Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)
1902-05-03 / 38. szám
ZEMPLÉN. Május 3. dal. oly határozottan nyilatkois mily fényes bizonyitél a ' sak annak, hogy a kormány- egy meg nem változtaiható x egyenes zsinórmértéket is- az ország gazdasági erősité- tanem azt is, hogy a ujon- kötendő szerződéseknél az ő tésével feltétlen határozottság- Vsznek megvédve érdekeink. ' — május 3. 'hegyvidéki akció Zeinpléiivárme- ,01!. Kazy József miniszteri taná- ., a rutén akció kormánybiztosa aap titkárával Sátoraljaújhelybe .ezik, hogy gróf Hadik Béla főis- nnal a Zemplénvármegyében kifej- dő akció módozatai iránt tanács- • ék. ) éves püspöki működés. Fir- yula görög kath. püspök teg- ssztendeje foglalta el Mun- házmegye elárvult kormány- Ez alkalommal a püspök egye- elmére minden tervezett jubi- inepség elmaradt. Csak a sajtó --n ünneplése szólalt meg a hazafias püspök mellett. Ungváron a székhelyén megjelenő Ungvári Közlöny így emlékszik meg erről a tartalmas tiz évről: Firezák Gyula megyés püspök tiz óv óta gondozza, irányítja egyházmegyéjének szellemi és anyagi ügyeit és fejt ki olyan köztevékeny- sóget, a mely elmosódni, nyom nél- "l maradni sohasem fog. Kiragadta 'inek százezreit a tespedő fataliz- karjaiból; cselekvésre ösztönözte vadó erőket; beoltotta népébe ?ély erényét és fölébresztette m zsibbadó karját, hogy erős adjon az ébredőknek talpra khoz. A népmentés herkulesi ..jára vállalkozott. Sikerét bízatta az a hazafias szellem és ön- .len lángbuzgalom, melylyel hozzá- ogott, az az előkelő, nyugodt mérséklet, melylyel lépésről lépésre vitte előbbre és tette népszerűvé, kulturális közszükséggé az ügyet. Nem csak egyházmegyéjében lesz megörökítve az ő kormányzatának időköze, de el- tördlhetetlenül fog megmaradni ennek az országnak történelmében is, melynek fényes lapjain mélyen bevésődött Firezák Gyula püspök neve köztevékenységének eredményeivel. tett hatást. A világért sem! Hát azt hiszi, hogy érdemes a férfiaknál elért hatást ilyenkor figyelembe venni ? Hisz a férfiak e téren azok a bizonyos falak, (nem khinai, legfeljebb a copfjok az) melyekkel szemben egy jó és okos tárca a reájok dobált borsó szerepét kénytelen viselni. így tehát nem is teszem magamévá édes kollegámnak irói politikáját. Többet ér egy gondolkozni szerető és mélyen érző nőnek helyeslése, mint hat férfinak udvariaskodó dicshimnusza, legyenek bár a férfiak akár Adoniszok, akár Midász királyok. Asszony vagyok s ismerem a férfiakat. A férjemről, igen tisztelt Horkay Feri úrról nem beszélek (pedig, hejh, róla tudnék csak sokat beszélni!) — őt a jelen esetben egészen ki is vonom a játékból, hogy a részrehajlás gyanúja meg ne környékezzen valahogy. Maga ellenben, édes barátnőm, még fiatal leány, ki a férfiakat annyira még nem is ismerheti; hiszen ők egy oly kedves és kellemes lány előtt mindig igyekeznek ünnepélyesebb póz-ban leledzeni s tudja Isten, a legtöbb esetben sikerül is nekik a külső csillogással jól- rosszul elleplezni a belső hiányosságokat. Én, tudja Elza, nem azért vagyok A nyilvános „belügy.“ — május 2. Lapunk keddi számában vezércikkeztünk arról, hogy a sátoraljaújhelyi függetlenségi kör egy-két tagja, köztük éppen a legekszponáltabbja dr. Fried Lajos, mint a kör alelnöke és Csapó Lajos, mint a választás megsemmisítését kérvényezők legelső aláírója, olyan nyilatkozatokat tettek Kossuth Jánosról, mint a zemplén- megyei függetlenségi párt elnökéről, amely a pártkeret leginkarnáltabb szétszaggatása volt. Ebből a szempontból fejtegettük a kérdést. Nekünk sem a Kossuth János, sem a Fried Lajos, sem a Csapó Lajos vallomásainak igazságaihoz semmi közűnk. Hangsúlyoztuk: ezt majd a legfelsőbb bírói fórum fogja elbírálni. Mi a dolognak politikai velejét szedtük ki és hangsúlyoztuk, hogy akár Fried Lajos, akár Csapó Lajos, mikor a zemplénvármegyei függetlenségipárt elnökét politikailag hamis színben igyekeztek feltüntetni az elvek tiszteletét egyáltalán nem respektálták. Nos most e cikkünkből kifolyólag Csapó Lajos ur egy nyilatkozat közlésére kéri fel lapunkat. íme közreadjuk a nyilatkozatot teljes szövegében : Nyilatkozat. A »Zemplén« 36-iki száma vezetőcikkének néhány sorában csekély személyemmel is foglalkozik; erre vonatkozólag legyen szabad lehetőleg röviden és tárgyilagosan válaszolnom. Attól a perctől kezdve, midőn a függetlenségi-párt jelöltje dr. Búza Barna lett, dr. Kossuth János sem a választás irányítására, sem vezetésére semmiféle befolyást nem gyakorolt. Ez a való és puszta tény, minek bizonyítására akár ötszáz tanút lehet állítani, mert hisz ez úgyszólván köztudomású dolog volt. Múlt szombaton a vizsgálóbíró előtt ennyit vallottam ; „Tudomásom szerint dr. Kossuth János sem a választás irányításába, sem vezetésébe nem folyt be; érdeklődést tanúsított ugyan, de a küzdelemben részt nem vett«. Ennyit mondtam, nem többet, nem kevesebbet! A »Zemplén« vezércikkirója megragadva az alkalmat, vallomásomat következő kommentárral kiséri: »No meg az éppen kacagtató, hogy Csapó Lajos, a ki alig egy pár esztendővel a Molnár Béla liszkai választásánál a kormány-párt végrehajtó bizottságának igen lelkes jegyzője volt, most politikai morált publikáljon a zemplénmegyei függetlenségi-párt elnökének.« fő- és székvárosi asszony, hogy ne igyekeztem légyen kellően megválogatott eszközökkel tanulmányozni a „teremtés koronái“-nak lélektanát. S minél jobban tanulmányoztam, annál jobban meggyőződéssé érlelődött bennem a la donna é mobile elvének jogszerű és alapos volta. Higyje el, az asszonyok ingatagságának s áprilisszerű szeszélyeinek egyedül a „mindenható“ férfiak az okai. Egy nőnek addig, amig végre megtalálhatja a boldogságát egy oly férfi mellett, kihez mint biztos oszlopához, bizalommal kötözgetheti életének gyöngéd sajkáját, sokat kell csalódni s ifjú álmaiban megalkotott eszményeiből a komor valóságként jelentkező férfivilág óh mily sokat letöröl. Lássa, Elza kollegám, máris belekeveredtem a szentimentálizmus útvesztőjébe ... De hát: csalódtam én is s most — nem zúgolódom sorsom ellen. Nem tartom magamat a kortól elmaradottnak, de azért korántsem tartozom a közfelfogás szerint úgynevezett modern lányok közé, a kikben, — miként azt épen most olvastam valahol, — a férfi rendszerint nem élettársat kap, hanem játszó bábut, akivel elszórakozhatik, ha elég pénze van rá, hogy a szeszélyeit kielégíthesse. Ebből is láthatja Elza, hogy habár 1891 évi december havában tartott vármegyei gyűlésen Molnár Béla atyámhoz jött és kérte támogatását, mit atyám szívesen meg is Ígért. Én ekkor alig voltam 24—huszonnégy— éves, szavazati jogom sem volt. Kevéssel a Molnár Béla és atyám között lefolyt párbeszéd után Molnár Béla természetesen inkább illemből, mint azon okból, hogy befolyásomra — mert akkor ilyen még alig lehetett — nagy súlyt helyezne, az én közreműködésemet is kérte, mire én Molnár Bélának a következőket válaszoltam : Én ugyan ellenzéki elveket vallók, de megvá- lasztatásodat én is óhajtom. Most lássuk, mi volt azaz »igen lelkes pártjegyzőség« í Az egész választás alatt összesen »egy« jegyzőkönyv lett szerkesztve, legalább nekem többről nincs tudomásom. — Arra emlékszem, hogy Llsz- kán a vendéglő előtt összejöhettünk vagy 20-25-en,hogy a tennivalók meg- beszéltessenek. Ez alkalommal más hasonló korú fiatal ember ott nem volt, igy lettem én a párt jegyzője. Ha csak halvány sejtelmem lett volna azon körülményről, hogy e pártjegyzőség mint vörös fonál fog végighúzódni politikai életem egén és hogy örökre kötve vagyok a kormánypárthoz, még azon esetben is, ha pl. a kormánynak egyszer eszébe jutna oly törvényjavaslatot terjeszteni a képviselőház elé, miszerint Magyarországot egyszerűen kebelezzük Ausztriába vagy hogy eljátszák alkotmányunkat, a mint hogy ez br. Bánffy miniszterelnökségének idejében, hogy be nem következett, csakis a magyarok istenének, no meg az ellenzéknek köszönhető; midőn az Andrássy grófok és hasonló »meglehetős« szabadelvű urak kiléptek a kormánypártból, csak nekem nem lett volna szabad kilépnem, mert én 1891-ben úgyszólván egy pár napig a párt jegyzője voltam : bizony mondom, ha ezeket csak sejtettem volna, semmi szín alatt sem fogadtam volna el a »párt jegyzője« különben igen díszes tisztséget. A való tényállás ez : alig huszonnégy éves koromban— ezelőtt többmint 10 esztendővel — szavazati jog nélkül — elismerem, hogy ez külömbsé- get alig tesz — atyám védszárnyai alatt a szabadelvű párt jelöltje érdekében, de tisztán e jelölt egyénisége miatt és ellenzéki elveim fenntartása mellett, Molnár Béla javára ténykedést fejtettem ki, habár nem is valami nagyot. — E képviselőválasztás idejének lezajlása óta sem szóval, sem bárminemű tettel egyáltalán hozzá nem járultam azon hit táplálásához, hogy én szabadelvű-párti volnék 1 Sőt ellenkezőleg, mihint lehetett, igyekeztem kiváló kedvteléssel mosom meg olykor a férfiak csapodár fejeit: saját nemünknek sem vagyok ám föltétien imádója (bár maga erre hamiskásan mosolyog, hogy bizony csak affektá- lom az elfogulatlanságot.) S lássa, nem is olyan nagymérvű az a fölötti csodálkozásom, hogy Gál Lajos hasábokat irt a nők gyarlóságáról; bátor ember érte, hogy a fejünkre olvasta a hibáinkat; hogy aztán ezek az emlegetett hasábok mindketten eleget tettek-e az abszolút igazságnak: annak fejtegetése nem e levél dolga. Csupán azt kockáztatom meg, — a miben kedves barátnőm is igazat ad nekem, — hogy a férfiak gyarlóságairól egész könnyű szerrel köteteket lehetne összeírni. Igazat adok magának abban, hogy a leánynak meglehetősen fukarkodnia kell érzelmei nyilvánításával, már t. i. a mi szivének titkait illeti, szem előtt tartva azt, a mit Lord Byron szépen fejez ki „Deep in my soul...“ kezdetű költeményében: „Lelkembe’ mélyen él a szent titok, Magában él s napfény nem látja meg, Csak ha szivem szived feló nyitott, Csöndjébe’ aztán újra elmereng . . .* Ami aztán a patent-záru csukott könyv theoriáját illeti: ez a valóságban nehezen vihető keresztül. Tudja, megragadni az alkalmat, hogy szerény tehetségemtől telhetőleg mindent elkövessek a függetlenségi elvek és eszméknek diadalra juttatására!! Azon kérdést bátorkodom már most a fenntebb megnevezett vezércikk Írójához intézni, vájjon még most is oly kacagtatónak fogja-e találni, hogy én dr. Kossuth Jánosról, mint a vármegyei függetlenségi-párt elnökéről egy néhány szóból álló és a’ tiszta igazságnak megfelelő vallomást tettem 1 ? Kérdem továbbá, azért mert én ezelőtt több mint 10 esztendővel egy szabadelvű-párti jelölt megválasztatását támogattam, nekem nincs többé jogom bármelyik eívtársam esetleg általam helytelennek talált ténykedését felülbírálni és azt esetleg el is ítélni! ? Kérdem továbbá, hogy mivel lép- ten-nyomon oly honmentőkbe botlunk, kik ezelőtt nem régen még dühösen verték mellöket, hogy ők mily ellenzékiek és ma már csak az egyedül üdvözítő kormány-pártra esküsznek ; vagy az elmúlt választáskor a pataki függetlenségi polgárok kevés kivétellel Ballagi mellett korteskedtek és tényleg Ballagi a függetlenségi szavazatoknak köszönheti mandátumát! Ezen körülményeket a t. ’.ezércikkiró úr politikailag immorálisaknak miért nem tekinti, de az én politikai működésemet, aki pedig önzetlenül, minden számítás nélkül, tisztán meggyőződés és elvből vagyok függetlenségi, ezt elitéli, miért f Mert ezelőtt több, mint tiz ézvel huszonnégy éves koromban Molnár Béla érdekében ténykedtem ! I Nem t. cikkíró úr! Most az egyszer rósz nyomon méltóztatik járni! Aki csekély személyemet ismeri, az meg van győződve, hogy engem semmi melléktekintet, csakis a meggyőződés és az elvekért való lelkesedés vezérelnek ! 1 Befejezésül még valamit! A Zemplénvármegyei lüggetlenségi-párt elnökének ténykedése és esetleg e ténykedést kritizáló eljárásunk, vagy ezzel szembeni viselkedésünk, ez, hogy úgy mondjam, ami belügyünk, majd [csak valahogy elintéződik, erről tehát itt nem szólok; de azt kénytelen vagyok megjegyezni, hogy addig, amig egymás politikai elveit nem tartjuk tiszteletben ; amig nem elvekkel elvek ellen, hanem személyes harcot folytatunk ; amig egymást folytonosan kisebbíteni és gyalázni igyekszünk; addig itt sem egészséges politikai, sem rendes társadalmi élet nem lesz, mert nem lehet! 1 Csapó Lajos. * manapság a férfiak már nem is törik nagyon magukat ezek után a bizonyos patent zárak után. Oh ők ennél sokkal kényelmesebbek I Felszerelve magukat a legkülönfélébb alakú és nagyságú tolvaj-kulcsokkal, szép szerével nyitogatják ki ezeket a legtöbbször nem is féltve őrzött patentzárakat. így tehát a maga által úgynevezett „utánkulcsok“ elég gyakori alkalmazásnak örvendenek. — Én az Elza kollega theoriáját inkább ezzel az elmélettel helyettesítem, hogy a fiatal leány egy olyan nyitott könyv legyen, amelyből bárki, aki beletekint, csupán jót és szépet olvashat. Lássa, lássa, az én levelem is annak dacára, hogy májusban Íródott, meglehetősen áprilisi. Ilyen az én mostani hangulatom is; a férfiakról szólott az ének, ne csudálja tehát, ha szeszélyesen ide-oda csapkodok. A férfiak és nők összehasonlításánál vegye figyelembe egy finom érzésű nőnek e két sorát, melyet most olvastam az Uj Időkben: „Férfi csalódik, búsul — és feled, A nö csalódik — s akkor is szeret.“ Üdvözli barátnője : Horkayné. A másolat hiteléül: (1. zs. b.) #
