Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)
1902-05-03 / 38. szám
Május 3. ZEMPLÉN. 3. oldal. Be szépen hangzik az utolsó nyolc sor. Valóban érdemes volna nagy betűkkel leírva körülhordoztatni Újhely utcáin. Különben pedig nem igen foglalkoztunk volna Csapó ur nyilatkozatával, ha nem bocsájtkozik politikai prédikációkba. így azonban egykét megjegyzésünk lesz. Legelső sorban az, hogy a lapunkban név nélkül megjelent cikkek szerzője — amint már ezt számtalanszor megjegyeztük — nem lehet a szerkesztőség egyik tagja sem, hanem csakis az egész szerkesztőség, mivel az ilyen cikkek a szerkesztőség együttes eszmecseréje folytán kerülnek nyilvánosságra. Aminthogy ez a világ minden rendes sajtóorgánumánál igy van, esetről-esetről határozván meg, hogy akár a bíróság utján, akár a lovagias elintézések terén, a szerkesztőség melyik tagja vállal felelősséget, Most pedig térjünk át Csapó ur politikájára. Összes érveléseit semmivé teszi azzal az egy megjegyzéssel, hogy ez az ügy az ő belügyűk. Téved Csapó ur. Ez az ügy csak addig lehetett beliigy, amig a tett nyilatkozatok, illetve vallomások nyilvános ügygyé nem tették. És ha most Csapó ur azon indignálódik, hogy az ilyen belügy most a mi toliunkat is megmozgatta, akkor önmagára és illetve t. társaira olvasta a litániát, akik igenis rajta voltak, hogy ez többé ne legyen belügy. Lám ez az egész ügynek politikai veleje: nyilvánosan hurcolni meg a megyei függetlenségi párt elnökét, azért mert nem táncolt, úgy ahogy a dáridozók hegedültek. Ezért irtuk mi, hogy ne beszéljenek az elvek: tiszteletéről ottan ahol még ilyesmire is képesek. Amint a közélet minden nyilvá- nulását a sajtó pártatlan hivatásához liiven igyekszünk elbírálni, úgy ebben a kérdésben még a legnagyobb rosszakarattal sem lehetne pártosságot reánk olvasni. Hisz egy párt kereten belül folyó teljes szakadás indító okait kell elbírálnunk. Nos és hogy ennek indító oka éppon c belügy nyilvánosságra hozatalával történt meg, azt mindenki világosan látja és ezt a közvélemény minden esűrés-csavarás dacára igy nézi. Amikor azt a nyilatkozatot teszik, hogy „a párt tagjai nőm rokon - szenveztek“ az elnökkel, no hát ennél határozottabb elitélést egy elnökre nézve elképzelni nem lehet. Most már csak azért igyekeznének ezt szépit- getni, mert megijjedtek attól a hatástól, amely dacára e disz felvonulásnak spontán mégis az elnök mellett van. Mindaz amit Csapó ur, a saját „elvei fentartásáról" ír, nem szorul kommentárra, de ha kiváncsi rá, olvassa el az „elvei fentartása“ nélkül követett pártorganumának erre vonatkozó megjegyzéseit. Amit pedig a „meglehetős" sza- badelvüségről mondd, az meg éppen tápot nyújt ama reményünkre, hogy majd ezek után egy politikai tabellát fog összeállítani arról is, hogy a párt hívei miként sorakoznak, mint meglohetős, meglehetősebb és leg- meglehetősebb politikusok. Aszerint amint 10 esztendővel fiatalabbak, vagy idősebbek lesznek. És ilykép- pen Csapó úr 10 esztendővel ezelőtt még csak „meglehetős" függetlenségi volt, ma már meglehetősebb, és a saját nyelvtani fokozata szerint 10 esztendő múlva a — logmeglohető- sebb lesz. Az Isten segítse hozzá jó kedvvel és bőséggel. VÁRMEGYE ÉS VAROS. Egy utcarendezésről. — Levői a szorkesztőséghez. — Sátoraljaújhely, 1902. május 2. Közérdekű dologban vagyunk bátrak szavunkat fölemelni s kérni a tekintetes szerkesztőséget, legyen kegyes becses lapjában az alábbi sorainknak helyt adni, remélve, hogy azok illetékes helyen is, annak idején figye- gyelembe vétetnek. Igen is élénk emlékezetünkben van még az a veszedelem, mely az Évva-féle majornak 1902. ápril 14-én történt leégése alkalmával minket, itt közvetlen közelben lakó háztulajdonosokat fenyegetett. — Ha Schweig- hoffer és Makkai szomszédaink ébersége és emberfeletti fáradozása meg nem védte volna a szomszéd házakat, mi, 10—15 szomszédos birtokosok koldussá lettünk volna e nagy épület tetőzetéből fejlődött roppant tűz által, melyet az erős északnyugati szél úgy söpört a mi házainkra, hogy padlásainkon ma is láthatók a leöntözött üszkök, egész tömegestől. Nem akarom tűzrendészetünk vagy tűzoltói intézményünk hiányosságait kritizálni, mert elismerem, hogy a jó szándék feltétlenül meg van az illetékes körökben, de tudom, hogy anyagi erőink gyengék, nem vagyunk képesek a kellő módot megadni arra, hogy védekezésünk a pusztító elemmel szemben erélyesebb legyen; — ennek jobbrafordultát most hogy főispánunk vette kezébe az ügyet, csak a jövőtől várjuk. De ha megtörtént a baj egyszer, nemcsak anyagi érdekünkben áll, de az erkölcsi kötelesség is parancsolja, hogy okuljunk a múlt szomorú tapasztalatán, s igyekezzünk a veszedelem ismétlődésének tehetségünk szerint elejét venni. A leégett majorban vagy 12 olyan család volt ronda lakásokban elszállásolva, kiknek veszteni valójuk úgy anyagilag, mint erkölcsileg nem sok van. Laktak ott olyanok, akik részeg fővel fel mennek a padlásra bármikor égő szivarral, hogy mámorukat kialudjék. — Ha ez a telep volt állapotában ismét tető alá kerülve ismét benépesül ilyen elemekkel, mi szomszédos háztulajdonosok folyton rettegünk, mert nem tudjuk, mely percben leszünk koldussá. A tűzbiztosítás nevetséges ellenszolgáltatás a leégett embernek. Ez legfölobb a biztositó társulatnak használ, mely valamennyi óriási osztalékot fizet részvényeseinek. Közgazdasági helyzetünk, tudvalevő, hogy igen rósz lábon áll. Szegények vagyunk mind, egy tűzve- szedolom elviszi eddigi fáradságunk összos eredményét. — Nem csoda, ha feljajdulunk, és előre védekezünk az eshetőségek ellen. De van még egy másik oldala az éremnek mely már igazán közérdekű dolog. Ez az imént elpusztult major oly módon van a Kisuj-utcán keresztül építve, hogy a máshol 12 méter széles utca itt 5—6 méterre szorul össze. Pedig csak egy szegletet koll elvágni belőle, s lesz itt nyíl egyenes szép széles, rendezett utca, melyen a házak folyton a modern élet követelményeinek megfelelően épülnek, s mely a város kültelki területének igazán legszebb része lesz. Mély tisztelettel kérjük tehát a fent előadottakra hivatkozva a tekintetes szerkesztő urat, legyen kegyes szerény sorainkat becses lapjába oly célból fölvenni, hogy képezzenek ezek egy nyílt kérelmet a város tekintetes Tanácsához, miszerint: helyszíni szemle tartása által az általunk előadottak igazságáról hivatalos meggyőződést szerezne: hogy a leégett majornak az utca testbe erősen kinyúló részét kisajátítva ez által a Kis-uj utcát rendezné, a major tulajdonosát az esetleges újra felépítésnél arra kötelezné, hogy az ilyen több szegény családnak lakást adó telepen az épületet tűzmentes vagy nehezen gyuló anyaggal fedesse, amely által úgy saját érdeke mint a köz érdeke is védve volna. Azon reményben, hogy tisztelet- teljes és kérésünk a város Tanácsa által méltányolva lesz, — azzal zárjuk sorainkat, hogy ez ügyben a szomszédos telektulajdonosok által tartott értekezlet jegyzőkönyve nagy számú aláírással ellátva meg nem hallgatás esetén felsőbb helyen fogja kérelmezni igaz ügyünk eredményre juttatását. Mi azonban azért fordulunk sajtó utján és bizalommal a város tanácsához, mert meg vagyunk róla győződve, hogy szavaink a kérelmezett eredményt megfogják hozni. Ezen biztató tudatban vagyunk a tekintetes szerkesztőségnek őszinte tisztelői: Több városi polgár. )( A törvényhatósági útadók április havi befizetése kedvezőbb eredménynyel járt, mint a múlt évnek április havi befolyása. A múlt hónapban befolyt ugyanis tőkében : 10,515 K. 36 f., késedelmi kamatban : 92 K. 26 f. vagyis most több folyt be, mint az 1901. évi április hó folyamán, tőkében : 4781 K. 02 f.-el, késedelmi kamatban : 30 K. 90 f.-el. Most legtöbb (2,855 K. 66 f.) a varannai járásból, legkevesebb (85 K. 33 f.) a tokajiból. )( Mislyina községben í. évi április 28-án ismeretlen okból tűz ütött ki, mely alkalommal 8 lakóház égett le a melléképületekkel. A belügyminisztertől 160 koronát eszközölt ki a szegénysorsu tüzkárosultak részére íőispánunk. )( Új utmester. A Kádár Mihály törvényhatósági utmester helyébe Tokajba Popcsák György Zemplén vármegyebeli morvái illetőségű, 66 gyalogezredbeli volt őrmestert és igazolvá- nyos altisztet nevezte ki a főispán. )( A vármegyei „Hivatalos Lap“ ma megjelent 8. számából közöljük, hogy a szerencsi választókerületben az 1901. évi nov. 7-én történt bizottsági tag választás megsemmisittetvén, az uj választás alkalmát f. hó 9-ére tűzte ki az alispán. )( A legényéi körjegyzőség községei f. hó 7-én, Nagy-Kázmér községben, uj körjegyzőt választanak. )( A cs. és kir. csikótelepek számára alkalmas három éves csikókat készül vásárolni a miskolezi 7. számú lóavatóbizottság, mely Szerencsen jún. 3-án d. u. 2—4 óráig, Tőketerebesen jún. G-án d. e. 9—12 óráig, végre Kazán községben jún. hó 7-én d. e. 8—11 óráig fogja az elővezetett csikókat megszemlélni. Az alkalmasoknak talált csikókért azonnal fizet. JEGYZETEK a hétről. • Megnehezült folettünk az idők járása. Virágos májusba dér és fagy ijesztő hire járja át az országot. Dér és fagy pusztítja el reménységünk sok színes virágát. És az egész ország remegve várja az idő fordulását, mert ha igy tart bizony belepusztulunk. Mert hiába — agrár állam vagyunk. A föld tart el bennünket, ez az édes magyar anyaföld, melynek fekete talaja dús termést hoz, de ha a jó Isten haragja igy tavasz tájban dér és fagy képében ránk ront, bi zony siralom hazájává változhatik ez a Kanaán, amelyből úgy igyekeznek kifele az emberek — Amerikába. Ilyenkor tűnik ki, hogy az ipar és kereskedelem milyen megbecsülhetetlen biztosítéka az állam anyagi jóvoltának s menyire káros az a törekvés, mely tisztán és kizárólag agrár állammá akarja tenni Magyarországot. Bár a kormányzat helyes és jó irányban halad, hangoztatván minden foglalkozási ág egyarányu fejlesztését mégis a legélesebb politikai vitákat idézte s idézi elő az agrár-merkantil szélsőséges állásfoglalás. Holott világos, hogy a földből élünk, de az ipar és kereskedés amaz eszköz, mely az anyagi egyensúlyt fenntartja. Kár tehát ezeket az ösz- szefüggő foglalkozási ágakat tisztán politikai szempontokból ellentétbe állítani. Az együttes gazdasági politikát kell követnünk. A dúsan termő magyar vidékek közepette, mindig kitűnő szolgálatot tesz egy kereskedelmi város. Ilyen a szomszéd Miskolcz s a fejlődés emez irányában halad Sátoraljaújhely is, ahol egy kitűnő kereskedői kar szolgálja a magasabb érdekeket; most újból erősebb, agilisabb szervezkedéshez fogott, buzgólkodik, fárad és tevékenységét, agitálását kétségen kívül szép sikerek fogják megkoszorúzni. * Üljünk rá megint az irodalmi vessző paripára s újból kérdezzük meg: mi lesz a sátoraljaújhelyi Kazincy körrel ? Mert élénken csalódnak azok, akik azt hiszik, hogy Sátoraljaújhely intelligens és irodalmilag művelt közönsége mindig be fogja érni avval, hogy iskolai önképzőkörökön kívül ne legyen itt más irodalmi fórum. Ez nem olyan utolsó kérdés, amint sokan gondolják. És a mikor a testületek, egyesületek gorabamódra szaporodnak, igazán csodálkoznunk kell, látván hogy egy nemes irodalmi célokat szolgáló egyletet nem lehet összehozni Sátoraljaújhely városában 1 HÍREK. A reprodukció. Volt nekem München városában egy piktor barátom a többi között. Lengyel volt, a neve Bujakievics. Ezenkívül meg Klagovszkinak, Var- soveckinek, Kamorovnak, Gordonier- nek, Müllernek s miután velem megismerkedett, különös szimpátiából a magyarok iránt, Jancsinak is hívták. Ennek a sok névnek pedig az a története, hogy az én festőm, a máskü- lömben komoly művész-ember, néha en gros is dolgozott. Az otthoni pénzeknek az a természetük, hogy késnek, a mecénások is szórványosan jelentkeznek. Ilyenformán az én piktorom gyakran jött arra a kellemetlen tapasztalatra, hogy ebédre még van valamicske pénz, de vacsorára már nincs. Nem jött zavarba. Föltett a stafétájára négy-öt darab deszkát, szivaros-skatula födelét meg effélét s a kékkel hirtelen ráfestette valamennyire az eget, a zölddel a mezőt, valami barnás színből elkészült a fák kérge, valami szürkés-fehérrel a meszelt házak oldala . . . Aztán embert, gyereket, lovat, tehenet dobált bele a képekbe csak úgy rajz nélkül, fejből s mire kiszívtunk egy pipa dohányt, megszáradtak valamennyire a müvek. S fizetett a boltos a munkáért, mint a köles, amikor tudniillik rosszul fizet a köles. Egy műért négy-öt márkát kapott a művész. Keveset, de mindenesetre többet, mint amennyit megértek a képek. Azok tudniillik semmit se értek, géppen semmit, még annyit se, amennnyi festéket rájuk mázolt a pólyák. De a boltosnak is igaza volt azért a maga szempontjából. Akad vevője az ilyesminek is. Emberek, akik olcsón akarnak venni eredeti képet s emberek, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy mi a kép. No hát kaphattak egy eredeti Klagovszkit Varsoveckit — egy és ugyanazon kézből. Mikor én egynémely müncheni vacsorának ezt a humoros történetét elbeszéltem itthon is müvósz-tár- saságban, fölvilágosítottak, hogy az én müncheni barátom nem áll egyedül a képcsinálásnak ilyetén himes mezején. Bőven akad olyan garasos piktor, aki modellt azóta se látott, hogy hátat fordított az iskolának és aki egy negyedikemeleti szobácska ablaka mögött éppen úgy találomra festi a dicső természetet, mint ahogy az én barátom cselekedte azt viccből. S egyszerre négy-öt vásznon, hogy ne kelljen sokat bajoskodni a pemzlik- kel. Párisi, bécsi műkereskedők egész csomó fiatalembert foglalkoztatnak ilyenformán. És aztán mi lesz ezzel a tengernyi mázolással, amit igy ösz- szehordanak ? Erre egy, minket nagyon is közelről érdeklő feleletet kaptam nemrégiben és pedig Deósről. S érdeklődve a kérdés iránt, egyik kolozsvári lapból is kivágtam nehány sort. Hát Deésen az történt, hogy egy idegen
