek hevét s melegségét sugároztatta vissza. Rövid szünet után Komlóssy Emma énekelte „Azt beszélik a falu­ban“ cimü búbánatos magyar nótát, s utána a „Bécsi hegyeken“ pajzán nótáját. Ismét nagy tapsvihar és él­jenzés volt a jutalma s legalább is tízszer hívták érte lámpák elé. Erre Werner Sárika játszotta el a „Bánk- Bán“-t valódi zseniális művészettel. Ezután Olchváry Ernő játszott gor­donkán s csalt ki oly hangokat cselló­jából, a minőt még Olchváry tói is keveset hallottunk; érdekes volt hall­gatni, hogy játékát két vidéki cigány- gyerek mily szépen kisérte, természe­tes ez estére ezek is az ő tanítványai voltak. Valóságos remeke volt ez a mai est programjának. Játékát szűnni nem akaró éljenzés követte, úgy hogy ráadásul még egy pár szép kuruc-nótát is el kellett játszania. Az élvezetesen összeállított prog­ramot Werner Sárika fejezte be elő­adva cimbalmán egy etűdöt, verők nélkül, művészetre termett ujjaival pengetve, amelylyel bámulatra ra­gadta a jelen volt közönséget, s me­lyért igen sok tapsot aratott. Kár, hogy a valódi műélvezettel összeállított hangverseny anyagi ered­ménye nem volt oly fényes, mint maga az előadás, mert — mint érte­sülünk — a bevétel a kiadásokat sem fedezi. Egyről-másról — Budapesti lovól. — Budapest, szept. 9­Régen volt Budapestnek olyan szép szeptembere, mint az idén. A kezdődő enyészet hava a kései káni­kula szenzációjával köszöntött be s a nyári vendéglők publikuma, megbő­vülve a hazatért nyaralókkal, eddig nem ismert mértékben fogyasztja es- tenden az enyhet adó lombok alatt a jóféle hűsítőket. Ami fővárosunk egyáltalában ne­vezetes a szeptembereiről. Akár a bu­dai hegyek magaslatán, akár a Város­liget tájékán és a rákosi homokon csodáljuk a szeptemberi gyönyörű eget: nem tudunk vele betelni. Egyetlen apró felhőcskét nem látunk még a Jánoshegy félezer méteres magaslatá­ról sem. És csodálatosan sötétkék ki­vált a hajnali és az alkonyi ég. Ha a kőházak közé szorított utcákból kime­nekülünk, már délután 4 órakor tizen­két fokos hűvös szellő legyinti meg arcunkat. Reggel a hegyek között egy­szerre didergünk a frisseségtől és süt­kérezünk a kelő nap aranyos sugará­ban. Este kétszeresre nőtt étvágygyal ülünk le a fa alatt vacsorázni, már t. i. az, aki. Mert a fővárosi emberek egy része, hogy úgy majdnem, Kalen- dáriumi életet él. Mit neki a leggyö­nyörűbb este, a legbűbájosabb éj­szaka, a Kalendárium azt mondja, hogy szeptember van s az omlitett species szeptember elsejével egyszerre rest lesz és otthon ül, vagy pedig bevonul a kávóházak üvegfala mögé. Csodálatos, hogy a környékbeli kirándulóhelyeken már most, szép’ tember első hetében, minden kihalt. Az okos mamák mindenért a szep-< temberben kezdődő iskolát okolják, amely nem neveli a diákokat a gyö­nyörű szeptember megbecsülésére. Aligha igazuk nincs ezeknek a ma­máknak. Való ugyan, hogy ott van a játékdélutánok intézménye és a kirándulásokról szóló legújabb rende­let, de mi haszna, ha a szeptember olyan keveset lát ezekből. És a nyaralás igazi örömei még csak ezután következnek. Akkor ugyanis, mikor együtt ül majd az első zsur és el lehet beszélni a nyári élményeket. Az igazság istenasszonya bizonyára kegyes lesz majd és kissé behunyja a szemeit és betartja a füleit. Mert nagy dolgok lesznek itt hallhatók. Aki egy péceli viskóban unatkozva töltötte a nyarat, csoda­dolgokat fog tudni elmondani a Ba­laton szépségeiről és akit valami tót falucskában ölt az unalom, büszkén fogja elbeszélni a barátnőinek, hogy az ischli esplanade-on egy valóságos vérbeli főherceg háromszor megfor­dult utána. Aki hallja ezt a sok trócselést és ezt a sok hazudozást, igazat fog adni nekem abban, hogy az asszo­nyok jó része csak a barátnői kedvé­ért megy el nyárra Budapestről. Meg vagyok győződve, mindegyike tudja, hogy Budapest nagyon szép és na­gyon kedves nyáron. De azért mégis elmennek a fővárosból. Mert miről beszélnének aztán a zsurokon és hol hazudhatnának különben ellenőrizhe­tetlenül olyat, hogy a barátnő arca elsápadjon az irigységtől? . . . — Erzsébet királyné emlékezete. Folyó hó 10-én volt négy esztendeje, hogy Erzsébet királyné elhunyt. A szomorú évforduló alkalmából a vár- megyeházára, városházára és va­lamennyi középületre kitűzték a gyászlobogókat s templomainkban gyászmiséket tartottak. A rom. kath. templomban reggel 8 órakor vette kezdetét a gyászistentiszteletet, a mi­sét Katinszky Geyza esperes plébá­nos mondotta káplánjai segédkezése mellett. A misén a gyászoló közön­ségen kívül részt vett Hadik Béla gróf főispán és Matolai Etele alispán élén a vármegye, városháza és az ösz- szes állami hivatalok tisztviselő kara. — A városi kaszinó ez évi szep­tember hó 6-án Dókus Gyula elnök előlülése mellett választmányi ülést tartott, a melyen egyhangúlag elha­tározták, hogy a kaszinó Kossuth Lajos születése 100-ik évfordulója al­kalmából rendezendő ünnepen az elnök vezetésével testületileg vesz részt s erről a város polgármesterét kiértesíti. A városi kaszinó tagjai e célból a kaszinó helyiségében folyó évi szept. hó 14-én reggeli 8 órakor gyűlnek össze, a honnan a vármegyeházára vonulnak. — Elhatározta továbbá a kaszinó választmánya, hogy a folyó év november havában élőképekkel, szavalattal és énekkel egybekötött műkedvelői szinielőadást rendez a városi szinházban. — Végül fölvettek a kaszinó tagjai sorába három jelent­kezőt. — Nyugalomba helyezés. Gróze Győző csendőr-őrnagy, nemrég a sá­toraljaújhelyi volt csendőr-szárny pa­rancsnoka nyugalomba helyeztetett, mely alkalomból a címzetes alezredesi rangot és a Ferencz-József-rend lovag­keresztjét kapta. — Műkedvelői szinielöadás. Egy élvezetesnek Ígérkező estére van is­mét kilátása az újhelyi közönségnek. A városi kaszinó a folyó óv novem­ber havának második felében műked­velői színi előadás tartását határozta el, amelynek különös érdekességet fog kölcsönözni egy élőkép bemutatása. Lesz azonkívül ének és szavalat is. A tervbe vett estélyen a sátoraljaújhelyi dalárda is közre fog működni. Az élő­kép rendezésére egy, e téren már ki­

Next

/
Thumbnails
Contents