Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)
1902-05-15 / 43. szám
Sátorai] a-Ujhely, 1902. május 15. 43. (2133.) Harmincharmadik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-Ujhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttériben minden garmond sor 30 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gyula főszerkesztő. Biré Pál felelős szerkesztő. dr. Hám Sándor főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. •>—» Egyes szám ára 8 fillér. •— Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. fi pletyka. — május 14. Szilágyi Dezső egyszer azt kérdezte egy rigorozánstól, hogy melyik könnyebb büntetés: 10 évi avagy életfogytig tartó fegyház? Szinte önnönmagától azt felelné mindegyikünk és igy mi sem természetesebb, mint hogy az ipse is azt felelte Magyarország legnagyobb büntető jogászának, a későbbi igazságügyérnek, hogy — a 10 évi fegyház! „Nem igaz“ szólt Szilágyi Dezső. „Az életfogytiglani fegyház — mert ezt eddig még mindenki kibírta mig az előbbibe már sokan pusztultak bele!“ E különös vélemény jut most eszembe, midőn a Szent- pétery Sára feletti Ítéletet olvasom! Ez a gyenge, törődött vézna alak aligha fogja kibírni a 10 esztendőt ! Az életfogytiglanit mindenesetre kibirta volna! De hiszen nem is erről akartam beszélni! A fegyház manapság már oly közönséges valami, oly modern bánásmódban részesülnék azok lakói, hogy önkénytelenül is humorral felelnek (igaz ugyan, hogy akasztófahumorral) ha életük fonalát bevégzettnek gondolják. Valamikor egy alapos betyárt szállítottak ki az illavai vasúti állomáson, a hol a konduktor rendesen el szokta magát rikkantani, hogy „Illává: 15 perc! “ A delikvens rádupláz : „Nem igaz 15 esztendő!“ Ilyen és hasonló alakokkal folyton találkozik a látogató, ha hazánk fegyintézeteit közelebbről veszi szemügyre. Szegény Szentpétery Sára is, ha ugyan a felső fórum nem változtatja meg az Ítéletet, ilyen szállodában fogja leülni büntetését — az a szerencsétlen nő, kinek férjgyilkossági pőre még mindig nincs tisztázva! Tagadni nem lehet, hogy kitűnő védőt talált Kerekes Gézában. Eötvös Károly szereplése óta nem hallottunk ily fenomenális védő dikciót és hogy mindennek dacára nem mentették fel, annak köszönhető, hogy világosság nem áradt szét a harmadik végtárgyaláson sem a poros akták között. Az országos hirre jutott szolnoki kiváló fiskális lélektani következtetésnek deklarálta az egész históriát, a mi annyit tesz magyarul, hogy pletyka. Vagyis a rossz szomszédok, irigy emberek, gonosz ellenségek pletykáinak zabolátlan tömkelegé. Mindenesetre gondolkozni valót hagy hátra könnyen hivő agyvelőnkben. Mert habár az eset egy idegen és' tőlünk elég távol eső megyében történt, nekünk, mint a kik a fővárosi lapokat is olvassuk, mindenesetre tudomásul kell vennünk ily különös eseményt. Igaz, hogy — sajnos, igen sajnos!!! — a fővárosi lapok közül csupán egy, egyetlen egy foglalkozott az ügygyei, de hisz’ elvégre az ilyen história egyebüt is eshetik meg, tehát nálunk Zemplénmegyében is és akkor jó, ha már tapasztalataink vannak e téren. A biinügy nagyon titokzatos. Ha nem Szentpétery Sára a gyilkos, hát ki? Négy év alatt nem sikerült kipuhatolni. Hogy pedig nem ő a gyilkos, azt minden laikus képes megállapítani. Hogy lehet az, hogy a gyilkos ruhája teljesen tiszta legyen, arca, keze ép, azon semmiféle karcolás, seb, köröm alatt, és ez a legfontosabb, vérnek nyoma sem található ! De hagyjuk e sziinptomákat! Itt csupán az okok össze nem függő láncolatára akarok visszatérni -— azon okokra, melylyel az ádáz ügyet előidézték — a pletykára. Uraim! Az, aki falun sohasem tartózkodott, sohasem képes tisztán megérteni, hogy mi az a pletyka ? Önök azt mondják erre, hogy hát a városban is burjáno- zik ilynemű vadvirág! Csakhogy ez a falusihoz képest üvegházi növény ! Könnyen vészit erejéből, igen könnyen agyontiporható! Azonban a falusi pletyka erős, szilaj és minél jobban akarja az ember „életadó“ elemeitől megfosztani, annál jobban szökik magasra, és nyer erőben, nedvben, éltető elemekben! Szentpétery Sára issily viszonyok közt élhetett Kunhegyesen. Pláne, ha néha-néha alkalmat is adott a pletykára, okvetlenül el kellett vesznie! Amig állandó lakásom a fővárosban volt, addig nem volt ily életfázisokról fogalmam. Most, hogy falusi levegőt szivok, valóságos embergyülölet fog el, valahányszor pletykás em bért látok. Uraim! A nyavalya, a legragályosabb betegség sem terjed oly rohamosan, mintafalusi pletyka. Ha ebben a percben A. valamit mond, a következő félórában B. 100 percenttel megfoltozza,megdrótozza az állítást, B. már 400 %-al továbbítja — hazugságokkal felspé- kelve, D. E. F. stb. halomszámra gyűjti az adatokat és kész a rágalom. Ebből gyűlölködés, harag, kész veszedelem lesz. így juttatják aztán egymást börtönbe az emberek — sőt voltak már esetek, hogy akasztófa is volt a vége haszontalan pletykáknak. És igy van ez uraim más falvakban is! Köny- nyen elhihető Kerekes Géza fiskális argumentumainak legfontosabbika. Szentpéteryné is ily borzasztó elleneskedő, cudar nyelveknek eshetett áldozatául. Önök bizonyára még mindnyájan emlékeznek arra a szenzációs perre, mely 4—5 évvel ezelőtt folyt le a budapesti törvényszék sorompói előtt. Akkor Gárdos Lajos mérnököt vádolta saját anyósa azzal, hogy leányát, vagyis Gárdos Lajos tulajdon feleségét mérgezte meg. Arra is emlékszünk, hogy valami Ritter Róza nevű falusi haszontalan fruska játszotta a főszerepet. Egyébiránt az összes szereplők falusi emberek voltak, kik bizonyára pletykás levegőben nőttek fel. Az esemény véletlenül a fővárosban játszódott le, ahol az illető tanácselnök különös módon indokolta az életfogytiglani fegy- házra szóló Ítéletet. „Ámbár közvetlen bizonyiték nincs, de a logika őrök törvényei szerint kellett vádlottat elitélni“! Mint tudjuk, ezt a logikátlan Ítéletet meg is semmisítették a felsőbíróságok, teljesen felmentvén Gárdos Lajost, aki ez idő szerint a pénzügyminisztérium szolgálatában mint kataszteri mérnök áll. Pletykákra alapították akkor is az ítéletet. Egy szóval — Isten óvja azt az embert, a ki ügyesen nem képes kimászni apletykahinárból. A Deus ex machina, ép oly öldöklő lehet, mint mentő, hamar jelentkezik a falon, az ajtó mögött — látatlanban, valahányszor csak előrán- cigálják. Vájjon az úgynevezett „rituális“ rémképek nem-e ily ostoba falusi emberek rosszakaratú koholmányai? És ha akad jó, termékeny talaj, mindjárt kész a vád- és endemikus forradalom. Boldogult nagyapám házában történt ilyforma eset! A házi cseléd eltűnt, két napig sem tudták, hová lett? Nos hát, természetes dolognak tartották, hogy rituális célokra felhasználtatott. Már majdnem nagyobb baj lett volna a komédiából, ha harmadnapra elő nem kerül a cseléd, ki szeretőjével szökött meg, előbb meglopva gazdáját, a rabolt pénzen dőzsölt, mulatott — addig mig el nem fogyott. Persze, néhány hónapig tartó hűvös karcéi- volt a jutalom e stikliért. Milliónyi példát tudunk az effélékből. A tanulság csak az, hogy jóérzésü ember inkább a lomniczi csúcson, vagy valamelyik adriai szigeten lakjék, mint falun, ahol akkor is kénytelen meghúzódni, ha nincs nyaralási szezon. Tudom, hogy városi ember is ki van téve mindenféle bolondériának, de hát ez már mégis menekülhet a bil- liárd vagy sakk-asztal mellé, ahol a golyókkal és figurákkal úgy bán- hatik, ahogy ő akar. Nos meg aztán a műveltség is csak valami! A jó barátok pedig jobban becsülik meg a confratert. Ad vocem „jó barátok!“ Hajhhajh-hajh jó barátok ! Valamelyik bölcs férfiú azt mondta: „Uram Istenem, védj meg engem az úgynevezett „jó barátok “-tói, az ellenségektől magam fogom magamat megvédelmezni! “ Dr. Klein Simon. — május 13. Firczák püspök a magyar liturgiáról. Firczák Gyula munkácsi püspök a görög katolikus magyarok országos bizottságának szákfoglalójában a tizedik évfordulója alkalmából hozzá intézett üdvözlő iratra meleg hangon válaszolt és ebben a magyar liturgiáról a következőket mondta: Magyar ajkú görögkatolikus hiveink- nek azon régóta megnyilatkozott óhaját és kívánságát, hogy az istentiszteletek nyelve nálunk magyar legyen, már elődeim is figyelmükre méltatták. Ez elől én sem zárkózhatom el, hanem a maga idején és helyén erre vonatkozólag szóban és Írásban megadtam a szükséges fölvilágositásokat. A jegyzők a közigazgatásban. Á belügyminisztériumban legközelebb ankét lesz a közigazgatás reformja tárgyában. Az érdekelt körökben nagy várakozást fűznek ehhez a sziktanácskozáshoz, melyet a belügyminiszter júniusra fog összehívni. A várakozás annál indokoltabb, mórt a helyes reform elengedhetetlen előfeltétele az, hogy az egyes szakkérdésekhez a gyakorlati élet emberei hozzászólhassanak. A közigazgatási gépezet elemi alakzata a község, mindenesetre szóhoz kell hogy jusson az ankéten. Az adminisztráció szálai végső vonatkozásukban a községi szervezetbe ágaznak el. A községi jegyzőre óriási feladatokat ró a közigazgatás. Már ezáltal is a legalaposabban a községi jegyzők véleményét kell meghallgatni a községi adminisztráció gyakorlati kérdéseiről. Akik eddig hazafias áldozatkészséggel teljesítették a sokszor emberfeletti munkát, sok hasznos és feltétlenül figyelmet érdemlő szemponttal járulhatnak hozzá a reform sikeréhez. Kiugrott a bokorból a nyúl. Lapunk keddi száma megirta, hogy ebben a mi kis városkánkban hetedik bank gründolásáról nagy titkolodzva suttognak. Most azután egy helyi politikai csoport sajtója nagyot sziszszen ezen a fölfedezésen, mondván hogy mi ebben a cikkben a függetlenségi pártról akarnánk beszélni — recte mesélni. Oh mily megható naivitás. Eszünk ágában sem volt ráfogni bármely pártra, hogy ilyen politikai szándék vezetné egy pénzügyi akcióban. Mélyen téved a t. újság. Mi csak egy csoportról szó- lottunk. Tudjuk azt nagyon jól, hogy komoly emberek nem vállalkoznak arra, hogy egy olyan kis forgalmú piacon, mint az újhelyi, a hat pénzintézet mellett, mint ahogy a bokorból kiugrott nyulacska elárulta, pusztán politikai színezettel hetedik pénzintézetet alapítsanak. De amint ez az újság ezt a bankot jóelőre feltüntetni igyekszik — azt elhisszük neki — hogy az általa színezett trucc-bankra akad pénz Oh igen az igazgatói cim és jellegnek van valami értéke. Ezért még akad áldozatkész erszény és buzgalom. Csakhogy az ilyen erősségre alapított bank iránt, hogy milyen fHlp** Lapunk mai száma 4 oldal. "Hűm
