Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)
1902-04-17 / 31. szám
Sátorai] a-Uj hely, 1902. április 17. 31. (2171.) Harmincharmadik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-TJjhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttériben minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gyula Bíró Pál dr. Hám Sándor főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatirs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. —- Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden sző után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. lakók és háziurak. — április 16. (S—r.) Küszöbön május elseje: a lakók és háziurak uj éve. Üdvözlő névjegyeket küldözgetni ez alkalommal nem szokásos, pedig a jó kívánság most még indokoltabb volna, mint a naptári év kezdetén. Ez az uj év nem any- nyira örömöt, hanem inkább bosz- szuságot és kellemetlenséget zúdít a nyakunkba. Szivesen megváltanék magunkat tőle, de a sorscsapás elől kitérni nem lehet. A kit lakónak, vagy háziúrnak teremtett a sors, viselje a következményeket. Persze inkább viselné mindenki a házi úri, mint a lakói terheket. De ha igazságos mértékkel mérünk, el kell ismernünk, hogy Isten mindkét teremtményének jut a bajból elég. Sátoraljaújhely városa, — már hiába is kérkednek némelyek a drágasági pótlék legkegyelmesebb engedélyezésével, méltán rászolgált a drága jelzőre. A boldog és olcsó vidék, melyről a fővárosi ember sóhajtva szokott beszélni, manapság talán csak a mesék országában létezik. Az élelmi szerek és ruházat drágaságáról most nem szólunk, a lakás kérdés az mely most előtérbe tolul. Régi, ismert panasz, hogy városunkban a lakások roppant drágák. E tekintetben semmivel sem állunk a főváros megett, sőt túlzás nélkül mondhatjuk, hogy aránylag a fővárosban olcsóbbak a lakások és e drága- ságos versenyben, mi nyernök el a pálmát. A főváros és a vidék életviszonyai szembeszökően különbözők, s mégis mi itt a vidéken a fővárosinál is nagyobb házbéreket fizetünk. S ez talán még nem volna oly nagy baj, ha a fizetett bérhez képest megfelelő lakásokat kapnánk. De csak a bér a fővárosi, a lakások pedig még nem is a vidékinek, de valósággal igen sokszor a falusinak színvonalát sem élik el. A háziurak kezdik utánozni fővárosi elvrokonaikat. Nincs a házban egy talpalatnyi hely sem, melyet nem értékesítenének. Még a kapualjak is boltokká vaunak átalakítva. Hetivásárok alkalmával bizony már hasznát vehetnők a kormányozható léghajónak, melylyel a háztetőn át lehetne a szobába jutni. Valami épületes látványban ott se igen gyönyörködhetünk. A háziasszony alig tud megfordulni a szűk konyhában, a gyerekek, — ahol ugyan még megtűrik — az előszobában szoronganak, mert a szűk helyiségek folytán ezt is szobának kell használni s alkalmilag mosókonyhául is szolgál; a fa és szén, miután fáskamra nincs, a pincében foglal helyet, nagy örömére és egészsége javára a cselédnek, kinek onnan kell azt az emeletre cipelni, az éléstárnak csúfolt sötét lyukban pedig alig talál helyet egy ládikó, némán, de világosan utalva arra, hogy az éléskamra olyan fényűzési cikk, melyet csak a régi idők nagyasszonyai engedhettek meg maguknak. Még, ha megemlítjük, hogy kút sincs az udvaron s az ivóvizet a megyekútról kell hozatni, bemutattunk egy újhelyi lakást, melyért évente ezer koronát kell fizetni. A viszonyok általában ilyenek, ahol kissé nagyobb a kényelem, horribilis összegeket kérnek a háziurak; persze nem csoda, ha a lakók változnak s az üres lakások miatt a háziurak is panaszkodnak. A lakás mizériákra vonatkozó panaszok nagyon is régiek. De nem lehet azt elég sokszor hangoztatni. A lakbérek megállapításába persze a hatóság nem szólhat; ezt a kérdést a háziurak oldhatják meg legalaposabban, még pedig a saját javukra is. Mert a lakók folytonos változása nem mozdítja elő az ő érdeküket sem. Egy egy „hurcolkodás“ után a ház valóságos harctéri látványt nyújt s a sok „reperá- ció“ nem hasznos a zsebre sem. r Állandó, megelégedett lakó tehát hasznos is. Deltát épp úgy, mint az előzékeny, méltányos háziúr, a megelégedett lakó is még sokáig, még nagyon sokáig csak jó kívánság marad. E tekintetben kölcsönös jó indulatra vau szükség. Mert a hatóságnak itt nem igen lehet szerepe. De annál inkább szükséges, hogy nagyobb gondja legyen a lakhatási engedélyek osztogatására. Ügyelnie kell arra, hogy a lakók egészséges lakásba költözhessenek, mert a teljesen ki nem száradt, nedves lakások főfészkei a betegségeknek. Űgyelniök kell a tisztaságra és túlzsúfoltságra. Itt már az ideje, hogy Sátoraljaújhely mellék utcáinak tisztátalanságáról, sokszor éppen igazságtalanul is kolportált híreket az állapotok ra- radikális megváltoztatásával — elhallgattassuk. A nagyszámú lakossággal biró é3 erős fejlődésnek indult Sátoraljaújhely város jó hire sürgősen megköveteli, hogy a lakásviszonyok javuljanak s ha már drágák a lakások, legyenek azok legalább a tisztaság, rend és kényelem szempontjából megfelelőek. A hatóság, a lakók és a háziurak egyaránt végezzék ez irányban kötelességüket. — április 17. Válság hírek gazdasági érdekeink védelme miatt. Habár a nagy politika stíljébe vágó válsághírekről szól a nagy ujságharc magyar és osztrák részről, mégis bennünket zetnplén- megyeieket is közelebbről^ érdekel e híresztelések kulissza-titka. Érdekel első sorban mint magyarokat, érdekel másodsorban mint zemplénieket, mert bizony mi ipar-vármegyének éppen nem, de sőt a Bodrogköz, Közép-Zemplén és a Hegyalja gazdasági hivatásait tekintve, mintegy éppenséggel gazdasági hivatásból élő vármegyének tekintjük magunkat. Nos és éppen ezért nem kis érdeklődéssel és fölötte nagy hálával vesszük azt a teljesen illetékes helyről eredő hirt, hogy Széli Kálmán miniszterelnök, a közte és Körber osztrák miniszter közt most a vámtarifa körül folyó erős tárgyalásaiban a magyar gazdasági érdekek védelme körül oly hazafias, energikus és határozott működést fejt ki, amely természetesen késlelteti a tárgyalások gyorsabb lebonyolítását, de a magyar ügy védelmében kiszámíthatatlan eredményeket biztosit az ország javára. Azt írja ez az authentikus tudósítás, hogy Körber a németvámtarifát akarván ellensúlyozni, a teljes vonalon csak az iparvám emelésére fekteti a fősulyt. Ezzel kiszorítani akarván a német ipart, a fenyegető németvámtarifa ellen e megfélemlítéssel fel akarná tüzelni a német iparosokat. Ámde ez csak csak sakk- huzás, csak afféle játék politika volna, mely ha el nem sülne, Magyarország inná meg a levét, mivelhogy az osztrák ipar zsákmányává szolgáltatnék ki teljesen országunkat. Bennünket pedig, akiknek Németország gazdasági export piacunk, úgy mezőgazdasági terményeinkre mint borainkra, háborúskodásba keverhetne velők pusztán azért, hogy az osztrák-ipar érdekeinek kedveskedhessünk. Ausztriának nem olyan fontos érdeke a Németországgal kötendő szerződés, mint nekünk és ezért érthető kormányzati egoizmus, hogy az osztrák kormányelnök a tervezett magas német agrikultur vámtarifára, az osztrák-ipar magas vámtarifájával felelne. Igen ám, de Ausztriának tekintetbe kell vennie, hogy itt nemcsak osztrák, hanem magyar érdekek is léteznek. És ezért bízzunk mi abban, hogy ez a vámiarifa-kérdés, amely magyar részről a Széli Kálmán erős és kipróbált kezében van, a magyar érdekek szem előtt tartásával a legkorrektebbűl lesz megoldva. Ha a Körber által felvetett alternativa szerint egy-kettőre készen lettek volna e tárgyalások, akkor a magyar erélytelensegről beszéltek volna az újságok, most hogy a magyar érdek védelme miatt húzódik, válságról Írnak. Persze ha a két miniszterelnök tárgyalása nem megy simán, akkor mindjárt szimatolnak valamit. Ilyen fontos kérdésnél pedig a legalkalmasabb, a legcsiklandozóbb valami — a kormányválság. Csak kelljenek szárnyra az újsághírek. Az a fő, hogy a kormányelnök a magyar érdekért küzd, s azért húzódik ez az ügy. Ám rnár is a megoldás sima útjára terelte é® az ő erejével meg is fogja azt véden1 úgy, amint Széli Kálmántól Magyar- ország érdeke ezt teljes bizalommal reméli. A vizsgálat. — Huszonnyolcadik és kilencedik nap. — — április 17. A vizsgálat folyik csendes mederben. A vidéki tanuk egymásután olyan vallomásokat tesznek, hogy az ezekből most már világosabban látszó kép megadja annak magyarázatát, miért zaklatták választási elnököt folytonos jelentések a Buza-párti tömeg erőszakoskodásairól és a bevonulás atrocitásairól. A bírói funkció a leg- méltóságosabb objektivitással viszi a vizsgálatot, olyan tekintélyt parancsoló objektivitással, hogy a közönségnek még ezelőtt izgalmasabb része is, az érdeklődésével is visszavonult, hogy teljes bizalommal a bírói vizsgálat pártatlansága és a Kúria bölcsessége iránt bevárja ennek az áldatlan komédiának legutolsó fejezetét. Belefáradt már közönség és mindenki ebbe a gyűlöletes huzavonába. Ám ez a csend nem tetszik annak a politikai csoportnak, amely most a sajtójában, a gyanúsítások egész áradata után újabb gyanúsítással akarja felcsiklandozni a kedélyeket. Thuránszky Zoltán dr. ügyvédet, a választást védőt, aki ügyvédi hivatásának minden szenvedélyessóget kerülő nyugalmával, pártatlanul, pusztán a judi- ciuma szép fegyverével végzi funkcióját, azzal gyanúsítja, hogy a községekben Búza-pártinak adja ki magát, ily- kép tehát e tanukat igyekszik a Dókus- párt részére megnyerni. Ámily felháborító ez a gyanúsítás, épp annyira szomorú, hogy ezt sajtó utján követik el. A sajtószabadságot ilyen módon felhasználni egy bukott képviselőség lidérc- fénye után bugdácsoló szenvedélyes kapkodásban, páratlanul áll az egész országban. Most folyik majdnem mindenfelé a vizsgálat, figyelemmel kisérjük az illető vidékek sajtóit, de ilyesmire sehol nem találtunk. Nálunk erre is példát statuáltak és a sajtószabadság szentségét újra bemocskolták egy hatalmas — sárfolttal. A keddi és szerdai vallomásokról szóló tudósításunk a következő: * Kedden regmeczi, imregi és hosz- szu-lázi választók vallottak. Leskó János gazdaember: Goes Andrással a Szemán György szekerén jöttem be az alsó-regmeci Dókus-pártiakkal együtt. A szilaj csikók miatt elszaladtak a rendes szekérsortól, mikor beértek rengeteg néptömeg volt az utcán, egyik Buza- párti kortes megállította a szekerünket, megkérdezve, hogy kire szavazunk, mire mi félelmünkben azt feleltük, hogy Búzára. Erre a két kortes felugrott a szekerünkre, a Vadászkürt előtt az ott levő Buza-pártiak megfogták a lovak kantárszárát, megállították a szekeret, leszállítottak bennünket, bekísértek a Vadászkürtbe, onnan ki nem bocsáj- tottak. Ha engemet ily módon a Vadászkürtbe be nem visznek, én Dó- kusra szavaztam volna. (Megállapit- tatik, hogy leszavazott a Buza-pártra.) Szemán György vallomása szintén megerősíti előző tanú vallomását. Az ő szekerén jött be Leskó és Goes, bevitték őket a Vadászkürtbe, az öreg Lapunk mai «xáma 4 oldal.
