Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)

1902-05-08 / 40. szám

2. oldal. ZEMPLÉN. Minden emberi alkotás csak ak­kor lehet az időszaki viszonyokhoz mérten jó, ha annak létrehozatalában vegyes erők, minden illetékes fakto­rok véleménye, nézete, tanácskozása, s az ötletből merített tapasztalata fel­használva lesz teremtő anyag gyanánt, — ha a nagy nyilvánosság előtt is­mert dolog mentői szélesebb körben képezve megvitatás tárgyát, mintegy leszürödötten kerül a szükebb körű bizottság, mondjuk a képviselő tes­tület elé is. Nem lehet eltagadni, hogy loká­lis érdekeink dűlőre juttatásánál, a törvény erejű határozat meghozatalá­ban közvetlenül részt vevő, tanács­kozó, határozó képviselő testületi tag maga is számtalan esetben vagy egyá- talán nincs, vagy nagyon gyengén van informálva azon dologról, mely­ben szavazatát érvényesítve alkotó szerepet játszik, s a mely cselekmé­nyeit aztán az erkölcsi felelősség súlya alól ki nem vonhatja. Mily más lenne egy nagyobb alkotás története, használhatósága, — mennyivel jobban beválnék a közé­letben egy nagyobb terjedelmű jövőre szóló alkotás, ha már első tervezetét közre adná a Tanács informálva ter­veiről a sajtót» ha kihívná a reá vo­natkozó pro és kontra véleményeket, s szakemberek, tapasztalt férfiak szava által lehetővé tenné a ferdeségek le- nyesegetósét s üdvös indítványok fel- használása által igyekeznék munkáját az emberi alkotásnál elérhető tökéle­tesség lehető magas fokára emelni. Hiszen az életből tudjuk, hogy előfordultak esetek, midőn szobrá­szati műremekeknél, miket országok bámultak meg, s melyekre százezreket költettek, — egyszerű emberek fe­deztek fel botrányos hibákat, mik a szakbizottságok figyelmét kikerülték. Persze a mindennapi élet gyermeke nem akadémikus szemüvegen nézte azt meg, hanem a természet, a va­lódi élet szemével. Fél művelt embernek tulajdonsága, hogy elhiteti magával, miszerint ő mindent tud, az ilyen ember kono­kul ragaszkodik ferde nézeteihez, kritikát nem tűr, tanácsot elfogadni méltóságán alulinak tartja. Az ilyen botor embert csak sajnáljuk, és még­sem kisértjük őt más véleményre bírni, mert borsó lenne a falra a legtudományosabb s legalaposabb és helyesebb értekezés is, az azt felfogni képtelen emberrel szemben. Meg vagyok róla győződve, hogy városunk tanácsa, melynél a jóaka­rat elvitathatlan, a közjó előmoz­dítására való törekvés fáradságot nem ismer, — igazat fog nekem adni, ha azt mondom, hogy saját jó aka­ratú törekvéseivel annál fényesebb és tartósabb eredményt fog elérni men­tői szélesebb mederben adja közre tervezeteit; mentői több érdekelt féllel ismerteti meg a keresztül vinni szán­dékolt újításokat, s mentői több ember véleményét hallgatja meg egy nagyobb szabású mivelet létesítése előtt. Hogy ez lehetőve tétessék, hogy mindnyájunk érdekéhez mindnyájunk­nak szava lehessen, több és kimerí­tőbb információt a helyi sajtónak, mert ez utón értesül minden számot­tevő ember a fontosabb közügyekről, s ez azon ut, hol a vitatkozás min­dig csak az alkotás javára szolgálhat, azt a tökéletesség elérhető fokához közelebb hozza. )(Szabadságolt főszolgabíró. Ha­raszthy Miklós a homonnai járás fő- szolgabirája, ki súlyos betegsége el­len Budapesten a »Császárfürdő«-ben keresett könnyebbedést, mint örömmel értesültünk már annyira jobban van, hogy egy-két nap múlva fürdőbe me­het üdülni. )( A magyarnyelvet és népneve­lési Zemplénvármegyében terjesztő egyesület Sátoraljaújhelyben e hó 12- én d. u. 2 órakor, a vármegyei szék­ház kistermében választmányi ülést tart. )(Hivatalok összeházasodása. Köz­tudomású dolog, hogy az 1901. XX. törvénycikk a vármegyék központi és járási pénzkezelését, úgyszintén szám­vitelét is átalakítani és modern ala­pokra fektetni rendeli, ami azt jelenti, hogy a vármegyei pénztárak és a szám­vevőségek is beleolvadnak a kir. pénz- ügyigazgatóságok székhelyein levő adó­hivatalokba, Illetve a kir. pénzügyigaz­gatóságok mellé rendelt számvevősé­gekbe. Az ily értelemben történő össze­házasodás határnapját a belügyminisz­ter, egyetértve a pénzügyminiszterrel, az 1903. évi január hó első napjára tűzte ki. Hogy ez az összehásssodás akadálytalanul megtörténhessék, ország­szerte most folynak a tanácskozások az egyesítendő hivatalok elhelyezke­désének kérdése telett. Nálunk e na­pokban voltak együtt tanácskozni a kiküldöttek s bizonyos véleményelté­rés után abban állapodtak meg, hogy a kir. adóhivatal beköltözik a vármegye székházáha, a vármegyei számvevőség pedig kiköltözik az ősi székházból, hogy azután a kir. p. ü. számvevőség­gel egy fedél alatt kezdjen uj életet. Most a mérnökök mérik a helyisé­geket, hogy eldöntsék a »do ut des« körül felmerü t aprólékos kérdéseket. hírek. Nagy vihar a Hegyalján. — május 7. Az első, a valódi nyárelejét hir­dető cgiháboru csapkodta végig a vármegye alsó részét e hó hetedi­kén kedden délután. Kassa felől húzódott a nagy vész telj es sötét fel- leg, s úgy 2 óra tájban roppant erő­vel eredt meg az eső. Rövidesen óri­ási villámlás cikkázott végig a sötét sűrű légkörön és utána hatalmas dör- dülés reszkettette meg a levegőt. Az első dördülés még csak az újdonságával lepett meg, a második már valóságos rémületet kellett. Fülsi­ketítőén, hatalmas erővel reszkettette meg a házak falait, az egész városon végig rémület futott keresztül, min­denki azt hitte, hogy a közeli szom­szédot érte az égi szerencsétlenség. Később terjedt el a hir, hogy a villám a Máv. pályaudvarának váltó­tornyába ütött, ahol mintegy 4000 ko­ronára rugó kárt okozott, szerencsét­lenség vagy emberáldozat hála az Égnek nem esett áldozatul. A har­madik gyengébb villámcsapás a vil­lanygyárban és Klein Pál Rákóczi- utcai üzletében tépte széjjel a villa­mos drótokat. A Sátoralja-Ujhelyen végigszág- uldó vihar a Hegy alj a felé húzódva, Tolcsván, Érdő-Horvátiban, Liszkán, Bodrog-Kereszturon és Tokajban az­után Szerencs és Legyes-Bénye vidé­kén okozott nagyobb rémületet. Erről szóló részletesebb tudósí­tásunk következő : * Sátoraljaújhelyről. Kedden délután 2—3 óra között városunk fölött olyan égiháboru vonult el, hogy a legna­gyobb kánikulai hőségben sincs kü- lömben. A zivatar csöndes eső köz­ben, éjszak-nyugat felől, egészen vá­ratlanul zudult reánk. A villám sűrűn cikkázott, a hatalmas dörgések meg­remegtették a házakat, sőt a villám lesújtott a vasúti állomás egyik vál­tótornyába s ott a felszerelésekben nehány ezer korona kárt is okozott. Több helyen, ahol villamos-vezeték és világítás van, a szigetelő drótok elégtek és zavart csinált a légköri villamosság a táviró-hivatalokban, do­hánygyárban és a villanyfejlesztő te­lepen egyaránt. Szerencsére a zivatar egy negyed órai tombolás után elvo­nult a Hegyalja felé. Bodrog-Keresztur, máj. 6 (A Zemple'n express tudósítása). It­ten ma egy észak felől húzódó hatal­mas sötét felhőborulat röviddel két óra után óriási zivatart hozott, amelyet mi­hamar sürü villámlás és mennydörgés kisért. A villám a közeli kőbánya gyik részére becsapott, de nagyobb szeren­csétlenséget nem okozott. Alig egy nehány perc után a vihar jégesővé változott, amely oly erővel csapkodta éppen a szembe eső hegyoldalakat, hogy a szőlőkben nagyobb kárt oko­zott. Tokajról ugyanezt jelentik nekünk. Szerencs, május 7. (A Zemple'n express tudósítása.) Teg nap délután Szerencsen és különösen a Legyes-Bénye felé eső vidéken nagy égi háború dühöngött. Egymást érték a sok villámlás és utánuk az egész vidéket megreszkettető menydörgés okozott rémületet. Egy villám beütött Sz. Németh János istállójába, az istilló tüzet fogott s földig elégett. A tűz to­vább nem terjedt, az elősiető emberek lokalizálták. De segített ebben az égihá- boruból keletkező nagy jégzápor, mely 10—15 percig borsó nagyságú szemek­ben csapkodja végig vidékünk északi részét is. Kérelem Sátoraljaújhely város közönségéhez. A munkácsi állami főgimnázium tanulóifjúságának közel 100 tagja ta­náraik vezetése alatt folyó hó 18-án pünkösd vasárnapján a reggeli vonattal városunkba érkeznek, hogy elzarándo­koljanak a nagy nyelvújító Kazinczy Ferenc széphalmi sírjához és a m. tud. akadémia által emelt mauzóleumához, nemkülönben, hogy megtekintsék a történelmi nevezetességű borsii Rákó- czi-kastélyt és a város nevezetesebb intézményeit. Nem szándékozom a tanulmányút hasznát ez alkalommal bővebben rész­letezni, miután ezt a város közönsége bölcsen tudja; csak tisztán arra szorít­kozom, hogy a város közönsége ked­ves kötelességet fog teljesíteni azzal, ha a tanulmányúton résztvevő ifjúságot s tanáraikat társadalmi utón szives fi­gyelmével és csekély anyagi áldozattal támogatandja és e tekintetben segítsé­gére lesz. Munkács város és környéke szintén gazdag történelmi nevezetességű intéz­ményekben, s ha a mi fiaink azokat szintén tanulmányúton megtekinteni kí­vánják, szives fogadtatásban és kalau­zolásban csak úgy részem hétnek, ha a közönség ez alkalommal tárt karok­kal és igaz magyar szeretettel várja és fogadja az érkezendőket. Felkérem ennélfogva a város kö­zönségét, hogy a fentebb kitett napon fogataikat a tanulmány utón részt ve­vőknek Széphalomra és Borsiba leendő ki és visszaszállítás végett reggeli 8 órára a kegyes tanitó-rendiek háza elé kiküldeni és az ellátás fedezéséhez némi pénzadománynyal és borkülde­ménnyel hozzájárulni kegyeskedjék. Ä borbeli adományt kérem a vá­ros gazda hivatalos helyiségébe május 17-én küldeni a pénzadományt pedig az aláírásnál átszolgáltatni. Hazafiui üdvözlettel Székely, s. k. polgármester. Katonáék munkaszünete. — május 6. Mindenkinek megadták a vasár­napi nyugalmat; a hivatalokban, a gyárakan, mindenütt szünetel a munka, csak katonáéinál nem, pedig a legény­ség nagy része mielőtt bevonult, is­merte a vasárnapot, mert akár mint íöldmives, akár mint munkásember azon a napon pihent. Az uj gyalogsági gya­korlati szabályzat erre tekintettel is van, de csak az újonc kiképzés idéjére rendeli el, hogy sem gyakorlati, sem elméleti kiképzés vasár- és ünnepna­pon ne legyen. Az ujonckiképzés után vége ezen helyes rendelkezésnek és a vasárnap is munkanapnak számit. Bizony ez sehogy sincs rendén. A katonának is szabad egy napot a hétben pihennie, eltekintve attól, hogy talán templomba is elkívánkozik ilyen­kor. Ha nem is vonulnak ki a csapa­tok vasárnap, de annál inkább fogla­latoskodnak a kaszárnya falain belül. Kaszárnya-szemle, orvosi vizsgálás, fegy­vervizsgálat, (amely város oly boldog hogy százada is van) az egész század előtti kihallgatás, felolvasások az ez­red történelméről és a katonakönyvek­ből, mind olyan fontos dolgok, melyek másnapra mint vasár- vagy ünnepnapra nem halaszthatók és melyek fárasztób­bak és több időt vesznek igénybe, mint bármely más rendes foglalkozás. Ha végre igy délelőtt szerencsé­sen kifárasztották a legénységet, dél­után még a ruházatát vizsgálják, hogy azután végre egy néhány órára elen­gedjék sétálni; tehát végeredményként a katona vasárnap este fáradtabb, mint hétköznap. A templomba menés is sok fáradságot igényel, habár ezen újabb időben az által segítenek, hogy a ka­tonai lelkészek eljárnak vasárnaponkint a laktanyákba és istentiszteletet tar­tanak. De csak a katholikusoknak, a többieknek persze el kell menni más­fél órányira fekvő templomukba. A legénységnek tehát nincs va­sárnapi munkaszünele, de még kevésbé van nyugalmuk a tiszteknek, mert min­den foglalkozásnál ott kell nekik lenni, úgy hogy sem templomba nem járhat­nak, sem többi társadalmi kötelezett­ségeiknek, melyeknek a vasárnap fo­lyamán tehetnének csak eleget, nem felelhetnek meg. Ha már az ujoncki­képzés alatt pihennek vasár- és ün­nepnapon, rendeljék el a katonaságnál is a munkaszünetet ezen napokra az egész éven át. m. ó. — Tavasz a fogházban. A ter­mészet örök törvényének ez a han­gulatokban gazdag misztikusan poó- ttkus változata, a maga lanyha lég­áramlata, tündöklő napfényével be­szűrődik a legkomorabb épület falain is és nincs, ami neki gátat tudna vetni, nincs az a rideg törvény, mely a maga paragrafusainak tömkelegé­ben ne hagyott volna egy piezinyke helyet, hol beragyoghat az első fé­nyes tavaszi napsugár. Az anyater­mészet eme fényes hírnökével szá­mot vetettek a komor fogház szürke falain belül is s kimondták, hogy ta­vaszkor ruhát cserélnek a rabok. Amint az első fecskemadár felkeresi újra a szomorú épület eresze alá ra­kott fészket, s csiripelő hangja édes reményeket keltve, szinte belesikit a rabok egyhangú életüktől dermedt lelkűk kínos csendjébe, mozgalom tá­mad a szürke falakkal körülvett ud­varon, kezdetét veszi a tavaszi nagy- takarítás s amint ezt befejezték, le­kerül a rabok testéről a kemény, dur­va daróczruha s felváltja a fehér vá­szonzubbony, nadrág és sapka. S ak­kor a fogház rabjai ebben a tavaszi ruhában végzik tovább nehéz mun­kájukat. Alapjában véve nincs tán ebben semmi poétikus, semmi meg­kapó, prózai dolog is talán, de hu­mánus érzelmeink mégis csodásán lágy dalt zengenek el nekünk húr­jain, ha elgondoljuk, hogy nem egy, a komor épület falain belül sínylő­dök közül epedő szívvel számlálja, hogy hányszor kell még ruhát cse­rélnie ? — g. — Ifjúsági Önképzőkör. Szomba­ton ülte a sátoraljaújhelyi főgimná­zium Önképzőköre dr. Hám Sán­dor tanárelnök mindenkor magas színvonalú vezetése mellett ez évi utolsó gyűlését. Bírálat alá kerültek a „Kenyérkő“ és „Tavasz“ c. mun­kák. Az elsőt Bogyay Elemér és br. Huszár László bírálták. Megjegyzik, hogy a müvet el nem fogadják mivel az semmi tanulmányt és szorgalmat sem árul el. A másodikat Frőlich Gyula és Hornyák Ferenc elfogad­ják és a kör előtti felolvasásra ajánl­ják. Ennek szerzője Bauragantner La- jós. Ezntán kezdetét vette a verseny­szava lás. A legjobb szavalat jutalma 5 korona. Először Arany „Fiamnak“ c. költeményét szavalták: Burger Jenő, Jablonszky József, Grünvald Herman br. Huszár László és Mos- kovics Béla. Bírálták Juhász Jenő és Sebeök Elek a bírálók véleménye sze­rint Burger 5, Jablonszky 3, Grün­vald 4, Huszár 4. és Moskovics 3 koronát érdemel. Ebben a vezető ta­nár és a kör is megegyezik. Ezután Petőfi „Minek nevezzelek“ oimü lira

Next

/
Thumbnails
Contents