Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)
1902-02-23 / 8. szám
Sátoralja-Ujhely, 1902. február 23. 8 (2148.) Harmincharmadik é ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 12 kor. Felévre .... 6 * Negyedévre . . 3 n Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 30 fill. A Bjrilttérben mindsn garmond sor dijja 40 fill. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMFLÉN-VÁEMEGYE HÖZÖNSÉGÉNE! ÉS A ZEMPLÉN-YÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLET “-NEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK NLILTIDELT "V" ^ S Js- ES1ST -A. 3?. HIRDETE hivatalos hir Minden szó Petitnél nagy diszbetükkel, ' tel ellátott h ért térmérték den négyszög « 6 fill, szá; Állandó hirdet vezraény n Hirdetések és mények a kiad intézen ■ T. olvasóinkhoz. Ez mai számmal az utolsó „Zemplén“ kerül ki az én szerkesztésemből, mert már a jövő számtól kezdve a „Zemplén“ politikai lappá alakul át, leteszi a „hivatalos“ jelleget, magába kebelezi a f. hó 19-én utólszor megjelent „Zempléni Újság“-ot s mint ilyen új szerkesztőséget kap. Tizenöt esztendővel ezelőtt, mikor lapunk megalapítójának és tizenhét éven át volt szerkesztőjének elhunytakor a körülmények azt követelték, hogy nekem kellett kilépnem a sorból és élére állanom a „Zemplén“ munkatársainak: bizony nem mertem remélni, hogy szerkesztői nehéz megbízatásom másfél évtizedre szólhat és hogy ezen a hosszú időn végig nekem kell majd kitartanom, előrevinnem a zászlót, melyre a „társadalom“ és „irodalom“ nevében ez a jelszó van Írva — magyarságé. És úgy történt, a mint előre hinni nem mertem volna, hogy t. i. az a zászló nemcsak fellobogott, hanem diadalt diadal után vívott ki magának. Hogy úgy történt, — hogy t. i. a „Zemplén“ zászlaja alatt a magyarság ennek a vármegyének 451 községében másfél évtized folyásán diadalokat aratott — nem az én érdemem. Érdemök — a t. vármegye hivatalos körein kívül — t. munkatársaimnak, a zempléni hirlapiró-nemzedék ama lelkes zászlóaljának, mely a „Zemplén“ vexillumát nemcsak hazafias bizalommal vette körül, de követte is, szolgálta is rendületlen hűséggel, nemes önfeláldozással. Most a midőn búcsúzom, első köszönetéin tehát az övék : munkatársaimé és igen tisztelt barátaimé. Bizalmokért irányomban, hüségökért a zászló iránt édes mindnyájoknak forró köszönetem. Midőn ezennel visszalépek soraikba, a „Zemplén“ munkatársainak zászlóaljába, kérem őket, hogy velem együtt TAHCA. Jvíegállj az argyélusodat! — A »Zemplén« eredeti tárcája. — Irta: Kiár István. Szemkápráztatóan fehér lett minden. Az éjjel hullott hó térdig érő lepellel vonta be az egész határt, mely a maga nagy egyformaságában még sejteni is csak nehezen engedi a barázdák döccenőit, a zsombékok süppedéseit, vagy az árkok mélyedéseit. Ami kis hepe-hupa itt-ott látszik: az a szél játéka. Azután nem igen lehet igazodni. A szakadékokat tele veri hóval, a dombokat egész csupaszra sepri, az útjába eső kőkénybokrok mögé pedig öles fuvatagokat épit. Az utszéli fák csupaszon merednek az égnek. Az erős északi szól leverte róluk a havat és a mint imbolygatja őket, száraz koronájukkal mintegy hivogatni látszanak a falu felé vonuló varjak károgó seregét. Különben hangtalan az egész környék, csak a szél süvöltöz a mint beletúrva magát a hóba fehéren porzó fer- geteget zudit a közeli nádas felé. És ebben a fergeteges időben egy közép magas, köpcös alak éviekéi a mezőkön át. Fejét hegyes csúcsban végződő báránybőr süveg fedi, a mely le van húzva egész a fűlöm -12 1 ‘ - * ' •’ maradjanak továbbra is akik voltak : hü és tántoríthatatlan munkásai a „ Zemplén “-nek vele együtt buzgó hívei vármegyénkben a magyarság kultuszánál;. Köszönetem, továbbá, a „Zemplén“ t. olvasóinak. Kérésem hozzájok is: hogy harminckét éven át buzgón tanúsított, részemről ezennel hálásan viszonozott jóságukat ne vonják meg továbbra sem házibarátjok- tól, a „Zemplén“-tői. Sőt szeressék még jobban; mert a „Zemplén“ ezután — nem úgy mint eddig, hetenkint csak egyszer, de — minden héten háromszor fog hozzájok ellátogatni. Köszönök a helyi, a környékünkben lapok őszintén tisztelt szerkesztőségeinek, sőt az országos lapok közül is mindazoknak, kiknek a „Zemplén“ irányában megnyilatkozott elösmeréséből, buzdításából nem egyszer nyertem felfrissülést, midőn szerkesztői toliamat ernyedni éreztem és nyertem támogatást, midőn hozzájok folyamodtam. Az átmenet küszöbén az én szeretett „Zempléniem részére, mely a szivemhez nőtt, kérve kérek tőlük, t. laptársaimtól, továbbra is szives barátságot. Távozom bár a ho vezetésétől: vonzalmaim megosztva maradnak a „Zemplén“ és az ő nemes keblű barátai között. Maradjanak ők is a „Zemplénéhez és hozzám, mint voltak; jó szívvel. A jövő keddtől kezdve hetenkint háromszor — és pedig kedden, csütörtökön és szombaton este megjelenő „Zemplén“, mint politikai lap hármas tagú szerkesztősége ugyanakkor fog bemutatkozni a „Zemplén“ megnagyobbodott t. olvasóközönségnek. Ez az új szerkesztőség lesz a két triumvirátust túl élt „Zemplén“ harminchárom éves életében a harmadik. Bízvást mondhatom, hogy mindenik tagjában és igy három-* ságában is méltó lesz a t. olvasc • ms s ’ 1 rokoni jóindulatára, pártfogásár s/erück .. Jóindulat — pártfogás — s.-: étet. Ezt a háromat, ezt a u Aden íöi a kincsnél többre becsűit erkölc g Ságot nyertem én jutalmul tizenöt < \ >t öltői' szolgálatomért a „Zemplén“ t. .’.ségétti. Ezt a háromat kérem, elő■: is. a .Zen plén“ helyembe lépő új szeri szí őst-«nek hálásan nagyrabecsült olvasóközönségünkto.1 í Üdv az olvasónak ! Isten velünk ! Sátoralja-Ujhely, 1902. fi :: h Dongó Gyárf s Oéía, a „Zemplénének volt fe lös sz ■; :tője Kassai egyetem Felsőmagyarország metropolis.Uia í, K ts- sán, erős és nagyszabású, komoly a nap - zöuségre való kihatásában tisztel s ehs.ii->- résre méltó mozgalom indult mer 1.-ben az ívben, a harmadik tudományos e «. eli.y rése érdekében. Lelke, vezetője, vagy iga; éltető szelleme ennek a kultúrál jászói prápost-prelátus : Takács kinek nemes és az alkotás vág, agiláoiója, a tudomány és müve zett csillapíthatatlan szomja — 1 sai tanárokkal — Kassa sz. kir. . »zó- . cióját gondolatba foglalta és ennik c-K- ■ nió kifejezést is adott egy „Emlékkönyv1'be;;. Ez a könyv, melyet a f. hó 18-na Közgyűlés mutatott be Zemplén vármegye közönségének, a kassai egyetem kérdésével foglalkozik, annak érdekében Íródott, s jól és okosan összeállított históriai adataival, meggyőző hangjával és frappáns érveivel, a magyar nemzet jelen és jövő érdekeit nemes és okos tapinta tai, alapos gonddal Írott fejtegetéseinél fogva legteljesebb figyelemre méltó nemcsak, de sőt t. Zemplénvármegye közönsége részéről is pártolásunkra érdemes. Érdemes annál is inkább, mert a tudós főpapot és a köréje seregfétt érdemes fnuirtestufagyott lehelet lassanként egy jeges álcával vonja be, a melynek apródonként növekedő jeges csapocskái teljesen felismerhetetlennó teszik viselőjét. Testét olyan viseletes úri forma ruha fedi, de tetejébe még egy térdig érő guba is van lökve, nem annyira a test védelmére, mint inkább, hogy jobban elrejthesse azt a bizonyos valamit a mi úgy lépés közben, ha a guba egyik szélét félreveti a szél, ki ki-vilían a durva ruha alól. Ez az ember a nádasok vadorzója. Nem az a félelmetes orvadász, mint a milyenek a bércek rengetegeit bújják, hanem inkább olyan sunyi vadtolvaj, ki a természet által már születésekor beleoltott vadász szenvedelmet úgy elégíti, ki a hogy épp tudja. Puskája primitiv jószág. Egy elöltöltő egyszcsövü flinta, melyet otthon a padláson a széna közt elrejtve szokott tartani. Újságpapír a fojtása, vágott ólom, ócska szeg, fületlen pityke a sörétje és a serpenyőből fehérvári bicskával szokta kipiszkálni a rozsdát, hogy rendesen felporozhassa. A puskaport úgy szokta hajtódij fejében kapni az uraktól. Mert, hogy vadász szenvedelmét kielégíthesse, elmegy hajtóvezetőnek is. Olyankor aztán a pénz mellé még egy kis puskaport is kunyorál ki magának. Van kutyája is. Olyan valami kopóba oltott vizslaforma állat, mely, ha kedve tartja, megállja a vadat, ha meg úgy hozza a sorja, el- hajkurászsza akár egy fél napig is. De a ki tud vele bánni annak megbecsülhetetlen szolgálato- *--♦ 1 ~ ' ................. - t\ meg percekig is elúszik a lelőtt vizivad inán. Mert a vadorzó vadászik mindem e és min den időben. O nem ismer sem tilalmas időt, sem tilalmas területet. Ismeri a dürgésl mindenütt. Tudja, hogy a sürü csirittyós melyUc részén van a legjobb fácántanya és ho.;y e ua tárban hány folt fogoly van. Ismeri a kornyékben élő vadak járását, a vadcsapásokat, a legjobb vad-váltókat, a rókatanyák fő cs mellék- nyilásait, a szárnyas vadak húzásának szokott irányát és fészkelő zsombékjait. A másoktól ki- tanulmányozhatatlan útvesztők, melyek egyes helyeken kötésig érő sásos, majd suhogó kákás, hajlongó nádas és sülyedő zsombéhosok között vezetnek, jól ismert helyek. Egy félig kiégett zsombék, egy fűzfabokor, egy földkupac, vagy egy kisebb vizér, a mi másnak fel sem tűnnék, neki útmutatás. S habár kirándulása t rendes körülmények között éjjel teszi: sohasem téved el. Ott a csillagos égbolt. A ki tud h y/zá, köny- nyen eligazodik az után is. Nappal csak ritkán s olya mór mer vadászni, ha teljes biztosságban érzi magát. Fegyverét akkor is csak úgy gu ia alatt viszi ki és ha gyanúsat vesz észre, inka ’> kész vissza térni, sem hogy rajta kapják. Most a fergeteg csalta ki. E; neki való idő Ilyenkor csak az olyan olthatatlai szenvedelem képes az embert szabadban tarta. mint a milyen az övé. Nincs mit félni. Neu jár a határban senki, bátran vadászhat. Az irány, am' a aáda felé vezet. Á tve-j. b oan suk lassan halad előre, iloi az egyik, t má n. lába r.-vped be térdig,
