Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)

1902-02-02 / 5. szám

Negyedszázados tanítói jubíleom.

Kedves és szép ünnepségnek voltak tanúi A.-Bereczki község lakói a múlt hó 27-én.Ugyanis akkor ünnepelte barátaitól övezve, családi körben Berecz Károly ottani községi isk. tanító, tanítóvá történt képesítésének és bereczkii tanítói működésének 25 éves fordulóját.

A szép és nagyon kedves ünnep jelentőségét fokozta még az is, bogy úgy az ünnepelt, mint annak egyik derék tanitó-fia, a kis-azari tanító, nevök ünnepét is akkor ülték.

A családi ünnepség folyása — a tisztelő intelligens egyének és tanítóság csatlakozásával — szélesebb mederbe terelődött, különösen akkor, midőn Sárospatak város főbírája, Molnár János, a volt pedagógus is, megjelent.

Vágó Gyula, vármegyei tani tó-egyesületi al- elnök, a sátoralja-ujhelyi állami elemi iskola igazgató-tanítójának ez alkalomra irt sikerült üdvözlő-költeményét alulírott olvasta fel, közkívánatra többször is.

íme belőle Ízelítőül egy pár sor:

Huszonöt óv óta, hogy mi történt Veled,

Pölj egyezte mind azt a hű emlékezet.

Tudja rólad AI.-Fel.-Bereczki faluja,

Hogy Te vagy a népek igaz apostola.

•

Mint fiatal kertész léptél az életbe,

Hogy oltogas3 és mess az Urnák kertjébe’,

A vad csemetéket megnemesitetted . . .

Példa erre a Te Boreczki községed.

Ott, hol még ezelőtt csikász-halászkunyhó Látszott a tó partján, meg egy-egy vityllló,

Ma — okszerű módon — az agrikultúra Virágzik a nemzet boldogulására.

Haladás a jelszó I Régen ki lett mondva, Huszonöt év óta. — Azóta . . . azóta,

Hogy Károly kollegánk munkáját folytatja,

— Boldog a falunak apraja és nagyja.

Nagy a honszeretet, mert boldogul a nép . . .

— Ez a legszebb szines jubileáris kép —

Ezt a munkásságot most megkoszorúzom:

Isten áldása rád, jó Károly barátom!

Szép beszédet mondott Dudics Miklós tanf. tollnok, a ki összetartásra buzdította a tanítóságot, a ki az ünnepeltet, mint a népnevelés úttörőjét méltatta és éltette.

Molnár János, s.-pataki főbíró, a tőle megszokott mély és tartalmas szónoklattal festette azt a küzdelmes kort, melyet az ünnepelt diadalmasan jharcolt meg; beszéde végeztével pedig ékköves aranymelltűt nyújtott át Berecz Károly ünnepeltnek, a ki e kitüntetést érzékenyen, meleg szavakban köszönte meg; különösebben pedig Dudics Miklós kir. tf. tollnokért emelvén poharat: a kir. tanfelűgyelőséget, mint olyan személyiséget, ki a néptanítósággal test- ben-lélekben igazán együtt érez — éltette.

Sikerült tósztokat mondtak még a két Hubay Bertalan (az idősebbik, meg az ifjabbik Schmied Gyula, Schultz Aurél és többen.

Üdvözlő levelek is több helyről érkeztek; igy Novák Lajos sárospataki ev. ref. főiskolai közigazgatótól, a ki gyermekkorától barátja az ünnepeltnek.

Az ünnepelt Berecz Károly 25 év alatt sok derék honleányt és jó hazafit nevelt e hazának, a miért felsőbbsógónek szeretetót és osztatlan becsülését vívta ki magának. így pl. az országos kormány is a munkás nép érdekében

hol döntő csaták robaja tombolt végig a „hadas időkben,“ honfi vérrel harmatozik a nefelejts . ..

A vizek lecsapolása óta Ardó határának is megváltozott (szinte a felösmerhetetlenségig) a múlt század előtt volt képe. Dűlőneveiből ki lehet sejteni: hogy volt — mint volt? Nemcsak helyrajzáról, de régmúltjáról is tanúskodnak a Botkő, Halászszög, Hideg-völgy, Koholya, Korgóspatak, Köre, Paptó, Pázsitos, Somlyód, Sóstó és a Sutapatak dűlőnevek.8

Hogy csak egyről szóljak, a Botkőről: itt verte tönkre 1458-ban Mátyás király a .,kely- hes“ cseh rablóknak a mislyei és a gálszécsi véres tusák után a hegyek közül ide lekurgatott 2500 főnyi seregét9 melynek az erdőségbe elmenekült hírmondóit azután a parasztok némitották el örökre.10 A fényes diadalnak szemtanúja volt maga Mátyás király is, ki a csata fölött a pataki „Királyhegyiről nézett le Ardóra. A Botkő mellett nagy halom máiglan, a hol:

.Együtt fekszik barát s ellen Nem fenekszik egymás ellen.. .*

(Tompa.)

Ha a „botkői csata,“ mely sírját ásta meg a cseh rablók hatalmának, örömáídomásban részeltette Ardó XV. századbeli lakosságát, 200 esztendővel később, majdnem a két évszáz időfordulóján, 1657-ben, szinte halotti tort ült Ardó felett is az enyészet szelleme. II. Rákóczi György Erdély fejedelmének szerencsétlen végű

8 Ardó kataszteri térképéről.

9 Részletesebben leírva az »Akk*. II. évf. 37. és IV. ővf. 213. lapon.

M Buday Fér. Polg. Lexikon. III. K. 122.1.

kifejtett hasznos tevékenysége jutalmául, elismerő oklevéllel és 200 korona jutalomdijjal; az orsz. közegészségi egyesület oklevéllel és a „Trefort-dij“-jal tüntette ki; Mailáth József gróf pártolásával megjelent tőle az amerikai kivándorlás lázának csökkentése érdekében irt szép- irodalmi tartalmú „Rigó-látta kalács“ füzet, mely 9 hó leforgása alatt nem kevesebb, mint 1700 példányban terjedt el az országban. Mint a sárospataki irod. körnek is munkás tagja: irt nehány szép éneket a Novák Lajos elsőrendű irodalmi becscsel bíró temetési énektárába.

Régi, kipróbált munkatársa a „Zemplénnek és az „Adalékok“ történeti folyóiratnak is, mely utóbbiban főképp az őskori régészeti bu- várlatok és a népies tájszók gyűjtése körül fejt ki eredményes és fáradhatatlan munkáságot. (Úgy van — éljen! szerk!)

Az ilyen érdemes tanító, a ki biven teljesítette kötelességét, önérzetesen tekinthet visz- sza múltjára, és nyugodtan nézhet jövője elé, melyek reá árasztják az elismerés koszorúinak illatát.

Adjon azért neki az isteni Gondviselés a jövőben végzendő munkájához erőt, egészséget, kitartást!

Történeti hűség kedvéért fel kell még említenem, hogy a társaság — Schultz Aurél bereczkii földbirtokos és a júbiláns kollega családjából pompás stílusban megalakult zenekar mellett éjféltől-reggelig ropogta a csárdást.

Végül pedig kedves kötelességet teljesítek, a díszes vendégkoszorú nevében is, midőn a „nagy vacsorádért és az Ízletes étkekért ünnepeltünk kedves neje őnagyságának, úgyszintén kedves leánykájának is hálás köszönetét mondok.

Éljenek soká — boldogul 1

Kulcsár Ferenc.

Nyílt őszinte szó.

„Felvidéki No. 2.“ úrhoz.

Olvastam a „Zemplén“ legutóbb kiadott két számában azt a keserű polémiát, melyet első cikke idézett elő és őszintén megvallom, szívesebben vettem volna, ha ez a keserű hang nem vegyül a tiszta hazafiságból eredt, a közjó érdekében napvilágra bocsátott első cikke sorozatába és helyt engedett volna inkább a higgadt, elfogulatlan bírálatnak!

A ki ismeri közelebbről a zempléni határszéli (krajnyai) viszonyokat; a ki nemcsak madár-távolból, hanem saját szemléletéből ítéli meg azokat az ottan uralkodó perverz állapotokat : nem maradhat közömbös, nem nézheti ösz- szefont karokkkal; mivel igaz a mi igaz, az a határszéli pórnép oly alacsony fokán áll a műveltségnek, hogy könnyen tévútra vezethető nemcsak, de az Amerikába való vándorlás mániája alkalmat is szolgáltat kizsákmányolására.] A népnek ez az Eldoradója „in sp'e“ hatványozza az uzsorások számát.

Hogy ez elszomorító tény ellen minden józan gondolkodású, igaz hazafinak felszólalnia kell: ezt senkinek kétségbe vonnia nem lehet, nem szabad!

Azonban nem szabad megelégednünk az egyszerű felszólalásokkal. Hírlapi cikkezéssel a

kitűzött célt elérnünk nem lehet. A sajtó révén hangulatot igen, de remédiumot n^m csinálunk i Pedig ez a remédium, az orvosság, a legfőbb! Ezt kell keresnünk, ezt kell megtalálnuk, hogy a társadalomnak azt a régi rákfenét, az uzsorát, gyökeresen kiirthassuk. Ne abstrakt tételekkel tessék előhozakodni, hanem konkret esetekkel! Ezeket kell azon melegiben napfényre hozni és minden egyes bűnt és minden egyes bűnöst kegyetlenül sújtani!

Irgalmatlanúl kell elbánni az olyan lelketlen uzsorás emberekkel. Pellengére állitandók az olyan népszipolyozók és tartozzanak bár a társadalomnak akármelyik rétegéhez is: nehezedjék rájuk a törvény sújtó keze!

Én, részemről, cikkeiben az antiszemitizmus jeleit nem kerestem; és ha kerestem volna is, tán nem találtam volna meg; mert, őszintén bevallva, nem tartozom azok közzé, kik minden áron abban keresnek vigaszt. Megelégszem a jelen áramlat hőseivel. Kóstolónak az is elég nekem.

Cikkeiben meggyőződésének kívánt kifejezést adni. Bene! De most már azzal a másik feladattal szíveskedjék foglalkozni: t. i. a remé- diummal!

Bátorkodom erre nézve direktívát is adni. Kutassa szorgalmasan és ha megtalálta : leplezze is le őket.

Kezdje meg ellenük az irtóháhorut 1

(Ungvár).

Igaz hive:

Thomán Dávid dr.

Vármegyei ügyek.

Megtámadott mandátum. Dókus Ernő, a sátoralja-ujhelyi kerület legutóbb megválasztott országos képviselőjének a Buza-párt részéről petícióval megtámadott választása felett nem mondott ítéletet a kúria, hanem Ítéletének kimondása előtt vizsgálatot rendelt el a választás aktusának következő mozzanataira nézve:

vájjon a kordonok nem akadályozták-e a Buza-pártot abban, hogy a szükséges eleséget azon keresztül szállíthassák ?

igaz-e, hogy a Buza-párt mozgó bizalmi férfiai csak a kordonok nyugoti oldalán, mig a Dókus-pártiak szabadon mindenfelé közlekedhettek ?

igaz-e, hogy választási elnök a kalapok mellől tollakat tépdesett és azokat kicserélte ?

igaz-e, hogy választási elnöknek a „Vörös- Ökör“ ostromáról jelentés tétetett és ő mégis a szükséges intézkedést elmulasztotta?

vájjon a kordonokat választási elnök a közigazgatási hatósággal történt közös megállapodás szerint állittatta-e fel és azon a nap folyamán nem változtatott-e?

vájjon a Buza-pártiak a választás aktusa előtti helyiséget oly erőszakosan árasztották el, zavarva a választás szabad folyását, hogy elnök kénytelen volt a helyet kiürittetni?

vájjon a választás reggelén, bevonuláskor, a szekereket kik és hogyan rohanták meg ? vájjon elnök behuzta-e vagy sem a Buza-sze- kereket a Dókus-tanyára ?

A vizsgálat foganatosításával a kassai kir. tábla bízatott meg.

hadjárata során Ardót is feldúlták az egész To- kaj-Hegyalján akkor rablómunkát végzett lengyel hadak.11

A XVII. század vége felé, 1697-ben, egy dicstelen név szereplése is tapad Ardó múltjához. Onnan való volt t. i. Szalontai Gyurka, palatínusa annak a Tokai Ferkónak, ki paraszt-király akart volna lenni. Hanem az a paraszt-királyság pün- kösti királyság lett. Sátoralja-Ujhelyben, a júl. o-iki országos vásáron „fölöstököm idejekor“ gyilkolással, rablással kezdődött, Patak meg Tokaj várainak birtokbavételével folytatódott, Ardó mellett, a Botkő dombján, akasztófával végződött.12

A XVIII. század első tizede soráD, a II. Rákóczi Ferenc fejedelem szabadságharcai alatt, Ardó lakossága földönfutóválett, a helység pedig elpusztult. Telepesekkel 1720-ban Trautsohn Vilmos János birodalmi herceg „Regécz és Sárospatak ura“ ültette be újra.13 Ézt az innen-on- nan összeszedett — mint forrásunk mondja — „condukált új népet“ az 1740-iki pestis erősen megtizedelte. Emléköket a „Botkő“ mellett levő dombon, a „kolerás temető“-ben, a múlt század 70-es éveinek közepéig őrizte egy rozoga kőkereszt. Az életben maradottak „Szent-Lélek Ür Isten ünnepivel már egésségben mulattak“.14 — A következő, vagyis 1741. esztendőben pedig nemcsak a lakosság, hanem csordabeli marhája

11 Akk. II. óvf. 115. 1.

12 Körülményesen leírva az , Akk«. II.évf. 115. és a VII. évf. 38. 1.

11 Szirmay: Not. Hist. 206. §. Akk. Vn.évf. 264. 1.

14 S.-N.-Patak Régi Jegyzőkönyvei. Akk.VI. óvf. 25. 1.

is sokat szenvedett az árvíztől, mert „semmi kaszálló fű iránt reménységük nem volt.“15 Ennek dacára a 70 rénes forintnyi hadi adót irgalmatlanúl besarcolták tőlük18 a „borostyánkoszorús“ végrehajtók — a mint jó Babocsay Izsák az ő egykorú naplójában Írja.

Földesurai voltak — hogy Retel vezér fiát, Olupluinát, itten újra ne említsem — Ko- riatovícs hg., Perényiek, Pálócziak, Rákócziak, a kir. kamara, 1720-tól Trautsohn Lipót Dónáthg. és Schwarzenberg Karolina hg.-nő. Ennek jogán a mai földesur: Windisch-Grätz Lajos hg.

Mily változatos kelendősége a honfiúi érdemeknek 1

Templomáról, melyben gk. hittestvéreink dicsérik az Urat, fontosabb történeti adatot nem közöl ugyan az egyházi Névtár 17 de abból tud‘5 u. ott.

16 U. ott.

11 Schematismus Ven. Clori Gr. R. Catholicorum. Ung- varini 185R. a 225. 1. — E sorok nyomatása közben kaptuk t

.-Kiss Gyula, ardai gk. lelkész úrtól a következő b. adatokat : Régi fatemplomkája a Bodrog folyóhoz közel, a mostani uradalmi majorság kertjében állott, környéke temetkezési helyül szolgált, hol ma is találhatók emberi csontmaradványok. — Jolenlegi kőtemploma 1799-ben épült a m. kir. kincstár — mint azon időbeli kegyur — költségén. A tornyot későbben, 1820-ban, a hitközség ópittette. Egyik harangja 1663-ból való a következő felírással: »In Honorem Dei fudit me Mathias Ulrich in Eperjes. 1663.* — Anyakönyve az 1778-ik évtől vezettetik rendszeresen. Az aDyakönyvben találtató legrégibb lelkész neve: Jiss Mihály (1778—1796-ig.) Az utána következő lelkészek voltak: Bovánkovics Péter (1796-tól), Komlósy János (1817-től), Fesztóry Tamás (1842-től), Fuhrman Vince (1851-tóL, Kiss András (1841-től), Kiss András (1853-tól), Kiss Dániel (1872-től), végtére a jelenlegi: 1897 tőt.

Folytatás az I. mellékleten,