Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)

1902-06-28 / 62. szám

2. oldal. ZEMPI/E N. Junius 28. rius egyesületek 'szervezetébe illesz- tetnek bele és úgy gondoljuk, hogy a magyar államvasutak összeköttetés­ben lesznek e hajósvállalatokkal, a melyekkel a szerződést a magyar kor­mány, mivel a törvényjavaslat immár készen van, meg is kötötte: állami kivándorlási ügynökséget itthon, Amerikában munkaközvetítő állami ügynökséget szervezhessen; egyházi és iskolai téren segítsé­get, tanácsot adhasson és adjon; intézményt létesíthessen a ki­vándorlónak pénzének hazaküldé­sére, a kereskedelmi összeköttetés fejlesztésére; s a kivándorlás és visszavándor- lás, valamint a gondozás kormány­zata számára kormány-megbízotta­kat állíthasson, akiknek kötelességük lesz a magyar telepek életét szemé­lyesen megvizsgálni és figyelemmel kisérni az Európánál többször nagyobb területen. Az egész törvényalkotást, mint ahogy Széli minapi beszédéből kitet­szik, az a gondolat lengi át, hogy a kivándorlást szigorú kormányzati teen­dők közé sorozza, hogy a kivándor­lást kenyérkereseti szempontból fog­ják föl és hogy az expatriális, a ma­gyar honpolgárság kötelékéből, a magyar király alattvalói táborából kiválás gondolatát és tényét eliminál- ják; végül a föllelhető hasznokat a magyar államnak biztosítsa. fi sátoraljaújhelyi petíció. — Express tudósítás — Bpest, jun. 28. Ma a tárgyalás ötödik napján, a vizsgálati anyag teljes erővel megin­dult őrlése után az előző nap esemé­nyét már-már az erősebb hullámok magukkal sodorták. Tegnap csütörtö­kön Kossuth János dr.-nak a zem- plénmegyei függetlenségi párt elnö­kének vallomása, a Dobos csendőr­százados, Barthos István százados és ’Sennyey Géza báró vallomásai kel­tettek impressziót a választási nap utcai terrorizmusáról, amint erről a fővárosi lapok tudósításai is megem­lékeznek. Azután a kisebbségben ma­radt párt zavartalan bevonulásáról saját pártjuk tanúinak egész sorozata tesz vallomást. Ezek már kisebb ke­retű nyilatkozatok voltak, amelyek egy részének ösmertetésétől úgy a választástvédők, mint a kérvényezők képviselője elállóit és ezzel még az­nap csütörtökön váratlanul ért befe­pen irt Mok Ferencné a bodrogközi jótékony egyletről is. Csakhogy erre nálunk az a bök­kenő, hogy mindig a szegény „Jonat- hán“-ok akarnak jótékonyak lenni, mig a gazdagok gyűjtik a garast és Harpagonok. Hej pedig, de nagy ki­tüntetés is lehet az bizonyos „szeren­csés csillag“ alatt született egyénekre, ha irodalmi munkájukért bizonyos Teleki-dij, etc. dijakat kapnak. Ez kószál most örökkön örökké fejem­be, mióta egy édes kis barátom úgy buzdított irodalmi működésemben : ha írok színdarabot és pályanyertes leszek, pezsgős banquettet rendez, és virágcsokrot készített számomra És ezt parole d’honneur-rel pecsételte meg. Mivel úgyis tudta — ismerve engem közelebbről — hogy képessé­geim nem juttatják holmi költeke­zésre. * De legyünk szerények és nyu­godtan haladjunk. Az irodalmi hág­csón Brachiummal semmi se megy. Fő az, hogy ambiciózus legyen valaki és illúziónk állandóan ébren tartson bennünket. Mert mihelyt nincs illúzió, úgy beleestünk a prózai érdekhajhászó életbe, melynek valódisága erős nyo­mokat ejt az érző szivekben. De térjünk napirendre: és örül­jünk a nyárnak. Engedje meg kedves szerkesztő, hogy pár sorban megemlékezhessem a G jaétig itt működő Komjáthy társu­jezést a vizsgálat terjedelmes anya­gának kúriai ösmertetése. Ezután Nagy Dezső dr. tett in­dítványt választási elnöknek hit alatti kihallgattatása iránt, ezt azonban a Kúria nem tartván szükségesnek, el nem rendelte. * Még aznap 1 órakor tehát meg­kezdte Fried Lajos dr. észrevételeit. Ez első napján csütörtökön tárgyilagos modorban vonta vissza először is a Dókus Ernő személye és Miklóssy Ist­ván II.J küldöttség! elnök működése ellen a petícióban eddig is fenntar­tott vádakat, és tekervényes szofizmá- val igyekezett a kordonok felállítása miatt id. Meczner Gyula választási elnök ténykedésébe az eredmény meg­hamisítására irányuló célzatot magya­rázni. Másnap azaz ma pénteken az észrevételezés folytatásában mar a sze­mélyeskedő támadás árjával zudult vá­lasztási elnök leié. Az objektiv igazság­érzet ereje hiján olyan argumentumokba kapaszkodott, amely meggyőzhetett mindenkit a külső hatásra dolgozó ér­vek erőtlenségéről. Sőt ízléstelensé­gekkel is szaturálta volt, amikor egy ártatlan pohárköszöntővel akarta volna elnök pártosságát igazolni. Többek közt pedig legfőbb érve volt a tanú­vallomások mérlegelésére vonatkozólag az, hogy Zahonyik volt rendőrt, ami­ért az Ő állítása szerint, nem akart a Dókus-pártnak kedvezően vallani, el­csapták, de a sátoraljaújhelyi törvény­szék elnöke »magához vette* * és igy nem lett földönfutóvá; egy másik rend­őrt Literatit hasonló intenciókból bo- csájtották el, de ez már — földönfu­tóvá lett. Ilyen és ehhez hasonló hatá­sos dolgokkal igyekezett »szent elvei* küzdelmére argumentumokat csoporto­sítani. Hogy minő hatással: az ezek után képzelhető. A végin még ostor­hegynek hagyta azt a régi praktiká­ját, hogy Kossuth János drt, mint a Zemplénmegyei függetlenségi párt el­nökét dezavúálni igyekezzék. Ezzel azonban nem sikerült e val­lomás erősségét sem lerontania, mert Nagy Dezső dr. a megválasztott kép­viselő védője amint utána szólásra emelkedett, legelső sorban is e vallo­más feltétlen erejét és súlyát éppen abban látja, hogy ezt nem a pártszen­vedély, hanem az objektiv, becsületes igazságérzet vezérli. Az a 73 vallomás, — úgymond — amelyre a peticionalók minden érvüket helyezték — összeom­lik abban a rettenetes chaoszban. amely az azokban rejlő idő, tér, és esemény­beli eltérést a legmarkánsabban jel­lat homonnai időzéséről. A szokatlan műélvezet elragadta a hálás publiku­mot — mint ottani „ismerőseimtől“ hallom — és zajos taps és ovációban részesítette a mi ünnepelt szubrettün- ket Komlóssy Emmát, ki „Pillangó kisasszonyában nemcsak mint kiváló énekesnő, de mint igazi művésznő ragadta el közönségünket és szerel­met ébresztett édes lénye iránt férfi­ben és nőben egyaránt. Az altató dalával mi nálunk is mély benyomást hagyott hátra. „Lili“ alakítása nem kevésbbé művészi — bizony elrágód­hatunk ezen most jó ideig, mig ismét télen egy pár estén elkezd majd a mi fölséges soubrettünk újra trombi­tálni. -------Tudja, hogy megismer­kedtem vele személyesen: és képzelje, a szájam bal végére egy cuppanós csókot is nyomott ? Annyira megsze­retett. Büszke is voltam rá; azt a helyet egy hétig le nem mostam volna a világért se. Komjáthy, Odry szintén sikereket arattak, mit nem is csodá­lok, ha e kettő között választva, a közönség hangulata úgy nyilatkozik, mint a rossz gyerek szava: „Mind a kettő kell.“ — De nem beszélek ró­luk, mert elvem férfiakkal papíron nem foglalkozni. Talán őszig meg­változnak elveim. Meglátjuk, mily hatással lesz a közelfekvő fürdőszai- zon, melyhez annyi érdekesség fűz bennünket. Engem lebeszélnek, hogy no menjek fürdőbe, de tudom miért? lemzi. Egy bohóc kezdte el a tolltépés meséjét, nyomán indulva felkapta és fűszerezte azt a párt helyi újságja, szuggesztiv erővel befanatizálta az em­berekbe és igy áll ma előttünk, mint a vallomások sorozata. De lehet-e vájjon ilyen vallomásoknak súlyúk, lehet-e erre Ítéletet alapítani? Fogásokkal és rabulrsztikával dolgozik most is a pe- ticionálok képviselője, de ezzel fan­tomjuknak sírját ássák meg, mint ahogy megásták akciójuk sirját az ut­cai terrorizmussal. A kordonokkal szem­ben felhozott vádakat a katonai pa­rancsnokok vallomásának észrevételével dönti halomra. Általában egyetlen em­bert, ki jogának szabad gyakorlatában korlátozva lett volna, senkit, aki az el­nökhöz fordult volna és sérelemért vagy egyéb mulasztásért elégtételt, ki­elégítést nem kaphatott volna, megne­vezni nem tudnak. Csak légből kapott dolgokat, felfújt frázisokkal puffogtat- nak szerte a levegőben és ezzel gon­dolják a célzatot belemagyarázni el­nök ténykedéseibe. Bízik a Kúria böl­csességében és bízik abban, hogy fa­natomokra, nem igazolt kombinációkra nem épit Ítéletet, ezért nyugodtan néz a döntés elé. Ezután id Meczner Gyula válasz­tási elnök visszautasítja a kérvényezők képviselőjének személyeskedésre alapí­tott támadását, amelylyel a Kúria ta­nácsát meggyőzheti ugyan a kerületből ide is átplántált harcmodorról, de az az objektiv igazságérzettől távol áll. Ta­gadja, hogy neki a kordonok fölállítá­sával bármily célzata lehetett volna a választás meghamisítására. Hisz kilenc óráig, amig a kordonokat föl nem ál­lították, egy község kivételével a pe- ticionálók pártjának összes községei, számtalan tanú vaPomása szerint, za­vartalanul, akadály nélkül vonult be Az utcáról érkezett ostromhirek után, a tör vényhez híven, meg kellett jelennie az utcán és a rend helyreállításáról éppen a választók jogainak szabad gyakor­lása érdekében kellett intézkednie. Soha egyetlen olyan esetről a nap folyamán neki jelentést nem tettek, amit vagy figyelemre nem méltatott, vagy elhall­gatott, vagy negligált volna, erről egyet­len tanú sem vall semmit. A célzatot, amit a vád neki imputál, a tények ere­jével nem támogathatja. Ellenben a katonai parancsnokságok és számtalan tanú vallomása igazolja, hogy ő min­denben pártatlansággal, a törvényhez és szükséghez mérten a legnagyobb óvatos- sággal,sőtape:iconálók főkortese szerint a legnagyobb készséggel járt el. Hisz ma­ga Kossnth János, a zempléni fűggetlen­Megsugom magának, mert félnek, hogy „agyoncsépelt fürdő leveleket“ fabrikálnék onnan, és azt másnak el is kellene olvasni. No de érti most már, mily egoisták az emberek. De én kiteszek rajtok, megmutattam, hogy vérbeli Írónak születtem, „helyből“ fogok Írni „fürdő leveleket“ Ez aztán fantázia. Hja azért vagyok journa- lista hogy füllenteni is tudjak, ügy zengeni a fenyvesekről, klímáról, vi­dékről, mintha mindennek szemta­núja lennék. — De egyre kérem: el ne áruljon senkinek. Egyébként hálával gondolok szer­kesztőségükre, mert legyen az cikk, legyen az vers, maguk kinyomtatják és nem sajnálják a nyomdafestéküket rám pazarolni, mig viszont másoknál keserűbbek a tapasztalataim. Mea culpát mondok — bevallom fennhé­jázó voltam, mikor másutt akartam igénytelen versikéimmel babért aratni, nem véve tekintetbe azon lap szer­kesztőjének vandalizmusát, melylyel akár jó, akár rossz a portéka, ő erősen pusztít. Ilyen tövises a mi pályánk, ha rózsákkal is van az ut kipárnázva. — De Madách szavaival élek: „Em­ber küzdj és bizva-bizzál.“ Reményiem, riporteri kötelezett­ségemnek e hónapban is eleget tet­tettem, ha nem is fényesen, de kö­zepesen — mondjuk amúgy — nyá­rias an. Üdvözlettel vagyok hi vök: N. Elza.-----------------------------------------------------_j ségi párt elnöke irta e választásró egy újságcikkében, hogy ő az ilyen viselkedésű csőcseléket rendőrökkel botoztatta volna széjjel. Ó igyeke­zett megóvni a rendet és nyugalmat, a választók jogát, ezért hálából most országvilág elé cipelték, de bízik a Kúria bölcseségében, ártatlansága tu­datában nyugodtan várja az ítéletet. Holnap, szombaton még a választási elnök előterjeszti egy pár észrevételét néhány vallomásra, azután Thuránszky Zoltán dr., a választástvédők nevében beszél. ítéletet tehát csak a jövő hét elején mond a Kúria. Távirati tudósítás. Felalatott: Budapeston junius 28-án d. u 2 óra 30 p., érkezett: d. u. 4 óra 10 p. Meczner Gyula beszéde után 11 órától kezdődőleg Thuránszky Zoltán beszélt. A tanúvallomá­sok ellenmondásait, zűrzavaros­ságát, hamisságát ösmerteti, el- lenbizonyitékaival s alapos ér­veléseivel a vád állításait teljesen lerontja. A nagy hatást keltett beszéd után a Kúria visszavonult s rövid szünet után kihirdeti, hogy ítélethozatal szerdán, e hó 2 án délelőtt 10 órakor lesz. — junius 27. Wiassics miniszter legutóbb a ma­gyar nyelv tanítása érdekében két ren­deletet adott ki, mely minden magyar szivét igaz örömmel és a jövőbe ve­tett erősebb bizodalommal tölti el. Természetes, hogy a miniszter rende­letét nem fogadja hozsannával a nem­zetiségi sajtó; cikkeket írnak nem lé­tező fogalmakról: megsértett autonó­miáról, törvény ellenességekről és vé­res szájjal köpködik undokságaikat a rendelet létrehozója és a magyarság felé. Persze: Nagy Szeben pánromán orgánuma a Tribuna vezet. A Tribuna szerint ez a rendelet valóságos barbár­ság ; ezt nem szabad ennyiben hagyni; ezt meg kell hiúsítani a törvény és nemzeti becsület nevében, stb. Szóval a Tribuna, amely saját véleményét con- sequenter helyezi a magyar közjog felé újból kirohanást rendez szentesített elfogadott, üdvös rendelet el en. Most csak az a kérdés, hogy meddig fogja űzni eme kis játék manővereit, mert a Tribuna szemtelenkedései után erősen érlelődik a terv, hogy az ügyészség meg­tanítja egyszer a posványbán feltevés rengő pánromán szócsövet, s el fogja sepreni a földszinéről összes elveivel együtt mint egy molekulát. Nagyon rászolgált erre már ez az akadékos­kodó, nemzetietlen bün-lap. A Ieánykereskedök ellen. A mi­niszterelnök, mint belügyminiszter kör­rendeletét intézett az összes törvény- hatóságokhoz, amelyben erélyes intéz­kedések foglaltatnak a leánykereske- dós megakadályozása, különösen pedig a leányoknak Keletre való küldése tárgyában. A miniszterelnök egyúttal kérdőíveket küldött betöltés végett a minicipiumokhoz. Különösen arra kell felelniük, hogy 1896 óta mily tapasz­talásokat szereztek az ifjú nőszemé­lyeknek Keletre szállítása tárgyában, mily nevezetesebb esetek fordultak elő ezen idő óta, miféle nehézségek és akadályok gördültek ily üzelmek fel­fedezése elé s a leánykereskedós meg­szüntetésére mily hatósági intézkedé­sekre lenne szükség. A körrendeletre adandó válaszok fogják bebizonyítani, hogy erre az erélyes intézkedésre már régen szükség volt. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. )( A közigazgatás állapotáról, és pedig az 1902. év első feléről szer­kesztendő jelentés az aug. hóban tar­tandó ülésből a miniszterelnökhöz fel­terjesztendő lévén, felhívta szake’ő- adókat a közig, bizottság, hogy jelenten- dendőiket júl. hó 14-éig juttassák el

Next

/
Thumbnails
Contents