Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)

1902-05-08 / 40. szám

Harmincharmadik évfolyam. Sátoralja-Ujhely, 1502. májas 8. 40. (2180.) Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-Ujhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szú á fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyilttérben minden garmond sor 30 fill. err? POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gyula Bíró Pál dr. Hám Sándor főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor.-■>— Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden sző után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. fi mi népkerlünkről. — május 7. (c.) Szóljunk erről, ha ilyen­ről egyáltalán szólani lehet. Nincs az országban még egy város, mely tizenhét ezer főnyi lakosságot számlálva a közönség pihenő, szórakozó helyéül kikiál­tott területekben oly szegény volna, mint a mi városunk. Ha csak vármegyénk területén tartunk is felületes szemlét: Sáros­patak csúffá tesz minket, Tokaj­nak megvan a „Bakonya“, Sze­rencsnek a „Kerek erdője“, Nagy- Mihály, Gálszécs, Homonna, Va- rannónak szebbnél-szebb nyári ki­ránduló helyei. Nekünk mi van? A Diana! Oh te pogány istennő! Ha eljönnél szép alakodat megörökitő „ közkert“ ünkbe, tudom hogy agyon átkoznád ezt a profán világot, mely nem átallotta a te magasztos ne­vedre keresztelni ezt az igazán szerény mulató kertet! Dicső vitéz bakái, termetes szép testű dadái ennek a haladó kor­nak, adjatok ihletet és szellemes­séget az én szegény, sovány tol­iamba, hogy méltó dicséretet zeng­hessek e közhelyiségről! Mert a ti segélyetek nélkül, önerőmből erre nem vagyok képes. És ez talán az én bűnöm? Nem hiszem. Méltóztassanak csak, e téren illetékes uraim, pihenő idejükből, vasárnap délutánjaikból egy kis fél­órát arra szentelni, hogy a mi egyet­len, drága közkertünk pezsgő éle­tét tanulmányozzák. Én kétségbeesésemben rá szán­tam magamat ez expedícióra; — de nem merem leírni a tapasztal­takat, mert ha a papiros elpirulna is azok terhe alatt, még nagyobb baj lenne reám nézve, hogy minden ház ajtaját zárva találnám azontúl magam előtt. Ezzel talán eleget mondtam. Pedig ez csak krónikus beteg­ség, amelyen lehet és amelyen Ml segíteni. Azzal nem segítünk az ilyen bajon, ha vámsorompó rendszerű korlátot fektetünk keresztül a be­járatnál s esetleg belépti-dijakat szedünk, a mit a baka és a dada meg nem fizet, tehát csak a jobb elem­nek nyitjuk fel a sorompót. Ez csak elkeseredést szül, nem nye­rünk vele semmit. Nekünk egy olyan közkert kell, ahol a nagyságos és aranyláncos dáma is jól érezheti magát s mel­lette a dada is megfér, — a rend­őri felügyelet pegig elég éber lesz arra, hogy a „három szolgáló és egy baka“ „mennek egy sorbau kez­detű nóta ne lehessen szálló ige 6—10 éves gyermekeink ajkán. Kényes kérdés ez uraim. Mert vannak akik kaszt-rendszert fognak itt a háttérben keresni, vannak akik demagóg érzékenykedésükben lár­mát ütnek a szegények lenézése miatt. Pedig mind a két vélemény téves. Minden modern ember, — de valóságosan, a szó nemes értelmé­ben modern ember, — élethivatá­sában a legszebb pontnak tekinti a mai ostoba kaszt-rendszer meg­szüntetését, de ezzel kapcsolatosan elkerülhetetlennek tartja a „suum quique“ elvének diadalát is. Nekünk újhelyieknek egy tágas, szépen rendezett, nagy terjedelmű népkert kell; ott ahol a kisebb tisz­teletteljesen megbámulja a tehető­sebbet, jó modort, elegánciát fog attól ellesni. A tehetősebb tágabb körben mozogva, nem fogja ma­gát feszélyezettnek érezni, de sőt keresni fogja — mert finomabb lelke ösztönéből vágyik rá — a kisebbek mulatságának megfigye­lését. El lesi bajait, szeretetteljesen meghallgatja panaszát, s midőn né­mileg saját hiúságának tömjénez is, ugyanakkor észrevétlenül rop­pant fontosságú szociális bajokat orvosol, enyhíthet és fog is eny­híteni. E célra 60—80 holdas park kellene. Van pedig ilyen helyünk csak akarat kell annak létrehozá­sához. A Diana-kert fürdőtelepnek igen szép; eltekintve az ott kap­ható rettenetes izü „hideg ételek és italoktól,“ — fürdésre jó. De az ott koncentrált minden erkölcsi és posványos bacillus e hely iránt különben is táplált előítéletet soha­sem lesz képes elosztatni! Ezért is a szó nemes értelmében vett igazi szórakoztató, kellemes, üdítő nyári kert e helyen nem lehet soha, bármily anyagi áldozatába kerüljön városunk közönségének. A közhelyek értékességét első sorban is helyüknek szerencsés megválasztása adja meg. A közön­ség ízlése, érdeklődése egyes, ed­dig elfeledett, vagy kellőleg ki nem használt pontok felé úgy irá­nyul, hogy minden külsőség nél­kül is az általános közérzés egyes helyeket bizonyos előszeretettel keres föl. Ha van Párisnak Boulevardja, van Budapestnek Stefánia-utja, — van Ujhelynek is ilyen korzója: a vasútra vezető szép Ízléses séta ut. Méltóztassék utána nézni egy tavaszi vasárnapon, mily nép tö­meg jár itt le-föl, — mily öröm­mel üdvözölné ez a néptömeg azt az ideát, — ha a régi református temető alatt gyönyörű dombolda­lon elterülő, több mint 100 hold- nyi területen nyílnék meg szá­mára egy népkert, melyen ügyes kertész keze két-három év alatt paradicsomot teremthete. Illetékes uraim! Én ideiglenes lakója vagyok e városnak, lel­kem máshová vonz, de hat évi itt lakásom elég volt arra, hogy átérezzem azon hiányokat, melyek a magasabb szempontból vett köz­érdek égise alatt megvalósitandók. —■ Ez a terület ma még csekély anyagi áldozattal megszerezhető, — később, mert a városban a te­rületnek van legnagyobb jövője, egy újabb és jobb eszme keresz­tülvitele esetén roppant haszonnal volna értékesíthető. Nézzünk szét, illetékes uraim! Vessünk számot magunkkal, s azzal is, hogy a jövő számon fogja kérni a mi működésünket, és dolgozzunk, mig Tolstoj sze­rint „a mécs ki nem alszik!“ — május 7. Láng Lnjos kinevezése. Mint meg­írtuk, a király a Iioránszky Nándor halálával megüresedett kereskedelmi miniszteri székbe Láng Lajos ország­gyűlési képviselő, egyetemi tanárt ne­vezte ki. A hivatalos lap mai száma ennek folytán a következő királyi kéz­iratot közli: Kedves Láng. Magyar minisz­terelnököm előterjesztésére Önt ke reskedelemügyi magyar miniszte­remmé ezennel kinevezem. Kelt Budapesten, lü02. évi május hó 5-én. FERENCZ JÓZSEF, s. k. Széli Kálmán, s. k. Kun Bertalan üdvözlése. Ä ti­száninneni ev. ref. egyházkerülethez tartozó egyházmegyék a napokban tartották tavaszi közgyűléseiket. Eb­ből az alkalomból mindenik egyház­megye a szeretet hangján emlékezett meg Kun Bertalan püspökről, a kerü- riilet érdemekben megőszült főpapjá­ról, aki magasztos lelkészi hivatalai­nak 60-ik évfordulóját a napokban töltötte be. A megemlékezésről min­denik egyházmegye meleghangú üd­vözlő levélben értesítette az ősz egy­házfejedelmet, a ki a magyarországi ev. ref. egyház egyetemének dísze és dicsekedése. A fürdőidény küszöbén. — május 7. Hiába a májusi fütött szobáknak, pünkösd előtt már csak egy fordulat és belezökkenünk a fürdőidénybe. A mi abból is kitűnik, hogy a fürdők igazgatóságai megkezdték hirdetései­ket s halomra küldik a felvilágosítá­sokkal szolgáló prospektusokat. Kü­lönösen a külföldiek. Igazán érdeke­sek s komikusak ezek a könyvfor­mába bujtatott prospektusok. A fürdőhely képét a legregónye- sebb alakban állítják elénk. Patakok, vízesések, villák, pazarul berendezett fürdő és gyógytermek hivogatólag, csábítóan mosolyognak reánk a pros­pektusokról. A kép úgy ki van szí­nezve, hogy az a fürdő vendég, ki a csábnak nem képes ellentállani .és fölkeresi azt, sehogy sem ismer rá az eredetire, mert mig a kép tetszetős, megnyerő, addig a fürdő a legtöbb­ször elhanyagolt s éppen nem valami kívánatos. Meggyőződik, hogy a patak a piszkot hordja alá s igy egészségte­len, a villák úgy belül, mint kivül barátságtalanok, kényelmetlenek, a fürdőkabinok és a gyógytermek ét­vágyrontó hatással bírnak. Hát még milyen édes szavuak ezek a hirdetések. Elmondják, hogy az illető fürdő vize az összes nyava­lyák ellen használ, meggyógyít az a viz mindent, még a hamisított bort is. Csodagyógyulásokról mesélnek s számokkal is dobálóznak, azzal dicse­kedve, hogy hány ezer meg ezer em­ber szabadult a haláltól, melyre csak a falusi kántor mondja rá, hogy: „Nincs ellene orvosság.“ Szólnak a vendéglőkről, melyek­ben meseszerü olcsósság dominál, s csak olyan ételt kaphat az ember, mely a viz tulajdonságához mérten kúrálja ki a beteg gyomrot. Az a boldog azután, ki hisz az ígéretben, s az „Eldorádóba“ utazik, arra a tapasztalatra jut, hogy biz nagy ott a drágaság és olyan étele­teket adnak, mi a gyógymódnak nem felel meg. Rájön, hogy reggel vizet itatnak vele, délben töltött káposztát tálalnak elébe, este meg sertéshússal lepik meg. Hogy pedig teli gyomorral ne aludjék, hát a nagyteremben reg­gelig huzza a czigány. Itt járnak a prospektus után in­dulok az abban felmagasztalt séta és kiránduló helyekkel. Lombot remél árnyékkal, pedig amint rábukkan, görbe ösvény, kitéve a nap melegének, levelek s minden­féle gazzal fedve. Persze a publikum ilyenkor dühös, do ha már ott van, marad. A vasúti költséget, kocsi-di­jat megfizette, s nem igen mehet to­vább, ha a pénze szűkre van szabva. Különösen mulatságos a pros­pektusnak a kirándulásokra vonat­kozó része, gyönyörűen van leírva, hogy a fürdő mellett őserdő terül el, tó fekszik, s várrom környezi közép­kori dolgok nevezetességeivel. De ez mind semmi; a komikum ott teljes, hol kirándulásokról van szó. Például egy kis fürdő-telep prospek­tusából azt olvashatjuk, hogy onnan fölséges kirándulás tehető zóna olcsó­sággal a t-i várba s éppen 100 mért- földdel távolabb, egy másik helyre, ami 5—6 napot igényel, s a vendé­gek nagy hasznára van. Valószínűleg, mert addig nincsenek a fürdőben. Persze nem minden fürdőre s prospektusra vonatkoznak e megjegy­zések, de mivel a többjére körülbelül igy áll a dolog, itt volna az ideje, hogy a fürdő-igazgatóságok igazságot hirdetnének és ne utánoznák azokat a kereskedőket, kik hirdetéseikben aranyórát Ígérnek. y. b. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. A nyilvánosság szava. — Második közlemény. — (—y.) Intelligens emberek között nem képzelhetek oly elfogult gon- dolkozásut: a ki csalhatatlanságot vindikáljon magának, müveinek. §§agp Lapunk mai Márna 4 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents