Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)
1902-05-17 / 44. szám
Sátoralja-Ujhely, 1902. május 17. 44. (2184.) Harmincharmadik évfolyam. Megjeleli minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-TJjhely, főtér 9. ssAm. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill,, vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttérijén minden garmond sor 30 fill. Zemplén ifj. Meczner Gyula főszerkesztő. POLITIKAI HÍRLAP. Bíró Fái felelős szerkesztő. dr. Hám Sándor főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. —~ Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. ... ' ' ..... pünkösd ünnepén. — május 17. Május hónapja van, piros pünkösd ünnepe, a mikor a természet pazar jókedvével még a holtakat is feltámasztja — ha az rajta áll. Erre a tündöklő májusra esik pünkösd ünnepe, amikoron nagy régen kezdetét vette Jézus Krisztus tanítványainak világot hóditó nemesebb világba vezérlő munkálkodása. Piros pünkösdnek nevezi a magyar nép ezt a gyönyörű szimbolikus ünnepet, és méltán, mert kivirult már a piros pünkösdi rózsa a falusi kertekben, bontogatja szirmait az illatos rózsa s mindnyájunk lelkében, szivében e nyári ünnepen virul a reménység a föléledt és szinpompájában lebilincselő természetben. Azért vidám, azért derűs és reménységben azért gazdag virágos a piros pünkösd nagy és szent ünnepe. Mennyi illat, mily nagy és fönséges poézis, mily magasztos és szivet — lelket, földi és mennyei ihlettel betöltő érzelem rejlik, e rövid szóban: — Pünkösd! . . . Mysztikus, rejtélyes csodáknak nagy emlékei, tényei ujjúinak fel az egész keresztény világ előtt. A csüggedő, fáradt, elernyedt s a létérti harcban elcsigázott emberiségben egy jobb, szebb jövő hitét, reményét ujjitja fel a viruló szingazdag természet s a biztató jelen után vágyó reménynyel tekint a jövőbe. Ah, mert elmúlt a sötétség, világosság A ZEMPLÉN TÁRCZÁJA. Az ó-kori Athén.*) Irta: dr. Hám Sáudor. Az ó-kori Athen kezdetben, mint mint minden város, nagyon szűk területű volt; a település kiinduló pontját a hegyen fekvő vár, az Akropolis képezte s mindig is ez volt a város középpontja; itt laktak az uralkodók, itt épültek az állami istenségek szentélyei, mig a földmivelő és pásztornép az Akropolistól délre és délnyugatra eső Pnyx hegyen ütött tanyát. Kezdetben e helyek együtt alkották Athént, s csak később kezdett a város észak felé is terjeszkedni. Azon sik föld kerületét, melynek Athen mintegy a közepén feküdt, kopár sziklahegyek képezik. Északon aParnes hegy emelkedik, északkeleten a Pen- telikon, keleten a Hymettos s a nyugaton az Aigaleos; mig délen a tenger terül el, hármas öblöt alkotván a partokon. Úgy szintén két folyó is fut át a sikon, mintegy határként; délen a Kephisos és nyugaton az Ilisos. Az egész várost hajdan kőfal kerítette, melyet főképpen Themis- tokles építtetett, s melynek nyomai itt-ott ma is láthatók. Ha Athénnak * Részlet szerzőnek, lapunk főmunkatársának O-Athén eimű müvéből. gyűlt ki az emberek lelkében és e világosságban látja az ember magát és szemléli Isteni erejét. Ki nem tudja és látja, hogy az erő mily fontos tényező a világon és mily csodákat művel az! Erős volt Sámson, ki Gáza városát — kapustól együtt — a hegyre vitte; erős volt Jozsue, aki a napot megállította; erős a villám, a menydörgés, a lőpor és a gőz, a modern kor e nagyhatalmú háromsága, Istene. Erős a pokol, amely rostálja a földet és harcol az igaz jó és nemes ellen: de mindez csekélység, kicsiség az Isten erejéhez képest, amely pünkösd ünnepén csodálatosan nyilvánult a Szentlélek eljövetele által, midőn az előbb oly félénk, gyáva, kétkedő és remegő apostolok, akik egy szemfüles némber szavára megtagadták Jézust, oly bátrak lettek, hogy az egész világ úrnője, a pogány, hatalmas Róma sem birta őket megfélemlíteni, hanem ellenállhatatlanul bátorítják, lelkesítik, ihletik az igazságot szomjuhozó népet; hirdetik a magasztos égi tanokat s az isteni ige kétélű pallosát suhogtatván, a szívek és vei- lök mélyéig hatolnak. S az ige, az apostolok szózata meggyőzte, legyőzte a világot. Mert ez ige arra tanította a népeket: higyj, remélj, szeress! Ez ige maga köré gyűjtötte a legellentétesebb népeket, leigázta a -bűnös szenvedélyeket, kibékitette az ellenséges természeteket, magához vonta a kicsit és nagyot, gyengét és erőmai napig legalább romjaiban fenma- radt emlékeit szemügyre akarjuk venni, legelőször a sziklaváros, majd az Akropolis északi és keleti oldalán elterülő ó-város, és maga az Akropolis vonja magára figyelmünket. A sziklaváros a Pnyx hegységen épült. A Pnyx név körülbelül tömeget jelent és ős régi nevo annak a hármasán tagolt hegycsoportnak, mely az Akropolis délnyugati részén a Mu- zsahegytől a Nymphadombig terjed, északkelet felé az Akropolisnál és az Areopag-dombnál meredek lejtőben végződik, délnyugatra pedig a két hosszú mélyedés által elválasztott hármas hegyvonal eggyé válik s gyenge lejtéssel az Ilisos folyóig nyúlik. Felületének sikja egyenszárú háromszöget képez. Szélessége a Mu- zsahegytől a Nymphadombig 750 méter, és az Ilisosnál kiszögellő sziklacsúcs távolsága mind a két hegytől körülbelül egyformán 1100 méter. Ezen merő sziklahegy volt a lakhelye az ős athéni népnek, s letelepülésre kiválóan alkalmas is volt: a hegynek északi emelkedettebb része megóvta az embereket a zord északi széltől, dél felöl a tengerről jövő szelek a lejtősség miatt szabadon járhatták s télen meleget, nyáron hűvös enyhet hoztak ; végül a tengertől távolabb esvén, a tengeri rablók hirtelen megrohanásaitól is védte a népet. Az őskornak nyomait, az őskori set, az együgyüt és a tudóst, behatolt a tudomány és politika csarnokaiba s felszabadította a la- byrintusban bolyongó, világosság és fény után vágyódó lelkeket. — Nagy faktor a természetben az erő, s nyilvánulásaiban roppant csodákat müvei. De még nagyobb erőt miivel, nagyobb csodákat teremt, eszközöl ma is: az ige. Bűnösöket térít, prozelitákat teremt, hitvallókat, vértanukat szül; a hitetlent hívővé, a gőgöst alázatossá alakítja. A közel két ezredéves kereszténység története a legmeggyőzőbb prespektivát mutatja e tekintetben. S az ige hatalma soha nagyobb erőt, félelmet és csodálatot nem keltett, mint ama első pünkösdi napon. Felkeltette nemcsak, de sőt ekkor mutatta meg romboló és termékenyítő erejének hatalmát, félelmét és csodálatát olyannyira, hogy az erő e forrásából, a lángoló küzdelmek és tettek e csodálatos összhangjából, mint a villám az elemek csatáiból: született meg a kereszténység, ebből táplálkozik a világ s ezt hirdeti, vallja a magasságos égnek emelt áldozati oltárainál — krédójaként. Ez a pünkösd legfőbb tanúsága ; azé az ünnepnapé, melyen „kitöltetett a Szentlélek“ s az apostolok nagy munkája kezdetét vette. Ezen a poétikus szép ünnepen szálljunk tehát magunkba s az isteni mesternek, erőnek az emberi nem iránt kölcsönösen megnyilatkozó lelkendezéséből származott e napon fordítsuk tekintetünket mi nép múveit még ma is lehet látni a sziklahegyen. Első sorban megragadják figyelmünket azok a házhelyek, melyek nagyobb számmal a Múzsahegy mentén húzódó mélyedés mindkét oldalán találhatók; nagy csoport házhely látható Nymphahegy mélyedésének torkolatánál és szórványosan az Areopag-domb nyugati táján és a Múzsa- és Nymphahegy közötti sziklavonal keleti részén a Propylaionok- kal szemben, végül holylyel-közzol a sziklahát több helyén is. — A sziklák egyenetlen felülete e házhelyeken el van simítva; szabályos négyszög alakú sikok tűnnek elénk, néhol párosával, melyeket alacsony sziklafal különit el; e sziklafalak az által származtak, hogy a házhelyek, vagy helyesebben a szobák síkjának vésésekor közöttük a válaszfal alapja gyanánt egy pár arasznyi szélességű szikla-vonalakat hagytak meg. Azok a házak, melyeknél a házhelyek síkjai párosával fordulnak elő, két szobából állottak, s az ős népnek a szabályosság iránti érzéke mintegy önkénytelenül a szemünkbe ötlik, ha e házhelyeket megfigyeljük. A legkisebb házhelyek hosszúsága mintegy 3*7, szélessége pedig 2‘4 méter; a nagyobbak 6'5 méter hosszúak és 4'4 méter szélesek is. Néhol a sziklafalban, mely a ház talajának simává tétele után jobban kiemelkedett, apró fülkék vannak, melyek az isten szobis az Ur Leikéhez, hiszen ő az igazság és béke szelleme, mely kettő egyaránt alapja minden emberi társadalomnak. Bizonyos ih- lettségnek, hitnek, élő hitnek és finom lelki érzésnek, jámbor léleknek kell lenni bennünk, hogy a Szentlélek kitöltésének titkát s ajándékát megértsük, mert hisz csak ott munkál a Szentlélek, hol fogékonysága talajra talál, miként a láthatatlanul szálló harmat is tápláló éietnedvvé csak az őt felfogó virágkehelyben változik. Tanuljunk meg küzdeni, tenni és cselekedni, keresni az igazságot, terjeszteni s ápolni a szeretetet. Ismerjük fel és fogadjuk örvendetesen a pünkösdkor leszállóit Szentlélek rokonságát mindenkoron, midőn az a jobbak gondoskodásában az igazak tanításában nyilatkozik. S miként a keresztény ünnepkörnek koronája : a virágdús pünkösd, úgy a mi lényünk, életünk betető- zője, éltetője legyen a mindeneket kiegyenlítő, átható, boldogító szeretet. Ez hassa át, koronázza meg lelkünk újjászületésének, megújhodásának pünkösdjét. Ez legyen két szinnel tündöklő gyönyörű szivárványa életünknek; ez tündököljön felettünk napként az élet borús napjaiban! Ah, mert szeretet nélkül sivár az élet, üres az emberi szív, meddők legvérmesebb reményei, színtelenek csillogó örömei, nem boldogítók epekedő, legforróbb vágyai. Amily áldásos szerepet játszik a mindenség nagy szerkezetében a fény és világosság: rának helyéül ^szolgáltak. Ezen házhelyeken szalma nélkül készült agyagvályogból emeltek hajdan falakat, és a tetőt is, mely lapos volt, agyagból készítették. A szobákon ablakok nem voltak, s igy világosságot az ajtónyil- láson át kaptak. A házhelyek sorait, melyek a hegyoldalon egymás fölött terülnek el, sziklába vágott lépcsők kötik összo. Néhol az utak mentén és a házak mellett sziklasirok láthatók, és pedig egyesek és párosak is. Sőt némely ház belsejében is találni szik- lasirokat, melyek ama nagyon is régi felfogást magyarázzák, hogy a halottak ne legyenek távol az élők lakásától. A házhelyek között utcáknak és tereknek látszó szabad terek ismerhetők fel, melyeknek jobb és baloldalán szintén lépcsők vezetnek a házakhoz; az utcák többnyire szabályosan keresztezik egymást A sziklaváros utcáin láthatók továbbá csatornák, mély kerékvágások, a házhelyek körül víztartó medencék, melyekbe az esővizet a csatornák vezették, s más palack-alakú, medence- szerű mélyedések, melyek élelmiszerek tartására szolgáltak. A medencék belsejének falaiban az átellenes oldalokon rovátkos bevésések láthatók ; ezen bevésések a leereszkedés megkönnyítésére szolgáltak. — De nemcsak vízmedencéket és kamrákat vájtak a sziklába, hanem lakásra szánt üregeket is; s ha látjuk, hogy a házak ÜJf® Lapunk mai ss&ma 8 oldal.
