Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)
1902-01-19 / 3. szám
Harmincharmadik évfolyam. Sátoralja-Ujhely, 1902. január 19. 3 (2143.) ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 12 kor. Félévre .... 6 „ Negyedévre . . 3 „ Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 30 fill. A nyilttérben minden garmond sor dijja 40 fill. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. 2EMPLÉN-VÁIJMEGYE HÖZÖNSÉG1ÉNE: ES A ZEMPKE^co \<>J\ fEI „TANÍTÓ-EGYESÜLETINEK ':'oA w' ' ____LOS LAPJA. MEGJELENIK MINIDEN* *V.A. S A. ES N .A. E=. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél : Minden szó után 2 fill. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 6 fill, számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. Ä tokaj-hegyaljai szölöfelujitás eredménye. Az egész ország, maga a kormány is, élénk érdeklődéssel kiséri azt a nagyfontosságú tevékenységet, melyet a tokaj- hegyaljai szőlőbirtokosok évek hosszú sora óta fáradhatatlanúl és nagy tőkék feláldozásával kifejtenek. De különösen széleskörű a figyelem az iránt, hogy mi lesz az eredménye a világhírű Tokaj-Hegyalja szőlői rekonstrukciójának ? Ez a kérdés épp most emelkedik kiváló jelentőségre, mert az újonnan telepített szőlők termőképessége mindinkább nagyobb és a községenként összeállított hivatalos kimutatás szerint a legutóbbi szüreten már harmincezer gönci hordó bor termett, magokban a szorosan vett tokaj-hegyaljai községekben. Már ez is oly hatalmas mennyiség, hogy igen komoly gond lépett előtérbe. Most már nem a szőlőtelepítés, hanem a bor- értékesítés képezi a nagykérdést, mely eldönti a Tokaj-Hegyalja birtokosainak és lakosainak sorsát. Fel kell tehát vetni az értékesítés országos fontosságú ügyét, hisz a termés évről-évre fokozódik. A bor ára pedig most még nem kedvező. A magyar bor népszerűsége, hitele, hazánkban is, a külföldön is, sokszor éles. csorbákat szenvedett. Még ennél is nagyobb baj az, hogy a Tokaj-Hegyalja éveken át nem termelt: t. i. a filloxera-csapás szomorú időszakában. Nem volt árú. Elszoktak régi, biztos és jó vevőink: Galicia, Posen, Lengyel- és Oroszországból ; elfordult tőlünk a külföldi figyelem. Az első kötelesség tehát, hogy meggyőzzük a külföldi és belföldi közönséget arról, miszeriut a Tokaj-Hegyalja ismét terTÁRCA. A munkavezető. — A »Zemplén« eredeti tárcája. — % Irta : Mok Ferencné. A hó sűrű pelyhekben esett, sötét est borúit a tájra. Egy magányos férfi siető léptekkel igyekezett a völgy mélyén füstölgő hatalmas épülethez, a nagy vasgyárhoz. Kissé elkésett s most gyors járással akarta mulasztását pótolni. A puha hóba csizmája mélyen süppededezett be, a kalapja karimája tele volt fris hóval. Mind si- etőbb volt a férfi lépése; a dombon a gyalogösvényről. jár letért s most még a nagy emlékoszlop mellett egy kanyarulatot kellett tenni és ott volt műhelyében. A gyári kéményekből szürke, nehéz füst- felhők hömpölyögtek ki, amott sziporkázó tűz jelezte a vasak kalapácsolását, hengerlését. A gyári csengő megszólalt. Most van a munkaváltás órája s neki ott kell lennie a cserénél. Kipirosodott arccal, izzadt homlokkal érkezett műhelyébe Mátray Sándor, a gyár munkavezetője, az acélöntés első mestere. A mint a sötét éjtől a gyár világosságába lépett —mintha vakította volna a fény — kezeit szemére nyomta és pillanatig szótlan, mereven állott munkásai előtt Talán nem is káprázott a szeme, csak bántotta annak a magas, barna fiúnak a látása . . . Mátray most levetette prémes kabátját ót möképes; hogy a Tokaj-Hegyalja évszázados régi világhírének megfelelő kincseket hoz ismét, vagyis hogy a rekonstruálás folytán termelt borunk talán még jobb is, mint a filoxera-pusztitás előtt. Csak ha ennek hírét belevisszük a közönségbe, szerezhetjük vissza az elvesztett bel- és külföldi piacot. Meg kell győzni a közönséget, hogy van borunk, s hogy azt gondosan, az okszerű* kezelés modern elvei alapján kezeljük. Ha minderről sikerül meggyőzni a közönséget, úgy ismét visszahódítjuk a Tokaj-Hegyalja egykori jeles és tetemes fogyasztóit). Es igy majd megállapíthatjuk, hogy nem veszett kárba az a sok munka, tőke é$ fáradság, melyet sző- leink rekonstrukciójára fordítottunk. Az értékesítés); nagy kérdését tehát helyesen megoldani Át mai nap legfontosabb kötelessége, főmmel veszünk tudomást minden olyan tényről, mely a Tokaj-Hegyalja birtokosainak és népének egykori jólétét ismét megteremteni, a To- kaj-Hegyalját régi virágzásához juttatni alkalmas. E szempontból mérlegeljük azt ,a hirt, hogy a nagyhírű Ja/A A. Ferenc és Társai budapesti Tiornagykereskedő cég—-melynek az egész külfölddel vaunak régi összeköttetései és a magyar borkereskedelem legszolidabb képviselőinek egyike—figyelmét és tevékenységét a Tokaj-Hegyalára ismét kiterjeszti és most már nagyra nőtt termésünk értékesítését programjába veszi. Hogy itt csakugyan a Tokaj-Hegyalja érdekeiről van szó, biztosíték erre nézve az, hogy a Jalics A. Ferenc és Társai cég a tokaj hegyaljai borüzlet intenzivebb fej- leszthetése végett Szabó Gyula dr. kir. tanácsos, tállyai szőlő-nagybirtokossal, kit mint jeles borászt az egész ország, mint a szőlörekonstrukció terén úttörő, fáradhatfelültötte munka-zubonyát. Majd odalépett a nagy kohóhoz, belenézett a vizsgáló nyíláson abba a forró lávába, mely ott morgott, sister- gett, azután vegyi szert vett elő, két-három marékkai dobott belőle a forró anyagba és várta az eredményt. Lila szinü, zöld árnyalatú remek szép tűzijáték sziporkázott ki a kéményből. Most a munkások a nagy öntéshez megtették előkészületeiket. Mátray odaintette magához a második öntőt — Lenczi Ádámot. Egy magas nyúlánk ifjú, pörge bajuszszal, mosolygó szemekkel lépett elő. Utasításait adta neki, de midőn szeme az ifjú gúnyos tekintetével találkozott, forró vére fellázzadt ereiben, majd torkához kapott, mintha a haragot vissza akarná szorítani. Ne most — gondolta — nincs itt helye számadásnak ! Most szolga mindkettő, első a kötelesség! Elfordúlt az ifjútól és halkan, fogai közül sziszegte: — Lenczi Ádám vigyázz magadra ! Szemed a munkánál legyen, de az eszed se kalandozzon tilos utakon. Lenczi megdöbbent! Hát tudna már bűnéről Mátray? Vagy az asszony árulta volna el? Képtelenség I Mátrayné forró szerelemmel csüng kedvesén és két gyermekét, urát is ott hagyná érette . . . Az ifjú szive nyugtalanul vert, szinte félt most mestere, a komoly Mátray mellett dolgozni. Megdöbben arra a gondolatra, hogy most a Mátray kezében van az élete, tőle függ -a sorsa . . . * lan férfiút mi ismerünk, lépett társviszonyba és vele egyesülve fogja a tokaji bor értékesítésének nagy munkáját végezni. A tokaj hegyaljai bortermelésre nagyjelentőségűnek tartjuk az egyesülést. Mert mig a Jalics A Ferenc és Társai cég kereskedelmi szakképzettsége és tőkéje folytán hivatva van a világpiac számunkra való visszahóditásánál a leghathatósabban közreműködni: addig Szabó Gyula dr. — kinek régi, egész a múlt század elejéig visz- szamenö nagy, saját termésű borkészlete közisraeretes — elismert szakképzettsége és helyi ismerete folytán a borbevásárlás teljes megbízhatóságát biztosítja és kettejük közreműködésével meg lesz a kellő összhang a termelés és kereskedés között, a mi felfogja lendíteni a tokaji borkereskedelmet és igazán eredményessé fogja tenni a szőlők rekonstrukcióját. Sok sikert kívánunk mindnyájunk jól felfogott érdekében szép vállalkozásuknak. D. fi közigazgatási eljárás egyszerűsítése.* (H. 0.) A közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről szóló 1901. évi XX. t.-cikknek a jogorvoslatokról szóló első fejezetében foglalt rendelkezéseit 1902. évi január hó l ével életbelóp- tette a belügyi kir. minister. Mint az életbeléptetés tárgyában kiadott belügyministeri rendelet is felemlíti, az életbeléptetés a törvény fokozatos végrehajtásának megindításául történt s a végrehajtási utasítás első azok közül, melyek hivatva vannak a köz- igazgatási eljárás egyszerűsítéséről szóló törvényben lefektetett elveket az életbe átültetni. A kérdés közérdekű voltánál fogva nem tartjuk feleslegesnek a végrehajtási rendelet bővebb ismertetését; mert a közönségnek — még a nem perlekedő közönségnek is — nap nap mel* A .Máramaros“ után. Szerk. A munkavezető jolt ad. A csapó" ajtó felnyílik és a tüzes, forró, olvasztott anyag nagy zúgással hömpölygütt ki a kohóból és a forgó lábon járó üstbe ömlött alá. Az agyag formákat a vas „dam“ sorba hozta elő. Mátray a vaskorlátnál áll. Szeme előtt sötétkék üveget tart. Egy sereg munkás feltürt ingujjakkal, a mellen nyitott inggel, izzadt, zsíros arccal, vasrudakkal kavarja a forró masz- szát. A sötét alakok úgy mutatnak, mint a mesebeli koboldok. A tűz szeszélyes árnyékokat rajzol a pléhvel borított falakra. Lenczi Ádám a „darut“ szereli. Mátray nyugodt szemmel nézi munkásait, ő felel az öntés sikeréért. S most Ádámra esik tekintete, mire szilaj harag kezdi fojtogatni. Halántékán gazdag cseppekben ver ki az izzadság. Nem a külső meleg teszi ezt. Ahhoz ő már ifjúságától hozzá szokott, de belül van valami forró, égető ... Csak ki kell nyújtania kezét és gyűlölt ellensége ott fulladhatna abban az acélban, ifjú bűnös teste korommá égne a forró lávában---------Megérdemelnél Hiszen ellopta az ő legdrágább kincsét: felesége szivét. Hónapok óta szeretik egymást és ő csak most tudta azt meg. Mikor olyan nagyon bízott az ő csalfa, bűnös, szép feleségében I Mivel érdemelte e csapást ? Nem elég gyöngéd szeretettel vette körül ifjú nejét, nem érette dolgozott-e éjjel nappal? De persze Ádámnák mosolygó, kék a szeme, selyempuha, göndör a bajusza, az öltözködése meg cifra I Az erős ember kínjában a vaskorlátot fogta meg és szorongatta vad erővel, midőn arra gonHST Zemplén mai STÓma tiz oldal.
