Zemplén, 1901. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1901-08-11 / 32. szám
1901. augusztus 11. I Melléklet a „Zemplén41 32. számához. Volt tehát és van is orosz nemzetiség és nyelv Zemplénben I1 Ha nem hiszi, jöjjön ki legalább a homon- nai vagy sztropkói járásba és meggyőződik ér- zékileg is, hogy az orosz nép él itt. Tekintsen be a falvakba és tapasztalni fogja, hogy nem csak beszélni, de Írni is szabad oroszul, erre oktatja e szegény, lenézett népet maga a kormány, mert ott találja a földmivelésügyi minister kiadásában megjelenő „Negyilya“ (Vasárnap) lapot minden faluban, mely orosz nyelven szer- kesztetik, és a mely buzdítja a népet, hogy tanulja saját nyelvét és művelődjék minden téren. De ne Laborczra menjen, hanem fel az ország fővárosába, az egyetemi nyomdába s okuljon a sok orosz könyvből ottan. Higyje el, hogy ezeket nem Kisoroszország részére nyomatja a kormány, hanem magyarországi oroszok részére. Menjen be az eperjesi vagy ungvári főgimnázi- omokba s látni fogja, hogy ott a vallás, illetve a közoktatási alap terhére egy működő orosznyelvtanár föntartatik az orosz nemzetiségű tanulók részére. Nem nevetséges, nem megdöbbentő-e ezek után egy orosz egyházi jegyzőkönyv miatt oly nagy felháborodást csinálni.2 Mi gyengítjük nadályként a hont, mert krumplival, száraz kenyérrel megelégedve türelemre, önmegtagadásra s e hon szeretetére oktatjuk népünket3. A laborczi nyolcak a magyar vérre szomjuhozók, mert kívánják — a hazai magyar nyelv mellett — tudását az orosz nyelvnek is azoktól, kik aruthénnép papjai, vezetői?! A kik szent kötelességüknek ismerik szeretni nyelvüket, népüket s mindazt, mi egy nemzetnek szent, azok előtt szintén szentek a hon iránti kötelességek is, mert tudják, hogy „e kívül nincsen számunkra hely“. Áz olyan alakok, kiknél a haza fogalma is csak elsőszülöttségi jog, a mit egy tál lencseért is odaadnak, rendesen, ahazafiságot csak vagy bűneik takarására használják, vagy előléptetési, boldogulási eszközül tekintik ; elvök pedig: ott a haza, a hol jobb !! 1 Azért tudott nagy és dicső lenni a magyar Szt.-László, nagy Lajos stb. nagy királyok alatt az orosz nemzetiség és nyelv dacára, pedig akkor 1 Igen : de már a honfoglaláskor egy jónevü ma gyár ember volt a vezórök, úgy hivták, hogy Árpád. Volt egy hercegük is abban az időben, királyfi, s mint olyan született magyar. Ót meg, a Szent István fiát, úgy hivták, hogy Imre, a kiről feljegyezte a történelem, hogy jRuizorum Dux«, vagyis hogy a ruszok (oroszok) hercege Szeretnők, ha a ft. ur is az e fajta történeti igazságok met lett kardoskodnék inkább, mint a laborczi határozat törvényességéért ; és örömünkre szalgálna, ha ft. urat is in kább lelkesítené a konciliáns Imre hg. emléke, mint e rebellis Laborcz vezér szelleme. . . s Bizony nem nevetséges az, hanem igenis mélyen elszomorító, hogy épp önök, a kiknek Árpád, adott hazát, kik az ő jussán arra volnának hivatva, hogy az oross ajkú népnek magyar lélekkel munkáló vezérei legyenek még mindig arra esküdnek, hogy Laborcz nyelvébe! lakozik a földi üdv. * Még pedig egy kollegája-(egy a »nyolcak' közül, úgy, hogy a magyar nyelv tanítását kiküszöbölte isko Iájából! Szeri. Hodinka Ágoston képezdei tanárnál — és Évva Gyula udvari pincemester, kivel gyermekkorunkban együtt röpítettük a sárkányt Mádon. Hát a bécsi nők? kérdezi egy nyájas olvasónőm. E kérdésben, megvallom, nem merek határozottan nyilatkozni, ez inkább útitársam szakmájába vág, kinek, mint nőtlen fiatal embernek, inkább ezen jár a figyelme. Itt-ott láttunk egy-egy csinos nőt, de Budapesten okvetet- lenül többet látni; lehet, hogy e téren a nyári évad, midőn az úri világ jelentékny része nyaral, fürdőzik, inkább érezteti hatását. Egy itteni ismerősünk azt mondta, hogy a bécsi nők, hu nem oly csinosak, mint a pestiek, de izléseseb ben öltözködnek. Végül, abból a körülményből, hogy Bécsber nincs annyi kávéház, mint Budapesten s ezek is hamarabb kiürülnek este, azt következtetem, hogy Bécsben jobban szeretik az otthont a férjek, mint Budapesten s igy, magasabb becsben ják a családi életet, mint itten. Automobilt elég gyakran látni az utcán, sőt úgy hallottam, hogy itt már egy sereg automobil-bérkocsi is van. Könnyedén, elevenen perdülnek tova, tülök-hanggal riasztgatva azokat, a kik közelükbe jutottak. Hogy képesek lesznek-e a lovas fiákereket kiszorítani, a jövő titka; annyi tény, hogy Bécsben még a villamos kocsinak se sikerült a lóvonatot kiszorítani — felváltva mennek egy és ugyanazon sínen, egymás után. Már e tekintetben Budapest ok- vetetlenül előbb áll; a gyalogjáró útja is külümt egy kissé, mint Bécsnek. S most megyek a Práterbe egy kis magyar zenét hallgatni. Rácz Lajos. még Izb.-Radványban is Chanáték, nem Tutko- vicsék paposkodtak.4 A laborczi gk. papság nyolca ellen valóságos hírlapi hajsza történik, bemocskolták már mellettök a püspököt is, a káptalant is (a „Zemplén“ nem — szerk.) felkorbácsolták a kedélyeket üres, de nagyszavu pufogatással, ellenségeskedést, gyűlölködést szítottak fel ott is, a hol eddig béke és szeretet honolt, pedig erre csak egy igen csekély érvényű és még kevesebb fontosságú orosz egyházi jegyzőkönyv csak nem szolgálhatott okul. Mi okozta tehát e nagy felháborodást, miért lépnek fel a helyi közigazgatási közegek a nyolcak ellen csak egy év múltán, mikor már erről mindjárt a gyűlés után tudtak, ez szintén úgy a korra, mint a kórra jellemző; de erről majd máskor, ha szükség lesz. Végül engedje még megjegyeznem Felvidéki, hogy az ön által kijelölt és elég szerénytelenül kinyomtatott büntetések nem fognak bekövetkezni a „nyolcak“ ellen, mert azok sem a magyar büntető törvénykönyv ismeretéből, sem pedig az egyliázjog tudásából merítettek, hanem inkább e tárgyban való tájékozatlanságból eredtek. Isten velünk !5 Bogdányi Tivadar, gk. lelkész. III. Szép, nyugodt hangon mondja el az epilógust PetrasóvszJcy Leó, világi gk. lelkész, a mint következik: Fiat justitia, pereat mumlus. Hetek óta tart az izgalom a laborczi kerület gk. papságának a papigyülések jegyzőkönyvének nyelvére vonatkozó határozata következtében. Alulirt, mint a kit az ügy közelről érdekel, megfeszített figyelemmel, lázas érdeklődéssel olvastam a „pro et contra“ megjelenő cikkeket, melyek során ötödmagammal azon kitüntetésben volt részem, hogy a „Zemplén“ t. szerkesztője hazafias magatartásunkért megél- jenzett. Nem habozom azonban t. paptársaim nevében is köteles tisztelettel kijelenteni azt, hogy az „éljen“-t nem érdemeltük meg, mert bár magatartásunk lángoló magyar hazaszeretetünknek volt kifolyása, ez szerintünk nem érdem, de szent kötelesség teljesítése volt. Á galicziai és amerikai orosz lapoknak ez ügyet tárgyaló s állítólag innen sugalmazott cikkei azonban annyira fölkeltették minden irányban a szenvedélyessóget, hogy kérnem kell a tek. szerkesztő urat, szíveskedjék nekem megengedni, hogy, mint független gondolkodású magyar ember, de mint igazságszerető pap is, — az egész ügyből kifolyólag, bizonyos tekintetben észrevételeimet „palam et publice“ meg- tehessem. Mehr Licht! mondotta a haldokló Gőthe. A t. szerkesztő ur szerint e kérdés nem annyira nyelvi, mint inkább érzületi. S habár ezt a hírhedt orosz külföldi cikkek kétségtelenné tenni látszanak, még igy is óvakodnunk kell hazafitlanoknak bélyegezni azokat, kik csupán a jegyzőkönyv nyelvére szavaztak. Mert hogy a nyolc között vannak olyanok, kiknek az érzülethez semmi közük : az kétségtelen. Legyünk tehát igazságosak!’ És itt mindjárt örömmel és hazafiui diadalérzettel jelentem, hogy derék esperesünk utján Vályi János dr. püspökünk tudomására hozta a laborcz kerületi papságnak, hogy a papi gyűlések jegyzőkönyveit orosz nyelven vezetni meg nem engedi s igy azok ezután is magyar nyelven fognak íratni. (Éljen! — Szerk.) Ha pedig ezután a „Galicsinin“ orosz lap megint cikket fog irni, abban remélhetőleg mindnyájan orosz Káin lelkészeknek fognak neveztetni a folytonos reparációra szoruló orosz hazafiság nagyobb dicsőségére! Feltűnő, hogy az ötünket leszavazó paptársainknak a „Zemplénében megjelenő nyilatkozatait különösen jellemzi a pánszláv érzület elleni tilalkozás. — Rojkovics Vladimir, mező- laborczi paptársam pláne, cikkében igaz hazafias érzelmeit hangoztatja. Ezek egyházi, s egyéni jellemökre, tisztességérzetre, nemkülönben becsületre nézve póldányképül szolgáló férfiak. — Mi nyílt szi- vü, őszinte és egyenes gondolkodása magyar emberek higyünk nekik, ha az ellenkezőről meg nem győződtünk. Már pedig, hogy kinek mi lakozik szivében akkor, mikor ruthénul beszél, azt sem Felvidéki, sem én nem tudhatjuk. * No hát akkor, nagy Lajos uralkodása alatt, olyan magyar volt az a föld, a Krajnya, hogy még a neve is magyar volt (.Gyepóly«) magyar volt a községek neve is; hanem később ezeket a geográfiai magyarságokat az önök antecesszorai egyszerűen el-oroszjegyzőkönyvezték tőlünk. 6 Hoszpody booh z namy 1 Szerk. Ha pedig egyéni jellemükben kételkedik valaki, úgy tessék engem (sit venia verbo!) hazugnak deklarálni! Ha pedig valaki ezt megtenni merné, úgy kénytelen volnék kijelenteni azt, hogy az illető nem is a magyar hazát félti, de a szegény, jobb sorsra érdemes, a magyar hazáért sok századon át vért ontott, a hazát őszintén szerető ruthén nép papjain akar egyet ütni, mely papság előtte sohasem volt rokonszenves. Igen kérem az általunk különösen tisztelt szerkesztő urat, méltóztassék elhinni, hogy e tekintetben nekünk, magyar érzelmű s velőkig magyar szellemű papoknak is komoly panaszunk van. — Különös egyéni kiválóság, geniális észtehetség, a nyilvános életben szerzett rendkívüli érdemek szükségeltetnek ahhoz, hogy felvidéki központjainkon egy gör. kát. rutén pap az állását megillető tekintélyben és tiszteletben részesüljön. Vele lóhátról, bizonyos arisztokratikus leereszkedéssel beszélnek, barátságát igen kevesen keresik s azok is inkább oly helyeken, hol korlátolt számú az intelligens elem. A fáma mondja egy bizonyos úri emberről, ki igy nyilatkozott volna: A gör. kát. papság? az nem számítható az intelligenciához. — Nesze neked justicia! Oly elementáris erővel ragadtak meg e sötét gondolatok és tapasztalatok Felvidéki cikkeinek hatása alatt, hogy nem vagyok képes azokat magamban elfojtani. Sőt tovább megyünk. Nemcsak a gk. papság, de általában érzi ezt némileg a többi tisztességes állásban levő gk. civil úri ember is. Bizonyítja ezt Felvidékinek legutóbbi cikke is. Felvidéki ugyanis igy ir: «... ezzel azt bizonyítják, hogy hitsorsosaik, ha jegyzők is, nem oda valók, a hol vannak.“ Ez magyarán annyit is jelenthet, hogy a g. katholíkusok, legyenek azok papok, tisztviselők, jegyzők stb. nem oda valók, a hol vannak Még talán a püspök sem oda való. Amint hogy tényleg jó magyar püspökünk a minap pánszláv püspöknek lett deklarálva. Felvidéki a népzsarolás bűnét is csupán a hitsorsos jegyzőkre nézve hajlandó némileg koncedálni, a többire nézve nem. (Éljen az igazság! Ilyet csak álnév alatt lehet irni.) A gkus intelligens elem iránt megnyilatkozó ilyetén előítélet, igazságtalan eljárás és a logika törvényeit megvető vak elfogultságnak aztán azon következménye van, hogy az illető úri emberek vallási hovatartozandóságuk iránt mindenkit igen gyakran kétségben hagynak, gör. kát. mivoltukat restellik, azt néha nyíltan is letagadják. — Tisztelet a kivételeknek! Hogy miért van ez, megvilágítja a következő eset. Nyilvános helyen egyik paptársam összeszólalkozott valakivel, s az, mikor már kifogyott minden argumentumból, azt vágta oda az illető paptársamnak: „muszka.“ — Megjegyzem, hogy paptársam tősgyökeres magyar, borsodi fiú volt, szivének minden dobbanása, lelkének minden álma a magyar haza szeretetétő! volt áthatva; az illető úri ember pedig abból a fajtából való volt, melynek családi tradícióiban a nyulbőr és a libamáj fontos szerepet játszik. Mégis az illető ezt megtehette anélkül, hogy egy hajaszála is meggörbült volna, hiszen csak egy lenézett gör. kát. papról volt szó. Hát kérem, mi itt ilyen világot élünk. Szertartásunknak ó-szláv nyelve miatt minden sehonnai jött-ment* muszkáknak mer bennünket büntetlenül nevezni anélkül, hogy erre alapja volna, sőt a legkifogástalanabb hazafiakat is. így, kérem, az édes magyar hazának nem lehet barátokat nevelni, de igenis ki lehet még a legbuzgóbb hazafiak szivéből is az idealizmust ölni. Minek fogom magyar-nak nevezni ? gondolja némelyik kishitű, hiszen úgyis csak mindenki muszkának, pánszlávnak fog tartani. így legjobb barátainkból is ellenség leszen. A kifelé vergáló, a magyar földet megtagadó, a magyar nyelvet gyűlölő, ha bűne nyilvánosságra kerül és bebizonyul, igenis megérdemli a stigmát, a bünhődést, de épen a vád súlyossága miatt ugyanoly büntetést érdemel az, ki ezen vádakkal alaptalanul illet valakit. Még egyet. Felvidékit okos embernek tartom, azért legyen oly előzékeny és a jogot hagyja meg jognak mindenki iránt. A papok nem állami hivatalnokok, kiket tetszés szerint lehetne széthajigálni*, az installált plébánost semmiféle állami vagy egyházi hatalom meg nem foszthatja javadalmától kánoni ok hiányában. Más ok fenforgása esetén alaposan ráhúzhatják azon paragrafust, melylyel összeütközésbe került, de plebánosi joga a javadalomhoz még a római pápa előtt is szent és sérthetetlen! Mert ez a felelősségteljes lelkipásztori állás természetében rejlik. Valamint,nézetem szerint a vallás alapból járuló kongrua betiltása sem megy • Félreértés kikerülése miatt kijelentem, hogy itt sem Felvidéki urat, kit nem ismerek, sem más ez ügyben szereplő egyént nem akarok sérteni, F,
