Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-09-09 / 93. szám
Sátoraija-Ujhely, 1902. szeptember 9. 93 (2223 Harmincharmadik évíblya: Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-TJjhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyilttérben minden garmond sor 30 fill. Zemplén ifj. Meczner G-yula főszerkesztő. POLITIKAI HÍRLAP. Biró Pál felelős szerkesztő. dr. Hám Sándor főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. Egyes szám ára S fillér. —■ Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy dísz- betűkkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után ö fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. JCyilt levél a vármegye összes törvényhatósági bizottsági tagjaihoz! A vármegye törvényhatósági bizottsága a f. év május havában megtartott rendes évnegyedes közgyűlésén határozatilag kimondotta, hogy „hazánk nagy fia, vármegyénk nagy szülöttje Kossuth Lajos születése 100-ik évfordulójának alkalmas módon leendő helyi megünneplését, a közönség kegyeletének önkéntes megnyilatkozásától várja.“ Kimondotta továbbá, hogy „az ily módon rendezendő ünnepélyen meghívás esetén küldöttsége által részt fog venni, s az önként jelentkező megye bizottsági tagokból alakulandó küldöttségnek vezetésével alispánját már most megbízza.“ Miután e határozat önkéntes jelentkezést mond ki, — nehogy ez ünnepély a vármegye törvény- hatósági bizottsága küldöttségének megjelenése nélkül folyjon le: — tisztelettel felkérjük, a vármegye bizottsági tagjait, hogy az alispánnál önkéntesen jelentkezni, illetőleg az ünnepély napján az az f. év szeptember hó 14-én reggeli 8 órakor a vármegye székházán hivatalos helyiségében — az ünnepély emelése szempontjából teljes díszben — megjelenni szíveskedjenek, Hazafias üdvözlettel Kelt Sátoraljaújhely, 1902 szeptember 8. Kovács Gábor Thuránszky László Mizsák István Görgey Pál Evva Ödön Tóth Sándor Bernáth Béla Dr. Nyomárkay Ödön Ballaqi Géza Dr. Thuránszky Zoltán Meczner Béla Szent-Györgyi Vilmos Kincsessy Péter Thuránszky Tihamér Hönsch Dezső Dóhus Gyula Búza Barna Kolozsy Ferenc Illésházy Endre. Xereskedelmi hitel. — szeptember 8. Másfél esztendőnél több telt már le az uj polgári perrendtartás tervezetének közzététele óta s bár ennek mélyreható újításai a polgárság érdekeit a legszélesebb körben érintik, eddig a jogászkörökön kívül az érdekeltek egyéb rétegei a tervezettel egyáltalában nem foglalkoztak. Közvélemény nálunk nehezen keletkezik s még nehezebben mozgósítható, különösen tudományos vagy tudományosaknak látszó kérdések tekintetében. A tervezetnek csak egyetlen intézkedése volt képes nagyobb körben viszhangot kelteni s a jogászkörökön kívül is vitára alkalmat szolgáltatni. Halljuk, hogy kereskedőí körökben mozgalom indult meg, hogy a tervezet 234. §-ának rendelkezése megváltoztassák. E szakasz szerint ugyanis.ezentúl a bejegyzett kereskedőt az u. n. könyvkivonati illetékesség be- neficiuma csak kereskedővel szemben illetné meg. Sajátságos, hogy ezt a rendelkezést eddig csak perjogi szempontból bírálták, s mellőzték a kérdés lényegesbb részét, e rendelkezés helytelenségének kimutatását a kereskedelmi forgalom, de különösen a hitel szempontjából. Az ország visszhangzik a nagyhangú iparpártolók és kereskedelemfejlesztők zajától s egyiknek sem jut eszébe azok gazdasági sarktétel igazságát megismertetni, hogy a kereskedelmi forgalom fellendülésének éppúgy, mint az ipari fejlődésnek kulcsa — a hitel. Ez a kereskedelem alapja és éltető eleme s ezért legelsőben a hitelviszonyok rendezése a főfeladat. Nos, a tervezet fentidézett rendelkezése a hitel fejlődésének egyszerűen gátat vet, mert a hitel a hitelezési ügyletből eredő jogok gyors, könnyű és olcsó érvényesítésének lehetségesitése nélkül nem fejlődhetik, sőt inkább visszafejlődik. A tervezet készítője az igazságszolgáltatás olcsóságát, mint elsőrendű feltételt óhajtotta keresztülvinni s ebben a törekvésében túllőtt a célon, mert az adós a hitelezőnél több védelemben annál félkörü, sarok díványon három nő ült, fejüket összedugva elfojtva nevettek. A háziasszony Bartha őrnagyné, egy molett, negyvenéves nő, tréfásan fenyegette meg ezt a víg triumvirátust. „Biztosan Ella mond®tt el valami „stiklit“ azon mulattok, tudom! Júlia, kedvesem, ülj oda azokhoz a hamis asszonykákhoz, mindjárt jobb kedved lesz!“ A megszólított asszony, az én ismerős ismeretlenem volt. Csodálkozva kérdeztem szomszédomtól: „Mondja kérem, ki az a szép, barna nő ?* ,Nem ismeri? Szentjóby ügyvéd fiatal neje. A férje, házigazdánknak testi-lelki barátja.“ Szentjóbyné halavány arcán barátságos mosoly derengett. „Bánhidy Miklós úri“ — jelentette az inas. Magas, nyúlánk férfi jött be a terembe. A háziasszonynak tisztelet- teljesen kezet csókolt, majd mosolyogva hajolt meg a többi vendég előtt. Oly ismerősnek tetszett ez a férfi arc 1 S most visszaemelékeztem. Ez az a férfi, ki a múlt nyáron a korzón oly hódoló tekintettel kisérte Szentjóbynét. «Vájjon — gondoltam magamban — most találkoznak először?“ „Édes Júliám — mondá az őrnagyné — te még nem ismered az öcsémet, most érkezett haza hosszú kevésbbé ennek rovására, nem részesülhet. A jogszolgáltatás olcsóságának nemes elve nemcsak az adósokra, de a hitelezőkre is alkalmazandó s erről a tervezetnek ez az intkézkedése megfeledkezik. Épp oly fontos a jog érvényesítésének olcsósága, mint a védekezésé s ennek keresztülvitelénél a két szemben álló fél ne egymás által, hanem a törvény jóvoltából élvezze az elv diadalát. — Az olcsósitás tehát legelsőben a törvény által előirt jogorvoslati módok egyszerűsítése által veendő célba. — S itt utalnunk kell a szorosan vett per keretén kivül eső végrehajtási eljárás közismert kinövéseire, nevezetesen a végrehajtói intézmény felesleges voltára. A helyes elv az, hogy az adós és hitelező vagy inkább a felperes és alperes perbeli állapota a költség szempontjából egyenlő figyelemben részesittessék, sőt nem tartom merésznek azt az állítást sem, hogy a hitelező joga érvényesítésének megkönnyítése az adós védelménél, amely egyébiránt a tervezetben gyámkodássá fejlesztetek — előbbre való, nagyobb érdek, amennyiben a kereskedő, mint hitelező a hitelviszonyok alakulásába, tehát közvetetten a nemzet általános gazdasági érdekeire erősebben befolyik, Ismeretes a hitelnek függősége a jogot érvényesítő eszközök helyes konstrukciójától, de ismeretes a kereskedelmi forgalom nagysáutazásaiból: öcsém, Bánhidy Miklós festőművész.“ Szentjóbyné hideg mosolylyal nyújtotta az ifjúnak kezét. Ha nem néztem volna az asszony szemébe, azt hittem volna, nem ismeri meg a férfit. De azok a szép, nyílt szemek nem tudtak tettetni, szinte zavartan, kérlelve néztek az ifjúra, mint ha mondanák: „ne bánts, hagyj el!“ Bánhidy Miklós előzékenyen vitt egy csésze theát Júliának, majd magának is hozott egy csészével s az asszony mellé ült le. „Asszonyom! meg nem mertem volna álmodni azt a szerencsét, hogy ma kegyeddel találkozni fogok!“ „Bánhidy ur! miért kívánt velem találkozni, van valami mondani valója nekem?“ kérdezte az asszony komolyan. Az ifjú a nőre nézett. Erre a kérdésre nem volt elkészülve. Ez a kérdés vagy egy gyermek tiszta nőkedélyt árult el, vagy pedig a leg- routinirozottabb kacérság mellett tanúskodott. Bánhidy zavart lett. Lesütötte szemét a nyílt, tiszta pillantás előtt és kitérőleg felelte: „Egy szép, szellemdús asszony ismeretségét mindig keressük, s boldognak vallhatjuk magunkat, ha sorsunk összehoz vele.“ Most Tornya Ákosné, egy barátságos, idős nő lépett hozzájuk. Két keze közé vette a fiatal asszony fejét és szelíden mondotta: „Júlia! mégis ott van az arcán az SÄF“ L&pttttk mai «xáma 4 oldal. *Hj8g A ZEMPLÉN TÁRCZAJA Védelem. Irta; Mok Ferencné. I. A széles utcán a villanylámpák nappali világosságot terjesztettek. A korzón hullámzott a közönség. Ablakomon kikönyökölve szemlélődésbe merültem. Mennyi fény, mily óriási lukszus, mennyi hamis mosoly, bűnös pillantás. Ismertem látásból igen jól ezeket a sétáló városiakat! Minden feltűnőbb alakról már meg volt a véleményem. Tudtam, ez a nő kire mosolyog, ez a férfi kinek a kedvéért teszi fel monokliját, vagy pedergeti meg bajuszát. Megfigyeltem minden szempillantást, minden mozdulatot. Mind ismerős arcok, a régi alakok! Egyszerre egy magas, barna nő állott meg ablakom előtt. Profillal felém fordulva. Milyen édes arc 1 Mennyi kedves, vonzó vonás abban a kreolszinü, ovális arcban. Egy kis, göndörhaju fiúhoz beszélt, nyilván gyermeke volt. Bájos mosolylyal magyarázott valamit. Egy lámpaoszlophoz feketeruhás férfi támaszkodott és csodálkozva, meglepetten nézte a szép asszonyt. S midőn a nő alakja már tovább sie- tet a széles járdán, még mindig maga elé nézett: önfeledten, révedezve. A férfi nem lehetett több huszonnégy évesnél. A keskeny arcot, fekete, gondozott bajusz árnyékolta, a szemének olyan lágy, bársonyos volt a tekintete, amint az asszonyt nézte. Másnap ismét a korzón volt szép ismeretlenem. A férfi egy kirakat előtt állott s úgy várt reá. Nem üdvözölte, nem köszöntötte, de az asz- szony mégis megérezte, hogy egy szempár mily meleg tekintettel kiséri őt, mert nyugtalanul fordult el a férfitől és az este nem láttam többet öt. Mindennap ott volt a férfi meg az asszony a járdán. A férfi makacsul kisérte szemével a nőt: alázatos, gyöngéd, bámuió tekintettel. A nő kezében érezte kicsi fiának meleg kezét és nyugodtan, hidegen állotta ezt a tekintetet. Egy este a férfi tiszteletteljesen leemelte kalapját midőn a szép barna nő előtte elhaladt. Az asszony elpirulva félreforditotta fejét s nem viszonozta a köszöntést. II. Bartha őrnagyéknál fényes zsúr volt. Az előszobában a civilruhába bujtatott privátdinerek nem győzték a köpönyegeket, kalapokat átvenni a vendégektől. A kicsi szalonban a leánytársaság húzódottt meg. Kacagó beszélgetésükbe egy-egy fiatal ember elegyedett be Á társalgóban az asz- szonyok csevegtek, megvitatva a tél, de főleg a szinház eseményeit. Égy
