Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)

1902-02-23 / 8. szám

letet nem holmi kicsinyes, úgynevezett „lokálpatriotizmus“ lelkesíti, hanem az igazi magyar nemzeti tudományos haladás nevében és szolgálatában kérnek méltó szerepet Kassa „kuruc városinak s e kérelmüket az egész magyar társadalom és a magyar tudományos haladás érdekeivel okolják meg.

Ismeretes, hogy vidéki nagyvárosaink, Szeged, Pécs, Pozsony stb. időről-időre megújítják nemes és vetélkedő akciójokat a harmadik egyetem elnyeréséért s ennek érdekében minden kigondolható és meggyőző argumentumot, bizonyítékot, halmoznak föl úgy nemzeti, valamint intellektuális, vagyoni, népességi s helyrajzi szempontokból.

Az is mindenki előtt ismert tény, hogy ez a nemes és a magyar tudományosságot oly közelről érintő ügy immár bold. Trefort kőzokt. miniszterünk óta „nyilt kérdés“-nek van fölvetve az ország előtt a nélkül, hogy egyik avagy másik irányban döntő lépés tétetett volna akár a minisztérium, akár az országgyűlés részéről ennek megoldására.

Ám eltagadhatatlan tény, hogy a magyar tudományos élet, a magyar kultúra fejlődése, megizmosodása és, a mi fő, terjedése, nemkülönben szociális és didaktikai szempontok hangosan és egyre sürgősebben követelik, parancsolják a mai centralizált és összezsúfolt egyetem megosztását, decentralizálását.

Hiszen a mai állapot, főképp a budapesti egyetemen nemcsak tarthatatlan, de sőt akár a tudományosság, akár társadalmi és erkölcsi, de meg lokális szempontból is egyáltalán végzetes és a legnagyobb mértékben romboló az ifjúságra nézve. Már csak az az egy szempont is, hogy közel 6000 (azaz: hatezer) ifjút helyiség hiányában képtelen befogadni s a tudomány ismereteivel kiszolgálni: a budapesti egyetem eléggé indokolja, hogy ezen az állapoton sürgősen segíteni kell, mig nem késő.

Nem célom az, hogy a budapesti egyetemen uralkodó tarthatatlan viszonyokat és az ifjúságot szive-lelke, nemes lénye egész belsejében gátló és mételyező állapotokat ecseteljem, igaz valóságában lefessem; hisz azok minden érdeklődő előtt általánosan ismert sajnos, sőt fájdalmas valóságok. Elég rámutatnom arra, hogy a mai állapot teljesen elég arra, hogy bekövetkezzék e fiatalság erkölcsi, fizikai és tudományos épségének nem tagadható megromlása. Annak a tőkének az értéke, a miből valaha és mindig az emberiség a nemességet leszármaztatta, a miért valakit becsülni tudott, szét- foszlóban van, s minden oly erőfeszítés, a mely ennek ellene akar áliani, hiábavalónak bizonyul; mert a fiatalság lerázza magáról mindazt, a mit elődei annyira becsültek, de a mit ő ma csak előítéletnek, lomtárba való ürességnek tart. A pillanatnyi siker és szellemi vegatáció mellett a kötelesség, beesület szava, reá nézve csak nevetséges bilincs és semmi más; ellenben erőt vesz rajta az elfásultság és közönbösség, éppen az egyetemen uralkodó viszonyok révén.

Ennek elhárítását célozza az Emlékkönyv akkor, midőn meggyőzni iparkodik mindenkit, hogy igenis lehet, kell, sőt szükséges a kassai egyetemet föl- és visszaállítani, mert Kassán erre nézve minden föltétel megvan, sőt Kassa város múltja, kulturális intézményei< művészeti emlékei, szép és előkelő társadalmi élete,

hol meg mind a kettővel alászakad. Olyankor aztán kézzel-lábbal kapaszkodik tovább. Ha ki- evickél, megfordul egy kicsit fújtatni. A mögötte haladó kutya ilyenkor mellé kucorodik, ő meg összeigazodik egy kicsit. A havat lerázza magáról, sapkáját lejebb huzza, gubáját összébb szedi, szemeiből kitörli a hideg által sajtolt könyeket, egy pár alkalmatlanabb jégcsapot lecibál magáról s miután huhókolással, dörzsöléssel némiképp fölengesztelte meggémberedett ujjait, tovább Iából.

Útjában egy dombosabb résznél, hol a part menedékes oldalát tele verte a szél hóval, mig kopaszra sepert teteje száraz avarjával már mesz- sziről kisötétlik a nagy fehérségből, megtorpan a kutya. Úgy áll mint a legtisztább vérü vizsla. Nyakát oldalra szegi a honnan a szimatot kapta, egyik első lábát felemeli, aztán mintha ércből öntötték volna, mozdulatlanul mered az avar felé.

Egy csapat fogoly van ott meghúzódva. A hidegtől elcsigázott állatkák szorosan egymáshoz vannak bújva és rozsdás szinü fejecskéjüket visszahajtva gémberednek. Alattuk azon a kis darabon, piszkos, olvadozott a hó és itt-ott egy egy elhullatott toll, vagy pehely jelzi a kis tanyát.

Mikor a vén kakas észreveszi az ellenséget és csirrr, csirrr, csirri, csirrriri . . . kiáltásra mindnyájan felocsúdnak aléltságukból, ijedten néznek körül. De már a másik pillanatban még jobban meglapulnak és igy néznek farkasszemet a mozdulatlanul álló kutyával. Aztán, hogy a veszedelmes ellenség nem akar tágítani

földrajzi fekvése és a célszerűség is teljes mértékben Kassát teszik alkalmassá a főiskola — a harmadik egyetem — elhelyezésére.

Sőt tovább megyek, s bátran állíthatom, hogy épp ez a Kassán felállítandó egyetemi lenne hivatva arra, hogy a magyar nemzet régi álmát, óhaját, régtől áhitatos áspirációját, a felvidék magyarosítását, nemzsak eszközölje, de sőt a kultúra egyedül hatékony erejével és fényével meg is valósítsa.

Igen! mert csak a nemzeti kultúra, közműveltség és tudományosság az, a mi képes megerősíteni, megacélozni az anyagi munka erejét; ez az, a mi az anyagi javak, gondok és törekvések igazi zománcát adhatja. Erős lélek, erős közszellem, erős test, fizikai és szellemi erő, férfi munkára képesség és tudomány: ezek azok az egymást kiegészítő fogalmak, a miken nyugszik, lelheti létét, alapját az okos, bölcs és jövőbe látó nemzeti magyar kultúrpolitika.

Mert egy nép, nemzet, faj lelkének erősségét, avagy gyengeségét csak egy dolog: szellemi ereje, kultúrája — mutatja. A mely nép felett a tudatlanság hatalmasodott el, annak a népnek — a história tanúsága szerint — vesznie kell. ,

_

A nemzetek anyagi gyarapodásának karöltve, harmoniliusan kell haladnia a szellem, a kultúra fejlesztésével, ezeknek nem megelőzni, de igenis kiegósziteniök kell egymást. Mert a tudomány: élet, erő és világosság; a tudatlanság pedig: halál, gyengeség és sötétség. A tudomány és műveltség épit, emel erkölcsben és vagyonosodásban; biztosítja a szabadságot s önállóságot; ellenben a tudatlanság rombol, károsít, nyomorba és szolgaságba taszít úgy egyeseket, mint népeket!

Ebben a meggyőződésben és tudatban örömmel kell szemlélnünk — nekünk zemplénieknek is — azt a mozgalmat, lelkes akciót az utóbbi időben, mely a felvidék kulturális érdekeinek egyikót, a kassai egyetem létesítését felkarolta.

Mi, zempléni kulturális nagy érdekeink szempontjából is nemcsak helyesnek, hanem igazságosnak, sőt egyenesen szükségesnek látjuk azt a törekvést, hogy Felsőmagyarországon a tudományosságnak és művelődésnek gyújtópontjai létesittessenek, melyek, mig egyrészt megmutatják, kijelölik a célt, a melyért dolgozni, küzdeni akarni, sőt szenvedni is kell, mert érdemes, addig másrészt fényűkkel és melegükkel besugározzák a nemzeti érzések egész területét, mindent termőfölddé és virágos kertté alakítanak át, homályt eloszlatnak s nemes érzelmekre gyújtanak!

Igenis szükséges, hogy az országnak ebben a távolabbi részében, mely az ország szivétől, Budapesttől izoláltan tizenkét vármegye szellemi központját metropolisát, képezi, egy tudományos egyetem létesitessék, illetve a hajdan volt kassai egyetem visszaállittassék, — annál is inkább, mert' mindeddig' — sajnos — Felsőmagyarország szellemi nívójának emelése érdekében vajmi kevés történt; már pedig a vidéken ompóriumok létesítése, emelése nemzeti és országos érdek.

Erre kell, hogy indítson, vezessen, ösztönözzön mindnyájunkat a kulturális szükségesség, a nemzeti közműveltség kívánalma mellett, ha nem más, hát az, a mi a mai kor embereimind jobban erőt vesz rajtuk a menekülés ösztöne és elül a kakassal, melyiküknek hogy bírja hidegtől elcsigázott teste, futásnak erednek.

A kutya meg majdnem földig lapulva kúszik utánok és orrával jóformán túrva a havat mohón szívja magába a friss szimatot. Néha megáll, gazdájára pillant, élénk farkcsóválással jelzi az előtte futó vadat, aztán, hogy nem kap semmi vezényszót, beugrik és fölrepiti az egész foltot. A foglyok fütyülő berregéssel szállanak odabb s messze maguk mögött hagyva a mély hóban nehezen vágtázó kutyát, egy távoli gazosban újból megbújnak.

Ne tu nel kiált a vadorzó a foglyokat üldöző kutya után. Ne igyekezz olyan igen hé! Ma nem. mezgerélünk, ma még rókát is hiába lelnél. Öregre van töltve a flinta, hát nem akármire emelintem meg. Majd odábbat a nádas mellett fekvő füzesben ráérsz lomotolní.

Addig meg coki, ide te a hátam mögé!------mert még talán hamarább eltanálod vakkantani magadat, mint kéne.

Aztán, hogy mind közelebb érnek a nádashoz, egy gyönge kézlegyintéssel egész hátra zavarja és ő maga is megállapodik.

Figyelve néz körül. Szemügyre veszi a nádas elején elterülő fűzfa rekettyést, keresgélve guggol le a hóba, mintha valami elveszett tárgy után kutatna, aztán eltűnik a liajlós bokrok között. Kerülve minden zajt, óvatosan nyomul beljebb. Eleinte tétovázva megy, mert a vágott csapákat behordta a szél és igy csak a levágott vesszők után kénytelen igazodni. Beljebb az ember biztosabban1 halad. Egy-egy öregebb fűznek nagyobb tömegét vezeti, viszi minden közügynél, az úgynevezett: Genius lnoi\

Egyetemet tehát Kassának es Kassa révén egész Felsőmagyarországnak 1 (Falkus.)

Demeter János,

lelkész.

Vármegyei ügyek.

A t. vármegye közgyűléséről, mely f.

hó 18-án Hadik Béla gróf főispánunk elnöklete mellett ment végbe, a „Zemplén“ jövő keddi száma hoz tudósítást.

„Zemplénvármegye Hivatalos Közlönye“ lesz a cime annak a lapnak, mely ezután csakis hivatalos tartalommal és hétről hétre ismétlődő egy bizonyos naphoz nem kötve fog megjelenni és kiadatni. A vármegye hivatalos közlönyében a kormányrendeletek, a középfokú és a helyhatósági intézkedések fognak közzé tétetni. A febr. 18-iki közgyűléstől kapott útmutatás szerint a vármegye hivatalos közlönyének első száma előre láthatóan a f. évi március 1-én fog megjelenni és szétküldetni a községeknek.

Pénztárvizsgálat. Az 1886. XXI. törve. 68. §-ának q) pontja értelmében eljáró küldöttség tegnap d. e. a t. vármegye közpénztáraiban váratlan vizsgálatot tartott az alispán elnöklete alatt. Lapunk mai számának nyomatásaa közben a vizsgálat még nem ért véget.

A Kásztenbaum-alapitvány számvevőszéke Matolai Etele alispán elnöklésével f. hó 20-án d. u. kezdette meg számadásvizsgáló ülésezését, melyet ma d. u. is folytat és, előreláthatóan, holnap d. u. fogja az alapítványi tömeggondnok 1901. évi számadásainak a vizsgálatát befejezni.

Törvényszéki palota építése. A sátoralja-ujhelyi törvényszéki palota építésének kérdésében elrendelt szaktanácskozás, az igazságügyi m. kir. ministerium kiküldötteinek közreműködésével, f. évi március hó 17-én lesz a vármegye székházának kistermében.

Hírek a nagyvilágból.

Reiner főherceg és felesége a főhercegné őfenségéik e napokban ünnepelték ötven éves házasságuk évfordulóját. A felséges uralkodó Ház történetében eddig ez az első eset, hogy a főhercegi házasfelek aranylakodalmokat megünnepelhették. Az uralkodó család e fényes ünnepének alkalmából a magyar kormányférfiak is küldöttséget személyesen üdvözölték az aranylakodalmasokat.

Macedóniában, a bolgár török-alatt

valók körében, tünetek mutatkoznak, a mikből következtethető, hogy a mint kitavaszodik, felkelés tör ki a macedon-bolgárság.

A búrok követeket küldöttek az amerikai Egyesült Szabad Államok elnökéhez, hogy megkérjék és közbenjárását kieszközöljék az elfogadható bur-ángol békekötéshez.

nek szél alatti oldalán, hova a hó a széles töréstől nem tudott beverődni, már látni egy-egy nyomot, odébbat meg, hol az alacsonyabb bokrok lassan egybeolvadnak a csomós sások erdejével és már a hajlongó bugáju nádas birodalma következik, tisztán látni a csapát. Nem egy, de vadorzószemnek is megszámlálhatatlan sok őz csapát, a mint úgy egymásután haladtukban az utolsók összevágták az előttük haladók friss nyomát.

Innentől a vadorzó már azt a keskeny ösvényt követi a mely tekervényes összc-vissza- ságban mind beljebb vezet a nádrengetegbe. Subáját félvállra löki, a serpenyőt nagyobbb bizonyosság kedvéért újból felporozza, a kóc- takarót gyutacscsal cseréli ki, a kutyát pedig, hogy előre ne törhessen, egy madzaggal a nad- rágszijához köti. Aztán fegyverét kapásra készen tartva tovább lapózkodik.

A náderdő suhogása elnyeli azt a gyönge ropogást, melylyel a hó összelapul lábai alatt. A kedvező szél hátra vág minden szimatot, a kitünően sikerült felporozás biztosítja a lövés sikerét, csak épp a kutya nyugtalanítja. Az kezdi rontani az óvatos előnyomulást. Ha tartja, nincs kezeügyében a fegyver, ha meg egy-egy rúgással utasítja rendre, olyan szűkülést visz véghez mintha nyúznák. Úgy segít tehát magán, hogy egész rövidre köti.

Körülbelül egy félórai út után ritkulni kezd a nád. A hajlongó szálak közt mind jobban kivehető lesz egy kerek tisztás havas képe, a mely apró szénaboglyáival, egy pár fűzfa csoportjával, széltől, hófúvástól védő nád körületével

Folytatás a mellékleten,