Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)
1902-05-22 / 46. szám
Harmincharmadik évfolyam. Sátoralja-Ujhely, 1902. május 22. 46. (2186.) Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-üjttely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző 4 fill,, vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttériben minden garmond sor 30 üli. POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gyula Biró Fái dr. Hám Sándor főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatirs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 üli. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. fi csendőrség fejlesztése. — május 21. (dr. - n. - n.) Tisza Kálmán és Fehérváry báró érdemei e téren valóban hervadhatatlanok. Ha úgy a boldogult államférfiú, mint — hála az Égnek — még életben lévő schnajdig minisztertársa egyebet a csendőrségi intézménynél, nem is volnánk képesek felmutatni, ez is elég volna a teljes dicsőséghez. Gondoljunk csak vissza a 25—30 év előtti időkre, amidőn még a rémséges pandúr szisztéma létezett, micsoda világ volt ez ?! Mint kis gyermek emlékszem vissza ama szégyenletes állapotokra, melyek a kelet-ázsiaiaknál nem voltak különbek. Manapság kitűnő csendőreink vannak, kik életöket áldozzák fel nap-nap mellett mi érettünk — egy pár garasért. Ha ilyen csendőreink lettek volna Rózsa Sándor, Sobri Józska, Savanyu Józsi garázdálkodásának idejében, bizony nem ment volna oly sok ártatlan emberi élet másvilágra, a nehezen gyűjtött vagyon sem pusztult volna el — mint a német mondja — „im Hand und drehen.“ Tessék csak megtekinteni bármily csendőrőrsöt az országban. Mondom, bármelyiket! Mert mindegyik példásan vezettetik, kiváló szakértelemmel, buzgalommal — és mi fő: bátor, tetterős, egészséges és szorgalmas csendőrök által. Életemben ez most az első eset, hogy a derék embereket szemlélem. Eddig még nem volt alkalmam rá. A fővárosban külön álló állami rendőrség létezik, melynek — úgymond — nagyhatású és terjedelmű működését semmiféle „civil“ pesti embernek megfigyelni nincs alkalma, legfeljebb akkor vehet tudomást róla, ha évnegyedenkint statisztikát mutat be a főkapitány. Amidőn akir.-helmeczi csendőrőrs két tagja községünket a Béres Sándor tragikus halálakor két Ízben is felkereste, nyilt alkalmam e nehéz feladatot megoldó állami közegeknek működését megfigyelni. Nem irtóznak a legnagyobb esőtől sem, amidőn idegölő munkát végeznek. Alig intézik el az egyik ügyet, amidőn már a másik szakad a nyakukba. És igy könnyen megtörténhetik, hogy háromszor 24 órai szolgálatot is teljesítenek. Uraim! Szállók Önökhöz, kik odafent a megye és ország élen állanak! Sok munka az öt embernek. Idegölő, fárasztó munka. Tessék átnézni a külföldi államok csendőrségi naptárait. Württenberg- ben pl. minden 20 kilométernyi távolságban van csendőrőrs, de nem 4 vagy 3 tagból, hanem 8—10—12 emberből áll. Nálunk ily őrsök legfeljebb ott állíttatnak fel, ahol a fő- és legfőbb rangú urak életére kell a csendőrnek ügyelnie — teszem azt Tátrafüreden, Balatonfüreden, Abbáziában. Már péld. Pöstyénben nem tesz szolgálatot több, mint 3—4 csendőr a nyári szezon alatt. Tessék például a kir.-helmeczi őrs iratcsomóit átnézni. Átlag 3—4 lopás, betörés, gyújtogatás, csalás, vétkes gondatlanság naponkint. Oly helyen tehát, ahol a közigazgatási hatóság 6—7 tisztviselővel, a királyi biróság pedig 3 biróval működik — kevés 5 csendőr. Válságos csodaszámba megy akkor, ha mindennek dacára a kellő „fogás“-ok sikerülnek! Nem is emlitem a szárny- és szakaszparancsnokságok — amelyet Sátoraljaújhelytől is elvettek — csekély számát, ezekből pláne oly kevés van, hogy ujjainkon számlálhatjuk meg őket. Ha, mint mondom, mindennek dacára nincs baj, úgy csupán szerencséjének tudhatja ezt be csendőrségünk — akkor tényleg szerencsés. Módoson pld. 4 csendőr van, ott, ahol az ország legnagyobb vidéki járásbírósága székel (hét járás- biró). Ha jó az önök memóriája, úgy bizonyára még vissza fognak emlékezni ama két év előtti rablógyilkosságra, melyet Radoszav Vazul Írnok dr. Veinrich Ödön ügyvéden elkövetett. Ama végzetes napon, midőn a vizsgálatot vezető szolgabirónak legalább 4 — 5 csendőrre lett volna szüksége, a csendőrkaszárnyában csupán egy volt található. Ugyan mit is kezdhetett volna egy emberrel! Máshonnan kellett segítségnek jönnie. Avagy Papp Béla bűnügyének lebonyolításánál is meggyőződtek a mérvadó körök arról, hogy bizony kevés a csendőr. Ha az ember egyszer végig olvasta a m. kir. csendőrségnek minden esztendőben kiadatni szokott naptárát, úgy felette érdekes adatokra fog abban bukkani és akkor egy egész ország rendőr ügye áll szeme elé megvilágitottan, akárcsak Röntgen sugarak segélyével ! Egyik máramarosi csendőrőrs csak véletlenül vetődött ama mezei útra, ahol az épen arra hajtó Hradil Alfonzot kézrekeritette. Ott, ahol 4 emberből áll egy csendőrőrs, nem igen ér rá mindennemű „egérutat“ kifürkészni — olyat, melyet Hra- dilék legtöbbnyire szoktak felhasználni. Szentpétery Sára esetében is ugyanezek voltak a mizériák. Kluzs és Nyolczas csendőrök figyelme nem terjedhetett ki minden egyes kicsinységnek látszó, — de ily bűnügyeknél vezérfonalul szolgálható részletre Ilyenkor határozottan több csendőrre van szükség! Tessék csak figyelemmel kisérni a fővárosi lapokat, ha azokban valami szenzációs históriáról van szó. Az egész detektivsere- get mozgósítják ilyenkor a fővárosban ; vidéken pedig — két csendőrt küldenek ki nyomozás, kihallgatás, elfogatás, bekisérés és — jegyzőkönyvek elkészítése végett. Apró dolgokat beszéltem el, de ezek napnál világosabban dokumentálják a létszám hiányosságát. Nem követelhetünk kevés embertől ember feletti munkát. A XX. század műveltsége egyre terjed. A műveltséggel azonban párhuzamosan halad a bűn is. Műveletlen országokban ez utóbbiból is kevesebb az anyag. A „sötét“ Afrikában 100—150 tagú expedi- torók felveszik 10000 ostoba bennszülöttel a harcot! A mi gyilkosaink és rablóink azonban már rafináltabbak. — május 22. Zemplónvármegye törvényhatósági bizottsága ma délelőtt 9 órakor kezdődő közgyűlést tart Hadik Béla gróf főispán elnöklete mellett. A gyűlés első napját a főispán általános meleg lelkesedéssel, tetszéssel ésfelzugó tapsviharral kisért megnyitója és egy-két indítvány hevesebb tárgyalása képezte. A gyűlést holnap délelőtt 9 órakor folytatják. Úgy a mai első napról, mint a következőkről szoló teljes és részletes tudósításunkat lapunk következő száma közli. A nép jogai. Ungvár, május 19. Félemletesen, de egyszersmind elfogultság nélkül gondolok gyakran a népre és azok jogaira. A jelenkornak „nép“ definíciója tulajdonképen egészen elüt a 48 előtti idők definíciójától, amikor a „nép“ elnevezés alatt mást nem értettünk, mint az úgynevezett „misera plebs contribuens“ ősz- szegét. Ez a „misera plebs“ ezt az elnevezést jogosan viselte és meg is érdemelte, mert az állam gépezetének fenntartása az ő vállait nyomta minden ellenérték nélkül, beleszólási, beavatkozási joga nem volt, egy néma status in statu, egy elnyomott sokaság volt. — Báránytürelemmel viselte e lealázó helyzetét, igavonó marhája volt a kiváltságos osztálynak, mely — tisztelet a kivételnek — naggyon is éreztette velük ez alárendelt helyzetüket és ez az osztály az „akkori nép“ neveltetését nemcsak hogy elhanyagolta, de kísérletet sem mert tenni, attól félve, hogy a felvilágosodottság eszméjének terjedése a butitó rendszer fülem! etes felbomlására vezethetne. A 48 más viszonyokat teremtett, a kiváltságos osztály egyes kiváló tehetségű, fennkölt gondolkozásu férfiúja már régtől fogva foglalkozott a szabadság eszméjének létesittetésén és fáradozásait szép siker koronázta. A „misera plebs* felszabadult, egyenjo- gúsitva lett! A „nép“ fogalom ezen metamorfózis által természetesen egészen megváltozott azok felfogása szerint, kik a „szabadság, egyenlőség és testvériség,“ a 48 e nagy vívmányainak hódolnak és a társadalmi életben is érvényesíteni törekszenek. Nem szándékom ez eszmékkel bővebben foglalkozni és párhuzamot vonni a 48 és a jelen közt, tegye ezt kiki saját gondolkozása és felfogása szerint, alkosson magának Ítéletet saját tapasztalatai alapján. Engemet a „nép“ jogairól szóló eszme régóta foglalkoztat. A „Zemplén“ hasábjain a múlt években „a kivándorlás“-ról irt cikkeimben ezekre rámutatni volt alkalmam és hogy jelenleg ezen eszmével ismét a nyilvánosság elé lépek, annak oka a küszöbön álló országos tanácskozás, mely e napokban Miskolczon tartandó lesz. Nagyfontosságúak a hozandó határozatok, az tagadhatatlan, de a „nép“ szabad akarata é§ joga respektálandó minden körülmények közt, ez is tagadhatatlan. Vezesse e tanácskozást az önzetlen hazafiság, a „nép“ jogainak korlátozása nélkül ! Dr. Tlioiuáu Dávid. Deák vendégeink. — május 19. Piros pünkösd borús napján szokatlanul vidám pezsgő élet volt városunkban. Mint már többször jeleztük, ezen a napon érkeztek a munkácsi állami főgimnázium és az eperjesi ág. ev. kollégium tanulói, hogy megtekintsék a széphalmi szent öreg mauzóleumát és a dicső Rákóczi szülőhelyét Borsiban. —' A vendégek fogadtatásáról és ellátásáról városunk közönsége fényesen gondoskodott. A munkácsi deákokat a vasúti állomáson reggel 7 órakor a gyártelepi zenekar mellett kivonult tanuló ifjúság, élén Kovács Endre igazgatóval s a tanárokkal, a város nevében Pataky Miklós főjegyző, Schmidt Lajos rka- pitány és Hlavathy Elek közig, jegyző és százakra menő közönség várta. Amint a vonat 7 órakor beérkezett s Varga Ferenc és bét tanár társával a száz deák kiszállott, a város közönsége nevében Schmidt Lajos rkapi- tány üdvözölte meleg szavakkal vendégeinket, amit Varga, a kirándulók vezetője, köszönt meg. A főgimnázium részéről Kovács Endre köszöntötte a testvér-gimnázium tanárait és ifjúságát, amire Szántó Soma tanár szép szavakban válaszolt, megköszönvén a nem várt fényes fogadtatást. Az üdvözlések után a VII. osztályból álló nemzeti kokárdás rendezőség a több száz főre menő deák sereget katona rendbe szedte s aztán az impozáns menet élén egy zászlóssal és a zenekarral bevonult a városba. A vendégeket a Korona vendéglő utcai helyiségében már készen várta a reggeli, aminek bamaros elköltése után az előbbi sorrendben, zeneszóval bevonultak a piaristák templomába, ahol Kovács Endre igazgató mondta az ünnepi misét. Ennek végével a vendégek a Klastrom-utcán készen álló fogatokra ültek, kisérve több helybeli városi tisztviselő és tanártól, Széphalomra hajtattak, ahol megtekintették a szép mauzóleumot minLapunk mai sx&ma 4 oldal.
