Zemplén, 1901. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1901-09-08 / 36. szám

1901. szeptember 8.

II. Melléklet a „Zemplén^ 36. számához.

f.-zempléni ev. ref. egyházmegye tanító-egyesülete által lelkészi elnökké választattam. Érzem uraim, hogy oly érdemeim, melyekkel e kitüntetésre magamat érdemessé tettem volna — egyáltalában nincsenek. Ha mégis bizalmuk felém irányult, szabad legyen ezt tisztelt uraim, talán annak tulajdonítanom, hogy miként önök is tud- jék, a munkától nem irtózom; továbbá, hogy miként önök is észrevették eddigi csekély működésemből, meleg érdeklődéssel viseltetem a tanítóság sorsa és a tanítás ügye iránt, melyet első rangú nemzeti és egyházi ügynek tekintettem mindig és tekintek most is. Legyenek meggyőződve t. uraim, hogy e kitüntető bizalmat azzal fogom meghálálni, hogy önökkel együtt vállvetve fogok dolgozni a tanítóság és tanítás- ügy boldogabb jövőjéért, melyet a haza és egyház is méltán megkíván tőlünk. Mielőtt pedig elfoglalnám e diszes elnöki széket s áttérhetnénk a folyó ügyek tárgyalására, engedjék meg nekem igen t. uraim, hogy elmondjak azok körül egyet-mást, melyek uralják e perczben elmémet és szivemet.

Ne várják azonban tőlem, hogy fényes szavakban, nagyszabású eszméket vetek felszínre, ne várjanak tőlem egyebet igénytelen szavaknál, néhány alkalmi gondolatnál, de a melyektől mégis azt várom, hogy egyesületi életünket biztosabb alapra vethetik, f.-zempléni egyházunkban a tanítás és nevelés ügyét egy lépéssel előbre viszik. Mert azt mindenki beismerheti t. uraim, hogy megállani stagnálni semmiféle intézetnek nem szabad, sőt mindenütt keresni kell az utakat, a vádokat, melyek által az intézmény fokozatosan előbb megy. Nagyon is áll ez t. uraim a néptanitás és népne- velés ügyére, a tanítói karra és annak intézményeire. Az újkor szelleme, a haladás törvénye, kivált korunkban a rohamos haladás, mind több és több követelményekkel lép fel az egyes emberrel szemben. „Mehr Licht“, mint a haldokló Goethe mondta, vagyis több ismeret, világosság. De az ismeretek alapja t. uraim a népiskolákban vettetnek meg. Nem csoda azért, ha a művelt világ mind nagyobb és nagyobb érdeklődéssel fordul korunkban a népiskolák felé. Búvárkodó szellemek, kutató elemek keresik a biztosabb módszereket, a helyesebb tanítási módokat, hogy a gyermek könnyen tehessen szert nagyfokú ismeretre.

Mindenesetre t. uraim, ez helyes eljárás, mert az írás szerint, a mely nép tudomány nélkül való, elvész az, és ezen kivánalom előtt mi ev. ref., közelebbről f.-zempléni tanítók sem zár kozhatunk el. Ennek pedig uraim, egyedüli eszköze a folytonos önművelés, lelki tehetségeink nek gazdagítása, részint az elméleti, részint a gyakorlati ismeretek köréből úgy otthonunkban, mint iskoláinkban és az egyesületekben, mert e nélkül nem csak hogy nem leszünk képesek sikerrel oktatni, hanem nem haladván a világgal, a világ is könnyen napirendre térhet felettünk. De ezt, azt hiszem, az az ev. ref. tanítói kar, mely a többiek előtt mindig dicsérendő példával járt elől, nem akarja, nem akarhatja

Különösen, t. uraim, az egyesületi élet az, mely az önművelésnek nemcsak próbája, hanem eszköze is. Próbája, mert az egyesületekben tűnik ki, ki érti és tölti be hivatását: itt az el rnéleti és gyakorlati művelés mezéjén szerzett ismereteit ki-ki szabadon, minden korlátozás nélkül előadhatja, kifejtheti. De eszköze is ez az önművelésnek, nemcsak azért, mert a külömben kevésbbé tevékeny tagok ismeretköre is tágul a hallott ismeretek következtében, hanem a vita, az eszmék súrlódása folytán kifejlődnek rendszerint az egészséges elvek, a gyakorlatban is hasznothajtó nézetek és felfogások.

Ezért engedjék meg t. uraim, ha kijelentem, hogy én ily nagy fontosságúnak tekintvén az egyesületet, kiváló gondot óhajtanék fordítani erre a mienkre is.

Szeretnék azért az egyesületbe több életet, elevenséget vinni, szeretném ha ez intensivebb működést folytatna, szeretném, ha ebben minden tag foglalkoznék. Szeretném, ha azon nagyfon- tosságu kérdések, melyek a nevelésügy terén s a paedagogiai irodalomban időnként fel vettetnek, tárgyaltainak, az elméket foglalkoztatják : itt a mi egyesületünkben is megbeszélés tárgyát ké peznék; szeretném, ha állapotunkat, felfogásunkat mások is megismernék, megismernék a nyilvánosság legbiztosabb orgánumai — a sajtó utján. így esetleg helyesebb felfogásunkkal másokra hatnánk, mindenesetre pedig intact erül- közésbe lépnénk ez által a hasoncélu egyesületekkel.

E végből t. uraim, nem tudom, nem kell e majd gondolkoznunk a felett nekünk is, a min a tanítóság jó része már is gondolkozik, hogy nem kell e szervezetünket kissé reformálni, a haladó időhöz képest kissé átalakítani, hogy abban pezsgő vér legyen és elevenség. Hiszem, hogy ezt idővel meg is fogják cselekedni, mintául választván egy oly egvesület szervezetét, mely legcélszerűbben, viszonyainknak legmeg

felelőbben és legáldásosabban működik.

Eddig az önművelésről és az ismeretek közléséről szóltam. De uraim, el ne felejtkezzünk a dolog másik oldaláról, melyet nekem, mint lelkészi elnöknek, különösen kell hangoztatnom. Arról, hogy a világ az újabb időben a mily mohó vágygyal igyekezett az ismeret és lüdomány megszerzése után, époly gyorsan tér le a vallás és erkölcs talajáról. Mennél több ismeret volt a jelszó s e lázas törekvésben megfeledkeztek a lelki élet ama másik oldaláról, sőt némelyek hangosan kezdték hirdetni, hogy a tudomány és hit egymással meg sem férhetnek,

E helytelen felfogásnak mi lett a következménye ? Szemmellátható bomlási processus t. úraim a társadalomban. Nagy elégedetlenség a lelkekben, nagy ellentét és gyülölség az osztályok közt, melytől még saját egyházunk tagjai sem voltak mentesek. Es ez nagyon is természetes. Mert a puszta ismeret egyoldalú nevelés, ez materialis- tikus irányba tereli a lelkeket, holott pedig, mint jól tudjuk, senki sem vethet más fúndamentomot, mely egyszér vettetett, a mely a Jézus Krisztus. Es t. uraim, tudomány és hit, különösen evan- gyeliomi protestan hit, nem ellenkeznek, sőt gén szépen megférnek egymással. A mit azért keres a gondolkozók serege, hogy a tudomány és vallás öszzekötő, de félig lerombolt hídjait elépitse, a mit kiadott mint nemes jelszót a közoktntásügyi kormány jelenlegi feje, hogy t. i. az iskolai nevelésben a valláserkölcsi képzésre kiváló gondot fordítsunk : azt mi f. zempléni ev. ref. tanítók, a kik protestan elvünkből kifolyólag ősidőktől fogva valljuk, hogy az iskolák az egyház veteményes kertjei, — a lehetőségig valósítsuk meg. Minden tárgyat a valláserkölcsi nevelés csatornáján vigyünk a gyermek leikébe, életünk is legyen e tekintetben tükör és példa, így nemcsak egyházunknak, melynek hithü tanítókra és egyháztagokra ma kiválóképen nagy szüksége van, teszünk szolgálatot, hanem a hazának is, melynek éltető elemei a mi egyházunkéval azonosak. így a tudomány aranylánc lesz az irás szerint nyakunkon, és a hit korona fejünkön.

Sőt tovább megyek, ha e kettőnek, teljes mértékben birtokában leszünk, méltóztassa- nak meghinni, hogy e kettő önként fogja megoldani azon sajnos, még mindig fájó kérdést, melyet én úgy ismerek, mint önök, t. i. a tanítóság anyagi kérdését. Mert az állam és társadalom befogja látni, hogy a tanítóknak sokkal jobb és díszesebb existenciára van szükségük mint a minővel ma is bírnak, hogy magasztos hivatásuknak gond nélkül megfelelhessenek. — Inter anna silent musae. A háború zaja közt hallgatnak a költők. Más szóval a tépő gondok lekötik, megzsibbasztják a léleknek nemesebb erőit. Legyenek meggyőződve azért t. uraim, hogy én is csekély tehetségem szerint, a mint Isten tudnom engedte, vállvetve önökkel küz deni fogok a tanítói kar jobb anyagi jövőjéért.

Fejleszteni kívánom e mellett a lelkészi és tanítói kar közötti szívélyes viszonyt, hogy mint testvérek, s ugyanazon ügy munkatársai tekintsék egymást, mert az összetartás által a kis dolgok is nőnek, az egyenetlenség által a nagy ügyek is elbuknak.

Végül ügyelni fogok a tárgyalások higgadt menetére. Kérem önöket, hogy a mily sze retettel közeledtem én ide, oly szeretettel fo gadjanak engeinet, nézzék el, fiatal koromból származó esetleges tévedésemet. Kérem elnöktársaimnak, a tisztikarnak, az egyesület minden tagjának b. támogatását. Magamat jóineulatukba ajánlom, az egyesületre Isten áldását kérem.

Péter Mihály.

Reláció.

(A homonnai rk. osporesi kerülőiben lévő elomi népiskolák relációja az 1900—901 ik iskolai tanévben)

(Folyt, és vége.)

VIII. Papina. Tanító : Kertész Gyula. Tankot. 88. J. volt 78. A tanító a múlt évhez hasonló szorgalom és odaadással tanított. A gyermekek a vizsgálat alkalmával szép feleleteket adtak. A nagyszámban megjelent vendégek nagy örömmel hallgatták a szép feleleteket a kis tanulók ajkairól. A tanító szorgalma és igyekezete megdicsértetett.

IX. Őrmező Tanító; Veszprémi József. Tanköt. 75. J. volt 51. A tanító, dacára annak, hogy már idősebb ember mert 51 éves tanító, mint mindig, úgy ez iskolai évben is, a gyermekekkel jó vizsgálatot tett. A félszázados tanitó megérdemelné, hogy felsőbb helyről is kitüntetést nyerjen.

b) Barkó Tanitó: Berleczki István. Nem képesített. Tanköt, 89. J. volt 26 Ezen iskola egyike a kerület leggyengébb iskoláinak. A tanitó, a ki nem okleveles s magyarul is gyengén

| beszél, nem , képes a gyermekekkel eredményt felmutatni. Úgy a tanitó lakásának, mint a tanteremnek kijavítása haladéktalanul eszközlendő.

c) Nátafalva. Tanitó: Puha Demeter. Tankot. 125. Jelen volt 91. Ezen iskola is egyike a kerület legjobb iskoláinak. A derék, értelmes és buzgó tanitó éveken keresztül folytonosan a legnagyobb szorgalommal és odaadással tanítja a nagyszámú tanköteles gyermekeket. Szorgalmának eredménye, hogy a tanulók minden tantárgyból magyar nyelven szépen és értelmesen feleltek. A tanitó érdemei felsőbb helyen is ös- meretesek s onnét gyakran jutalmaztattak.

X. Petécse. Tanitó: Szedlár András. Tankot, 84. Jelen volt 70. Hogy a tanitó ez iskolai évben is tanított és iparkodott, az tagadhatatlan s az eredmény — kivéve a számtant — elég jó volt.

b) Helmeczke, Tanitó: Hlopák Mihály. Tanköt. 55. J. volt 48. A tanitó ez évben is a gyermekekkel a lehető legszebb eredményt mutatta fel. Egy falusi iskolában szebbet és jobbat produkálni alig lehetséges. Itt lehetett tapasztalni, mit tehet egy tanitó, ki egyedül s kizárólag hivatásának él. Öröm volt hallgatni ezen iskola tanulóit, mily tökéletes és szép magyarsággal feleltek mindenből. A szegény tanitó valóban megérdemli a dicséretet és jutalmat.

XI. Szinna. Az I. és II. ősz. tanítója Hor- váthy Gyula. Tank. 151. j. v. 109. A tanitó foglalkozott ugyan a gyermekekkel s a tavalyinál valamivel jobb eredményt mutatott fel, de a kívánt siker mégsem lett elérve. A gyermekek nagy része gyengén felelt. — A III. és IV. oszt. tanítója Balás Mihály. Tanköt.: 156. Jv. 107. Dacára annak, hogy ezen iskolába is oly nagyszámú növendék járt, a tanitó mindamellett ket- tőztetett szorgalom és buzgalommal oda vitte a a dolgot, hogy a gyermekekkel a lehető legszebb eredményt volt szerencsés felmutatni. A tót ajkú gyermekek minden tantárgyból precis és szabatos feleleteket adtak. A tanitó szorgalma és fáradsága dicséretet s elismerési érdemel.

b) Cz.-Béla Tanitó: Lengyel István. Tank. 135. J. v. 105. A tanitó mint láttuk, minden igyekezetét oda fordította, hogy tanulóival jó vizsgálatot tehessen. Célját részben el is érte, a tanulók nagy szama miatt azonban a vizsgálat eredményében egészben véve jelesnek nem minősíthető.

c) József völgy. Tanitó: Pusztay Miklós. Tank. 101. J. v. 81. Az uj tanitó iparkodott, jól tanított, s a gyermekekkel elég jó vizsgálatot tett.

A szinnai óvodában a vizsgálat Karácson előestéjén tartatott meg.

XII. Udva. Tanitó : Vargavics Mihály. Tankot. 110. Jelen volt 91. A tanitó szintén egyike azon tanitókuak, ki sem időt, sem fáradságot nem ismer akkor, a midőn a gyermekek oktatásáról van szó A nagyszámú tankötelesekkel kik örömmel járnak az iskolába — jeles vizsgálatot tett. A gyermekek minden tantárgyból, különösen a magyar nyelv és számtanból jelesül feleltek. A szorgalmas és buzgó tanitó megérdemelné, hogy üiegjutalmaztassók.

b) Velopolya. Iskola és tanitó hiányában tanítás nem volt. Az iskolai épület azonban — mint azt örömmel tapasztalom, szépen épül s már fedél alatt van. A tanítás tehát, mely itt hosszú ideig szünetelt — a jövő tanévben megkezdődik.

Végül megjegyzem, hogy egy-kót iskola kivételével — a vizsgálatok alkalmával mindegyik iskolában a legnagyobb rend és tisztaság volt észlelhető, a mi főkép a ftdő iskolaszóki elnök urnák érdeme. Fogadják ezért köszöne- temet,

Szinnán, 1901. júl. hó 3-án.

Lehoczky Endre,

Homonna egyh. kér. esperes, egyhm. tanfelügyelő.

Változtatás a sátoraljaújhelyi állami elemi iskola beiratási sorrendjén. A sátoralj a-uj helyi állami elemi iskolai beiratásokra vonatkozó s előzőleg megjelent „Értésités“ hatályon kívül helyeztetik és újabb intézkedés folytán a nevezett intézetben az 1901—1902. isk. évre a beiratások szept. hó 5-étől bezárólag 14-éig, d. e. 8—11 óráig, d. u. 3^5 óráig a következő sorrendben eszközöltetnek : szept. hó 5-én és 6-an az I., — 7-én es 9-én a II., — 10-én és 11-én a III., —

12-én és 13-án a IV., — 14-én az V. és VI. osztálybeli növendékek iratnak be.

S.-A.-Ujhely, 1901. szeptember hó 3.

Dókus Gyula s. k., Vágó Gyula s. k.,

cs. és kir. kamarás, állami isk. igazgató,

áll. isk. gondnoks. elnök.

Az újhelyi állami polgári leányiskolában a f. évi szept. hó 2-tól tegnapig beiratkozott 150 növendék, a tavaly volt állapothoz mérten most több 80 növendékkel. A létszám az egyes osztályokban következő: az I. osztályban van 45 növendék, a II. o.-ban 37, a III. o.-ban 41, a IV. o.-ban pedig 27 növendék. — Magántanulóul beiratkozott eddig 5 növendék.