Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)
1902-03-20 / 19. szám
Harmincharmadik évfolyam. Sátorai]a-Ujhely, 1902. március 20. 19- (2159.) Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-TJjhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Kyilttérben minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gyula Bíró Fái dr. Hám Sándor főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: >gész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 8 kor. —- Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. fi kivándorlásról. Irta: Demeter János. — márc. 18. II. Magyarországon immár két évtizede a lehető legsúlyosabb gazdasági szenvedések esztendőit éljük. Ez annyira közismert tény, hogy sehol sem találhat ellenmondásra. A filoxera pusztítása ekkor vette kezdetét s hatása a Hegy alj a összes perifériáira kiterjedt. A sertés-vész ennél még nagyobb s éppen a parasztosztály létérdekében sértő csapás volt és ez osztály gazdasági életét rontotta, — sorvasztotta. A fogyasztási és más számtalan adónak, illetékeknek tulságba vitt kihasználása, kapcsolatban a mezőgazdasági termények árának álhatatos és erősen sorvasztó hanyatlása okozta a társadalmi és gazdasági erők elerőtlenedését; a marhatartás szempontjából annyira fontos és nélkülözhetetlen közlegelők csekély volta, avagy teljes hiánya, s a legtöbb helyütt a meg- szerezhetésnek lehetetlensége e gazdasági bajt még csak súlyosbította. A régi közigazgatás, mely most kezd uj levegőt nyerni, a régi hibás államkormányzat, mely most szociális irányban is kezd fejlődni, — minden hibája: az oktalan és céltalan zaklatások, a gondviselő körültekintés hiánya nélkül voltak okozói, hogy a nép dacára a hazája iránti szeretetének, kitartásában, türelmében zsibbadt s anyagi és morális ereje nagymértékű visszaesésbe jutott. Tetézte a bajt a nép között szabadon burjánzó uzsora, melynek dulásait a közigazgatás és az állam, dacára a sajtóban és közéletben hangzott följajdulásnak, vonakodott azonnal, gyökerében elfojtani. Későn tett legalább korlátozó törvénynyel némi intézkedést. Ezen óriási mérvben és szabadon graszszáló uzsora folytán csúszott ki sok, igen sok parasztbirtok az egy ügy ü nép lába alól. Elősegítette a romlást az is, hogy a földbirtok és földmivelés természetéhez képest, a nemzeti érdekből is annyira fontos stabilitás hiánya folytán, — a lakosság folytonos és természetes szaporodása mellett, mindinkább szét- mállott és törpebirtokká lett, melyen nincs felszerelés, melyen marha állományt tartani nem lehet, ennek folytán azt okszerűen művelni sem lehet, a föld csak kizsaroltatik, jövedelmezősége megszűnik, beáll a pau- perismus, a gazda proletárrá lett, melynek vége csak a tönk és . . . Amerika. Az állam és törvényhozás egyldalu eljárása valóban csodálatos, o __________________________________ hogy mig egyrészről védi, intézkedésekkel szaporítja, megköti a nagybirtokot a hitbizományokkal, addig a paraszt kisbirtokok véghetetlen fel- aprózását, ezen nemkevésbbé nemzeti vagyont, rongyokká tépni engedi s ekkép a reá utaltak létérdekét megsemmisíti. Hiszen ma-holnap dűlőink csupa határbarázdákból fognak állani, melyeket a néphumor már ma is „nadrágszij “-jaknak nevez. Ezért föltétlenül szükséges oly intézkedés, mely a földet megköti és azok főlaprózását tiltja. Egy minimum megállapítása, melynél kisebbre a földbirtok felosztható ne legyen. Mert hisz a történelem megingathatatlanul igazolja, hogy az államok csak akkor nyugosznak erős alapokon, ha abban az agrárviszonyok okszerűen vannak rendezve. És hogy mily káros pusztulást okozhat e viszonyok megzavarása, igazolja a rómaiak története, a jelenben pedig Irlandnak és népének állapota. Mert ezer más állítással szemben is örökké igaz marad Plinius hires modása: „latifundia perdidere Romám.“ A latifundiumok tették tönkre Rómát A kivándorlás nem utolsó, de első oka szintén az, hogy az örvendetesen megszaporodott parasztnép, atyái örökölt földén többé sem elhelyezkedni, sem megélni nem tud, földet szerezni képtelen, azt külföldiek, idegenek veszik meg. Gyáraink, ipartelepeink nincsenek ahol kenyerét kereshetné; a lati- tundiumok birtokosai nem fejlesztenek intenzív iparpolitikát, pedig a mezőgazdaságot helyesen és okszerűen csak ott lehet fejleszteni, ahol a földnek feldolgozó instrumentuma van. Ha megadjuk az alapot, — akkor meg lesz a harmónia: fejlődik a népesség számban, erőben, gazdaságban ; de fejlődni fog az ipar és kereskedelem is, mert a parasztság az az erős alap, melyre az ipar és kereskedelem támaszkodik. Az állam feladata megadni népe, polgárainak az eszközöket a mezőgazdaságra, módot nyújtani fejlődésére minden irányban ; mert Magyaroszágon az igazi nemzeti politika alapja: a mezőgazdaság, de ez a politika csak akkor helyes, ha nem esik egyoldalúságba. A földművelő paraszt adja a legjobb katonát, viseli szívesen és hűséges odaadással a vér- és pénzadót : az összes terheket. Azért az állam kötelessége, eminens elsőrangú feladata erősen hozzáfogni a gazdasági regenerációnkhoz, melynek első sorban ott van heiye, ahol az állam alapjának, a népességnek megerősítéséről és az emberi nyomor, szegénység enyhítéséről van szó. Ott, ahol a népesség nem szaporodik, vagy éppen a kivándorlás folytán — kevesbedik, súlyos bajok vannak, melyek bizony az állam gyökerét támadják meg; mig ellenben emelkedő, egészséges viszonyok közt élő népességgel gyarapszik és fejlődik az ország és a nemzet tekintélye, hatalma. Az államnak védeni kell polgárait, hisz az állam fogalma maga a polgárok közös védelmében áll, s mégis azt látjuk, hogy ellentétben a poroszok pózeni telepítésével, nálunk a hivatalos lap tanúsága szerint mindennap átlag 30—40 parasztgazda lesz ősi telkéből kidobva, birtoka elkótyavetyélve, élősdiek között parcellázva, amely mig prosperál, a magyar nép züllik, földönfutóvá lesz. — márczius 20. Ä sztropkai főszolgabírói szók betöltésének kérdése, a dolog természeténél fogva élénk megbeszélés tárgyát képezi most az egész vármegye területén, a bizottsági tagok körében, kikhez a pályázók közül tudomásunk szerint ezideig hárman fordultak támogatásért, nóvszerint Bajusz József árvaszóki jegyző, Malonnyay Tamás szolgabiró, kit a főszolgabirói ügykör betöltésére helyettesitett a vármegye kormányzata és Spilleoberg Barna szolgabiró Sárosvármegyéből. Lapunk olvasóközönsége köréből felkérték szerkesztőségünket, hogy az ügy állásáról és tovább fejlődéséről nyújtson tájékoztatást. Tudomásul adjuk közönségünknek, hogy a sztropkai főszolgabírói szók betöltésének kérdése aktuális ugyan, de csak annyiból, hogy a joghatóságától felfüggesztett főszolgabíró ellen fegyelmi vizsgálat indul. Mig ez a vizsgálat befejezést nem nyert és jogerős fegyelmi ítélet nincs: a dolog természeténél fogva mindaddig a választás aktusa a közgyűlés napirendjére nem kerülhet. — Annyi bizonyos, hogy hallomásunk szerint, a felfüggesztett főszolgabíró nyugdíjazásáért még nem folyamodott, de ha folyamodott volna is, annak érdeme felett mindaddig nem határozhatna és igy a nyuj dij ázást sem mondaná ki a választmány, mig a tárgyiratok között előtte nem lenne a fegyelmi jogerős határozat. így állván a dolog: világos, hogy az még a be- végzettség törvényszerű jellegével nem bir vagyis hogy e főszolgabirói széknek uj választás utján történő betöltése még — a jövő zenéje. A vizsgálat.- Tizenegyedik 6s tizenkettedik nap. — Sátoraljaújhely, márc. 19. A tizenegyedik nap vizsgálatáról szóló tudósításunkat ma már teljes lefolyásában közölhetjük, a tizenkettedik napét úgyszintén. Ez különben is rövid tartamú, amennyiben ez egyszer megtörtént, hogy jóval két óra előtt már tizenkét órára az összes beidézett tanuk ki lettek hallgatva. A vizsgálat hullámzatosságát ez a két utóbbi nap is hűen jellemzi. Amint egyik napon az egyik, másik napon a másik párt tanúi vallanak, mintha Lucifer jellemezné az eredméuyt fanyar kifakadá- sával: „Ma néked, holnap nékem édesem 1“ Égyóbkónt tudósításunk a követ kező: * Juhász Jenő ügyvéd, mint a Dó- kus-párt megbízottja 100 vagy 110 szekér vidéki választóval jött be és’pe- dig Kiszte, Gercsely, Barancs, Velejte, Garany és a még csatlakozott Toronya és Csörgő községbeliekkel. Már Csörgő határában a ’Sennyey báró parkja mellett két suhanc ugrott fel a szekérre és szóbeli inzultusokkal terrorizálta őket, kalapja mögül erőszakkal akarván kitépni a jelvényét. Közelebb érve a városhoz ezek a mindenféle suhancok, mesterlegények az utakat egészen el- özönlötték, valóságos csőcselék-ostromnak voltak kitéve, hol az egyik, hol a másik szekérre ugráltak fel, fenyegették választóinkat, a jelvényeiket tépték ki a kalapjuk mögül. »Ha Dókusra mertek szavazni, agyonverünk* kiáltozták minden oldalról éktelen zsivajjal. Ezért a Dókus-párti szavazók nagy része el is dugdosta a jelvényeit, úgy hogy mire a városba jöttünk, a kitépett és eldugott jelvények nélkül kellett bovonulnunk. A városi nagy hid előtti kereezt-téren. egy uj raj tömeggel állottunk már szemközt. Ezek is megrohanták a szekereket, kövekkel hajigálták. Addig tovább sem mehettünk, amig Dobos csendőrszázados vagy 4 csendőrrel és vagy 7 huszárral rendet nem csinált köztük. A Wekerle-térig igy jutottunk el. A Breiner-kávéház előtt leszállva kérdezősködött dr. Kellner Sománál a beszállásolás helyéről, ezután a szekereket a Vörös Ökör felé irányította. Amint az első szekér a Vörös Ökör elé ért, a tömeg megrohanta, ő maga is csak Komáromy huszárszázados segítségével menekülhetett, akivel azután a Magyar Királyba ment. Megjegyzi, hogy amint beért a beláthatatlan hosszú kocsisorral, a Rákóczy-utea sarkán három asz- szony : Rein Istvánná, Hericz Sándorné és egy magas barna nő, állítólag Tu- rainé felugrott a kocsi hágcsójára, köpködték őt »szemtelen labanc* kiáltozással. Látta 11 óra tájban délelőtt a Vörös Ökörben Balogh gépészt a Bu- za-párt egyik főkortesét a pártja toll- jelvényével Felszólítására nem akart onnan távozni, mondván hogy ő Dó- kusista, ő ezt a választási elnöknek küldönccel jelentette, aki le is jött oda, de már ekkor Balogh eltávozott. Az általa behozott szekerek közé Buza- párti szekér nem tévedhetett, azon vidékről jövő Buza-párti választókat tanú a velejtei korcsmánál előrebocsátotta, útközben a kocsisor mögött, előtte és hátul haladva folyton szemmel tartotta. A Borsi felől jövő Buza-párti kocsisor is előttük vonult be, mert őket a csőcselék terrorizmusa az emlilett Kereszt-térnél teltartóztatta. S csakis a katonai segély után, mikor már a Buza-pártiak bementek, vonulhattak ők is szabadabban a Wekerle-térig. Dr. Nyomárkay Ödön borsii vidéki Dókus-párti választókkal vonult be, előző tanú vallomásával megegyezően adja elő az utón lefolyt torrorizmust. Mikor behozott választói a Vörös Ökör előtt leszállottak s az üres szekereket a kocsisok a szekér tanyára akartak hajtatni a Buza-pártiak ezeket megrohanták, volt köztük olyan kocsis is, aki birt választói joggal. Midőn egy negyed óra múlva egy újabb nagy kocsisor vonult a Wekerle-térre, ezeket már leszállás előtt ostromolták meg. Egyik ostromló, tanú karjára hatalmas ütést mért, ő visszaütötte. Ugyancsak hasonló Lapunk mai iiima 4 oldal.
