Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)

1902-06-05 / 52. szám

Sátorai]a-Ujliely, 1902. junius 5. 52. (2192.) Harmincharmadik évfolyam. Mentien minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség1 és kiadóliiratal: Sátoralja-TTjlaely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apróhirdetéseknél minden garmond szú 4 fill,, vastagabb betűkkel 8 fill. Njilttérhen minden garmond sor 30 fill. Zemplén ifj. Meczner Qí-yula főszerkesztő. POLITIKAI HÍRLAP. Biró Pál felelős szerkesztő. dr. Hám Sándor főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy dísz- betűkkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. üskoia avatás. — juuius 4. Egy iskolát avattak fel ná­lunk kedden délelőtt. Édes Istenem, mily kicsiny dolognak tetszik ez abban a kor­ban, amikor az erőket, nemes ideálok jegyében bár, de a szen­zációs politikai attrakciók kötik le. Egy utcai zajongás, 400 állam­polgár fegyverbe szólitása na­gyobb eseménynek szineztetik, mint egy uj magyar iskola léte­sítése. Eszünkbe ötlik a nagy Szé­chenyi szava, hogy „amit pedig nemzetünk fenntartására a leges- legelsőnek tartok, az az iskola ..." Oh ha szelleme eljárna közénk, látna egy zseniális tojástáncot a nemzeti lét fenntartása körül: egész Európában. A francia so- venségét megnyilatkozni nagy, hóditó irodalmában, a németet az iskolák radikális németesítésén. Látná, bogy a francia nemzetet minden extrémje és szédületbe hajló társadalmi züllése mellett a kultúrája iránt megnyilatkozó ra­jongása az, ami öt a hatalom polcán nem képes megingatni, hogy a német a legkegyetlenebb eszközökkel töri a német kultúra útját a né­methatalmi kérdés egyetlen leges- legszilárdabb biztosítékát. Ha­sonlóképpen az angolt a nagy egységes angol érzék, a szlávot a nagy Pán iránti szláv tradíció tüzeli, az olasz minden gazdasági elerőtlenedés után olaszos nem­zeti rajongásával a szilárdságában nehezen ingatható. És mit látunk itten. Ahelyett, hogy a magyar nemzeti kultúra érzéke minden kicsinyes politikán felül tudná ragadni a lelkeket; — a széthúzás, a nemtörődömség belefészkelődik e legszentebb ide­álunk légkörébe is. Ámde nem sopánkodni aka­runk mi e tünet fölött, csak ép­pen megörökítjük az utókor szá­mára, hogy nálunk e feljegyzés, egy nehány hónapos áramlat során vált szükségessé. Jó, hogy e megjegyzésünk csak lokális értékű, jó hogy ezt áltaalános- ságban nem kell igy feljegyeznünk. Bár azonban általános nagy mulasztást kell pótolnunk, az tagad­hatatlan, hogy a magyar kormány politikája az utolsó időben hatal­mas mérettel bontotta ki a ma­gyar kultúra zászlaját, úgy hogy a régi erőtlenebb működés nyo­mán uj erő sarjadt ki a magyar állam törekvéseiben. Nem kutat­juk, hogy a nemzetiségek erősebb, nagyobb stilü akciója szülte-e ezt a szükséges reakciót, csak szivünk legmelegebb dobbanásá­val tudunk örvendeni azon, hogy Wlassics miniszter erős kézzel hozzáfogott a magyar nemzeti po­litika raegsziláditásához, mint a magyar állameszme, a magyar nemzeti lét legfőbb szükségéhez. Ezért tölthet el fellelkesitő örömmel minden magyar szivet a kormány népiskolai politikájá­ban az a nagy méretű kezderaé- ményezés, amely a magyar ál­lam égise alatt akarja megterem­teni a magyar állami iskolák azon nagy sokaságát, amelyről biztos reménykedéssel hiheti, hogy bár mily melléktekintet nélkül, tisztán a magyar faj, a magyar nem­zeti egység szilárdításán dolgozik. Amelyben tekintet nélkül a val­lási és nemzetiségi elfogultságra, szűztiszta magyar szellemben épít­heti fel a magyar állam hatal­mas, minden viharon át szilárdan álló fogalmát, a magyar nemzet vészszel-háboruval dacoló óriási erejét. Ezért bástya minden magyar állami iskola. Azért mert e bás­tyák szilárdságán nyugszik nem­zeti életünk jövője, mert e bás­tyafalakon belül nevelt nemzeti erőforrások: hazánk ifjúsága, a mi reménységünk ott él, ott szívja fel lelke ideáljait és ott lehet szellemét át és áthatni nemzeti nagy létünk nagy hivatásaival. A magyar nyelv, a magyar művelődés egy ily díszes palotáját avatták fel nálunk Sátoraljaúj­helyben. A magyar állam a maga nagy és egységes nemzeti politi­kájának egyik bástyájául vette át ezt az iskolát. A mi társadal­munk gondjaira van bízva, hogy e hazafias, nagyszerű törekvésé­ben a magyar államot segítse. Különben pegig a íelavatási ünnepélyről szoló részletes tudó­sításunkat miután a felavatási ünnepélyre a közoktatásügyi mi­niszter részéről kiküldött Ha­lász osztálytanácsos fogadtatásáról már megemlékeztünk, a követke­zőkben közöljük: A polgári iskola átvétele. — Saját tudósítónktól — — junius 3. (Uj állami iskolánk.) Az állami elemi és állami polg. leányiskolák felavató ünnepe kedden délelőtt folyt le a megállapított sor­rendben. Az iskoláknak ezernyi, ünneplőbe öltözött, nemzeti szinü szallagos és kokárdás fiú- és leánynövendékei d. e. 8 órakor saját felekezetűk templo­mában istentiszteletet hallgattak. D. e. J0 órakor gróf Hadik Béla főispán a vármegyeházából vezette az ünnepi aktusra összegyűlt urakat az impozánsán, el. iskola épületébe, melyet ez alkalomra zászlókkal, girlandokkal az ország s a város címereivel gazda­gon és Ízlésesen fölékesitettok. A nö­vendékek részben kivül, részben a lépcsőházban és folyosókon kétoldalt voltak felállítva, míg a tanítótestület a lépcső feljárójánál helyezkedett el. Ott üdvözölte a gyermekek harsogó éljenzése mellett bevonult Halász Fe­rencet s a többieket I'sépy Jolánka elemi iskolai növendék szépen és bát­ran. Az emelet legnagyobb, illatozó virágokkal pazarul díszített nagyterme volt a tulajdonképpeni ünnep szín­helye, ahol egybegyűltek Halász Fe­renc a miniszter képviselője, gróf Ha­dik Béla főispán, Matolai Étele al­ispán, Dókus Gyula vm. főjegyző az iskolai gondnokság elnöke, Dókus Ernő képviselő, id. Meczner Gyula, Székely Elek polgármester, Bereg- szászy István tanfelügyelő, Katinszky Géza rk. esperes, Miklósy Isván gk., Fejes István ev. ref., Korbélyi Géza ág. ev. lelkészek, Ujváry Béla kir. tanácsos, Mattavovszky sárosi tan- felügyelő, Talapkovics Vazul p. ü. igazgató, az iskolák gondnokságának tagjai, dr. Hornyay Béla, Kincsessy Péter, Hönsch Dezső, Jelenek Ádám, dr. Rósenthal Sándor, Staut József, Dongó Géza, Isépy Zoltán, Zinner Henrik, dr. Schön Vilmos, dr. Ro­senberg Bernát, Csákó Imre, Schmidt Lajos rendőrkapitány, több tanférfiu, Vágó Gyula igazgató a tanitó-testü- lettel, továbbá számosán városunk elő­kelő hölgyei sorából. A terem felső részén elhelyezett asztalnál foglaltak helyet: a miniszter képviselője, jobb­ján Dókus Gyula g. elnökkel, balján gróf Hadik Béla főispánnal, ugyan­csak az asztal köré helyezkedtek a többi primipilusok is. Belépés után, amint a Molnár Gyula tanítótól ve­zetett kar a Himnuszt elénekelte, Dókus Gyula szólásra emelkedett s a két gondnokság nevében a következő rövid, fenkölt szellemű szép üdvözlő beszédet mondotta: (Dókus Gyula beszédo.) Nagyságos miniszteri osztálytaná­csos, kormányképviselő Ur! A sátoraljaújhelyi állami elemi és polgári leányiskola gondnokságai ne­vében Nagyságodat mély tisztelettel üdvözlöm. Üdvözlésemnek forrása nem­csak a Magyarország vallás- és közokta­tásügyi miniszterének képviselője iránt érzett köteles tisztelet, hanem azon ha­zafias öröm is: körünkben látni annak a miniszternek, azt a képviselőjét, aki hazánkban a magyar kultúra fajsulyát emelni és biztosítani, hazafiul feladatául tűzte és aki azt kettőzött buzgalommal megvalósítani törekszik; és azon hála­érzés, melylyel a ma hivatalosan át­veendő iskolák létesítése és fejlesztése folytán miniszter ur és Nagyságod sze­mélye iránt, eltelve vagyunk. A kiszabott idő rövidsége miatt beszédem szűk kerete nem engedi, hogy dr. Wlassics Gyula miniszternek ma­gyar nemzeti irányú kultur-politikáját és azt a tevékenységét, melylyel évtizedek mulasztásait pótolni igyekszik, részle­teiben ösmertessem. Szavam gyenge, képességem pedig csekély ahoz, hogy azt a fáradságot nem ösmerő munkásságot, azt a nagy ügyszeretetét, azt a hazafias lelkese­dést melyet a miniszter ur őnagymél- tóságának a %népnevelésügyi intézésé­ben jobb keze, Halász Ferenc osztály- tanácsos ur, a magyar kultúrpolitika végrehajtása körül tanúsít, erdeme sze­rint méltassam. De ezekről nem is kell bővebben szólanom, hiszen minden magyar em­ber, aki a népnevelés ügyünkkel az utolsó tiz évben foglalkozott, jól ös- meri azokat az érdemieket, melyeket dr. Wlassics Gyula miniszter ur, a nemzeti fennállásunk biztosítására szol­gáló magyar kultúra gondozásával ma­gának szerzett. Abból az állami nép­oktatásról irt és e napokban megje­lent könyvből minden magyar ember örömmel szerezhet biztos tudatot, hogy népnevelésünk fejlődése, a királyi szó­nak megfelelőleg nemcsak szünetel, hanem tért hódítva nagy arányokban halad előre, mert annak közvetetlen intézése Halász Ferenc tanácsos ur kezeibe van letéve. Ezen tudat szült tisztelettel mon­dok köszönetét a miniszter ur őnagy- méltóságának azért a kegyességéért, hogy városunkban a ma ünnepélyesen felavatandó állami iskolákat létesítette. Ez a tudat teszi kedves köteles­ségemmé, hogy e város népnevelés ügyének kiváló gondozását és gyors fejlesztését a tanácsos urnák, egyszerű rövid szavakkal, de igaz magyar sze­retettel megköszönjem. Ezen tudatból fakad azon egyér­telmű óhajtásunk is, hogy dr. Wlassics Gyula Magyarország vallás- és közok­tatásügyi miniszterét és a képviseleté­ben megjelent Halász Ferenc osztály- tanácsos urat, a népnevelésnek és ez által hazánknak felvirágoztatására, nem­zetünk büszkeségére a magyarok Istene még soká éltesse 1 A lelkesen megéljenzett beszéd után Székely Elek polgármester a vá­ros nevében szólott. Hálatelt meleg szavakban mondott köszönetét Wlas­sics Gyula vallás- és közokt. miniszter­nek és Halász Ferencnek a népnevelós ezen fényes hajlékának létesítéséért s azt további gondoskodás végett a miniszter képviselőjének átadta. — Erre Halász Ferenc az intézetet a következő gyönyörű beszéddel adta át rendeltetésének : (Halász beszéde.) Mélyen tisztelt közönség I Mindenekelőtt dr. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter őekszelenciájának meleg üdvözletét tol­mácsolom Sátoraljaújhely város közön­ségének. Ez a szép ünnepély tanúsko­dik arról, hogy mily meleg szeretettel és érdeklődéssel viseltetik a város közönsége az állami iskola iránt és ez nagyon örvendetes dolog. Ez iskolának célja, hogy vallásos, hazafias és erköl­csös irányba nevelje az ifjúságot és olyan ismeretekkel lássa el, hogy maj­dan, ha kilépnek az életbe rendületle­nül, hazafiui szeretettel teljesítsék hon­polgári kötelességeiket és igy az élet nehéz utain annál becsületesebben helyt tudjanak állni. A kormány ezen irányban karolja fel az iskolákat s ez nagyon helyes, mert az iskoláknak nemcsak az a feladata, hog/ megél­hetésre szükséges alapokat biztosítson, hanem, hogy hazánk nem magyar ajkú lakóit a magyar nyelvben erősítsék és ez által oda törekedjenek, hogy e szép haza magyar legyen és megszilárduljon. A vallás és közokt. miniszter úr kultur politikája egész irányzatában e felé törekszik; nem szükséges bizonyí­tanom minő tervszerűséggel és mily számos sikerrel halad e cél felé, Ä miniszter ur törekvésében a városokra fekteti a fősulyt azon elvből indulván ki, hogyha a városokban sikerül a nem­SjtSijF“ Lapunk mai »sánta 4 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents