Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)

1902-05-10 / 41. szám

Május 10. ZEMPLÉN. 3. oldal. van értesülni. Ennek a megyének vezetése biztató irányokban halad. Semmi felületesség, erős kitartás és a cél felé törekvés jellemzik a veze­tését. Még nem mindig találják meg az alkalmas módozatokat, de nem hiába mondta Szilágyi Dezső erről a vármegyéről, hogy „erős, kemény talaj“. Az ottan egy csomóba össz­pontosított különféleségek: egyik ré­szén a hegyvidéket zaklató gazdasági nyomor, másik vidékén a szőlőrekons- trukció fejlődése nyomán az uj repu­táció visszahóditásn, aztán a Bodrog­köz egykor gyúlékony ta!aja és ezek fölött az adminisztráció alapos meg­erősítése valóban kemény talajon erős munkát igényelnek. Amint az admi­nisztrációból egy esztendő óta kiszi­várgott számadatokból észlelem Zem­plénben az alapos munka oly kétség­bevonhatatlan, ami a legnagyobb re­ménységgel tölthet el a jövő iránt. Általában kedvező áramlatnak kellett bekövetkezni, mely láthatólag előtérbe szólította az eddig passzívabb erőket. A Hadik-grófok akcióba lép­tek s velük együtt az Andrássy-grófok is élénkebb figyelemmel vannak a megye beléletére. Hogy a politika leg- ekszponáltabb helyein a szabadelvű irányzat fennen lobogó fáklyája alatt ép oly nemesen és bátran állanak meg, mint amily odaadással ápolják a helyi érdekeket is, az nem «sekély mértékben biztató jelensége a zem­pléni közélet jövőjére. * Az elmúlt héten már az első hét műsorával jelentette a magyar színé­szet egyik legelső direktora, hogy megkezdi működését. Sátoraljaújhely­be ilyen társulat hosszabb időre még soha sem merészelt bejönni. És hogy Komjáthy vállalkozott erre, dicsérjük érte. Élső sorban is az áldozatkész- ; ségét. Mert hogy ilyen nagy társulat ' gázsiját bevehesse azt alig merjük remélni. Másodsorban pedig úttörő­nek tekintjük. Ki tudja nem leszünk e hálásak érte, hogy itten a színészet terén, uj és finomultabb érát fog meg­teremteni. Bár úgy volna, szívesen há­lálkodnánk. Ám azt a megjegyzésük j két el nem mulaszthatjuk, hogy Kom- játhyt nem helyesen informálták az ; itteni viszonyokról. Mert különben nem kezdte volna, a multi számunk- i ban már jelzett műsorral éppen az első hót műsorát. Itt a közönség nagyrészét az képezi, amelyik bérel, j Ila tehát bérletszünetes előadás után j mindjárt meghirdeti ugyanazt a pre- miért, bármily szenzációs is, bérletben, ki van téve annak, hogy az elsőt, a AJjégeaggH" Timii'!»: .'TrJáJiLBr á*» színét, de nincs hatalma a szív éle­tén.“ Mindaz, ami nemes, mindaz, ami szép és eszményi, náluk jut ér­vényre. A szép nő hiúsága, mely any- nyi családi perpatvarnak szülője, nincs meg náluk. A kacér nő tetszeni vá­gya, mely annyi ifjú vesztét okozta már, hiányzik nála. Az őrült divat tulhajtásainak nem rabja. Az elvál- hatlan kísérője a kedves egyszerűség. Vigasza munka. Sózrakozása a könyv. Jó gazdasszony, müveit hölgy, tudós nő, de nem tudákos, szellemes, de nem dicsekvő. Lelki fönsége átragyog egész alakján. A szerénység, ami a korai fájdalmas lemondás visszfényeként ma­rad meg nála, különös bájt kölcsö­nöz a rút arcvonásoknak. A lelkét betöltő érzések szemei­ből csillognak felénk. Ha beszélünk vele rabjai leszünk, nem elég őt csak látni. Ismerni kell őt, hogy meg­érthessük magasztos gondolkodását, hogy hozzá emelkedhessünk ama piedesztálra, melyre a szép nők — bensőleg — igen-igen ritkán jutnak a lélek-búvár szemei előtt. S ha érdemre tekintünk, az „angyal“ el­nevezés sugár koszorúja méltán csak az ő homlokát övezheti. Mert be­cses és drága gyöngyök az ilyen csúnya nők, csakhogy közönséges kagyló-héjba vannak burkolva. És a férfi világ nagyon ritkán száll le a megfigyelés mély óceánjába, hogy két felfedezhesse. bérletsziinetes előadást félház fogja üdvözölni. Minden további fejtegetés nélkül szolgálhatunk Komjáthynak egy igen jó tanácscsal: miután nála már a mostani személyzettel betanulva, annyi újdonság van műsoron, ameny- nyivel itt (esetleg alkalomszerüleg szükségesnek látszó ismétléssel) hat hetet is kényelmesen betölthet, adjon elő lehetőleg újdonságokat, akkor el­érheti az ő szép célját, hogy itten egészségesebb szinügyi fejlődést te­remtsen. Mert itt a nagyon is agyon- Kmgált nmlt után csakis ilyen radi­kalizmussal lehet újra színházhoz édes­getni a mi régi jó színházi közönsé­günket. híre k. Vitatkozás hullák felett. — május 8. Afelett vitatkoznak a főváros köz­egészségügyi szakközegei, hogy be­hozzák-e a kötelező ravatalozást, vagy sem ? És pedig olyanformán, hogy a halottakat ezentúl ne a lakásban, ha­nem a temetőben ravatalozzák és pedig nyomban azután, hogy a halál bekö­vetkezését hivatalosan megállapítják. Mint ilyenkor rendesen szokás, ami­dőn t. i. nagy horderejű kérdések fo­rognak szőnyegen, a mindenttudó, mindent kifürkésző és mindenre befo­lyást gyakorló sajtó — néhány orszá­gos kapacitáshoz fordult ez alkalom­mal is, hogy az ő véleményükre ala­píthassa további működése irányát. Lelkészeket és orvosokat kérdeztek meg, mert hisz ezeket érdekli leginkább az ügy tisztázása.Nem tudom,nem isme­rem a fővárosi lapok zemplénmegyebeli olvasóközönségét; épp ezért említem fel a kérdést megyénk sajtójának te­kintélyes orgánumában. A lelkészek kegyeletsértőnek tartják az uj szabály­zatot, a főrabbi pláne már azért is el­lenzi, mivel könnyen történhetik meg, hogy ott, ahol a kötelező ravatalozás be van vezetve, a temetés egész üz- lctszereüen történik; hiányzik itt min­den kegyelet. Előfordul ily helyeken, hogy még a holtakat is kicserélik. Az orvosok több csoportra oszol­nak ; vannak, kik egészségügyi szem- montból hol ezt, hol azt ellenzik. El­lenzik a zsúfolt lakásokban való rava­talozást, de ellenzik a temetőben való eljárást is, mivel ily módon epidemikus betegségek könnyebben támadhatnak. Erre azonban azt jegyzi meg az egyik tudós, hogy az Entreprise des Pompes Funébres társulatnál sem valami nagy súlyt fektetnek arra, vájjon ugyanaz a drapéria nem függött-e egy fél órá­val előbb egy oly ház falain, ahol difteritikus beteg halt el. Ami pedig az egyik különös (1) véleményt illeti, hogy bizony néhány előkelőbb család érzelmeit sérteni fogja, ha az ő halottjuk ugyanarra a ravatalozási alkotmányra kerül, amelyen egy óraval azelőtt egy szegény tót munkás holtteste feküdt; — no hát ezt igazán csodálom ! Ilyen véleményt is csak ott adhatnak le, ahol a cimkórság nap-nap mellett óriási területet foglal el, ahol cimkórsági epi­démiában szenvednek ! Már pedig Ma­gyarországon ily ragály nagyon is lé­tezik. Vájjon nem mindegy-e annak a halottnak, hogy arany, vagy faállvá­nyon ravatalozzák; hát az aranyba foglalt hullát nem eszik meg a férgek ? Ha néhai Kovács professzorom most élne ő ugyancsak odamondott volna ennek a véleménynek. Egyébiránt itt az ideje, hogy már komolyabban foglalkozzunk a halott­égetés eszméjével! Mert ha még több klinikát állítanak fel ezen a rongyos világon úgy okvetlenül egy egy klinika felállításakor egyidejűleg több millió bacillus is fog felfedeztetni. És vájjon nem lesznek-e temető bacillusok? Té­ved az, ki ezt kétségbe vonni meré­szelné ! Eljö az a boldog bacillus kor­szak, — midőn minden a baktériumok theoriáján fog nyugodni. Akkor hír­lapi cikkeket is csak úgy fogunk ír­hatni, ha valamelyik bacillus fogja megcsípni, pardonne ; megfertőzni gom. gondolkodási gócunkat, egy másik pe­dig kezünkbe fészkelődik. Azt hiszem, párbaj bacillust is fogunk felfedezni. A temetők pláne telve lesznek ily nemű természeti adományokkal; a hul­lák a másvilágról fogják ránk szaba­dítani. Ha demokratikusan gondolko­zunk előbbre vihetjük a hulla kér­dést is 1 Dr. Klein Simon. — Rákóczi emlék-tábla Borsiban. A nyolcvanas évek elején egy lelkes turista-egyesület volt Sátoraljaújhely­ben és vármegyénkben, amely a spor­ton kívül a társadalomban is sok irá­nyú hasznos, nemes és üdvös tevé­kenységet fejtett ki. Ezek között a legszebb és legmaradandóbb becsű al­kotása volt a turistáknak az, amikor Rákóczi Ferenc szülőházát Borsiban szép stilii drága emléktáblával meg­jelölték. Az emléktábla, melyet ak­koriban országra szóló ünnepléssel lepleztek le, tetemes összegbe került; tudomásunk szerint azonban erre a célra egybegyült pénzből még föl is maradt néhány száz forint, amit a sátoraljaújhelyi takarékpénztárban he­lyeztek el azzal a rendeltetéssel, hogy kamatait a kastély tulajdonosa által mostohán hagyott tábla és környéké­nek fenntartására és rendbehozatalára fordítják. — Az emléktábla és kör­nyéke, sajnos arról tanúskodik, hogy azzal felállítása óta bizony senkisem törődik. Ezt a dolgot az juttatta eszünkbe, hogy pünkösd ünnepén a munkácsi diákok fognak ellátogatni Borsiba. Időszerűnek láttuk tehát a jelen állapotra rámutatni, hogy ezzel eme felszólalásunk eljusson azokhoz az illetékes faktorokhoz, akik a mulasz­tottakat pótolni hivatva vannak. — Firczák Gyula ungvári püs­pök 10 éves püspöki áldásos műkö­dése alatt különböző jótékonycélokra 85 ezer korona összeget adományo­zott és Miskolcon 300 ezer koronáért a püspökség részére díszes bérpalotát épittetett. —■ Fagyos szentek. Már csak két nap választ el bennünket a fagyos szentektől, melyhez annyi babonás előítélet fűződik. Ezen napokat kü­lönösen a szőlősgazdák szívesen ki­törülnének a kalendáriomból. Hétfőn, kedden és szerdán következnek egy­másután Pongrácz, Szervácz, Boni- fácz. Időtlen idők óta úgy tartják, hogyha ezen napokon le nem sü- lyed 0 alá a hőmérő; fagytól (kivé- vén a 25-iki Orbán napot) többé nem kell tartanunk. Ebben a hónapban úgyszólván szakadatlanul esik az eső hideg szól fuj, helylyel-közzel dór is volt, ámde épp azért, mert szeles és esős az idő reméljük, hogy a rettegett fagyos szentek minden baj nélkül fognak elmúlni. — Beteg püspök. Bubics Zsig- mond kassai püspök nehány heti für­dőhasználatra a Császárfürdőbe akart menni, azonban meghűlt s orvosa tanácsára az Akadémiában levő la­kásán marad, ahol most ágyban fek­szik. A főpap állapota semminemű aggodalomra nem ad okot, de nehány napi nyugalomra van szüksége. — Yarannó város bírája nagyke- reki Kerekes Antal tegnapelőtt 72 éves korában meghalt. Temetése teg­nap ment végbe a hatóságok és a közönség nagy részvéte mellett. — Hangverseny Gálszécsen. A gálszécsi ev. ref. egyház, a sárospa­taki főiskolai énekkar közreműködé­sével az ev. ref. templom kijavítási költségeinek fedezésére Gálszécsen e hó 25-ikén a Nemzeti Szálló termei­ben táncmulátsággal egybekötött hang­versenyt rendez. — Haladó izraeliták Ungváron. Az orthodoxok köréből 24 év előtt, az akkori igazán liberálisabb korszellem hatása alatt kivált Ungváron az intel­ligensebb és magyar-érzésű zsidóság s. megalakitotta a neolog hitközséget. Ámde vagyoni romlásba jutott a hit­község s az imaházat eladták. Most végre ismét megnyitották a díszes ima­házat, melyben az első istenitiszteletet magyar imával és beszéddel tartot­ták meg. — A szerencsi ev. ref. egyház énekkara Szerencsen az ev. ref. iskola kerthelyiségében (kedvezőtlen idő ese­tén az iskola tantermében) saját alap­tőkéjének gyarapítására e hó 19 én táncmulatsággal egybekötött dales­télyt rendez. — Vasúti tolvaj. Szerdán délu­tán Tisza-Luez és Szerencs között egy úri embernek a II. osztályú fül­kéből, mikor elszunyadt arany óráját lánccal és pénzes tárcáját 950 koro­nával egy ismeretlen tolvaj ellopta. A csendőrség nyomozza, de eddig ered­ménytelenül. — Földrengés Szobránczon. Erős, mintegy két másod perczig tartó föld­rengést éreztek Szobráncon a múlt va­sárnapon reggel 4.56 perckor, mely délnyugati irányból északkelet felé jött erős hullámszerű morajjal, meg­rázkódtatva az épületeket, megingatva, megrémítve a járó kelő embereket és állatokat. Egyes helyeken az istál­lókban a lovak fékeiket elszakítva vadul tomboltak, nyerítettek s a szar­vasmarhák rémülten bőgtek és resz- kedtek. — Tűz Mislinán. A Homonna melletti Mislina községben tűz ütött ki. A nagy szélvészben mentésről szó sem lehetett, 8 lakóház az összes melléképületekkel 15000 korona ér­tékben leégett. — Temetési szertartás közben. Sze­rencsről írják, hogy az elmúlt héten temették el ottan Maceha Nándor cu­korfőző előmunkást, akit régi sorvasztó betegsége kergetett a kalálba. Mikor a temetőbe kivitték és a sírásóknak átadták, hogy utolsó nyugvóhelyóre tegyék, a sir egyik szóién a kötelot tartó részeg sírásók beestek a sírba. Mivel a másik végén erősebben tar­tották a koporsót tartó kötelet, a ko­porsó a levegőbe fordult, teteje lesza­kadt s előbb a halott, azután az üres koporsó esett a sírásókra. A temet­kező gyülekezet óriási sikoltozásban tört ki, a szertartás pedig egészen meg lett zavarva. — Lóvizsgálat. A rendőrkapitány tegnap az állami állatorvossal az ösz- szes egy és kétlovas teherszállító fu­varosok többnyire elcsigázott gebéit megvizsgáltatta s azok között többet rühesnek találtak. A ragadós baj ter­jedésének meggátlása s a beteg lovak gyógyítása, nem különben a beteg­ség bejelentését elmulasztó tulajdo­nosok megbüntetése iránt a kellő in­tézkedéseket megtették. — A budapesti kertészeti kiállí­tás, mint tudósítónk értesit, nemcsak a nagyközönség, hanem a legelső szak- tekintélyek véleményei szerint minden eddigit felülmúl és vetekedik bármely világkiállítással. — Ezen siker oroszlán- része Manthner Ödön cs. és kir. ud­vari magkereskedőé, akinek kiállítása oly szép és fenséges, hogy e szép tu­lajdonosa nem győzi fogadni az elis­merő nyilatkozatokat, melyek valósá­gos ováció számba mennek. — A megnyitás napján József főherceg sze­mélyesen gratulált Mauthner Önönnek és bemutatta Klotild főhercegnőnek. Kedden Őfelsége is megjelent a kiállí­táson s minden egyes csoportnál elösmerését fejezte ki Mauthnernek. E világhírű cég, mely eddig 22 külföldi kiállításon az első dijakat vitte el, ez­úttal versenyen kivül jelent meg, hogy mellette főképp a vidéki cégek is ér­vényesülhessenek, sőt ő maga is 3 tiszteletdijat ajánlott fel a kiállítás ügye érdekében. Mautner csapatjai 15 főhelyet foglalnak el az iparcsarnok­ban és az előtte levő területen. Olyan gazdag babér erdőt, pálmaligetet és szindus virágokat még nem látott s budapesti közönség, a minőt Mantner

Next

/
Thumbnails
Contents