Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)

1902-03-20 / 19. szám

Máreiu« 20. ZEMPLÉN. 3. oldal. — A kassai újságírók, a „Felső- magyarország“volt összes munkatársai nevében Szathmáry Zoltán felelős szerkesztővel együtt derék szolidari­tással viselkedtek egymással és kö­zönségükkel szemben. Egy körlevél­lel értesítenek bennünket, hogy ki­léptek a szerkesztőségből. A körlevél­ben többek közt ezt Írják: „Ben­nünk fellázadt a független, hivatásos újságíró szabad lelke, de magunk és családunk kenyere forgott szóban s tűrtünk, amig lehehetett. Most már azonban ott tartunk, hogy e lapnál, mindenki úr és szerepel, mindenki tömjónezteti magát és hasznot hajszol, csak az igazi újságíró lenyűgözött, koldus és rabszolgai No hát ez a kenyér nem kell nekünk! Mai napon közös akarattal ott hagytuk az üzleti vállalatot. Nincs egyebünk, mint sza­badságunk, lelkesedésünk, független­ségünk és ez a gyenge toll kezünk­ben. — És ezzel a tollal most — mint írják — uj napilapot indítanak Kas­sai Újság címen. A lap politikája független szabadelvű lesz. A lap belső dolgozótársai lesznek a kassai hírlapíró gárda teljes számmal, köz­tük : dr. Fényes Samu a Kurucz Féja Dávid zseniális szerzője, dr. Mitzger Imre, Szathmáry Zoltán, Lekly Gyula, Lengyel Menyhért a Zemplén belső dolgozótársa és még többen igaz, derék toliforgatók, a vi­déki ujságirodalom kiválóságai. — Elfogott kivándorlók. A kas­sai pályaudvaron tizennégy embert tartóztatott le a kassai rendőrség. Az elfogottak mind kivándorolni készül­tek Amerikába útlevél nélkül. A tor­nai vasúttal érkeztek Kassára, hogy Oderberg felé folytassák utjokat. A kivándorlóknál nagyobb összegű pénz is volt s kihallgatásukkor elmondták, hogy a határszélen várja őket egy ha­józási társaság ügynöke, ki útlevél nélkül is átszállítja őket az újvilágba. A rendőrség a letartóztatottakat visz- szatoloncolta illetőségi helyükre. — Itt a snepf. Á múlt heti fa­gyos, szeles időjárást lágy tavaszi idő váltotta fel. A nap sugarának me­lege rohamosan olvasztja a sekély vizek jegét s a hegyszakadókok ha­vát. És meghozta az idő a vadászok örömét: a snepfet is. Az érdekesvad, mint szavahihető vadászok mondják, szórványosan már a mi határunkon is mutatkozik s tegnap már lőttek is ilyenre noha, hogy terítékre is ke­rült volna, azt nem hallottuk. Elég annyit jeleznünk, hogy a vadászok legkedvesebb mulatsága, a snepfezés megkezdődött. — Szélhámos. Lapunk egyik kö­zelebbi számában említettük, hogy egy magát dr. Péchy Fodor Istvánnak ne­vező 35 év körüli császárszakállas szél­hámos csatangol a vidéken és hamis okmányokkal gyűjti az adományokat valamely jótékony cél címén. A szél­hámos értesülésünk szerint e napok­ban bérkocsin a Bodrogközön járt s az Erzsébet-tanyán is megfordult. A szélhámos ma már nem visel szakállt, hanem borotvált képpel utazik s foly­tatja csalásait, amig rajta nem vészit. — Állat az emberben. A S—k írja: Boros Jenő csanálosi ev. ref. tanító egy 12 éves leánynövendékét állatias kegyetlenséggel megrontott, a mitől a kisleány erős vérzést kapott. Ez az áruló jel volt a veszte. A köz­ség lakosai annyira felháborodtak e bestiális tettén, hogy a presbitérium az iskolát a tanító előtt bezárta s a becstelen tettet vivő tanítót majdnem agyon verték. — Rendőri hírek. Tolvaj cigá­nyok. A kisvárdai csendőrség tegnap táviratilag értesítette az újhelyi rend­őrséget vagy, hogy Demeter György és Demeter József állítólag ide való elfogott kóborcigányok birtokában öt ágú koronás ezüst kanalakat és villá­kat találtak, melyeken a monogram szét van kalapálva. Most oly irány­ban folytatják a nyomozást, hogy kiderítsék honnan lopták az ezüst evő eszközöket. — Tyúklopás. Teg­nap előtt éjjel Z. H. Széchényi téri udvarából a baromfi ólból ismeretlen tettes több tyúkot ellopott. A tettest a rendőrség nyomozza, IRODALOM. Remekírók Képes Könyvtára A miről száz év előtt a migyar szellemi újjászületés megindítói ábrán­doztak, a mit Kazinczy nagy nyelv- és irodalomujitó harczában, mint a műve­lődés legerősebb fegyverét és fokmé­rőjét dicsőített: az emberi szellem re­mek alkotásainak gyűjteménye ime megvalósult. Megindult a Remekírók Képes Könyvtára, a magyar és a kül­földi literatura mesterműveinek díszes köntösű, illusztrált kiadása: megindult egyszerre hát kötettel, a mely tartal­mával és külső formájával egyszerre megragadó, mindeneknek tetsző Ízelí­tőt alkot a nagy vállalkozásból. Két kötet Petőfi, két kötet Kisfaludy Sán­dor, egy-egy kötet Shakspere, Moliére és Tóth Kálmán ; ezek bemutatói a hatalmas vállalatnak, mely megakarja adni a magyarságnak a magyar és az idegen nemzetek nagy szellemeinek műveit: a magyar műveltség bibliáját. Irodalmunknak, szellemi életünk­nek régi nagy szükséglete ölt testet ezzel a vállalkozással. A müveit ma­gyarság számára a világirodalom sok remeke bizonyos mértékben rejlett szellemi kincs. Még a pusztán magyar remekírók­nak egyöntetű kiadásával sem próbál­koztak meg, n’m lett volna bátorságuk a magyar irodalmi kultúra érdekében nagyobbat is tenni s a magyar reme­kek kiadását a külföldi szellemóriások müveinek kiadásával párosítani. Épp ezért a Lampel-Wodianer cég vállal­kozása: jelentős tett, melyet egész je­lentőségében az irodalom-történet fog méltatni. Valóban alig lehetne így előre számot adni róla, határozottan megér­tékelni azt a hatást, amelylyel egy Alexander Bernátnak, Beöthy Zsoltnak, Bánóczi Józsefnek, Rákosi Jenőnek, Palágyi Menyhértnek, Riedl Frigyes­nek, Júniusnak, (Zilahi Kiss Béla) stb. uj az eddigieknél is mélyebbre hatoló fejtegetései lesznek egész irodalmunkra és szellemi életünk fejlődésére. Mert a magyar esztétika és irodalomtörténet e leghíresebb művelői s velük más ki­válóságok, mint Ábrányi Emil, Ambrus Zoltán, Angyal Dávid, Balassa József, Dóczl Lajos, Endrődi Sándor, Ferenczi Zoltán, Haraszti Gyula, Hegedűs Ist­ván, Hevesi Sándor, Kossuth Ferenc, Négyessy László, Szász Károly, Váczy János és Várady Antal irodalmunknak csupa kitűnősége, fogják bevezető ta­nulmánynyal és szövegmagyarázattal kisérni a Remekírók Képes Könyvtá rának egyes köteteit, hogy ezzel is közelebb hozzák a nagy szellemek al­kotásait a müveit magyar közönség leikéhez, megadván neki a teljes meg­értés lelhetőségét és gyönyörűségeit. Hogy pedig mindez milyen nagy fokán lesz az irodalmi értéknek, arra legbiztatóbb a vállalkozás szerkesztő­jének, dr. Radó Antalnak neve, aki mint poéta és műfordító, mint irodalmi essayista és mint szerkesztő, már ed­dig is országosan elismert nagy érde­meket szerzett irodalmunkban ; ennek a könyvtárnak tervezetével, a kiváló munkatársak egész seregének összeto- borzásával pedig a maga nagy képes­ségének legnagyobb próbáját adta. Ilyen nagy és díszes gárdával in- düh meg a Remekírók Képes Könyv­tára és gyönyörű eredeti díszes kö­tésű kötetekben a magyar- és a világ- irodalom legcsodálatosabb alkotásait fogjá szétvinni az országba minden müveit magyar ember okulására és gyönyörűségére. Milyen felemelő gondolat, hogy a magyar család otthonában együtt lesz a legnagyobb magyar irók mellett a legnagyobb külföldi szellemek minden hires munkája. O.t lesz Petőfi mellett Byron és Heine, Berzsenyi mellett Mus­set és Leopardi, Madách mellett Geothe és Schiller, Katona mellett Shakspere, Moliére és a görög tragikusok, Vörös­marty mellett Homeros, Vigilius, Vö­rösmarty mellett Firduszi és a Niebe- lungének, ott lesz továbbá, a mire semmiféle külföldi hasonló vállalatban példa nincsen, az uj Magyarország három megalkotója, gróf Széchenyi István, Kossuth Lajos és Deák Ferencz s ezeken kívül sok más, a kiket e he­lyütt mind felsorolni hosszadalmas volna. És valóban a mestermüveket ki­sérő illusztrációk megkétszerezik a remekírók könyvtárának értékét. Mert az illusztráció segítségére jön a fantá­ziának s a művész lelkének látásával megmutatja nekünk azt, a minek el­képzelésébe fantáziánk belefáradna. Oázis az illusztráció, a melyen elménk, lelkünk uj gyönyörűséget kap a nagy szellemek élvezése közben és uj erőt alkotásaik teljes megértésére. Melyi künk a legműveltebb, a legerősebb képzelőtehetségű ember is tudná úgy elképzelni például a Madách »Ember tragédiát-jának világraszóló jeleneteit, a hogy azokat a rajzon legnagyobb mestere, Zichy Mihály megrajzolta kar­tonjain, a melyeknek reprodukciói fog­ják díszíteni a Remekírók Képes Könyv­tárának Madách kiadását, vagy melyi­künk tudna csak képzeletben is verse nyezni azokkal a mesteri képekkel, a melyekkel egy Bihari Sándor, Garay Ákos, Gergely Imre, Hegedűs László Jendrássek Jenő, Márk Lajos, Nagy Zsigmond, Réthi Lajos, Neogrády An­tal, Telegdy László, Túli Ödön stb. fogják díszíteni, magyarázni és szem­léltetni a Remekírók Képes Könyvtá­rában megjelenő összes klasszikus müveket ? Sokat lehetne még elmondani an­nak a nagy vállalkozásnak jelentősé­géről és kulturális hatásáról. Ezt Ígéri a már megjelent hét kötet és ezt a további kötetek terve­zete, a minél szebb, becsesebb ünnepi ajándékot a magyar irodalmi kultúra hosszú évtizedek óta nem kapott. Az ilyen vállalkozásért az elismerés és a hála el nem maradhat, kivált mikor a kiadócég nagy áldozatkézségét, mely- lyel e vállalkozást létrehozta, azzal tetézi, hogy a 250 korona áru könyv­tár megszerzésére a legméltányosabb feltételekkel nyújt módot. Ez áldozat­kézség révén havi 3 korona részletle- flzetésért minden, még a legegyszerűbb polgári család is megszerezheti magá­nak, az otthonnak ezt a szellemi kincs­tárát. Az ezüst kecske. Két éve, kará­csonykor egy könyv jelent meg mely­nek csodaszép dísze mind n könyvba­rátot megkapott. Bródy Sándor »Az ezüst kecske« cimü regénye volt az a könyv. Tán ártott is egy kicsit tartal­mának, hogy olyan nagyon szép volt a ruhája? Most azonban, hogy egy népszerű, olcsó, de azért díszes kiállí­tásban jelent meg Singer és Wolfner- nél, meggyőződhet mindenki róla — amit eddig csak a vagyonosabbak te­hettek, mert »Az ezüst kecske* illusz­trált kiadásának borsos az ára, — hogy az ékes kötésnél, a szép illusz­trációknál még ékesebb és szebb a tartalom. »Az ezüst kecske« Bródy fantáziájának egyik legsajátságosabb gyermeke: tán a legérdekesebb és legpoétikusabb mindannyi között. A regény az Egyetemes Regénytár leg­újabb két kötetében jelent meg. Ára kötve 2 korona. A SZERKESZTŐSÉG ÜZENETE. Érdeklődő. Helyiben. Amint a régi Zem­plén falelős szerkesztőjétől álvettdk a még le nem közölt kéziratokat azok közt átvet­tük ezen »március 15iki< napról szóló kéz­iratot is, sőt szerzője Demeter János plébá­nos úr kérdezésére meg Is üzentük neki, hogy ezt a szép cikket március 15-én tény­leg közölni is fogjuk. Tehát eredeti kézirat­ból, szerző tudomásával, sőt egyenes kérel­mére közöltük. Az ilyen cikkről azt szok­ták mondani, hogy a lap „részére* Íratott. És teljes joggal. Hogy az egy esztendővel ezelőtt más újságban is megjelent arról ne­künk nem volt tudomásunk, az nem a mi szerkesztőségünk, hanem a szerző dolga. Mi jogtalanságot el nem követtünk és a cikk közlésével hazafias eszméket sokszorosítot­tunk a sajtószabadság legszentebb jogán, és ha ebből bárki Is szenzációt akarna ellenünk kovácsolni a közönség tisztában lehet annak intenciójával, mi pedig abszolúte nem tö­rődünk vele. Készséggel tárva fel az ügy tiszta történetét, köszönjük szives érdek­lődését. Nem közölhetők: A legszebb életem. (Novella) — Maupassaut ideálja (költemény) K. S dr. Szívesen várjuk. Th. dr. A múlt héten egymásután két számban közöltük. Kiadótulajdonos : Éklert Gyula. Bérháztulaj donosoknak és földbirtokosoknak törlesztéses kölcsönt 4&\ és 50 évre jutányosán és előnyös feltéte­lek mellett közvetít és értesí­tést ad Sárkány József Budapest, Váczi-körut 21. 76 és 234/902. végr. szám. Árverési fr.Ird.Qtm.én3r. Alólirt birósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-cz. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a s.-a.-ujhelyi kir. járásbíróság 1897. évi 2807. P. V. 1900. évi V. I. 270/.1 V. I. 344/1 és 1901. évi V. I. 32 és 364/1 sz. végzése következtében hivatalból Dr. Kelemen A. és Blanár Béla ügyvéd által képviselt Speiser Mo- csáry, Braunfeld J. mádíi pénztár, Brach­feld és fia javára Barthos József helybeli lakos ellen 600 K. 369 K. 35 f. 140 K. 197 K. 40 f, és 311 K. 30 fii. s jár. erejéig 1897. május 22. 1900. április 5. juni 17. és 1901. juli 29-én foganatosított kielégítési végrehajtás utján le és felüifoglalt és 3126 koronára becsült kö­vetkező ingóságok, u. m.: lovak, szekér, lószer­szám, házi bútorok stb. nyilvános árverésen el- adatnak. Mely árverésnek a s.-a.-ujhelyi kir. járás- bíróság 1900-ik évi V. I. 344/12. 1901, évi V, I. 32 és 364/6 számú végzése folytán 2318 kor. 05 üli. tőkekövetelésből maradt hátrány ennek esedékessé vált 6 és 6% kamatai és biróilag már megállapított költségek erejéig s.-a.-uihelyben alperes lakásán leendő eszközlésére 1902. övi xnárczius hó 26-ik napjának délelőtt 10 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX.. t.-oz. 107. és 108. §-a értelmében készpénzfizetés mellett, a legtöbbet Ígérőnek szükség esetén becsáron alul is eltog- nak adatni. Amennyiben az elárverezendő ingóságokat mások is le és felülloglaltatták és azokra kielégí­tési jogot nyertek volna, ezen árverést az 1381. évi LX. t.-cz 102. §-a értelmében ezek javára is elrendeltetik. Kelt S.-A.-Ujhelyben, 1902. évi február hő 25. napján. Tomasovszky Lajos, kir. bir. végrehajtó. 135/902. V. sz. Árverési hirdetmény. Alulírott birósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.cz. 102. !j-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a Kir-Helmeczi kir. járásbíróság 1901. évi fh. 41|2. számú végzése következ­tében Jászóvári praepostság Victor tanyai gaz­dasága javára Oibei János n.-rozvágyi lakos ellen 632 kor. s jár. erejéig 1901. évi jú­lius hó 3-án foganatosított kielégítési végrehajtás utján lefoglalt és 1200 koronára becsült következő ingóságok u. m. : életnemü nyil­vános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a kir. helmeczi kir. já­rásbíróság 1902. évi V. 68/1. számú végzése foly­tán 532 kor. tőkekövetelés, ós eddig ösz- szesen 30 kor, 44 fillérben biróilag már megál­lapított költségek erejéig N.-Rozvágy községében alperes lakásán leendő eszközlésére 1902. évi márczius hó 26-ik napjának d. u. 3 órája határidőül kitüzetik és abhoz a venni szándékozók oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi 60 t. ez, 107. és 108. §-a értelmében készpénz fizetés mellett a legtöbbet Ígérőnek becsáron alul is el fognak adatni. Amennyiben az elárverezendő ingóságokat mások is le- és felülfoglaltatták jelen árverés az 1881. évi LX. t.-cz. 120. jj-a értelmében ezek javára is elrendeltetik. Kelt Kir.-Helmecz, 1902. mire. hó 4-én. Szabó Lajos, kir b.ir, végrehajtó,

Next

/
Thumbnails
Contents