Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)

1902-05-22 / 46. szám

Május 22. ZEMPLÉN. 3. oldal. tegnap. A község ötvenegy év óta igazgató-tanítójának Hám János érde­meinek szentelt fényes örömünnepet. A legteljesebb szellemi és testi frisse­ségben élő Hám Jánosra, ami lapunk kitűnő főmunkatársának édesatyjára, habár ötvenegy év óta végzi verité- kes napi munkáját a nemzet napszá­mosai sorában csak oly értelemben illik az „öreg“ jelző, mint a harangra. Az öregharang is, mint Hám János is, társai között a legnagyobb. Hogy az „édes tanító ur“-at rajongó sze­retettel veszi körül és tartja átölelve Mindszent és környékének lakossága, nagyja, apraja gazdag és szegény, valláskülömbség nélkül, szóval elkü- lönző, tekinteteken felülemelkedve, tiszteletben és szeretőiben egyesülve az egész élő társadalom :az természetes következés; mert hiszen Hám János Mindszenten a „Genius loci“. Az ő jóságos, szelíd emberszerető lelke volt a megtermékenyítő erő, mely az em­beri tudás elemeinek nyújtása alkal­mával lángra tudta lobbantani nem- zedókről-nemzedékro az emberszivek­ben a jóság, szelídség, emberszeretet szikráit is 1 Mindszontot valóban ő for­málta újjá, a saját helyiség nevére ha­sonlatossá. Es ő adott magasabb felada­tokat, ő tűzött ott ki nemesebb irányo­kat is a közmunkásságnak. Hogy az ez­előtt 51 esztendővel még egészen kö­zönséges Mindszent, ma magaslatán áll a szellemi előkelőségnek: az is a teg­nap megjubilált Hám János igazgató- tanítónak, az Eötvös br. miniszter rendje szerint való kitűnő népnevelő­nek a hervadhatatlan érdeme. A Hám­család mondhatjuk, hogy a magyar glóbuson törzsökös tanitó-család. Az ünnepeltnek két fia van, Hám Sándor dr. és Hám Antal dr., mindketten tagjai és díszei a magyar nemzet szi­vével oly szorososan egygyé forradt leghazafiasabb piarista-rendnek. La­punknak előttünk volt szerkesztője, kit majd 30 éves ismeretség és szoros barátság fűz az ünnnepelt Hám Já­noshoz, tegnap a következő sürgönyt küldötte Zemplénből az ünneplő Mind- szentre : „Nagyérdemű barátom ! Öt­venegy éve szolgálod nemes tehet­séggel, teljes igyekezettel, fényes ered­ménynyel a legmagasztosabb három­ságot : Istent, Királyt, Hazát. Tisztelőid serege mai örömünnepeden, a leglel­kesebb éljenek közt, hálás tisztelettel koszoruzza meg homlokodat a hódo­lat babérjaival. A magyarok Istene éltessen Tégedet még számos éveken át boldogul, királyunk kegye emeljen magasra a Haza néptanítóinak pél- dányképeül. Szívből üdvözöl egy hű barátod arról a földről, melynek szláv- jai építették ezer év előtt a magyar vajdáknak Csongrád-várát.“ — A mi lapunk főmunkatársa édesatyja ün- nepeltetése alkalmából fogadja a Zem­plén olvasó közönsége nevében is, a mi legszívesebb gratulációnkat! — Főúri adomány. Gróf Andrássy Dénes, a páratlan bőkezűségéről és jótékonyságáról ismert főur a szalóki ref. templom építési céljaira G000 ko­ronát adományozott. — Köszönet. A sátoraljaújhelyi ágostai hitvallású evangélikus egy­házat, régi jóltevői, a helybeli m. kir. államvasuti gyártelep nemeslelkü tiszt­viselői és munkásai, akik az egyház orgonaalapját évekkel azelőtt, egy külön e célra rendezett műkedvelői előadás jövedelméből már tetemes ösz- szeggel gyarapították, most újabb há­lára kötelezték azáltal, hogy az egy­ház új orgonájának még hiányzó költ­ségeire saját körükben száznegyvenhét (147) korona és 20 fillért gyűjtöttek. A nemesszivű adakozók adományát szép pünkösdi ajándókúl a mai napon kapta meg az egyház. Fogadják az adományozók tek. Ruttkai Mór mű­helyfőnök úrral együtt az egyház igaz háláját és köszönetét. Dicséretre és elismerésre méltó megnyilatkozása ez a jótékonyság a mi időnkben annak az igazi hazafias és testvéri szeretet­nek, amely minden oltár népéhez jó indulattal közeledik. Isten áldása le­gyen a jószivű adakozókon 1 Sátoralja­újhely, 1902, május 19-én, Az ágost. hitv. evang. egyház nevében: Hönsch Dezső, az ág. ev. og.yház felügyelője. Korbély Géza ev. lelkész. — Tűzoltók gyűlése. A sátoralja­újhelyi önkéntes tüzoltó-egyesület e hó 20-án d. u. tartotta tisztújító, illetőleg újjáalakuló közgyűlését. A közgyű­lésen Juhász Jenő főparancsnok elnö­költ és miután az egyesület újjáala­kulását 53 taggal kimondották, a főpa­rancsnok bejelentette, hogy a helybe­li honvédzászlóalj parancsnokságával olyan megállapodásra jutott, hogy a zászlóaljakból tűzoltási célokra egy szakasz honvédet fognak kivezényelni, akik kellő kiképeztetésben fognak ré­szesülni s a gyakorlatokat hetenként háromszor együtt fogják végezni. — A parancsnokság tagjai mind megma­radtak, kivévén a szivattyús parancs­nokot, amely tisztségre Jaczkó Istvánt választották meg. Szertárnok Kótits István, építész Jenik Béla lett. Az egyesület uj tagjai e hó 25-én fogják a fogadalmat letenni. — Eljegyzések. Moskovszky Vin- cze helybeh fodrász e napokban je­gyezte el Ács Mariskát Sátoraljaúj­helyen. — Frisch Adolf Máramaros- Szigetről eljegyezte Perlmutter Annát, Perlmutter Sámuel helybeli polgár­társunk leányát. — Halálozás. Krikbaum Károly szobafestő, a régi céhbeli iparosok so­rából való, ismert polgártársunk, e hó 19 én 83 éves korában meghalt. Teg­nap temették el nagy részvéttel. — Áradás. A tartós esőzések, e hét első napjaiban, mint tudósítóink velünk közük sok bajt okoztak. A rétek földek sok helyütt viz alatt állanak. A patakok vize kiáradt, a Ronyva is kiöntött s a város alsó határa föl egészen a vaasuti töltésig akár csak kora tavaszszal nagy hó olvadáskor sikvizet képez. A viz árja tegnap előtt Széphalom és Mikóháza között a Bozsva hidat is elsodorta. Az időjárás meg ma is országszerte borús és esős. Annyi már a májusi áldás, hogy gazdáink bizony már nagyon is megelégelték. SZÍNHÁZ. Cyranó de Bergerac. — május 22. Akik tegnap este nem voltak a színházban, azok kissé meglepetéssel fogják olvasni, ha megpróbálom le­írni hűen azt a szédítő áradatot, amely színpadot és színházat ma a szó valódi értelmében, lázba, forró, izzó lázba sodorta. Alig egy-két órája még, hogy ez a láz elkábitott mind­nyájunkat, oh ne essék hát az objek­tivitás rovására, ha ezeket a sorokat még éjnek idején e hatás melegétől sugározva Írjuk meg. De talán igy hűségesebb lehet a visszatükrözte- tése. Képzeljük el: a Porte Saint Mar­tin szédítő nagy evuluciója mellett, amely Rostand Cyranó de Bergerac- ját másfél esztendőn át valóságos diadalmámorral vezette be a romlott párisi levegőbe, mily elkábitó má­morral hathatott egy magyar vidéki város sokkalta naivabb, még a nemes ízléstől nem egészen eltántorított lelkületére. Gyönyörűséggel néztük azt a tomboló, azt a meleg ujjongást, amely- lyel a Cyranó szépséges romantikája valóságosan elbűvölte ezt a közönsé­get. Es lám, milyen igaz, hogy a színpadot a közönség leikéből áradó tűz, a szivekből sugárzó érzés emel­heti olyan szférába, amely azután visszasugározva ez áradatot elönti, elborítja a levegőt, mint valami tűztől szikrázó lávafolyam. Amint Cyranó első-második dik- ciója végigvillant a lelkeken, mintha a poéta szárnyain vibráló isteni szikra csillámlott volna a levegőben, a szi­veket megrezegtette, az érzéseket fel­tüzelte, a kedélyt felborsolta ez a szel­lemes, egészséges ötletektől sugárzó, magas röptű dikció. Micsoda uj hang. Az örökös házasságtörésről szellemes­kedő francia színművek, a táncba fuló angol librettók sovány hülyeségei, az üres de vastag trágárságokkal bélelt bohózatok, vaudvillek, a materiálista kuszáit vonásai, az Ipsenisták fana­tikus rejtélyessége áradatában, mily tiszta, mily bőséges, mily édes izű forrásból meríti Rostand Cyrano ro­mantikáját, visszatérve a drámai mo­tívumok ősforrásához, a tiszta erények, a szív nemes érzéseinek, a lélek kris- tályosult felmagasztalásának dicsőí­téséhez. Komjáthy János vállalkozott arra, hogy ebben az ujjáfinomult színpadi levegőben, a világ ez idő szerinti leg- fenomenálisabb szerepét, Cyranó de Bergerac-ot eljátszsza. Ha rövid kri­tikát akarnánk írni, csak annyit kéne mondanunk, hogy a sátoraljaújhelyi színpadon drámai keretben színész még annyi tapsot, mint ő tegnap este, sohasem kapott. Oh operett színésznő elérhetett ily rekordot. De ítéljék meg azok, akik tognap este velem együtt vörösre paskolták a tenyerüket, mi­lyen volt ez a taps és minő lehetett amaz. Zúgott, viharzott a lelkesedés. Mint egy test, egy lélek tombolt a színház és ha abba hagyta, ezt csak azért tette, mert mohón vágyakozott már a folytatásra, ami pedig még alig esett meg nálunk: az előadás után, a huszszornál több kihívás után perce­kig állott még a nézőtéren és taps­viharral kívánta újra és újra látni a mai est hősét, igazi nagy hősét, a nagyorru, csúnya isteni Cyranót, a mi színpadunk első Cyranóját: Kom­játhy Jánost. Amit ezelőtt elmondottunk róla, az mind csak halvány színezése volt annak az igazi drámai értéknek, amely a magyar színészet e zseniális alakját megilleti. íme ez a drámai érték, mily szárnyaló, széditően ügyes árnyala­tokkal játszott a romantikus sze­relmes, a bohém bonvivant és a hős Cyranó lelkületén. Nem tudjuk, hol volt nagyobb. Akkor e mikor a ke­délyes, becsületes jó fiút, a büszke poétát, az áradozó szerelmest, az ön­feláldozó szivű ideálistát, a hős lo­vagot játszta, csak annyit éreztünk, hogy ez az alakítás Rostand minden gondolatát, a szerző remekének min­den kincsét, minden porcikáját kiak­názni igyekszik. Hogy egy csomóba kötve, erős talentumával összefoglalva megközelítse a költőt, testet adjon egy nagy zseni színpadi alakjának, Nem kell mondanunk, hisz aki ezt a műremeket hallotta, fel tudja fogni, hogy színész részére ennél sokoldalúbb, ennél hálásabb, de egy- szersmint igazi művészt igénylő sze­repet még nem igen alkottak. Nos és ha ilyenkor a részletek bírálatá­ban találhatnánk is megjegyezni valót, talán azt hogy egy-egy színész a harmadik felvonás erkély jelenetében külömb, mint az első felvonás orr­jelenetében, ez természetes és érthető volna. De e szerep sokoldalúsága majdnem kizárja a részletek bírála­tát, mozaikszerüsógében rejtvén'azt a végtelenül színes érdekességét, amely egyöntetű hatást varázsol az érzelmei és lelki motívumai tömkelegébe. Es hogy IJpmjáthy ezt az egyöntetűsé­get megtalálta, azt legfényesebben az a nagy, az a szédítő láz igazolta, amely- lyel alakját első perctől az utolsóig folyton fokozodó hatással kisérték. Mellette igen szépen illeszkedtek a kitűnő előadás ensembléjához Fa­ragó a jóizü Ragueneau, Odry Chris- tián-ja, aki Cyranóval a második fel­vonás orrjelenetét gyönyörű színpadi technikával csinálta meg és Bartha (Guiche gróf). Tóth Ilonka Roxán-ja poétikusan szép volt és szépen is ját­szott. Nem tett azonban semmit ahhoz, hogy a negyedik és ötödik felvonás közötti tizenöt esztendős időkülömbö- zet meglássók rajta. A magyar irodalom őszinte nagy hálája illeti Ábrányi Emilt, aki e re­mek drámai terméket oly mesteri tö- kélylyel, oly gyönyörű nyelvezettel fordította le magyarra. Biró Pál. ** A szinfigyi bizottság Kedden délután Dókus Gyula biz. elnök ve­zetése mellet tartott ülésén határo­zott Komjáthy János kassai színigaz­gató kérvénye felett. A határozat ér­telmében, — moly a jelenvolt igaz­gató és szinügyi bizottság közt mél­tányos és minden lehetőséget mérle­gelő egyezkedéssel jött létre — Komjáthy három éves szerződéssel kötelezettséget vállalt arra, hogy a téli idény folyamán tetszésszerinti időben 20 előadást és minden április hó 15-ikétől junius hó 1-ig folyto­nos tavaszi idénynyel tart előadá­sokat a sátoraljaújhelyi színház­ban. Nem kételkedünk benne hogy a bizottságnak ezt az általános lelke­sedéssel fogadott megegyezését és javaslatát a város tanácsa, úgy a vár­megye mint a város kulturális fejlő­dése és nívója érdekében örömmel fogja elfogadni. A kis herceg ez a rokokkó szí­nektől csillogó bájos francia operett, Meilhac és Halévy poétikus librettója és Lecoocq kedves muzsikája pompás előadásban került színre kedden este. Komlósy Emma, a kis herceg, elbű­völő bájjal játszott. Elementumában volt. Ez a púderezett parokás keret ah­hoz az ő finom szubrett tempójához úgy simult, hogy gyönyörűség volt nézni és hallgatni a benne csengő üde hangját. Álöltözetében a parasztasz- szonyt a népszínmű temperamentum művészi megnyilatkozásával játszta, dacára hogy egyes mozdulataival oly­kor-olykor túlzásba csapott át. No de hisz ez a temperamentum oly óriási, hogyha hébe korba gátakat tör — el kell néznünk. Bárdos Irma a hercegnő­menyasszony igen' szép volt az első felvonásban és csinosan énekelt. Szé­kely Gyula (Montlandry) szintén nagy hatással énekelt, gyönyörű baritonja csak ma bontakozhatott ki szabadab­ban. Nagy Gyula Frimousse-a kabinet- alakitas. Katalint Béldi és Fehér szenzá­ciós operettjét, tekintettel arra a nagy és általános érdeklődésre, mely a pénztárnál már a ma esti bérletszü- netes előadás iránt nyilvánul, az igaz­gatóság a kitűzött Zsába helyett hol­napra a pénteki napra bérletben újra kitűzte a darabot. Katalin fővárosi és vidéki nagy sikerei után előrelát­hatólag holnapra is telt házat fog vonzani. Germain szerepét mindkét estén Komlóssy Emma játszsza, aki e szerepével mint azt a fővárosi sajtó is elösmerte, a budapesti Népszínház­ban igen nagy sikert aratott. Kuruc Fej a Dávid. Színházunk igazgatósága, tekintettel azon nagy érdeklődésre, melyet a Kuruc Fej a Dávid előadásai keltettek, a darabot a jövő vasárnapra ismét kitűzte elő­adásra. Ez előadás, melyen a szerző, dr. Fényes Samu is jelen lesz, tekin­tettel arra, hogy a darab első és má­sodik előadásán a közönség köréből , sokan voltak kénytelenek visszamenni, miután a színházban már helyet nem kaptak — bérletszünetben lesz. A szereposztás marad a régi. A csillag fia. (Bar-ICochba.) Gold­faden Dávidnak, szintén az ókori zsidók történelméből vett eme művét sokan jobbnak tartják a nagy sikert aratott Sulamitli-nál is. Nálunk elő­ször szombaton kerül színre. A főbb szerepeket játszszák benne: Címszerep — Székely, — Diana — Bárdos Irma, — Eleázár — Birtha, — római consul — Békefi; — azonkívül ját­szanak benne: Breznay Anna, Faragó — stb. A SZERKESZTŐSÉG ÜZENETE. Társulat Perbonyik. A szombatiban. dr. K. Holnap intézkedünk. Bizottsági tag. Igen, legközelebb. Nem közölhetők : Képtelenség (Novolla) Izzó, égő lánggal . . . (Költemény) Kiadótulajdonos : Éhlert Gyula.

Next

/
Thumbnails
Contents