Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)

1902-05-15 / 43. szám

2. oldal. ZEMPLÉN. lesz majd a közönség bizalma — az a jövő titka. Egyébként ha tévednénk és ha nem ettől az újságtól és illetve nem ilyen politikai intenciók légköréből, hanem komoly közgazdasági magya­rázatot és helyes indokolást kaphatnánk egy hetedik bank felállításáról, mi vol­nánk az elsők, akik — közgazdasági fellendülésünkön örvendeznénk Am Ítélje meg az elfogulatlan közvélemény, hogy az a naiv riposzt megközeliti-e ezt — a komolyságot. Dr. LENGYEL ENDRE. — május 14. Nagy idők nagy tanúja, a magyar szabadságharc fenséges históriai múlt­jának egyik tisztán ragyogó csillaga, a spontán szeretet és tisztelet legőszin­tébb érzetével körülrajongott galamb­ősz Lengyel Endre dr. halt meg ked­den délben Sárospatakon. Tiszta volt a halála, mint ami­lyen tiszta az élete. Szenvedés nél­küli, hisz a honfiúi szívnek annyit juttatott ebből az élet, hogy a halál már megkímélte. Ideálisán szép, ra­gyogó boldogsággal körülsugárzott kis családi körébe j, jóságos ősz neje mel­lett érte a halál. Amint ebédhez ült, székében hátrahanyatlott és fájdalom nélkül csendesen — meghalt. Megyeszerte nagy, osztatlan rész­vét fogadta a halálhírét. Tisztelte, szerette, becsülte mindenki a zemp- Iódmegyei függetlenségi párt volt el­nökét, aki az utolsó időben megvált e tisztétől, tekintettel agg korára, miután ezt a tisztet oly hosszú nagy időn át a politikai tisztesség nemes érzetével töltötte be. Soha a politikai harcok legnagyobb hevében — pedig kemény tusákat vívott — szenvedélyesség, vagy elfogultság meg nem részegítette. Az a nemes, tiszta hevület, amelylyel a 48-as eszmék öreg katonája a függetlenségi zászló­nak becsülést és tiszteletet tudott sze­rezni, soha az ellenfél iránti tisztelet- ségre el nem tudta ragadni. A poli­tikai meggyőződések elvi tusájában kérlelhetetlen, de soha sem volt durva harcos. Meggyőződése megkristályo- zodott abban a hitben, hogy csakis a mások meggyőződésének tiszteletben tartásával várhatja el ő is a meg­győződése öszintességónek és hitben kisugárzó erejének tiszteletét. A poli­tikában űzött utálatos személykedés az utóbbi időben különösen elszomo­rította ezt a tiszta, nemes, fenkölt lelkületű galambősz aggastyánt. Teljesen visszavonult a politikai térről, mikor utódjának Kossuth Já­nosnak kit a megyei függetlenségi párt e felelősségteljes tisztségre emelt, szeplőtlen tisztasággal adta át a zemplénmegyei függetlenségi párt zászlaját. Átadta bizalommal és meg­nyugvással. E sorok Írója előtt is han­goztatván egy alkalommal, hogy a Kossuth János erős politikai idegzet­tel biró, minden guerilla harccal szembe szállni tudó erélye ezt a zász­lót képes lesz megvédeni — a meg- hurcolástól. Á zemplénmegyei füg­getlenségi párt élén Kossuth János elnökkel közös koszorút helyez ra­vatalára. A megboldogult ősz halott a szabadságharc után, amelyet Klapka hadtestében, mint tábori orvos küz­dött végig s részt vett többek közt a bodrogkereszturi csatában is, Sáros­patakon, mint gyakorló orvos telepe­dett meg. Élénk részt vett a vár­megye és városa közéletében, mint orvos, nevét messze vidéken ösmerttó és becsültté tette. A Zemplénvárme- gyei Orvosgyógyszerész Egyesület, volt elnöke és utóbb tiszteletbeli el- nöe ravatalára koszorút helyezett és a temetésén testületileg vesz részt. Temetése ma délután megy végbe Sárospatakon, amelyről jövő számunk közöl tudósítást. * A halálesetről a család a követ­kező gyászjelentést adta ki: Mély fájdalommal tudatjuk a szerető roko­nok és jó barátok nevében is, hogy id. dr. Lengyel Endre a hű férj, a forrón szerető apa és nagyapa, 1848—49-iki honvéd-orvos, a Magyar. Kir. Tudo­mány-Egyetem jubiláns doktora, Zem- plénvármegye tiszteletbeli főorvosa, bizottságának és állandó választmá­nyának s az orsz. közegészségügyi tanácsnak tagja, a Zemplénvármegyei Orvos-Gyógyszerész-Egyesületnek s a függetlenségi és negyvennyolcas párt­nak tiszteletbeli elnöke, a tiszáninneni egyházkerület és az alsó-zempléni egy­házmegye volt tanácsbirája, Sárospa­tak közbirtokosságának elnöke, a vá­rosi képviselő-testület tagja, a sáros­pataki ev. ref. főiskolának tiszteletbeli igazgató-tanácsosa s a sárospataki ev. ref. egyház kiérdemült főgondnoka stb. áldásos életének 82-ik, boldog házas­ságának 43-ik évében, e hó 13-án, déli 12 órakor, párnapi gyöngélkedés után, hirtelen elhunyt. Porrészeit e hó 15-én délután 2 órakor, a saját házánál végzett gyászszertartás után adjuk át az anyaföldnek, a helybeli reformátusok temető kertjében. Sá­rospatak, 1902. május 13. Áldott le­gyen emlékezete 1 Özv. dr. Lengyel Endréné, szül. Pandák Zsuzsánna, fe­lesége; Lengyel Ilona, férjezett dr. Ballagi Gézáné, ifj. dr. Lengyel Endre, budapesti gyakorló orvos, gyermekei; dr. Ballagi Géza, orsz. képviselő, veje ; Ballagi Érzsike, Ballagi Ilonka, Bal­lagi Margitka, unokái. VÁRMEGYEÉSVÁROS )( A községi és körjegyzők nyug­díjintézete vagyoni tekintetben válsá­gos helyzet előtt áll, Hogy ezigyvan, köztudomású, mert hiszen ánkétezés is volt a kérdés felett: mi uton-módon lehetne és kellene nyugdíjalapot sü- lyedő állapotából kiemelni. Ä bajok egyrészt az eddig gyakorlatban volt Alapszabályok célszerütlenségében más­részt pedig abban rejlett, hogy az alap kintlevő követeléseinek behajtása körül lanyha volt a hatósági kénysze­rítés. A múlt évben tartott ánkét Dó- kus Gyula vm. főjegyzőt kérte fel és bizta meg a rósz Alapszabályok revi- deálásával. A főjegyző, meggyőződvén arról, hogy azok az Alapszabályok egyszerű revízió utján jókká nem te­hetők, egészen új alapelvekre fektetett Alapszabályt tervezett. Ezt a tervezetet tegnap vette beható tárgyalás és megvi­tatás alá a nyugdijintézeti választmány. A tervezet most már a legközelebb május hó 22-én tartandó törvényható­sági közgyűlés napirendjére kerül, előbb azonban tárgyalja még az állandó vá­lasztmány is. Az uj Alapszabály ter­vezetében új elvek : hogy a szolgálati idő hossza az életkor 65. évéről a 70. életévre emeltetett; hogy a teljes nyug dijjogosultság előfeltétele a vármegye területén megszakítás nélkül betöltött 40 évi szolgálat; hogy a fuetéstöbbletek is dijakkal (30% egy évig) terheltet- nek; hogy kordij is lesz (10°/o két évig); hogy az állandó dij 5°/o-el vissza­menő irányban ki log szabatni a nyug­díjintézetnek mindama tagjaira, kiket e tekintetben a régi, hatályon kívül he­lyezett Alapszabály oktalan kedvezés­ben részesített; hogy azok a segéd­jegyzők is, kiknek állása szervezési szabályrendeletben gyökerezik, ha már életkoruknak 24-ik évét betöltötték, részesei lesznek a nyugdíjintézetnek. Az uj Alapszabály tervezete egyébként annak idején közzététetik a vármegyei »Hivatalos Laps-ban és akkor önnön- magát fogja majd legjobban megös- mertetni. )( Yárosi közgyűlés. Sátoraljaúj­hely város képviselő testületé e hó 14 én délután Székely Elek polgár- mester elnöklete alatt rendkívüli köz­gyűlést tartott, melynek megnyitása után bejelentette, hogy Adler Vil­mos eltávozott képv. tag. helyébe Lehner Dávid hivatott be. Á közgyű­lés érdekesebb tárgyai a következők voltak: Bizottsági jelentés a város utca neveinek részben való megvál­toztatása s a névtelen utcák elneve­zése és a hazáknak újból való meg- számozása ügyében. Ä bizottság ter­jedelmes javaslatát némi módosítás­sal elfogadták s a polgármestert meg­bízták, hogy azt az 1903. év folya­mán végrehajtsa. Az utcák uj elke- resztelésére vonatkozó határozatot kö­zelebb egész terjedelmében közölni fogjuk. Ézuttal megemlítjük, hogy a házak számozása más nagyobb városok módjára utcákként fog megtörténni, akként, hogy a jobb oldali házak pá­ros, a baloldaliak páratlan számot kap­nak. — Az 1901. évi gyámpénztári számadást a belügyministeriumhoz felterjeszteni rendelték. — A sirások csekély havi fizetését 4 koronával emelték. — Román János id. ren­dőrségi alkalmazottnak a nyugdíj­alapra befizetett pénzét visszafizetni rendelték. — A városi tisztviselők ré­szére mint az első éveken 120 öl tű­zifát kedvezményes árban megsza­vaztak. — Kovács István v. rendőr­nek rendkívüli sekély czimén 60 ko­ronát utalványoztak. — A pénzügyi bizottság bejelentette, hogy az 1901. évi zárszámadás felülvizsgálatával el­készült. A közgyűlés a számadásokat 15 napi közszemlére tétetni rendelte s a számadás s a netalán beadandó észrevételek tárgyalására az e hó 31-én tartandó közgyűlést tűzte ki. — Csolt- kó József v. gazdának a temető terü­letéből felmaradt rész megvételére vo natkozó ajánlatát elfogadták s a pol­gármestert a szerződés megkötésére és bemutatására utasították. A pol­gármester indítványára elhatározták, hogy gr. Hadik Béla főispánt küldött- sógileg felkérik, hogy a város által a főgimnázium fenntartására meg­szavazott összegek elengedése iránti törekvésében a várost a közoktatás- ügyi kormánynál hathatós befolyásá­val támogassa. )( Nyugalmazott jegyzők. A zem­plénvármegyei községi és körjegyzők nyugdíjintézetére ügyelő választmány az alispán elnöklete mellett tegnap d. e. 9 órától d. u. 1 óráig tartott ü'ésén Csiszár Mihály m.-izsépi körjegyzőt 696 K., Komendovics László kemen- czei körjegyzőt 1056 K., Horváth Já­nos czéki körjegyzőt 1240 K. végre Benyóvszky Ferenc vécsei körjegy­zőt 1200 K. évi nyugdíj megszavazá­sával, folyamodásaik és az Alapszabá­lyok vonatkozó §§-ai alapján, nyugal­mazta, illetve nyugdijaikat a f. évi júl. hó l-ével kezdődő havi részletekben folyósította. — Rakmányi János volt nagyközségi jegyző, később Sátoralja­újhely r. t. város adótanácsosának nyugdíjaztatásért benyújtott folyamo­dását határozathozatal végett a város ta­nácsra oz utasította. )( Nyugdíjalap-hátrálók. A köz­ségi és körjegyzők nyugdíjintézetének a községeknél és egyeseknél az 1901. dec. 3 Lén kint volt hátráléka még mindig 21,000 K.-t tévén, melynek 2/g része a bodrogközi járást terhelvén, az egyénenkint kimutatott hátráléko- kat avval a kéréssel adta ki tegnapi üléséből a választmány az alispánnak, hogy a hátrálékos jegyzők beperelte- téséről gondoskodni, illetve a tartozás­ban álló községekkel szemben a közig, végrehajtást, a behajtással késett ható­sági közegek ellen pedig a fegyelmi eljárást megindítani ne terhcltessék. = hírek. Zempléniek az udvari bálon. — május 15. — Fővárosi tudósítónktól. — Káprázatos fénynyel, ragyogó diszszel tündöklőit tegnap a az udvari bál a magyar királyok ősi birodalmá­ban a budai várpalota fényes termei­ben. A delegációs üléseken itt időző osztrák méltóságok, idegen államok követei, a magyar mágnásvilág, fő­rendek és népképviselők ragyogó diszmagyarban és szemkápráztatóan szép magyar főúri hölgyek társasá­gában, a magyar király, kir. herceg­nők és hercegek — a majdnem teljes számmal Budapesten időző udvar — vendégeiként a legmagyarosabb stíl­lel mulattak. Zemplénvármegye főurai család­jai közül ott voltak: Andrássy Géza, Május 15. Tivadar és Sándor grófok nejeikkel, Andrássy Gyula gróf, Hadik-Barkóezy Endre és János grófok a nejeikkel, Hadik Karol in ^ grófnő, Hadik Béla gróf főispán, Károlyi László gróf és neje, Sennyey Béla báró és neje. Vay Tihamér gróf, Molnár István és Har­kányi Frigyes báró mint főrendiházi tagok, Dókus Ernő cs. és kir. kamarás Bernáth Béla és Nagy Sándor kép­viselők. Abból a mesés fényből és pompá­ból, melyet a magyar mágnásasszonyok a tegnapi udvari bálon kifejtettek, ki­tűnő szerepet vittek vármegyénk gyö­nyörűségesen szép mágnás asszonyai is kik közül Andrássy Tivadarné és Hadik-Barkóczy Endréné grófnókkal cerele alkalmával a király igen élén­ken, pompás kedélylyel társalgott. A ragyogó toilettek pompájában is elő­kelő Ízléssel hódítottak. A fehér ruhák közt tán legelső es csodás hatású Andrássy Gézáné Kaunitz Eleonora grófné ruhája, a melyet elül tetőtől-talpig borított az opál legszebb színeiben ragyogó gyöngyrojt tömege. A ruha egyéb dí­szét valódi guipur és kréppe de soie képezték. Andrássy Tivadar gróf neje egy elefántcsontszinü valódi csipke­ruhában jelent meg, amely ezüsttel volt átszőve és virággal díszítve. Ha- dik-Barkóczy Endre gróf nejének sárga duchesse ruháját ezüst pillan­góval kivarrt és applikált virágmin­tával díszített tüli borította, a melyet háromszoros rózsalevél-fodor foglal. Kerek kivágásu derekát gyémánt, sár­ga mákvirág és fekete bársonyöv óktetik. Istenítélet. — május 14. Messziről, a nyugatindiai sziget­világból érkezik a hir, hogy ezernyi embertömeg el pusztáit, felpörkölődött, a város, melyben laktak, a föld szí­nével egyenlővé lett. Ennyi meg any- nyi hajó ment tönkre, szóval mig az egyik földgömbön jól élünk, gond­talanul mulatunk, toporzékolunk, ás­kálódva egymás ellen, addig a föld­golyóbis egy másik részén, hozzánk hasonló élő lények, kiket' Isten szin­tén a saját képére teremtett — pusz­tulnak rettenetes halállal. Valamikor, mintha már olvastunk volna ily ret­tenetes Ítéletekről. Herculánum és Pompeji, még régebben Sodorna és Gomora (valószínűleg rendezett taná­csú városok) megszűntek létezni. Előbbiekben is statáriumot állított fel az örök természet, utóbbiakban 10 igazságos, embert sem talált a Min­denható. És vájjon — mutassátok meg ujjaitokkal — hol van a földkereksé­gen az a hely, mely 10 igazságos emberrel dicsekedhetnék ? Hibásak va­gyunk, rosszak, a lehető legkegyetle­nebb teremtések. És ezen undorító tulajdonságokat a nagy tudomány som képes leleplezni. Ugyan mit ér az a nagy tudomány, tapasztalat, látottak és hallottak okszerű magyarázata ? Kicsaltuk a felhőkből a villamos szik­rát : felnasználtuk földi gépeinknél, a földmélyéből kigőzölgő fizikai erőket is egyesítettük, tudjuk zabolázni, kor­mányozni, de aztán eljön egy végze­tes pillanat, melyben az örök háború legyőz egy perc, egy másodperc alatt bennünket, a mi egész tudományunkat és úgy bánik el velünk, mint kis bá­bukkal, apró játékszerekkel. Haladunk, igaz, egyre haladunk 1 És e haladás­ban arra vagyunk mi, apró teremt­mények — büszkék, hogy a termé­szetet leküzdjük, kegyetlenkedéseit lebirjuk. Egyszerre aztán elbődül a föld, s tűzzel öklendi be ezeréves munkánkat, mintegy kigúnyolva erő­feszítésünket, melyről elfelejtjük, hogy csak saját megunk átalakítására való, a természettel nem birkózhatunk meg. És mi apró lények, még hencegve mutogatjuk a fenséges csillagokat, szidjuk az égő napot, ha sokáig nem látjuk, átkozzuk a sok esőt, jeget, vizet, havat, a nagy meleget, hideget, Mindent akarnánk zabolázni, pedig mi csak oly nagyon apró lényecskék

Next

/
Thumbnails
Contents