Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)

1902-06-05 / 52. szám

2. oldal.

Z E M P L E N.

Juni us 5.

zeti népnevelést fellendíteni, annak múl hatatlanul kihatása lesz a vidékre. Hogy mennyiben helyes e politika, igazolja a legutóbbi népszámlálás eredménye, meg a városok rohamos magyarosodása s főleg a városok hazafias törekvésének tulajdonitható, hogy e szép hazában a lakosság 6O0/0 magyar. Főleg ennek tulajdonitható, hogy a miniszter ur méltányolva Sátoraljaújhely közönségének azt a buzgalmát, melyet a népoktatás terén kifejtett a népnevelés intézetét a kormány kezébe vette. A miniszter urra nagy befolyással volt az az áldozatkészség, amelyet a város tanúsított és amelynek fényes bizonyítéka ezen ünnepély. Azonban mélyen tisztelt közönség ezen iskola csak úgy lesz valóban áldásthozó, ha ennek belé- letét törhetetlen hazaszeretet és helyes tanítói közszellem lengi át, ezt pedig csak a tanítói testület képes biztosítani és minél nagyobb mérvben igazolja a tanítói testület a hozzáfűzött várakozást, annál nagyobb becsülésre tarthat számot.

Midőn tehát ezen szép épületet, amelyet a város oly nagy áldozatokkal létesített ezennel átveszem, ez alkalommal kegyelmes uram utasításához képest a városnak ezen odaadó készségéért, a miniszter ur őszinte köszönetét és elismerését tolmácsolom, s kívánom hogy az Isten bőséges áldása legyen az innen kikerült ifjúságon s ezen iljuság legyen büszkesége a hazának .

Isten áldja meg Sátoraljaújhely városát.

Az általános tetszéssel és lelkes éljenzésekkel kísért beszéd után Vágó Gyula igazgató felolvasta az állami és polgári leányiskolák történetét. A vázlatosan, de tömören megirt munka szintén élénk tetszést aratott. Ezután következett az ünnepnek egyik minden jelenvoltat elbájoló szinte megható momentuma : Amsei Gizella elemi iskolás kis leány Halász Ferencet üdvözlő beszéde, amit ez az okos leányka, egy szegénysorsu chaszidens-zsidó család gyermeke oly értelmesen tiszta zengzetes magyarsággal mondott el, hogy egy akadémikus kisasszonynak is becsületére válnék. Kapott is tapsot érte bőven. Beszéde végén a város színeiből készült szal- laggal átkötött szép rózsacsokrot nyújtott át az osztálytanácsosnak. — A polg. iskolai növendékek nevében Hőnsch Mariska mondott ugyancsak oly szép kedves beszédet, mint előbb említett iskolástársa.

A záróbeszédet Beregszászy István tanfelügyelő tartotta. Lendületes tartalmas és hazafias szellemtől áthatott szép beszédében szintén a közoktatásügyi minisztert és képviselőjét üdvözölte és tolmácsolta a hálát és köszönetét. Végezetül, miután a növendékek elénekelték a Szózat-ot, a jelen voltak megtekintették az elemi és az átel- lenben lévő polgári iskola termeit s ezzel az iskolai ünnep véget ért. — A felavatási ünnep után az iskolai gondnokság Halász Ferenc oszt. tanácsosnál, aki Székely Elek polgár- mester vendége, testületileg tisztelgett.

(Bankéit a Koronában.)

Délben 1 órakor a Korona-szálló kerthelyiségében bankettet rendezett a város polgársága. A lakomára egy órakor megjelent a miniszter képviselője, aki az asztalién foglalt helyet, mellette jobb és baloldalra ültek: Matolai Etele alispán, Dókus Gyula főjegyző, Fejes István, Dókus Ernő orsz. képviselő, id. Meczner Gyula, Székely Elek polgármester, Bereg szászy István tanfelügyelő, Ujváry Béla és Talapkovics Vazul kir. tanácsosok stb. A jó kedélyt igen élénkké tette különösen az a sok szép tanítónő, akik jelenlétükkel valóságosan kiemelték ezt a lakomát a sablonból. Mintha a felköszöntőket is ők insprirálták volna, telve voltak lendülettel és szellemmel. Az elsőt, egy igen szép liberális színezetű pohárköszöntőt Fejes István mondotta Wlassics miniszterre, ezután Matolai Etele éltette Halász Ferencet és lelkesítőén beszélt a magyar kultúra fejlesztésére irányuló hazafias és szükséges kötelességekről. Majd Halász Ferenc osztálytanácsos éltette rövid, szép köszöntőben Sátoraljaújhely város közönségét, Ujváry kir. tanácsos, a Néptanítók Lapjának szerkesztője köszöntötte a hatóságokat, kik az iskola-ügy érdekében oly szép eredményeket mutattak eddig is. Végül, állandó hangos derültség kisérte Berecz Károly tanító felköszöntőjét, amelyet versben mondott el, amint itt következik:

„Tanítsatok!“

.Tanítsatok!“ elhangozók,

Elmúlik már két ezredév Mester, hogy felment az égbe,

Népek tűntek semmiségbe,

Birodalmak dőltek romba . . .

De mit az úr Jézus monda,

Hódit, terjed, száll az ige,

Ember, míg ól, izról-izre I

Isten-embert újra látom Feltűnni a szemhatáron,

És fenséges hangját hallom Szétzengeni a glóbuson: „Tanítványom, Wlassits Gyula!

— Legszebb országom Hunnia —

Ezer éven sok zivatar Rombolt itten tatár s a tar:

Mit épitni újból kezde Eötvös: folytasd és fejezd bel“

„Uram-iston! ez nagy munka,

Kevés a pénz, sok a puska Huszonnyolcezor vitázom Minimumát sírva nézem,

Szivem nincsen tóle zárva,

Rám néz sok tanító árva . . .

S nem pihen az idő foga,

Sok iskola hejh 1 rozoga . . .

Volnék én, — hiába — ügyes De a tárcám folyton ürest

Szent Lukács nem adja a pénzt,

Holott látom rendbe’ a prés,

Kérek tőle ? szól mogorván :

„Majd, ha nagyobb lesz a borvám, Vígan űzet a Hegyalja —

Akkor leszen hopp! Csuhajja! —

De most nincsen, de most nincsen Sokfele kell kevés kincsem!“

De szól az úr, hogy; lenni kell!

Ha pénz nincsen, nincsen siker Üres szó lesz az ideál,

Sok a panasz, mind ide száll:

A Géniusz csak vánszorog Elbusulván a kántorok:

Nem szárnyal a „Szózat,“ ének, Ármány örvend ily mesének!

Hisz’ ott a jó öreg király,

Eredj fiam, elé kiállj :

Fordulj az országgyűléshez,

Mikor te kérsz : együtt érez,

Jól tudsz te ott kiszólani: Csurran-csoppen majd valami I“

Jó miniszter ekkép teve S tárcája lön pénzzel tele.

„Imi ezt szétosztani is kell,

Iskolákat épitni fel:

Én hűséges munkatársam,

Tudományod jer, most lássam,

Szivem, jobb kezem, jó Halász,

Ki nékem gyöngyöket halász’

Jer ós a Honnak kincseit Helyezzük jó kamatra itt “

Kiderül a látóhatár Államsegély szépen kijár,

Vidámabban szól az ének Magyarok nagy istenónok,

Boldog a tanitócsalád,

Csókolják a munkás apát:

Kit örökké gyűlölt Isten Örömkönyet ejt ma itten Ostor, kit vert, csak gúnyt ismert: Dicséri a jó minisztert,

S épül ezer új iskola Csínnal, díszszel, imé I hol a Hazát újra meghódítják,

Őseinkre büszke szittyák,

S Árpád apánk örömébe Az egekből vígan néz le.

Csodás, mesés munkaerő Száz-száz évben, ha tűn eló —

Az, ami ékesíti ót Ministeri képviselőt.

Népnevelós minden szála Kezében összefut nála,

Ismer minden egyes szálat Sok-sok ezret nem egy százat,

Tegnap amott, ma újra itt,

Épit, buzdít, serkent, tanít,

Munkáját egy ország érzi,

Erólyót bámulat nézni.

Nagy férfiú! Isten hozott,

Jöttél, láttál, győztél legott:

Légy boldog közöttünk, nálunk, Szerető szivünkbe zárunk.

Osztatlan, egységes magyar Nemzet legyen, kit betakar Egünk ez ősi Hon felett:

Ez képezi eszményedet:

E szívverésed, hassa át Bérczen, rónán, e szent Hazát:

— Csillagunk vagy sötét éjen — Halász Ferencz soká éljen!

Általános tetszés kísérte ezt a humoros ízű kedélyeskedő, a nem éppen irodalmi sikerre, mint inkább aktualitásra számitó nyári verset; Halász osztálytanácsosnak annyira tetszett, kogy a szerzőtől el is kérte a kéziratot.

Ezzel azután a pompás kedélyű lakoma délután 3 órakor véget ért. Általános dicsérettel halmozták el Bock vendéglőst, aki valóban jóizü, kitűnő ételekkel felszolgált bankettet rendezett. — Lukács Károly jeles zenekara pompás magyar nótákkal kisérte a magyar szellemtől gazdag tartalmú hangulatos lakomát.

(Diszelőadás a színházban.)

Este a színházban diszelőadás volt. A dalárda első énekszáma igen szép volt, a második sváb dolgot elhagyhatták volna. A nagy tapsot méltán megérdemelték a pontos össze- tanulásért és az utolsó szám magyar daláért. Komjáthy János színigazgató szavalta el ezután lendülettel Kun Béla debreceni tanárnak ez alkalomra irt költeményét. A vonós négyest, melyet Dauscher Miklós, Küzdy István, Mihályfi József ós Szeretin Hugó adtak elő tetszéssel ismételte a közönség. Ez alkalmi számok után a színtársulat Szigeti József vigjátékát a Becsületszó-t adta elő, melyről a lapunk színházi rovatában Írunk.

Másnap reggel Halász Ferencz osztálytanácsos elutazott Sáotraljauj- helyből.

— junius 5.

A kivándolrás ellen. A belügyminiszter nevében Gulner Gyula államtitkár rendeletileg értesiti az összes törvényhatóságokat, hogy több rendbeli szigorú újabb intézkedést tett az iránt, hogy a kivándorlási ügynökségek üzelmei ellen gátat emeljen. Ezek közé tartozik az, hogy a kereskedelemügyi minisztérium utján utasították a posta- és távirda-hivatalokat, hogy a postán érkező és a kivándorlásra vonatkozó fölhívásokat, hirdetéseket és egyéb nyomtatványokat, ha nyílt borítékban, vagy keresztkötés alatt vannak, a cimzettnek ne kézbesítsék, hanem foglalják le és a belügyminisztériumhoz terjesszék föl. A zárt leveleket azonban, amelyekről gyanítható, hogy ilyen fölhívást tartalmaznak, kézbesítsék ugyan a cimzettnek, de erről azonnal értesítsék az illetékes főszolgabírót vagy polgármestert. Az érkezett iratok lefoglalása után esetleg megindítják a sajtójogilag felelős személy ellen a megtorló eljárást, vagy pedig — ha külföldről küldték az iratot — azok elkobzását és megsemmisítését a köztörvényszék mondja ki.

VÁRMEGYE ÉS VÁROS.

A város közgyűlése.

— Saját tudósítónktól. —

— juuius 3.

Sátoraljaújhely város múlt hó 31-én délután tartott közgyűléséről szóló tudósításunk lapunk múlt számából kiszorulván, azt ma közöljük. A rendkívüli közgyűlésnek legfőbb tárgya az 1901. évi számadás megvizsgálása volt.

A számadást 29 napon át tartott lelkiismeretes és fáradságos munkával a pénzügyi bizottság nevében id. Meczner Gyula alelnök és Székely Imre p. ü. tag vizsgálták át apróra, tételenként. Jelentésük, mely az egész számadást felöleli és hű képét tárja fel városunk vagyoni helyzetének s a gazdálkodásnak 50 nyomtatott lapra terjedő nagy füzetet teszen, melyei a gyűlést megelőzőleg minden képviselő- testületi tagnak megküldték.

Ugyanebbe a jelentésbe van foglalva a Ronyvasziget és Díána-fürdő és Köztemető rői szóló leszámolás, illetőleg vélemény is. A közgyűlésen a pénzügyi bizottság egész terjedelmében felolvasott vélemónyes jelentését több felszólalás után csekély eltéréssel egyhangúlag elfogadták és határozati erőre emelték.

A pénzügyi bizottságnak a számadásról szóló általános véleménye olyan fontos ós mireánk adózó polgárokra annyira közérdekű, hogy azt szószerint közöljük a következőkben:

Tekintetes képviselőtestület!

Jelentésünknek részleteiből meggyőződést mékóztatik szerezni arról, miszerint a rendezett tanácsú város I9OI. évi zárószámadást úgy általában, mint részleteiben szigorú és beható vizsgálat tárgyává tettük és feladatunknak ismertük annak realitását elbírálni.

Kötelességünknek ismertük ezt különösen azért, hogy a rendezett tanácsú városra nézve a jogosult igények és követelmények jövőbeni teljesítése iránt a rendezett tanácscsá lett átalakulás idejébeni gazdálkodás 3-ik évéről lehetőleg megbízható adatokat nyújtsunk, helyes következtetések levonására, hogy ekként megállapítható legyen az, hogy miben és meddig lehet a város közönségének a polgárok nagyobb megterheltetése nélkül terjeszkednie.

A zárószámadás eredményei szerint megállapíthatni véljük, hogy a községi háztartás egész rendes mederben foly és reális alapokon nyugszik. Mert a rendezett tanácsúvá lett alakulás ha- sonlithatlanul nagyobb követelményeinek dacára, tekintetbe véve azt is, hogy az átalakulás folytán létesült újabb szabályrendeletek még 1901-ben hatásukat nem éreztethették, miután azok, mint pl. a közvágóhíd, vidéki hús s maga a piacibér iránt alkotott szabályrendeletek, illetve szerződések csak 1902. év elején léptek életbe, tehát tulajdonképen a közvetett jövedelmek, fogyasztási adók stb. ugyanazon alapon folytak be, mint a nagyközségnél és dacára annak, hogy a tisztviselők részére megszavazott 15477 kor.-ra rugó drágasági pótlék 1901. évben kiadatott, dacára annak, hogy az átalakulás folytán rósz állapotban átvett épületek és ingatlanok helyre állíttattak, rendbe hozattak, nagy költséggel felszereltettek, a villanyvilágitási költségek tetemesen emelkedtek, alorvosi, alkapitányi állás rendszeresittetett, na- pidijasok, erdőkerülők, rendőrök, sep- rüsök stb. létszáma emeltetett: a községi adó, amely a nagyközségi élet utolsó évében 52% volt, most 30%-ra szállott alá, amellett, hogy a városi jövedelmekből nagyobb összegű pénztári készletek maradtak fel, melyek más szükséges befektetésekre használtattak, — pl. magára a színházra 34605 kor. 78 fillér, azonkivül, hogy a fedezésre még igényt tartó címletek külön letétekben rendelkezésre állanak, és minden valószínűség szerint maradni is fognak; de a különféle alapok javasolt megszüntetése folytán mintegy 28000 kor. rendelkezési alap is fog a város közönségének javára felmaradni, mely annak idején hasznos beruházások tekintetében nagy sulylyal fog városunk javára érvényesülni.

Mindezekhez fel kell említenünk azt is, hogy városunk az utóbbi három év alatt rendkívüli áldozatkészséggel áldozott culturalis célokra, elemi iskola, polgári leányiskola, kisdedóvó, színház, köztemető, Dianna-fürdő, közvágóhíd, a városháza, városi major, Dianna-kert megszerzése, fürdő épités és berendezés, nem különben jelentékeny utca kövezés és járdázás, fásítás, építése illetve telepítése által és más címeken: melyeknek fedezésére, részben az igaz tetemes törlesztéses kölcsönöket is vett fel, de mindezek a 30% os pótadóval folytatott községi háztartásban találják meg fedezetüket.

Mindezek után azon szerény nézetünknek adunk kifejezést, hogy rendezett tanácsú városunk háztartása reális s annak vezetése megfelel a szigorú rend, pontosság és lelkiismeretesség követelményeinek, mely irány, ha tovább következetesen és semmi káros következmények által megzavartatni nem fog: nincs kétségünk az iránt, hogy városunk minden irányban fokozatosan foghat fejlődni anélkül, hogy adózó polgárainak terheit súlyosbítaná.

Végül javasoljuk, hogy a háztar