Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)
1902-05-08 / 40. szám
Harmincharmadik évfolyam. Sátoralja-Ujhely, 1502. májas 8. 40. (2180.) Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-Ujhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szú á fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyilttérben minden garmond sor 30 fill. err? POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gyula Bíró Pál dr. Hám Sándor főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor.-■>— Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden sző után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. fi mi népkerlünkről. — május 7. (c.) Szóljunk erről, ha ilyenről egyáltalán szólani lehet. Nincs az országban még egy város, mely tizenhét ezer főnyi lakosságot számlálva a közönség pihenő, szórakozó helyéül kikiáltott területekben oly szegény volna, mint a mi városunk. Ha csak vármegyénk területén tartunk is felületes szemlét: Sárospatak csúffá tesz minket, Tokajnak megvan a „Bakonya“, Szerencsnek a „Kerek erdője“, Nagy- Mihály, Gálszécs, Homonna, Va- rannónak szebbnél-szebb nyári kiránduló helyei. Nekünk mi van? A Diana! Oh te pogány istennő! Ha eljönnél szép alakodat megörökitő „ közkert“ ünkbe, tudom hogy agyon átkoznád ezt a profán világot, mely nem átallotta a te magasztos nevedre keresztelni ezt az igazán szerény mulató kertet! Dicső vitéz bakái, termetes szép testű dadái ennek a haladó kornak, adjatok ihletet és szellemességet az én szegény, sovány toliamba, hogy méltó dicséretet zenghessek e közhelyiségről! Mert a ti segélyetek nélkül, önerőmből erre nem vagyok képes. És ez talán az én bűnöm? Nem hiszem. Méltóztassanak csak, e téren illetékes uraim, pihenő idejükből, vasárnap délutánjaikból egy kis félórát arra szentelni, hogy a mi egyetlen, drága közkertünk pezsgő életét tanulmányozzák. Én kétségbeesésemben rá szántam magamat ez expedícióra; — de nem merem leírni a tapasztaltakat, mert ha a papiros elpirulna is azok terhe alatt, még nagyobb baj lenne reám nézve, hogy minden ház ajtaját zárva találnám azontúl magam előtt. Ezzel talán eleget mondtam. Pedig ez csak krónikus betegség, amelyen lehet és amelyen Ml segíteni. Azzal nem segítünk az ilyen bajon, ha vámsorompó rendszerű korlátot fektetünk keresztül a bejáratnál s esetleg belépti-dijakat szedünk, a mit a baka és a dada meg nem fizet, tehát csak a jobb elemnek nyitjuk fel a sorompót. Ez csak elkeseredést szül, nem nyerünk vele semmit. Nekünk egy olyan közkert kell, ahol a nagyságos és aranyláncos dáma is jól érezheti magát s mellette a dada is megfér, — a rendőri felügyelet pegig elég éber lesz arra, hogy a „három szolgáló és egy baka“ „mennek egy sorbau kezdetű nóta ne lehessen szálló ige 6—10 éves gyermekeink ajkán. Kényes kérdés ez uraim. Mert vannak akik kaszt-rendszert fognak itt a háttérben keresni, vannak akik demagóg érzékenykedésükben lármát ütnek a szegények lenézése miatt. Pedig mind a két vélemény téves. Minden modern ember, — de valóságosan, a szó nemes értelmében modern ember, — élethivatásában a legszebb pontnak tekinti a mai ostoba kaszt-rendszer megszüntetését, de ezzel kapcsolatosan elkerülhetetlennek tartja a „suum quique“ elvének diadalát is. Nekünk újhelyieknek egy tágas, szépen rendezett, nagy terjedelmű népkert kell; ott ahol a kisebb tiszteletteljesen megbámulja a tehetősebbet, jó modort, elegánciát fog attól ellesni. A tehetősebb tágabb körben mozogva, nem fogja magát feszélyezettnek érezni, de sőt keresni fogja — mert finomabb lelke ösztönéből vágyik rá — a kisebbek mulatságának megfigyelését. El lesi bajait, szeretetteljesen meghallgatja panaszát, s midőn némileg saját hiúságának tömjénez is, ugyanakkor észrevétlenül roppant fontosságú szociális bajokat orvosol, enyhíthet és fog is enyhíteni. E célra 60—80 holdas park kellene. Van pedig ilyen helyünk csak akarat kell annak létrehozásához. A Diana-kert fürdőtelepnek igen szép; eltekintve az ott kapható rettenetes izü „hideg ételek és italoktól,“ — fürdésre jó. De az ott koncentrált minden erkölcsi és posványos bacillus e hely iránt különben is táplált előítéletet sohasem lesz képes elosztatni! Ezért is a szó nemes értelmében vett igazi szórakoztató, kellemes, üdítő nyári kert e helyen nem lehet soha, bármily anyagi áldozatába kerüljön városunk közönségének. A közhelyek értékességét első sorban is helyüknek szerencsés megválasztása adja meg. A közönség ízlése, érdeklődése egyes, eddig elfeledett, vagy kellőleg ki nem használt pontok felé úgy irányul, hogy minden külsőség nélkül is az általános közérzés egyes helyeket bizonyos előszeretettel keres föl. Ha van Párisnak Boulevardja, van Budapestnek Stefánia-utja, — van Ujhelynek is ilyen korzója: a vasútra vezető szép Ízléses séta ut. Méltóztassék utána nézni egy tavaszi vasárnapon, mily nép tömeg jár itt le-föl, — mily örömmel üdvözölné ez a néptömeg azt az ideát, — ha a régi református temető alatt gyönyörű domboldalon elterülő, több mint 100 hold- nyi területen nyílnék meg számára egy népkert, melyen ügyes kertész keze két-három év alatt paradicsomot teremthete. Illetékes uraim! Én ideiglenes lakója vagyok e városnak, lelkem máshová vonz, de hat évi itt lakásom elég volt arra, hogy átérezzem azon hiányokat, melyek a magasabb szempontból vett közérdek égise alatt megvalósitandók. —■ Ez a terület ma még csekély anyagi áldozattal megszerezhető, — később, mert a városban a területnek van legnagyobb jövője, egy újabb és jobb eszme keresztülvitele esetén roppant haszonnal volna értékesíthető. Nézzünk szét, illetékes uraim! Vessünk számot magunkkal, s azzal is, hogy a jövő számon fogja kérni a mi működésünket, és dolgozzunk, mig Tolstoj szerint „a mécs ki nem alszik!“ — május 7. Láng Lnjos kinevezése. Mint megírtuk, a király a Iioránszky Nándor halálával megüresedett kereskedelmi miniszteri székbe Láng Lajos országgyűlési képviselő, egyetemi tanárt nevezte ki. A hivatalos lap mai száma ennek folytán a következő királyi kéziratot közli: Kedves Láng. Magyar miniszterelnököm előterjesztésére Önt ke reskedelemügyi magyar miniszteremmé ezennel kinevezem. Kelt Budapesten, lü02. évi május hó 5-én. FERENCZ JÓZSEF, s. k. Széli Kálmán, s. k. Kun Bertalan üdvözlése. Ä tiszáninneni ev. ref. egyházkerülethez tartozó egyházmegyék a napokban tartották tavaszi közgyűléseiket. Ebből az alkalomból mindenik egyházmegye a szeretet hangján emlékezett meg Kun Bertalan püspökről, a kerü- riilet érdemekben megőszült főpapjáról, aki magasztos lelkészi hivatalainak 60-ik évfordulóját a napokban töltötte be. A megemlékezésről mindenik egyházmegye meleghangú üdvözlő levélben értesítette az ősz egyházfejedelmet, a ki a magyarországi ev. ref. egyház egyetemének dísze és dicsekedése. A fürdőidény küszöbén. — május 7. Hiába a májusi fütött szobáknak, pünkösd előtt már csak egy fordulat és belezökkenünk a fürdőidénybe. A mi abból is kitűnik, hogy a fürdők igazgatóságai megkezdték hirdetéseiket s halomra küldik a felvilágosításokkal szolgáló prospektusokat. Különösen a külföldiek. Igazán érdekesek s komikusak ezek a könyvformába bujtatott prospektusok. A fürdőhely képét a legregónye- sebb alakban állítják elénk. Patakok, vízesések, villák, pazarul berendezett fürdő és gyógytermek hivogatólag, csábítóan mosolyognak reánk a prospektusokról. A kép úgy ki van színezve, hogy az a fürdő vendég, ki a csábnak nem képes ellentállani .és fölkeresi azt, sehogy sem ismer rá az eredetire, mert mig a kép tetszetős, megnyerő, addig a fürdő a legtöbbször elhanyagolt s éppen nem valami kívánatos. Meggyőződik, hogy a patak a piszkot hordja alá s igy egészségtelen, a villák úgy belül, mint kivül barátságtalanok, kényelmetlenek, a fürdőkabinok és a gyógytermek étvágyrontó hatással bírnak. Hát még milyen édes szavuak ezek a hirdetések. Elmondják, hogy az illető fürdő vize az összes nyavalyák ellen használ, meggyógyít az a viz mindent, még a hamisított bort is. Csodagyógyulásokról mesélnek s számokkal is dobálóznak, azzal dicsekedve, hogy hány ezer meg ezer ember szabadult a haláltól, melyre csak a falusi kántor mondja rá, hogy: „Nincs ellene orvosság.“ Szólnak a vendéglőkről, melyekben meseszerü olcsósság dominál, s csak olyan ételt kaphat az ember, mely a viz tulajdonságához mérten kúrálja ki a beteg gyomrot. Az a boldog azután, ki hisz az ígéretben, s az „Eldorádóba“ utazik, arra a tapasztalatra jut, hogy biz nagy ott a drágaság és olyan ételeteket adnak, mi a gyógymódnak nem felel meg. Rájön, hogy reggel vizet itatnak vele, délben töltött káposztát tálalnak elébe, este meg sertéshússal lepik meg. Hogy pedig teli gyomorral ne aludjék, hát a nagyteremben reggelig huzza a czigány. Itt járnak a prospektus után indulok az abban felmagasztalt séta és kiránduló helyekkel. Lombot remél árnyékkal, pedig amint rábukkan, görbe ösvény, kitéve a nap melegének, levelek s mindenféle gazzal fedve. Persze a publikum ilyenkor dühös, do ha már ott van, marad. A vasúti költséget, kocsi-dijat megfizette, s nem igen mehet tovább, ha a pénze szűkre van szabva. Különösen mulatságos a prospektusnak a kirándulásokra vonatkozó része, gyönyörűen van leírva, hogy a fürdő mellett őserdő terül el, tó fekszik, s várrom környezi középkori dolgok nevezetességeivel. De ez mind semmi; a komikum ott teljes, hol kirándulásokról van szó. Például egy kis fürdő-telep prospektusából azt olvashatjuk, hogy onnan fölséges kirándulás tehető zóna olcsósággal a t-i várba s éppen 100 mért- földdel távolabb, egy másik helyre, ami 5—6 napot igényel, s a vendégek nagy hasznára van. Valószínűleg, mert addig nincsenek a fürdőben. Persze nem minden fürdőre s prospektusra vonatkoznak e megjegyzések, de mivel a többjére körülbelül igy áll a dolog, itt volna az ideje, hogy a fürdő-igazgatóságok igazságot hirdetnének és ne utánoznák azokat a kereskedőket, kik hirdetéseikben aranyórát Ígérnek. y. b. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. A nyilvánosság szava. — Második közlemény. — (—y.) Intelligens emberek között nem képzelhetek oly elfogult gon- dolkozásut: a ki csalhatatlanságot vindikáljon magának, müveinek. §§agp Lapunk mai Márna 4 oldal.
