Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)

1902-05-15 / 43. szám

Sátorai] a-Ujhely, 1902. május 15. 43. (2133.) Harmincharmadik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-Ujhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttériben minden garmond sor 30 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gyula főszerkesztő. Biré Pál felelős szerkesztő. dr. Hám Sándor főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. •>—» Egyes szám ára 8 fillér. •— Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. fi pletyka. — május 14. Szilágyi Dezső egyszer azt kér­dezte egy rigorozánstól, hogy me­lyik könnyebb büntetés: 10 évi avagy életfogytig tartó fegyház? Szinte önnönmagától azt felelné mindegyikünk és igy mi sem ter­mészetesebb, mint hogy az ipse is azt felelte Magyarország legna­gyobb büntető jogászának, a ké­sőbbi igazságügyérnek, hogy — a 10 évi fegyház! „Nem igaz“ szólt Szilágyi Dezső. „Az élet­fogytiglani fegyház — mert ezt eddig még mindenki kibírta mig az előbbibe már sokan pusztul­tak bele!“ E különös vélemény jut most eszembe, midőn a Szent- pétery Sára feletti Ítéletet olvasom! Ez a gyenge, törődött vézna alak aligha fogja kibírni a 10 esz­tendőt ! Az életfogytiglanit min­denesetre kibirta volna! De hiszen nem is erről akartam beszélni! A fegyház manapság már oly kö­zönséges valami, oly modern bá­násmódban részesülnék azok lakói, hogy önkénytelenül is humorral felelnek (igaz ugyan, hogy akasz­tófahumorral) ha életük fonalát bevégzettnek gondolják. Valamikor egy alapos betyárt szállítottak ki az illavai vasúti állomáson, a hol a konduktor rendesen el szokta magát rikkantani, hogy „Illává: 15 perc! “ A delikvens rádupláz : „Nem igaz 15 esztendő!“ Ilyen és hasonló alakokkal folyton talál­kozik a látogató, ha hazánk fegy­intézeteit közelebbről veszi szem­ügyre. Szegény Szentpétery Sára is, ha ugyan a felső fórum nem változtatja meg az Ítéletet, ilyen szállodában fogja leülni büntetését — az a szerencsétlen nő, kinek férjgyilkossági pőre még mindig nincs tisztázva! Tagadni nem lehet, hogy ki­tűnő védőt talált Kerekes Gézában. Eötvös Károly szereplése óta nem hallottunk ily fenomenális védő dikciót és hogy mindennek dacára nem mentették fel, annak köszön­hető, hogy világosság nem áradt szét a harmadik végtárgyaláson sem a poros akták között. Az or­szágos hirre jutott szolnoki kiváló fiskális lélektani következtetésnek deklarálta az egész históriát, a mi annyit tesz magyarul, hogy pletyka. Vagyis a rossz szomszédok, irigy emberek, gonosz ellenségek plety­káinak zabolátlan tömkelegé. Min­denesetre gondolkozni valót hagy hátra könnyen hivő agyvelőnkben. Mert habár az eset egy idegen és' tőlünk elég távol eső megyében történt, nekünk, mint a kik a fő­városi lapokat is olvassuk, min­denesetre tudomásul kell vennünk ily különös eseményt. Igaz, hogy — sajnos, igen sajnos!!! — a fővárosi lapok közül csupán egy, egyetlen egy foglalkozott az ügygyei, de hisz’ elvégre az ilyen história egyebüt is eshetik meg, tehát ná­lunk Zemplénmegyében is és akkor jó, ha már tapasztalataink vannak e téren. A biinügy nagyon titok­zatos. Ha nem Szentpétery Sára a gyilkos, hát ki? Négy év alatt nem sikerült kipuhatolni. Hogy pedig nem ő a gyilkos, azt min­den laikus képes megállapítani. Hogy lehet az, hogy a gyilkos ruhája teljesen tiszta legyen, arca, keze ép, azon semmiféle karcolás, seb, köröm alatt, és ez a legfon­tosabb, vérnek nyoma sem ta­lálható ! De hagyjuk e sziinptomákat! Itt csupán az okok össze nem függő láncolatára akarok vissza­térni -— azon okokra, melylyel az ádáz ügyet előidézték — a plety­kára. Uraim! Az, aki falun soha­sem tartózkodott, sohasem képes tisztán megérteni, hogy mi az a pletyka ? Önök azt mondják erre, hogy hát a városban is burjáno- zik ilynemű vadvirág! Csakhogy ez a falusihoz képest üvegházi nö­vény ! Könnyen vészit erejéből, igen könnyen agyontiporható! Azonban a falusi pletyka erős, szi­laj és minél jobban akarja az em­ber „életadó“ elemeitől megfosz­tani, annál jobban szökik magasra, és nyer erőben, nedvben, éltető elemekben! Szentpétery Sára issily viszonyok közt élhetett Kunhegye­sen. Pláne, ha néha-néha alkalmat is adott a pletykára, okvetlenül el kellett vesznie! Amig állandó lakásom a fővárosban volt, addig nem volt ily életfázisokról fogal­mam. Most, hogy falusi levegőt szivok, valóságos embergyülölet fog el, valahányszor pletykás em bért látok. Uraim! A nyavalya, a legragályosabb betegség sem terjed oly rohamosan, mintafalusi pletyka. Ha ebben a percben A. valamit mond, a következő félórában B. 100 percenttel megfoltozza,megdrótozza az állítást, B. már 400 %-al to­vábbítja — hazugságokkal felspé- kelve, D. E. F. stb. halomszámra gyűjti az adatokat és kész a rá­galom. Ebből gyűlölködés, harag, kész veszedelem lesz. így juttatják aztán egymást börtönbe az embe­rek — sőt voltak már esetek, hogy akasztófa is volt a vége ha­szontalan pletykáknak. És igy van ez uraim más falvakban is! Köny- nyen elhihető Kerekes Géza fiská­lis argumentumainak legfonto­sabbika. Szentpéteryné is ily bor­zasztó elleneskedő, cudar nyelvek­nek eshetett áldozatául. Önök bizonyára még mindnyá­jan emlékeznek arra a szenzációs perre, mely 4—5 évvel ezelőtt folyt le a budapesti törvényszék sorompói előtt. Akkor Gárdos La­jos mérnököt vádolta saját anyósa azzal, hogy leányát, vagyis Gár­dos Lajos tulajdon feleségét mér­gezte meg. Arra is emlékszünk, hogy valami Ritter Róza nevű fa­lusi haszontalan fruska játszotta a főszerepet. Egyébiránt az összes szereplők falusi emberek voltak, kik bizonyára pletykás levegőben nőt­tek fel. Az esemény véletlenül a fővárosban játszódott le, ahol az illető tanácselnök különös módon indokolta az életfogytiglani fegy- házra szóló Ítéletet. „Ámbár köz­vetlen bizonyiték nincs, de a lo­gika őrök törvényei szerint kellett vádlottat elitélni“! Mint tudjuk, ezt a logikátlan Ítéletet meg is semmi­sítették a felsőbíróságok, teljesen felmentvén Gárdos Lajost, aki ez idő szerint a pénzügyminisztérium szolgálatában mint kataszteri mér­nök áll. Pletykákra alapították ak­kor is az ítéletet. Egy szóval — Isten óvja azt az embert, a ki ügyesen nem képes kimászni apletykahinárból. A Deus ex machina, ép oly öldöklő lehet, mint mentő, hamar jelentke­zik a falon, az ajtó mögött — látat­lanban, valahányszor csak előrán- cigálják. Vájjon az úgynevezett „rituális“ rémképek nem-e ily os­toba falusi emberek rosszakaratú koholmányai? És ha akad jó, ter­mékeny talaj, mindjárt kész a vád- és endemikus forradalom. Boldo­gult nagyapám házában történt ilyforma eset! A házi cseléd el­tűnt, két napig sem tudták, hová lett? Nos hát, természetes dolog­nak tartották, hogy rituális célokra felhasználtatott. Már majdnem na­gyobb baj lett volna a komédiá­ból, ha harmadnapra elő nem ke­rül a cseléd, ki szeretőjével szökött meg, előbb meglopva gazdáját, a rabolt pénzen dőzsölt, mulatott — addig mig el nem fogyott. Persze, néhány hónapig tartó hűvös kar­céi- volt a jutalom e stikliért. Milliónyi példát tudunk az effé­lékből. A tanulság csak az, hogy jóérzésü ember inkább a lomniczi csúcson, vagy valamelyik adriai szigeten lakjék, mint falun, ahol akkor is kénytelen meghúzódni, ha nincs nyaralási szezon. Tudom, hogy városi ember is ki van téve mindenféle bolondériának, de hát ez már mégis menekülhet a bil- liárd vagy sakk-asztal mellé, ahol a golyókkal és figurákkal úgy bán- hatik, ahogy ő akar. Nos meg az­tán a műveltség is csak valami! A jó barátok pedig jobban becsü­lik meg a confratert. Ad vocem „jó barátok!“ Hajh­hajh-hajh jó barátok ! Valamelyik bölcs férfiú azt mondta: „Uram Istenem, védj meg engem az úgy­nevezett „jó barátok “-tói, az el­lenségektől magam fogom maga­mat megvédelmezni! “ Dr. Klein Simon. — május 13. Firczák püspök a magyar litur­giáról. Firczák Gyula munkácsi püs­pök a görög katolikus magyarok or­szágos bizottságának szákfoglalójában a tizedik évfordulója alkalmából hoz­zá intézett üdvözlő iratra meleg hangon válaszolt és ebben a magyar liturgiáról a következőket mondta: Magyar ajkú görögkatolikus hiveink- nek azon régóta megnyilatkozott óha­ját és kívánságát, hogy az istentisz­teletek nyelve nálunk magyar legyen, már elődeim is figyelmükre méltatták. Ez elől én sem zárkózhatom el, ha­nem a maga idején és helyén erre vonatkozólag szóban és Írásban meg­adtam a szükséges fölvilágositásokat. A jegyzők a közigazgatásban. Á belügyminisztériumban legközelebb ankét lesz a közigazgatás reformja tár­gyában. Az érdekelt körökben nagy várakozást fűznek ehhez a szikta­nácskozáshoz, melyet a belügyminisz­ter júniusra fog összehívni. A vára­kozás annál indokoltabb, mórt a he­lyes reform elengedhetetlen előfeltétele az, hogy az egyes szakkérdésekhez a gyakorlati élet emberei hozzászólhas­sanak. A közigazgatási gépezet elemi alakzata a község, mindenesetre szó­hoz kell hogy jusson az ankéten. Az adminisztráció szálai végső vonatko­zásukban a községi szervezetbe ágaz­nak el. A községi jegyzőre óriási feladatokat ró a közigazgatás. Már ez­által is a legalaposabban a községi jegyzők véleményét kell meghallgatni a községi adminisztráció gyakorlati kérdéseiről. Akik eddig hazafias áldo­zatkészséggel teljesítették a sokszor emberfeletti munkát, sok hasznos és feltétlenül figyelmet érdemlő szem­ponttal járulhatnak hozzá a reform sikeréhez. Kiugrott a bokorból a nyúl. La­punk keddi száma megirta, hogy eb­ben a mi kis városkánkban hetedik bank gründolásáról nagy titkolodzva suttognak. Most azután egy helyi po­litikai csoport sajtója nagyot sziszszen ezen a fölfedezésen, mondván hogy mi ebben a cikkben a függetlenségi pártról akarnánk beszélni — recte mesélni. Oh mily megható naivitás. Eszünk ágában sem volt ráfogni bármely pártra, hogy ilyen politikai szándék vezetné egy pénzügyi akcióban. Mélyen téved a t. újság. Mi csak egy csoportról szó- lottunk. Tudjuk azt nagyon jól, hogy komoly emberek nem vállalkoznak arra, hogy egy olyan kis forgalmú piacon, mint az újhelyi, a hat pénz­intézet mellett, mint ahogy a bo­korból kiugrott nyulacska elárulta, pusztán politikai színezettel hetedik pénzintézetet alapítsanak. De amint ez az újság ezt a bankot jóelőre feltün­tetni igyekszik — azt elhisszük neki — hogy az általa színezett trucc-bankra akad pénz Oh igen az igazgatói cim és jellegnek van valami értéke. Ezért még akad áldozatkész erszény és buzgalom. Csakhogy az ilyen erős­ségre alapított bank iránt, hogy milyen fHlp** Lapunk mai száma 4 oldal. "Hűm

Next

/
Thumbnails
Contents