Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)
1902-06-10 / 54. szám
Sátor alj a-Uj hely, 1902. junius 10. 54 (2194.) Harmincharmadik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-Ujhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nj'llttél'hen minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gyula Bíró Bál dr. Hám Sándor főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatirs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 8 kor. —— Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. €nyhitő körülmények. — junius 10. dr. n-n. Manapság mihelyt egy és ugyanazon egyének nem képesek megállapítani testi-lelki bajaikat, ennek okát, szenvedési forrását, célszerűségét avagy cél- ;erlltlenségét, idétlenségét avagy ... 'lérettségét, egyszerűen hiszte- ^nak deklarálják, e gyűjtő • vőóba összefoglalván minden féle l galmat, jó és rossz érzést, kellemes és kellemetlen indulatot. De még tovább megyek. A törvény- széki orvospszikologia, az agyszervezettan hystologusai, az emberi test és elme kiváló kutatói még sok-sok féle bajt gyűjtenek össze, a címet adó frázis eléggé ki sem terjeszthető bozontos t\ ponyvája alá. Valamikor hajdan, ir azán réges régen — ha valaki f .yakori tolvajlási ősztön indította í p.aratnyilvánitásokban szenvedi;, egyszerűen minden teketo- v rí;, nélkül elzárták oly hűvös yre, a hol hideg borogatások nélkül is észre tért, — most hu- manusok vagyunk! Isten ments, hogy mindjárt rosszat gondoljunk szerető embertársaink felől, inkáb^-nyilvánitsuk Őt kleptoraa- niakusaak. Do ha az egyik rossz szomszédot nem bántjuk, miért törjünk lándzsát a másik fölött, a kiről kiderítjük, hogy nem is gyújtogatott, hanem csak pyro- mániában szenved! A harmadiknak igazán vétek volna ártani, hiszen csak eljárt a szája, csu- szamlás a nyelve, nem akart ő felebarátjának ártani, csupán logoA ZEMPLÉN TÁRCZÁJA. Mese. Volt egyszer egy asszony Bűbájos, igéző . . .. Aranyszőke haja Egy világot érő. Két szeme két csillag, Liliom az arca, A homloka márvány, Gyöngykláris az ajka; — Viruló szép rózsa, Az éden kertjében Lehetett csak párja Valamikor régen. * * * Volt egyszer egy fiú, Kinek szivét, lelkét Az asszony szemei Bilincsekbe verték . . . Szenvedett, tűrt némán, Szomorúan járt-kelt, Mintha kilopták von’ Belőle a lelket. * * * „Ezt a csokor nefelejtset Küldte utoljára . . S aranyhaju szőke asszony Könnyet hullat rája. lingua és grafomániában szenved. Hogy aztán csak azt vettük észre, hogy a lexikon néhány „rosszakaró“ frázisa és titulusa felesleges, valamennyit mellőzve azt mondjuk, hogy szomszédunk hi- pokondrikus, szomszéduőuk pedig hiszterika. Feltaláltuk az összes „enyhítő“ körülményeket, megállapítottuk, hogy felebarátaink idegesek, nervozusok, láthatatlan bajban szenvednek, mely leköti összes érzékeik kellő funkció-képességét és igy nem is büntethetők, társadalmilag el nem Ítélhetők. Ahol persze e lexikonbeli kifejezések még ismeretlenek, amely vidék népe még romlatlan, szűzies a divatos szellem kisiklásaitól, ott kevésbé modernül gondolkoznak, hanem ahelyett természetesebb módon kúrálják ki „beteg“ embertársaikat. Valamelyik fel- vikéki falucskában történt ez az elmondandó eset. X. Y. asszony hosszabb időn át gyanusittatott — libalopással. Közmondás szerint addig járt a korsó a — libák után, mig aztán eltört úgy, hogy semmiféle drótos tót nem volt képes többé összefoltozni. Vagyis összeült a kupaktanács és a lehető legjózanobbúl Ítélte el az asszonyt arra, hogy hátára felköttetvén a lopott liba, a falu dobosával egyetemben — (mialatt ez egyre dobolt és adta tudtára az eseményt a falu népének) — háromszor végig sétált a falu főutcáján. Nem is lopott azontúl soha egy lúd tojást sem . . . Azok a kis falucskabeliek, tehát nem voltak idegenek. Mivel nem Csálé ne Kondor! Irta: Kiár István. A fehérszőrű négy tulok lassú tempóba poroszkált a begyepesedett dűlő utón. A két első biztos lépéssel ingadozott a kerékvágás fekete nyoma után, mig a két hátulsó gyámoltalanabbnak látszott. A gyakorlott szem mindjárt kilátta belőlük a töretlen tinókat. Bambán mentek, inkább lógtak, mint húztak és a két első minden kanyarodásánál leszaladt marjukról a járom. Ilyenkor a tézsla vasalt vége egy-egy kicsit orrbavágta őket, mig a kemény járomta hangos kopogással verődött címeres növésű tülkeikhez. A szekér különben egyenletesen haladt. Könnyű vasalásu lőcsös jármű volt. Olyan tartós falusi munka, zöldre festett farészekkel, fényes feketére szurkolt vasalással. Mindössze a két vastengely volt rajta városi gyári munka. Azok mintha zúgolódtak volna is amiért falusi szekér alá kerültek. Nagyokat zördültek, ha a kerék a dülőutra kiérő barázdák kottya- nóiba került. A saroglyábán egy köteg maradék széna és egy pár ásó, kapa, mezeimunkához szükséges szerszám is ismerik e fogalom mibenlétét, enyhítő körülményeket sem voltak képesek mellékelni az esethez. No már most szeretném azt a fölfordulást látni, mely a logika örök törvényei szerint támadna akkor, ha a társadalom mindenütt és mindig úgy Ítélkezne, mint B. falucska. Pedig mily pompás, mesterkéletlen Ítélet volt! — junius 9. A rutén kormánybiztos útja. Kazy József, a rutén kormánybiztos, a hegyvidéken tett körútjáról már Budapestre érkezett s tapasztalatairól részletesen beszámolt a földművelésügyi miniszternek. Javasolja, hogy a hitelszövetkezeti hálózatot lehetőleg kiterjesz- szék és a szövetkezetek könnyebb és pontos vezetésére újabb könyvelői kurzusokat szervezzenek. Emellettaszarvas- marha-, sertés- és juhtenyésztés mellett a baromfitenyésztést is fölvette működési körébe. A tejgazdaság föllenditése érdekében 12 ifjút képeztet ki a tejkezelésben és a sajtkészitésben. A kormánybiztos a háziipar meghonosítása érdekében is megtette a kellő intézkedéseket, amelyeket a bizottság nagy elismeréssel fogadott. Ünnep után. — Egy iskola-avatás utóhangjai. — — junius 10. A Kassán megjelenő Felsővidék cimu újság legutóbb megjelent számában a sátoraljaújhelyi állami polgári fiú- és leányiskola felavatási ünnepélyéről egy kis megemlékezést olvasunk. Emlékezést, amely szóról-szóra igy szól: »Nagy ünnepségnek szintere volt Zemplénvármegye székvárosa a múlt hét elején. Nem épen közönséges dolgot nagygyá, ünnepélyessé fújtak föl az intéző körök. Nem akarat nélkül hányódott. A kabónára fordított eke meg a szekér után csúszott. Fényesre kopott csoroszláján játszva csillantak meg a szálló nap végső sugarai, mig az aprókerekü eketaliga süvítő nyikorgása összevágóan olvadt egybe a tartozó gulyák kolompjainak búgó kongásával. Az a nyikorgás külömben sem bántó. Az úgy együtt jár a mozgó eketaligával, mint a malommal a zugás, vagy a kendernyüvővel a kelepelés. Annak a két embernek pedig, a kik a szekér bérfaján egymással szemben ültek szinte jól esett, hogy hallottak valami hangot maguk körül. Amióta szekérre ültek egyik sem szólt a másikhoz egy hangot sem. A szántással egyideüleg félben maradt beszélgetésük is. Éreztük ugyan, hogy adósok egymásnak a szóval, de mindegyik azt várta, hogy a másik szólítsa meg. Még a tekintetükkel is kerülték egymást. Az öregebb a soroglyában hányódó szerszámokat nézte, a fiatalabb meg az ökröket figyelte. Ez külömben néha úgy tett mintha szólani akart volna. Kivette a pipát szájából és erősen nyomogatta benne lejebb a hamut. De mindig meggondolhatta a dolgot, mert csak a barázdás ökörre kiáltott rá. használtuk a szót: szintér. Hiszen annyi szinészkedés, annyi mű-lelkesedés szerepelt e napokon, hogy méltán képzelte az ember magát színházban, ahol a szereplők szavának megfelelő érze- mény alig van a szív belsején. Miről is van hát szó tulajdonképen ? Miért is ünnepelt a város ezeken a napokon ? Az újhelyi ref. elemi iskola átadta telkét, rozoga épületét, tanítóit az államnak s a volt igazgató vezetése alatt lett a kicsinyes ref. iskolából egy nagy állami iskola. Szükséges volt nagyon, azt mondták. Miért? Volt ref, zsidó, ghath. és rkath. iskolánk azelőtt. A ref. kivéve, mind megvan. Kinek használt hát az állami iskola. Tisztán a református egyháznak. A többinek ártott, vagy legalább ártani akart. Egy intéző, vezető elemnek régen szálka volt szemében az irgalmas apácák vezetése alatt álló sátoraljaújhelyi kath. polgári leányiskola. Elhatározták, hogy elpusztítják a föld színéről. Megindult az aknamunka. Kimondták, hogy Sátoraljaújhely város leányait nem lehet egy tisztán kath intézet vezetése alatt hagyni. Elismerték mindig, hangoztatták gyakran, hogy az apácák jól tanítanak, pompásul nevelnek, a valóság igazolja, hogy senkit ki nem forgattak vallásából, — de . . . két évig tartó, harc következett ezután. Harcoltunk igazainkért a sajtóban, gyűléseken. Megragadtunk minden alkalmat, hogy megoltalmazzuk iskoláinkat. Nem sikerült. Megcsinálták a községi polgári leányiskolát a tanügynek azok a barátai, akik a főgimnáziumnak megszavazott segítséget most nem akarják fizetni, mert a város szegény. Van egy polgári leányiskolánk, melynek 70 százaléka zsidó. De azért kísérelné meg valaki azt mondani, hogy nem a városnak volt szüksége erre az iskolára ! . . . Ezt a két iskolát adta át a város, ezt a két iskolát vette át a miniszter képviseletében Halász Ferenc osztály- tanácsos a múlt hét keddjén. Bevégeztetett. Hiába harcoltunk, Csálé ne Kondor 1 Azzal aztán sem nem rontott, sem nem javitott. A Kondor kitanult vén ökör volt. Rá sem hederitett a helyén nem való figyelmeztetésre. Haladt egyenletesen tovább, a hogy neki az ő nyugodt ököresze diktálta, a biztos kerékvágás után. Még csak nem is húzott jobban. Ezalatt elérkeztek a dűlő végére, ahol egy keskeny süppedékes földtömés képezte a hidat az utszéli árkon át. A fiatalabb leszállt a tinókat vezetni, az öregebb meg jobban bele- fogózott a bérfába, hogy a zökkenést biztosabban egyensúlyozhassa. Aztán, hogy minden különösebb eset nélkül tértek rá a faluba vezető szélesebb útra és a fiú minden szó nélkől ült vissza a bérfára, az öreg törte meg a hosszú hallgatást. Csak nincs valami szememre vetni valód Pesta 1? Mán az csakugyan nem vágyásom, hogy elszálljon közülünk a békés egyezség. Ami barázdoláskor hagyta el a számat, azt nem rosszbúi mondtam, hanem éppen csak a te javadra gondoltam. Osztán meg egy kis hanggal sem mondtam valami rosszat arra a jányra. Azt se mondtam, hogy hagyd ott, vagy hogy ne vedd el feleségül. Csak éppen azt mondtam el, amit gondoltam, meg Lupánk mai ssáma 4 oldal. a /
