Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-09-02 / 90. szám
Sátoralja-Ujliely, 1902. szep’.smber 2. 90 (2220.) Harmincharmadik évfolyam. Hegjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-TJjhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk viasza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző 4 üli,, vastagabb betűkkel 8 fill. Nyilttérben minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Maczner Gtyul'i. Biró Fái dr. Hám Sándor főszerkesztő. felelés szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minden sző után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. fiz iskolák kapui előtt. — szept 1. (p. n.) A magyar nem termett kereskedőnek s talán ügyes iparosnak sem: ez az előítélet mint rosz- szul sugalmazott balhit uralkodik a magyar közéletben. De ugyan lelkiismeretes kísérletet tett-e még a magyar, melyekből tényekkel támogathatta volna eme balhitet? Vagy voltak évszázados magyar kereskedő-házaink, melyek a magyarnak kereskedelemre termettsé- gét bizonyíthatták volna be ? Egyik sem. Mindig csupa előítéletből mellőzték e két foglalkozást. Ha alakult is rövidebb-hosszabb időre ily hit, melylyel az utódok elődeik foglalkozását követték, nem lehetett hosszú életű, mert mikor a ház legjobban virágzott, a megva- gyonosodott utód, a beteges közvélemény nyomása alatt gyermekeit „úri foglalkozásra“ képeztette. Esetleg voltak kivételelek, de nem oly számban, hogy azok tevékenységéből általános érvényű tanúságokat vonhatnánk le. Szerencsénkre, vannak általános igazságok, oly törvények, melyeknek a magyar ember épp oly természetességgel van alávetve, mint bármely más nemzetiségű halandó. Az újabb tudomány kétségbevonhatatlant megállapította, hogy a testi és a lelki élet között szoros összefüggés van. Amikor az egyiknek működéséről beszélünk, a másikat nem lehet figyelmen kivül hagynunk. Ezt nem az anyag- elvüség iránti előszeretet mondatja velünk. Ezek tényekkel beigazolt igazságok, amelyek elől semmifélekép sem zárkózhatunk el. Mert amint az ember életében a viszonyok módosulnak, az élet- feltételek megváltoznak, változtatja saját egyéni és faji tulajdonságait, természetét, hajlamait, tehetségeit, szóval: fokozatosan fejlődik. S ezek a megváltozott, fejlődött hajlamok átszármaznak az utódokra, a továbbható körülmények folyton erősödnek, izmosodnak és 'végül a fajban e fokozott tulajdon szervi tulajdonná lesz. Minden szerv a gyakorlat folytán tökéletesedik, fejlődik. Ha a szerv többször végzi ugyanazt a munkát, a gyakori munkavégzés folytán megmarad benne a hajlam az ismétlésre és ez a tehetség lassanként az emberrel szerves egészszé lesz. A phae- niciaiak csak idők múltán, több generatió szorgos munkája árán lettek ügyes kereskedőkké. A magyarok ősei az első háborúban korántsem voltak oly vitézek, mint a minőkké évszázados háborúk árán fejlődtek. Hátha e mellett az iparosság és kereskedőség munkáK ját is oly mértékben űz Dé.volna, mint a hadimesterséget, .Esttír bizonyára már túl lennénk c m a gazdasági háborún, melynek megküzdése most legjobb erőinket teszi próbára. Mert a magyar faj épp oly kíválló iparossá, kereskedővé fejlődhetik, mint a német, francia, vagy az angol. A tökéletesedés nem egy faj kizárólagos tulajdona. Arra a kérdésre, hogy a mi népünk miért mellőzte ezt a két jövedelmező foglalkozást, avval az ezer éves magyar előítélettel felelünk hogy: az iparosság és kereskedés nem nemes embernek valók. A mint az egész világon, úgy nálunk is a divatot az „előkelők“ csinálják, nemcsak a ruhának, hanem az eszméknek, a foglalkozásnemeknek is. De az angol, fran- czia, német és más művelt nemzet előkelői meg a mienk között az a különbség, hogy azok jó és hasznos divatot is csináltak. Miga sajtó néhány évtizeddel előbb nem kezdette hóditó munkáját a távoli kunyhókban is: mig az a tömeget némileg föl nem szabadította, addig a nagy tömeg az iparos és kereskedői foglalkozás megítélésében kivétel nélkül ez előítélet járszalag- ján indult. Elhitte, hogy azok a foglalkozások nem nemesitik az embert, elhitte, hogy a magyar fajnak nincs is tehetsége e két foglalkozási nemre. S igy történt meg az is, hogy a magyar ipartermékeket nem becsülték meg értékük szerint, hanem inkább külföldi árukkal fedezték szükségleteiket, valamint az is, kogy a kiváló magyar iparosok, látva ezt a mel- lőztetést, a miben idehaza részesülnek, külföldön kerestek tehetségűknek megfelelő tiszteletet és most ott készítik azokat az ipari árukat nagyuraink számára, amit azok itthon tőlök elfogadni nem voltak hajlandók. A népesebb osztrák városokban, sőt messzebb is egész sereg derék magyar iparost találunk, akik a magyar import kielégítéséből szerzik a jó egzisztenciát, mig itthon mindennapi falatot sem kereshették meg maguknak. A magyar kormány sokat munkálkodik azon, hogy ezt az egészségtelen állapotot megváltoztassa. A parlamentben, úgy mint a sajtóban megmutatták azt az utat, melyen ennek a nyerstermelő országnak jövőben haladnia kell. Iskolákat állítottak és terveznek, melyekben a két foglalkozási nemre készülő fiatalság szükséges műveltséget és felsőbb ipari és kereskedelmi kiképzést nyerhet. Folyton azt hirdette és ma is mondja, hogy: aki nem óhajt egyetemre menni, ne az egyetemre előkészítő gimnázium, vagy reáliskolákba tóduljon, hanem a polgári, kereskedelmi és ipari iskolákban keresse kiképeztetésének legjobban megfelelő helyét. A mi előkelőinket pedig más külföldi előkelőségek példája fogja kijózanítani, akiknek kezén van már most is a nagyhatalmú gyáripar, a népet pedig papja, jegyzője, tanítója és a sajtó oktathatja ki, hogy jövőben az eddiginél helyesebb és jövedelmezőbb utat kövessen foglalkozásának megválasztásánál. Akkor majd lesz neki is, meg gyermekeinek is kenyere, Lesz magyar ipar, magyar kereskedelem és lesz magyar ipari kivitel. Addig, mig ezt a két foglalkozásnemet kellőleg nem műveljük, gazdaságilag csak „félország“ maradunk. — szept. 2. A Zemplénvármegyei Ka- zinczy-kör Sátoraljaújhelyben. Közvetlen forrásból értesülünk, hogy a „Zemplénvármegyei Kazin- czy-kör“ megalakítására kiküldött bizottság többszöri tanácskozás után végre teljesen elkészült feladatával úgy, hogy a kör végleges megalakulásának többé mi sem állja útját. Az első közgyűlés amelyen több fővárosi irodalmi kör is résztvenni készül kiküldöttek által, hogy a közgyűlés díszét ezzel is emelje — a vármegye őszi közgyűlésének első napján délután fog a vármegyeház nagytermében megtartatni. Előre is fölhívjuk t. olvasóink figyelmét a Kazinczy- kör ezen első közgyűlésére, amelyen a végleges megalakulás is meg fog történni és amely tekintve az eddig is már jelentkezett tagok nagy számát, igen népesnek és nagyszabásúnak Ígérkezik. Különben vármegyénk kulturális életében ezen igen nagy fontosságú eseményre még bővebben vissza fogunk térni. Monstregyülós. Áz olasz borvámklauzula ügyében népes értekezletet tartottak vasárnapon városunk szőlőbirtokosai Kincsessy Péter elnöklése alatt. Az elnök tájékoztató megnyitója és Dókus Gyula, Schön Vilmos dr. és Hönsch Dezső felszólalásai után elhatározták, hogy szeptember 8-ikára Sátoraljaújhelyben a ^Vadász- kürt“ vendéglő nagy nyári termében d. u. 5 órakor tartandó monstregyű- lésre meghívják ez összes tokaj- hegyaljai szőlősgazdákat. A monstre- gyűlésnek az a célja, hogy tiltakozni fognak a borvám-klauzulának bármily formában való meghosszabbítása ellen. Az értekezlet hangsúlyozta, hogy az elkeseredés és csüggedés az egész vidéken leírhatatlan. Az a hir ugyanis, hogy a borvámklauzula tekintetében bizonyos mennyiségű olasz bor behozatala kontingentálva lesz, valósággal lesújtotta az amúgy is anyagi kimerülésben tespedő szőlő- birtokosoknak reményét és bizalmát. Az értekezlet a következő szövegű falragaszokat küldte széjjel a Hegyalja összes városaiba: Az Olaszországgal 1891-ben kötött kereskedelmi- és hajózási szerződés ez évben lejár s a mint azt a politikai napilapok hírül adják, ezen szerződés a borvámot illetőleg csak annyiban fog módosulni, hogy az olasz-bor behozatali mennyisége nagyobb átalánynyal korlátozva lesz. Ha e hir való, úgy a Tokaj- Hegyalja szőlőbirtokosai nagy anyagi áldozattal újratelepített szőlőik jövedelmét s ennek folytán befektetett tőkéiket is elfogják veszteni, mert a csekély vámmal terhelt olasz borral tovább is a Hegyalja lesz elárasztva, ami a belfogyasztást megsemmisíti és az olasz bornak a hegyaljai borral való összeházasítása folytán pedig boraink hitelét teljesen tönkre fogja tenni. Sátoraljaújhely szőlőbirtokosai mai napon ezen az egész hegyalja létérdekét veszélyeztető kérdés felett eszmecserét folytatva, abban állapodtak meg, hogy amennyiben a vármegye közönsége feliratban, a gazdasági egyesület egy emlékiratban, melyet egy nagyszámú küldöttség nyújtott át az államkormánynak az olasz borvám alacsony volta által előidézett veszélyt bőven kifejtette s mindennek dacára a borvámra vonatkozó záradék fentartásá- ról megdöbbenő hírek szárnyalnak, a Tokaj-Hegy alj a összes szőlő- birtokos társaikat közös tanácskozásra hívják össze a célból, hogy a nagy méltóságú államkormányt és törvényhozást a Hegyalja viszonyairól és a bekövetkező nehéz helyzetről újból tájékoztatva az olasz borvám záradéknak az uj szerződésből való kihagyása és ezáltal az olasz borvámnak felemlitése iránt kívánságaikat az illetékes faktoroknak ismételten tudomására hozzuk és a káros szerződés létrejöttének megakadályozására minden törvényes eszközt felhasználjunk. Felkérjük szőlőbirtokos társainkat, szíveskedjenek az 1902. évi szeptember hó 8-án (hétfőn) délután 5 órakor a „Vadászkürt“ szálloda termében tartandó értekezleten mindannyian megjelenni. Sátoraljaújhely, 1902. évi augusztus hó 31-én. A sátoraljaújhelyi szőlőbirtokosok értekezletének megbízásából: Kincsesy Péter, értekezlet! elnök. Egyházmegyei közgyűlés. — Saját tudósítónktól. — Bodzás-Ujlak, aug. 29. A f.-zempléni ev. ref. egyházmegye f. évi közgyűlését aug. 28-án, Bodzás-Ujlakon tartotta meg az ev. ref. templomban Hutka József esperes és Bernáth Elemér emi. gondnok kettős elnöklete alatt, az egész papi tanácsbirói kar, 3 világi tanácsbiró, a teljes jegyzői kar, a lelkészek nagyobb része, számos tanító és érdek* Lupánk mai Máma 4 oldal.
