Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)

1902-06-28 / 62. szám

Sátor alj a-Uj hely, 1902. junius 28. 62. (2202.) Harmincharmadik évfolyam.

Megjelen minden második napon

kedd, csütörtök és szombat este.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-TJjhely, főtér 9. szám.

Kéziratokat nem adunk vissza.

Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 üli., vastagabb betűkkel 8 fill.

Nyilttérben minden garmond sor 30 fdl.

POLITIKAI HÍRLAP.

ifj. Meczner G-yula Bir6 Pál dr. Hám Sándor

fűszerkesztő. felelős szerkesztő. fömunkatárs.

Előfizetési ára:

Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor.

— Egyes szám ára 8 fillér. —

Hirdetési díj:

Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény.

Kemechey Jenő cikksorozata.

Budapest, junius 2G.

Mint a kráter gyomrában a pusztító haragos láva úgy forrong a magyar közéletben esztendők óta az amerikai kivándorlás rettenetes kérdése. Egy ideig nem vettük semminek a bajt, sem komolynak, sem veszedelmsnek, csak amolyan időszerű epidémiának. Később kezdtünk azután vele foglalkozni. Kénytelenek voltunk, mert a falvak egymásután üresedtek, a sok katonasorba való suhanc, az erős, munkabíró férfiak hátrahagyva házuk meleg tűzhelyét átvitorláztak sok sok dollárt keresni az óceán másik partjára. Az ügynöki hálózat körülfonta, a pénz csábította, itthon pedig baj baj után nőtt a feje fölé. Kiment hát és küldi a pénzt garmadaszámra haza.

Hát eddig még csak nem lett volna olyan túlságos a veszedelem, de meg nem is lehetne ellene tenni. Az egyéni szabadságot, s a vagyonszerzés mikéntjében senkit korlátozni nem lehet. Éppen liberális kormányzat alatt el sem képzelhető.

Igen ám, de kutatva a kérdést rájöttünk, hogy sokkal veszedelmesebb csirákat rejtegeti ez a kivándorlás semhogy e kérdés miatt nyugodtan alhatnánk. A kivándorlót zsarolják az ügynökök, künn pedig magyar gondozás nélkül az a rettenetes emberanyag

A ZEMPLÉN_TÁRCZÁJA.

Régi strophák.

I.

Az alkony már a földre telte szárnyát, Átfut az erdőn néma sejtelem,

S véle múltak régi képe száll át A lelkemen.

S miként az erdőn szilaj táncra kelve Orkán ha jön : megrezg minden levél, Úgy ver a szivem fájó sejtelemre: Másé levél.

S im a lombok fátyolén keresztül Áttör egy késett, eltévedt sugár;

Egy sóhajon szivem fájdalma rezdül: Hogy megcsalál.

Leszállt az alkony és a nap sugára Már más vidékre tűz le valahol, Utamat elfödi éjszaka árnya,

S cél nincs — sehol 1

II.

A virradatba nyúló orgiába’

Keresztül parfüm és sartrőz ködén Elém lebeg fényes szellemruhába, Egy tiszta, bájos, égi lény.

Rám néz tekintetével szemrehányva, A két szemében drága csepp ragyog; S én besírom a tivornyák zajába: Hogy hozzá méltó nem vagyok! . . .

Németh Pál.

a nemzetiségi és vallási fanatizmus izgatásai nyomán elvész a magyar nemzet erejéből, ha nem igyekszünk magunk részére ott is gondozni és megtartani.

Ily irányban ir a Budapesti Hírlap hasábjain több mint egy esztendő óta értékesnél értékesebb cikkeket Kemechey Jenő. A legszélesebb mederben folyó tanulmánynyal hatolt a magyarok amerikai helyzetéhez, kereskedelmi és politikai oldalról megvilágítva e kérdések helyes és szükséges megoldását. Valóban érdekes az a cikksorozat, amely egész uj világot vet a nyilvánosság előtt e kérdés okszerű megoldása felé.

Most kedden irta meg ez irányban azt a cikket, amely az e kérdés körül csoportosuló törvényjavaslatokat ösmerteti. Uj dolog, ő ösmerteti először, és nálunk a Zemplén húsvéti vezércikkében is ő jelezte először, hogy ily törvénytervezet már készen áll a miniszterelnök fiókjában.

Azóta is mind élénkebb eszmecseréket váltanak a kivándorlásról. A miskolczi kongresszus és utána majd a pozsonyi előre vetnek ágyat a parlamentáris elintézésnek. A sajtó szinte, — hogy ugymondjuk, ha erről szabad egyáltalán igy nyilatkozni — már az unalomig verklizgeti a siránkozást véreink pusztuló népvándorlásáról.

A Hegyalja, a Bodrogköz és Zemplénmegye felső vidéke, meg a szomszéd vármegyék falvai napJuniusi levél.

— junius 26.

Kedves szerkesztőm I '

íme még élek! a maga kis barátnője, ki el nem felejtette híreivel — maliciózus csipkedéseivel — mondjuk megszokott tárcáival zaklatni szerkesztőségüket. Mily feltűnően is adok életjelt magamról. Minden hónapban ily kínos feltűnés, melynek én iszom meg rendszerint a keserű levit.

Hja! de én holmi gyarló mondásokon, részrehajló kritikákon felülemelkedni igyekszem. Nem törődve a világgal, egyedül azon irodalmi élvezetnek adom át magom, melyet közönséges lelkek úgy sem értenek és a melynek bűvös varázsa alól nehezen bírok megszabadulni. Olyan vagyok, mint egy entbuziazmusba esett színésznő, ki beleélve magát szerepébe, nem a hatásért játszik, de átéli érzékeinek minden húrjával szerepét. Én is vagyok ezzel a levelezésemmel.

Nem várom egyelőre kedves közönségünk sablonos bókolását. Eszmecserét akarok váltani magukkal és szívesen veszem, sőt gyakran el is nézem, ha ítt-ott egyesek megdorgálnak — persze a „szólj igazat betörik a fejed“ kockáztatásával. Engedjenek meg, ha még mindig „csekélységemről“ beszélek, de ahányszor a nyilvánosság elé kényszerit lépnem, szörnyű módon trémázom és elfelejról-napra üresebbek lesznek. A bátyúi, jegenyei és csapi állomáson, ahol a Beszkidek felől, Szabolcs dús rónáiról és a Krajnya rideg hegyei mögül összesereglik a sok siró-rivó magyar és tót hazafi és jajveszékelve bucsuzkodik a hátramaradottaktól, még eddig szivet- tépő jelenetet is felidézett. Ma már mintha ezek is elnémultak volna, ma már könnyebben hagyja el kék szemű jegyesét a legény és a darázsdereku menyecskét a hites férje ura, hisz maholnap küldik nekik is a hajójegyet és majd a magyar csók amerikai földön fogja világra hozni azt az idegenbe szakadt magyar famíliát, amelyik már az első generációnál angol nyelven fog beszélni, imádkozni, érezni és szeretui. És elveszett nekünk őrökre , . .

Ezek a motívumok sirnak fel Kemechey régtől folyó cikksorozataiban. Ebben az utolsó cikkében a bennünket is érintő legfontosabb rész az, hogy miként fogunk hát segíteni ezen, hogy ezt a veszedelmet törvényes intézkedéssel elhárítsuk a fejünk mögül.

Az ő mindenben pontos és hű információja révén az uj kész törvénytervezetet a következőképpen ismerteti:

Az egész kérdés meglehetősen széles alapon nyugszik: a kivándorlás, határrendőrség, a letelepülés, községi illetékesség, külső gondozás, utlevélrendszer, irányítás és visszaszállítás, ezek a főbb cölöpjei a törvényjavaslatnak, igazabban a törvényiem mottómat: „hogy mindenen felülemelkedni s hidegvért megtartani.“

Ezt a recipét maguknak is ajánlom, soh’se bocsájtkozzanak a rosszindulatú „barátok“ tagolásába, higyjék meg nem érdemes. — Ugy-e megfogadják „öreg fejem“ tanácsait? Ügy szeretek a maguk politikájukkal konfi- denskedni, hogy el sem képzelheti, — érdekes is megfigyelni, hogy kacérkodnak az egyes pártok egymással és én mint neutrális személy akármelyik pártnak a tagjával. Mint kijelentésemből látja, nem is vagyok difficile, mert úgy is tudom — bármily párti és elvű lehet az a férfi, ki irántunk érdeklődik — az egyre megy. A fő az, hogy érdeklődjék.

Különben nekünk nőknek ez irányban iszonyú sok és széleskörű hivatásunk van. Ezt nagyrabecsült Gál Lajos ur a múltkor megjelent tárcájában ismét elég bőven kifejtette. Engedjen meg az ismeretlen kollega ur, ha kicsit rápirit egy kis tudákos csitri lányka! — Ha valaki ily fenköl- ten és mindenféle bölcs citátumokkal argumentálva tud Írni „az asszonyról, mint hitvestárs“-ról — ne Írjon viszont rútságunkról hasábokat. Mert igy bizony önnönmagának mond ellent. A nő feltétlenül kell hogy szép legyen önöknek — még ha rút is. Hány nem szép nő van, ki jó hitvestárs, sőt több kompetens egyéntől hallottam, hogy a kevésbbé szép nők a legjobban tudnak e magasztos kötelességnek megfelelni.

javaslatoknak. Kétségtelen, hogy ez a törvény, főként a kivándorlásra vonatkozó, szóban fukar lesz. Bizonyos, hogy sem az intézkedéseket, sem a létesítendő intézményeket végső meg- állapodottságukban nem fogja bemutatni, mert tapasztalataink a kivándorlás közigazgatása terén »nincsenek s az idegen törvényalkotás összenyírása céltalan dőreség volna. Ez a törvény tehát lényegében fölhatalmazási törvény lesz. Fölhatalmazása a magyar kormánynak arra, hogy :

a kivándorlási ügynökökkel irgalmatlanul bánjon el;

lehetetlenné tegye, hogy a kivándorló mással, mint a személyére kiállított útlevéllel távozhassák;

a legszigorúbban üldözhesse az útlevéllel szédelgőket;

a kivándorlás hatásos ellenőrzésének igazi módját alkalmazhassa, tehát a kivándorlók útját megszabhassa, ez a kivándorlás irányítása, atnelynek következése, hogy csak a a fíumei kikötőn keresztül történhetik a kivándorlás s a magyar kormány és a báni kormány csak a fíumei útirányban adhatnak útleveleket; ezzel összefügg Fiúméban oly rendőri intézmény szervezése, amely az ellenőrzésnek ráváró igen nagy föladatát elvégezni képes;

szerződést köthessen hajósvállalatokkal, a melynek Fiúméból Amerikába egyenes, közvetlen hajójáratokat létesítenek, ezek a hajók magyar szénnel és magyar élelmiszerrel látják el magukat s jövedelmeik bizonyos hányadát a magyar kormány rendelkezésére bocsátják, amely a szállításból ráháramló e jövedelmet az amerikai magyar telepek gondozásának költségeire fordítja, helyesebben a létesítendő magyar intézmények fönntartására: úgy gondoljuk, hogy ez intézmények az Amerikában fönnálló nagyszámú humanitáMár most a „rút nő,“ ha ily hivatásnak meg tud felelni, akkor már elfelejtjük, hogy rút, mert a lelke szebb és tisztább, mint a tündöklő gyémánt, így általában inkább szép az asszony, mint rút, és maguk férfiaknak kiegészítő részük. Mert biz’ nélkülünk olyan „nyers“-ek (már tisztelet a kivételnek) hogy úgy lehet magukat faragni, mint a bükk- vagy fenyűfát. Mert alapjában véve a férfi érdes, és magukat simává, finommá tenni, mi — nők — vagyunk hivatva! így hát legyenek is velünk szemben elnézők és kikérjük magunknak mindenféle hiúságunkat sértő epithetonokat! Ugy-e elvállalja ez igazságos veszekedésért értem a felelősséget szerkesztő ur?!

így! Most oly könnyű a lelkem, hogy szexusomat kissé érvényre tudom juttatni. Legalább elméletileg, ha másképp nem is lehetséges. — Látja, székvárosunkban már ez mindenképpen lehetséges. A minap Horkaynó barátnőm Írja : hogy náluk megalakult a hires „Leányotthon,“ melynek elnöknője egy nagyon szép fiatal leány, Madarassi Beck Ilonka. Ez egyletnek számos nemes célja van: Irodalmunkat fejleszteni, szegényeinket segíteni. Szóval: a fővárosi leányoknak van más gondolatuk is, mint csak férjhezmenni. így madártávlatban mily gyönyörű az eszme és minden ideális leánysziv tud ezért rajongni. Különben én, mi nők, minden egyletért, különösen jótékony egyletért rajongunk. Lám milyen szépapánk mai is&ma 8 oldal,