Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)

1902-05-10 / 41. szám

4. oldal. ZEMPLfíN. Május 10. varázsolt oda. Kiállított többi között viruló 1000 Grimson Rambler rózsákat, 3000 nagyvirágu Cineráriát, több mint 4000 babérfát, melyek a kiállítás után eladásra kerülnek. 800 szegfűt 175 vál­tozatban stb. stb. Még a szakemberek is oda nyilatkoztak : »tudtuk« hogy Mauthner nagy, de hogy ilyet is tud nyújtani, az már igazán páratlan !* A zsűri egész zavarban volt, hogy mivel fejezze ki elismerését és meg­bízta az elnökséget, hogy magasztaló hangú levélben mondjon köszönetét Mautnernek, amiért a kiállítást oly magas színvonalra emelte. — Rendőri hírek. Alkalmi tolvaj. Palenczár János zsolyomkai napszá­mos a minap az állami elletni iskola előtt a csatorna alá kitett nagy vas­fazekat ellopta. Az iskola szolga fel­jelentésére került kézre a tettes és a fazék. — Razzia. A rendőrség ma délelőtt az egész város területén raz­ziát tartott, a minek az lett az ered­ménye, hogy 8 idegen illetőségű mun­kanélküli csavargót és koldust kí­sértek be, a kiket kellő elbánás után illetőségi községükbe fognak tolon- colni. — Szép, tiszta, üde arcbőr a leg­könnyebben és legbiztosabban aFöldes- féle Margit-crém használata által érhető el. A közkedvelt és világhírű Földes­féle törvényesen védettarckenőcs semmi ártalmas anyagot nem tartalmaz ; szep- lőt, májfoltot, pattanást és az arc min­dennemű tisztátlanságát pár nap alatt eltávolítja, a ráncokat, redőket kisimítja és az arcnak finom, fiatal, rózsás szint ad. Nagy tégely 2, kicsi 1 korona. Szappan 70 fillér (3-íéle színben) 1 K, 20 fiiér. Kapható a készítőnél: Földes Kelemen gyógyszerésznél Aradon és minden gyógyszertárban. SZÍNHÁZ. Komjáthy János és színtársulata. — Debreczoni tudósításunk. — Debreczon, május 8. Debreczenben nagy búcsuzások folynak mostanában. Komjáthy Jánost és társulatát búczuztatja a debreczeni közönség olyan szeretettel, olyan me­legséggel, ami szinte páratlan a szín­házi krónikákban. A kritikus debre­czeni publikum, amely egész légióját nevelte a színész nagyságoknak olyan meleg szeretettel vált meg Komjáthy- tól, amint azt ez a minden izében művészi lélek megérdemli. Debreczenből Sátoraljaújhelybe vo­nul be Komjáthy művész serege. Nem lesz érdektelen, ha egyet-mást elmondok róluk — hiszen hat év óta ismerem Komjáthy Jánost társulatával egyetemben. * Komjáthy János vérbeli művész ember, akinek lelke, — szive dobba­nása csak a szinpad és az ő kedves népe a szinész. Igazi magyar gavallér színigazgató aki otthon van a szalonok parkettjén is, aki szellemével, elmésségével min­dig központja a társaságoknak. De szinész ember mindenek felett, aki szerepeit nem elszavalja, hanem a tö­kéletességig megkonstruálja. E sorok írója hat éven keresztül volt kritikusa Komjáthynak — ez idő alatt érintke­zett a főváros legnevesebb kritikusai­val, akik egytől-egyig tekintély számba mennek. Valamennyinek egyező volt a véleménye, hogy Komjáthynál tar­talmasabb értékesebb művész ember ez idő szerint kevés mozog a magyar színpadokon. Az ő Bánk-bánjáról, Cyranójáról, Ocskay brigadérosáró', vagy Kurucz Feja Dávidjáról a legna­gyobb fejű színházi irómesterek az elragadtatás hangján beszéltek. Mikor például Cyranót először eljátszotta Debreczenben, Ábrányi Emil a darab lorditója hasábokon keresztül méltatta művészetét egyik debreczeni újságban. Es a milyen jó szinész, olyan direktor^ Társulata — elismert dolog, a legjob­ban fegyelmezett színtársulat. Minden színésze gentleman. A slendriánság, az a züllött bohémia, ami más társu­latoknál métely — tőle száműzve van. Az újhelyi publikum bizony zavarban lesz, vájjon az úri embert, a művészt, vagy pedig a minta direktort tisztelje-e benne ? Komjáthyné Závodszky Teréz az igazgató felesége, a vidék egyik legjobb hősnője. Egy csodálatos asszony. Igaz­gató neje, aki annyit sem törődik a szintársulat belügyeivel — mint éppen egy teljesen idegen személy. De an­nál többet törődik a színpaddal és szerepeivel. Debrecenben mindig mű­vészi esemény volt, ha ez a müvész- lelkü asszony a színpadra lépett. Mert sajnos — ritkán játszik. Hanem egy egy szerepével aztán lázba hozza a közönséget. Fedórában, a Bölcsőben, Szókimondó asszonyságban, A mak­rancos hölgyben-, és még egy egész sereg erős hatalmas szerepében szinte utólérhetetlen. Bartha István, a hetyettes igazgató a legkedvesebb művész emberek egyike. O is rajongója a színpadnak és mes­teri rendező. Az ő szive a klassziku­sokért hévül. Lear, III-ik Richard az ő kedves alakjai, a kiket csak a ka- lábriász asztalnál felejt el egy-egy pi’— lanatra. Az ezer felé ágazó debreceni színház ügyeinek gondos vezetése mel­lett majd mindennap játszott. Majd megismerik az újhelyiek az ő népszín­műi apáit — zamatos, élő magyar ala­kok. Aba Andrásánál (Felhő Klári) jobb aligha van a vidéken. A felesége a kis Bartháné ennivaló fess asszonyka. Kisebb szerepeket szokott játszani nagy sikerrel. Odry Árpád szinészgyerek. A mi nagy Odry Lehelünk fia. Ez azonban nem akar ajánlás lenni, mert Odry Árpád erre nem szorult. A ki meg­nézi az ő Gábor lantosát a' Kurucz Feja Dávidban, az emlékében fogja tartani mindig. Amúgy pedig roppant kedves fiú. Az asszonyok különösen szeretik. Debreczenben legalább ked­vence volt a szebbik nemnek. Való­színű, hogy az ő révedező szemeivel egy pár perzselő sugarú asszonyi tekin­tet Újhelyen is kereszteződni fog. Nagy Gyula a legaranyosabb em­ber a világon. Csupa kedély, csupa szív. Komikus — a legjavából. Debre­czenben primadonna-számba vették. Ha Nagy Gyula játszott, annyi volt a taps, mint mikor a kedvenc primadonna bú- csuzkodott. Vetekszik vele ebben a tekintetben Faragó Ödön. Két hónap alatt annyira meghódította a közönsé­get, hogy alig akarták elengedni. Leg­utóbb a herceget játszotta a Nap- és Hold-ban. Nos hát kapott annyi tapsot, mint a vendégszereplő művésznő. O azonban azt mondja,ha már itt kell hagy­ni Debrecent, szívesen megy Ujhelybe, mert a Hegyalján meleg szivü emberek vannak, akik hamar megvigasztalnak egy komikust. Székely Gyula a baritonista lófó székely gyerek. Szolgabiró volt és most mintaképe a szolid színésznek. Zengzetes szép baritonja tiszta, mint a Hegyalja szinbora. Ezt valószinüleg szereti — tessék majd megkérdezni tőle. Különben is hisz ott járt már egyszer — mint Jakab Gyula. Fia­tal ember — de nem fiatal szinész Békefi Lajos a tenorista. Debrecen­ben hamar megszerették. Ennek a szeretetnek egy-két sugarát viszi ma­gával Ujhelybe is. Mert hát ő is a pótszezonban jött Debreczenbe, ko­szorúkat nem vihet magával. Szőke Sándor Leszkaytól, a Magyar Szín­házból került Komjáthyhoz. Sneidig fiú. A múltkor Horkay Ferit játszotta a Gyurkovics lányokban. Daliásabb hadnagyot festeni sem lehet. Külön­ben nagy dón Juan. A debreczeni pós- tán külön fiókja volt a poste-restante levelezése számára. Makray Dénes a legötletesebb rendezők egyike. Minta szinész, és komoly családapa. Egy baja van szegénynek, hogy papucs alatt nyög. Sajnálják kérem, és eszközölje­nek ki neki több kimenőt. Meglátják, hogy a színpadon kívül is megállja a sarat. Nógrádi Albert a szép hangú ba­ritonista és Nagy Sándor a bonvivant, kellemes fiuk. Otthon vannak a szín­padon — s noha még fiatalok és sok szívügyet rendeztek el — mint művé­szek is számot tesznek. Komlóssy Emma a társulat prima­donnája. Egy színésznő, akihez a kri­tikusok is verseket szoktak írni. Van benne valami párisi chicc, ma­gyaros temperamentum és annyi tűz, annyi szenvedély, hogy a legjátn- borabb családapát is művészet-raj on - gová teszi. Ha végigmegy az utcán, utána fordulnak az emberek és lelke­sedve mondják : — Ott megy az aranyos Kom­lóssy ! És aranyos a lelkem ! Operettben, népszínműben egyaránt bájos és elra­gadó. Debreczeni búcsúján annyi vi­rágot kapott, hogy társzekérrel szálli­tatta lakására. Vetekszik vele temperamentum dol­gában Tarnay Leona. Bájos szőke asz- szony, akinél kedvesebb komorna (a San Toyban) nincs. Egy hónapig volt Debreczenben, de sok sikert jegyzett fel a rövid négy hét alatt is. Bárdos Irma két év alatt küzdötte magát a leg­jobbak sorába. Szép hangját szeretni fogják — kedves, szerény egyéniségé­ért pedig nagyon hamar megbecsülik. Tóth Ilonka a drámai szende sugár növésű, feltűnő szép ifjú leány. Csengő tiszta hangja leköti a közönséget az első percben. Színesen, melegen beszél, min­den alakításán a legkomolyabb tanul­mány ömlik el. Udvarlókat elvből nem tart, csak a művészetért él. — Bájos, édes kis naiva Berlányi Vanda. Hisz ösmerik őt — minek Írnék róla szépet és jót, tudják az előnyeit. —- Feltűnő szépség Groó Valéria. És hogy jó szí­nésznő, az is bizonyítja, hogy már a a Nemzeti Színháznak is volt tagja. — Breznay Anna a komoly méltóságos drámai anya — Szigeti Lujza a legjobb vidéki komika. Nagy erőssége mind­kettő Komjáthy társulatának. Uduardy Emilia koloratur énekesnő ma még Kolozsvárott aratja a babé­rokat, ahonnét csak május 15-én tá- vozhatik szerződési kötelezettsége miatt — itt a »Troubadur«-ban vendégsze­repeit és gyönyörű hangjával, megje­lenésének bájával egy csapásra meghó­dította a debrecenieket. Készakarva hagytam utoljára Ta­kács Mariskát, vígjátéki szubrette és társalgó, aki énekel is — elragadó a francia cocotteokban, schneidig a Svi- hákok hadnagyában — talán Elektrát is épp oly lelkesedéssel és szorgalom­mal játszaná el, mint Gyurkovics Micit csupa élet, csupa elevenség. És a direktor, Komjáthy, mint a komoly, de jó apa, vigyáz az ő gyer­mekeinek lépésére. Minden a színpa­dért — szinpad pedig a közönségért — ez az ő sarkalatos igazgatói elve. Müvészcsapatával bátran járhatja be az országot, diadalt szerez magának és a magyar színészetnek mindenütt, E sorok írója nem akar jós lenni — de fél attól, hogy ha Komjáthy társulatát Sátoraljaujhelyen megisme­rik, az utána jövő színtársulatokat aligha fogják beengedni az újhelyi színházba. Mert Komjáthy mester nagy mester. Mindig többet ad, mint a mennyit igér — s ha van ellensége — az mondhat rá akármit, de hogy egyike a legjobb magyar színigazgatók­nak, azt kénytelen elismerni. s. k. KÖZGAZDASÁG. A gazdasági egylet ülése. — Saját tudósítóinktól. — — május 6. A Zemplénvármegyei Gazdasági Egyesület igazgató választmánya az elmúlt szombaton Nemthy József al- elnök elnöklete mellett tartalmas ülést tartott. Az ülés megnyitása után első sorban került tárgyalás alá Meaner Béla és Nemthy József e. alalnőkök javaslata, a hadseregnek közép és kisbirtokosok által leendő ellátása tárgyában. E javaslat szerint a gaz­dasági egyesületek a katonai élelme­zési raktárak ISkötelékeibe lennének beosztva s közösen állapítanák meg azon helyeket, hol az élelmezési rak­tár megbízottja a 100 m. alóli gabo- nanemüeket a községi bizonylattal el­látott termelőktől megveszi, megálla­pítván közösen a bevásárlási időszak kezdetét, napjait és végét, továbbá a bevásárlási egységárukat s ezek, va­lamint a hivatalos lapban közölt ár­jegyzék közötti külömbözet lenne a vétel napján a hivatalos lapban jel­zett árból levonandó. A fősulyt arra kellene fektetni, hogy az ország azon részeiben, a hol a közvetlen bevásár- lás eredmónynyel járná, ez minden hadtestparancsnokságra kötelezővé tétessék. Az igazgató választmány e javaslatot teljes egészében fogadta el. A tagositási törvényjavaslathoz a miniszter által kért tervezetet az igazgatóválasztmány külön be nem terjeszti, hanem csatlakozik a várme­gyének ez ügyben az igazgatóválaszt­mánynyal együttesen készített javas­latához. A Grossmann Ignácz ellőni bor­hamisítás tárgyalásából kifolyólag, tekintve azt, hogy Grossmann Ignácz időközben elhalt, özvegye pedig azt állítja, hogy a lefoglalt borokat elhalt férje sikkasztotta el, a további eljá­rást annál kevésbbé látja szükséges­nek, mert a befolyt pénz az eljárási költségekre és a szegényalapra fordit- tatott. A kivándorlási kongresszusokra a már február 21-iki ülésen kijelölt tagokon kívül az egyesület részéről a választmány a titkárt is kiküldi. Kü­lön előadót nem jelöl, de beterjeszti a gazdasági egyesület által e tárgy­ban már készített elaborátumot. Ezután felolvasta titkár, hogy a bu­dapesti keresk. és iparkamara javasla­tot kér arra nézve, hogy miután a helytelenül rendezett vásárintézmé­nyek folytán a gazdák szarvasmar­háikat nem Budapesten, hanem a bécsi és külföldi piaczokon kénytele­nek értékesíteni, a budapesti vásár- intézmények megfelelő változtatásá­val oly intézkedések tétessenek, hogy szarvasmarhainknak a budapesti pia­con való értékesítése a szerb és mai külföldi marhákkal szemben, lehetővé váljék. Az igazgatóválasztmány fel­kérte Andrássy Sándor gróf egyes, elnököt és Dókus Ernő választmányi tagot, hogy az ügyet a helyszínén tanulmányozva e tárgyban javaslatot készítsenek. Azon esetből kifolyólag hogy a Zemplén híradása szerint óriási me- nyiségü olasz bor érkezett nehány sátoraljaújhelyi borkereskédő üzleti céljaira, az egylet borászati szakosz­tálya felterjesztést intéz a földmive- lésügyi miniszterhez, melyet a választ­mány is teljesen magáévá tett. E felter­jesztésben — nagyon helyesen — ké­rik a minisztert, hogy a jelenlegi szerződéseket hatályon kívül helyez­vén, azok a régi alapon azon megszo­rítással köttessenek, hogy a regale bérlő a boritaladóra nézve csakis termelővel egyezhet ki, nem pedig kereskedőkkel is. Kérik továbbá, hogy ezen intózmónynyel kapcsolato­san állítsa helyre a regale ellenőrző bizottságot s amennyiben e kérel­müknek még a folyó évben foganatja nem lehetne, intézkednék, hogy a szer­ződések ez év szeptember hó 15-ikéig felmondatván legalább a következő két évre a fenti klazulával léptettes- sék életbe, hogy ilyképp gátat vet­hessenek egyes kereskedők az ital­mérést bérlő községek rovására űzött jogtalan nyerészkedésének. Az egyesület elhatározta, hogy a pozsonyi mezőgazdasági kiállításon külön kollektiv borászati és szőlészeti kiállítást rendez Andrássy Sándor gróf egyl. elnök és Láczay László szakosztályi elnök vezetése mellett. Zemplénvármegye közig, bizott­ságának a hordó árak rohamos emel­kedésére és ebből származó borór- tékesitési akadályok elhárítására vo­natkozó átiratára a titkár előterjesztése folytán javasolja a választmány: ké­ressék fel a miniszter, hogy a kincs-

Next

/
Thumbnails
Contents