Zemplén, 1901. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1901-07-28 / 30. szám

1901. július 28.

I. Melléklet a „Zemplén*1 30. számához

maga szellemességével azt jegyezte meg, hogy az ilyen verdiktet hagyjuk az utolsó Ítéletre; a ministernek más a hivatása: úgy gyakorolni a juszticiát, hogy ,ne pereat mundus.“ (Éljenzés, taps.)

Széli Kálmán tényleg igy gyakorolja az igazságot. S mert ilyen szellemben kormányoz: éppen azért teljes bizalommal lehetnek iránta még azok is, a kik különben politikájának eszközeire nézve sem értenek vele egyet.

A midőn tehát ezt a minden izében nem- zeties irányú, igazságos kormányt Zemplén vármegye közönsége nevében éltetem: kívánom egyszersmind, hogy annak a nemzeti állam érdekében kifejtett munkásságát jövőre is minél nagyobb siker koronázza. (Hosszan tartó, igen lelkes eljenzés.)

Pánszláv izgatás a felvidéken,

— Negyedik közlemény. —

Gulovics János gk. esperes-lelkész úrtól, - - kinek elnöklete alatt a lapunkból már jól ismert famózus határozat hozatott a papi „corona“ (oroszosán : szobor) hivatalos nyelve dolgában — Virava községből ezt a nyilatkozatot vettük:

Tekintetes szerkesztő ur!

Mindenki által elösmert igazság, hogy az ember a felizgatott kedélyhangulat első pillanatában, a felizgatott kedélyhangulat befolyása következtében, higgadt megfontolást igénylő s részrehajlatlan Ítéletet hozni képtelen.

Ezen mindenki által elösmert okból indulva ki, a laborczi papságra ráfogott panszlavisztikus elvekre nézve, a dolgot komolyan véve, alig állanak meg az ellene hirdetett gyanúsítások, már azon okból sem, hogy a laborczi papság a neki tulajdonított eszmékkel nincsen szaturálva, s azokat nem is terjeszti; s ha esetleg — casu non concesso — azokat terjesztette volna, az általunk nagyrabecsült, s úgy a társadalmi életben, mint hivatalos működésében kifogástalanul működő főszolgabiránk éberségét azok sem kerülhették volna ki. S minthogy nem léteznek, fel sem voltak találhatók.

Arra a személyemre vonatkozó és a „Bp. Hl.“ egyik számában foglalt közleményre: „hogy én, mint kerületi esperes, a hírhedt jegyzőkönyv beküldése alkalmával, a laborczi papsággal közre játszva, az egyházmegyei hatóságot félrevezettem“ volna, válaszom: hogy hivatkozva mindenki által ismert hazafias, hivatalos és társadalmi életben ösmert jellememre, az egész közleményt rosszakaratú koholmánynak és alávaló rágalomnak nyilvánítom.

Viraván, 1901. évi július hó 16-án.

Kész szolgája: Gulovics János,

viravai lelkész-esperes.

Itt következik Tutkovics Bertalannak, Izb.- Radvány őszintén velünk érző hazafias papjának a levele, melyet Felvidéki közleménye egészít ki:

Csak az igazságot mindenkor!

Izb.-Radvány, júl. 15.

Az Ungváron megjelenő „Kelet“ cimü lap folyó évi 28. számában „Eperjesi dolgok“ cikkében azt Írja, hogy a m.-laborczi kerület lelkészeinek gyűlésén orosz nyelven felvett jegyzőkönyv orvoslására nem az volt a gyógyszer, „hogy magok az illető tettesnek a kartársai rögtön a zsidó lapokhoz fussanak besugásukkal,“ a mely kifejezés alúlirottat érinti legjobban, miért is azt minden megjegyzés nélkül nem hagyhatom

Mindenek előtt itt arra kérem a t. cikkíró urat, hogy soha olyat ne Írjon, melynek alaposságáról meg nem győződött.

Mi ugyanis a kisebbség hallgattunk és hallgatagon vártuk megyés püspök urunk rendelkezését; mert úgy is tudtuk azt, hogy a mi jó és magyar püspökünk azt megengedni nem fogja, hogy a gyűlések jegyzőkönyvei orosz nyelven vezettessenek.

Hogy ez meg nem történt: már tudjuk, hogy nem a püspökünk az oka.*

Hogy ez ügy a nyilvánosság elé került, annak nem „magok az illető tettesnek a kartársai“ az oka, hanem igenis az illető tettesnek elvbarátai** mit jelen alkalommal be fogok bizonyítani.

Ugyanis az illetők barátai, vagy talán önmagok egyike nem tudván eltitkolni a vélt győzelem feletti örömüket, világgá akarták kürtölni a dolgot. Azért mily módhoz folyamodtak ? Tudták, hogy azt itthon nem tehetik, mert nem is volt volna tanácsos, tehát külföldi orosz lapokhoz

* Hanem Petricsko kanonok, ki egyéb sok dolga miatt nem ért rá előterjesztést tenDi a »szobor* határozatáról püspökének.

•• T. i. a csertészi lelkészszel szavazott. Szerk.

fordultak, melyeknek két példánya nálam van, s melyeket eredeti szószerinti fordításban itt közlök, tessék olvasni és épülni rajtok.

Egy Amerikából tiszteletpéldányképpen kapott újság a múlt év október 30-iki számában igy ir :

„Ugatással az igazságot le nem döntjük.“

A budapesti „Negyilya“ újság az ut»lsó számában nem igen dicsérte s bizonyítékát adta az Amerikában elő magyar egyesült papoknak. De másként nem is Írhatott, mert az mind igaz. A magyar egyesült papok semmit nem törődnek a néppel és érette semmit nem tesznek, csak a dollárok után törik magokat, magok közt összebeszélnek és skandalumra és bűnre viszik a kevés eszü népet. Ok magukat itt hazafiaknak mutatják, az orosz beszédet nem tudják és utálják (gyűlölik/ Nálok nemzeti nyelv a magyar, ideáljuk teli zsebbel térni vissza Magyarországba, mit a szegény munkástól rabolnak el. A »Negyilya« igazat irt. Tisztelet és dicsőség neki ezért! Ezen igazság bántotta az „Amerikai Híradó« szerkesztő urát, az újonnan kitalált magyar görög katolikus szószólóját és a magyar egyesült papok érdekében terjedelmesen kikelt és munkájában meg nem feledkezett az ő szamár lábaival belerúgni a mi igazhitű küldetésünkbe (missionkba) és az igazhitű papokba. Az „Am. Híradó“ szerkesztője a magyar hazafiak ezen védelmezésében teletöltött lapjában 12 oszlopot tiszta ugatással.

Ezen Jelkiatyák oly hazafiuk itt Amerikában, a minők voltak régi hazájokban. És hogy minők a magyar egyesült papok legnagyobb részt Magyarországban, tekintettel orosz nemzetiségükre, orosz nyelvökre, arra fölhozzak például a Bécsben irodalmi orosz nyelven megjelenő „Szlavjanszki vik“ lapot, mely az utolsó számában a következő tényt Írja:

„Pünköst utáni csütörtökön Mező-Labor- czon Galiczia határán Lupkov mellett (!) gyűlésük volt a kerületi lelkészeknek, a mely lelkészi gyűlésnek elnöke volt Gulovics János atya Yiraváról. Ezen gyűlésen jelen volt Cha- náth Irén atya is, a ki nem régen költözött uj parochiájára Csertószre felső Szepességről. Chanáth Irén atya a többi küzött azon előterjesztést tette, hogy a jövőben a lelkészi gyűlések összes határozatai oroszúl írassanak jegyzőkönyvbe és ne magyarul, mint eddig Írattak.“

,No ezen előterjesztés ellenkezésre talált Tutkovich Bertalan lelkész személyében, a ki Radvány tiszta orosz paróchia lelkésze, kijelentette, hogy ezt egyáltalán meg nem engedi, mert ő nem érti az orosz nyelvet. Ezen kijelentés igen nagy csodálkozásra indította Chanáth atyát és azt ajánlotta Tutkovics atyának, hogy tanulja meg az orosz nyelvet, mint olyan ki orosz paróchiának leendő lelkésze, köteles kötelezőleg tudni ezen nyelvet. — Ezen tanács Tutkovich atyát a végső gorombaságra vitte, és elkezdett fenyegetődzni, hogy elhagyja a gyűlést. De Chanáth atya meg nem ijedt ezen fenyetődzéstől, hanem szavazatra bocsátotta ezen előterjesztését, mejy el is fogadtatott 8 szavazattal 4 ellenében. És ezen négy magyar nyelvpártoló orosz lelkészek fiai“!

Sajnálatra ily Tutkovichokkal mint magyar egyesült papokkal, van tele Amerika egy- kettő kivitelével, kiknek keblében még orosz szív dobog, s kiknek leikéből még ki nem aludt a szeretet szikrája az ő szegény népök iránt.

A Lembergben megjelenő „Galicsinin“ nevű lap pedig ezt Írja:

„A magyar intelligencia demoralizációja.“

A magyar-oroszokról a mi lapunkban már rámutattunk arra, hogy a magyar-oroszok vesztének nem a magyar kormány az oka, hanem első sorban a magyar-orosz intelligencia. A magyarorosz intelligencia a hatóság és kormány előtt magyar hazafinak akarva magát mutatni, nem elégszik meg azzal, hogy politikai dolgokban nyíltan a magyarokkal tart, hanem azt óhajtaná, hogy az általános és nemzetiségi dolgokban is magyaroknak mutassák magokat, sőt magyarabbaknak, mint azt tőlök a tősgyökeres magyarok és a hatóság megkövetelné. Ezen okból a magyar intelligencia az utóbbi években nem csak otthon használja a magyar nyelvet, sőt levelezésében is ez a nyelve, hanem lelkészi szemináriumaiban a magyar nyelvet alkalmazza (Ungvári és Eperjesen) és az úgynevezett gymnasiumokban (az orosz gymnaziumok ifjai intézetében), s általán az összes orosz intézetekben és testületekben is. Úgyszintén az orosz lelkészek hivatalos átiratai az orosz püspökökhöz és consistoriumokhoz; valamint az orosz consistoriumok határozatai a gyűléseken és a papi gyűlések magyarul tárgyaltatnak és ezen gyűlések jegyzőkönyvei nem orosz, de magyar nyelven vezettetnek.

Az ungvári orosz szemináriumban a tanárok felállítottak egy önképzőkört, a hol ök a tudományban és nyelvészetben képezik magokat, s az év végén záró-gyüléseket tartanak, a melyekre az elöljáróság dijakat tűz ki. Ezen díjazandó tételek magyar és orosz nyelven készíthetők, mégis az év végén az utóbbi nyelven egyetlen tétel sem lett kidolgozva, csakis magyar nyelven 18 tétel.

A mint ebből látszik, a magyar-orosz intelligencia maga nem akar beszélni, Írni és tanulni oroszul a mit a hatóság sem tiltott s nem is tilt, csakis azt kívánja tőlük, hogy a magyar nyelvet bírják. Ők csak annyit tudnak oroszul, a mennyit a buta néptől tanultak falun; és ha oly körülmények között születtek, hogy a néppel nem érintkezhettek, s a hol nem tanulhattak jól meg oroszul, nem törődnek vele, hogy megtanulják az orosz nyelvet, belépnek az orosz szemináriumba, fölszenteltetik magokat lelkészeknek, habár ezen nyelvnek elemeit sem ismerik, a melyen ők kötelesek a népnek az Isten igéjét hirdetni és az istentiszteletet végezni.

Igaz, hogy az ungvári és eperjesi gymnasiumokban az orosz nyelv nem adatik elő mint kötelező tárgy, de ezeu tárgy előadását néhány orosz nemzetiségű tanuló mégis hallgatja, kik megelégszenek azzal, ha megtanulnak írni és olvasni. Ezen okból a lelkészek szemináriumában a tantárgyak magyarul és latinul adatnak elő, sőt az ungvári szemináriumban még az egyesült hittant is magyar nyelven tanítják. Ha a lelkészi szemináriumokban a tantárgyak fele vagy nagyobb része oroszul taníttatnék, s a másik fele, vagy kissebb része magyarul; és szintúgy ha az ungvári szemináriumban és gym- nasiumban az egyesült hittan oroszul adatnék elő, remélhetőleg a magyar hatóság ezt nem ellenezné, Ez nem is kényszeritetie a magyaroroszokat, hogy az orosz hittant az ungvári gymnasiumban magyarul tanítsák és hogy az ungvári szemináriumban magyar és latin nyelven tanítsanak ; de a magyar-orosz lelkész-tanárok föltették magokban ex propria diligentia, hogy megmutassák a magyar hatóságnak, miszerint ők, a magyar-oroszok, nagyobb magyar hazafiak, mint a tősgyökeres magyarok. Sj éppen e célból a magyar-orosz intelligencia házi társalgási nyelvül az orosz nyelv helyett a magyar nyelvet használja, a lelkészi hivatalokkal magyarul levelez, sőt az esperesi ülések jegyzőkönyvét is magyarul kezdik vezetni.

Ma már a magyar-oroszok annyira jutottak, hogy az orosz nyelvet már csak akkor használják, ha a falusi néppel beszélnek, s azt is csak akkor, ha a nép teljesen nem ért magyarul. Sőt a magyar-orosz lelkészek már a néppel is magyar nyelven érintkeznek, de még a falusi orosz ifjú nemzedéket is az iskolában a magyar nyelv tanulására kényszerítik, hogy az iskolák bevégzése után teljesen beszélhessen magyarul. A falusi iskolák tanítói jutalmakat kapnak azért, ha e téren az iskolás gyermekek nagyobb eredményt mutatnak fel. Megjegyzendő, hogy a magyar-orosz nemzetiségi iskolák az orosz egyházmegyék felügyelete alatt állanak, mint nem államiak, csakis felekezetiek és hogy a tanítók ezen iskolákban egyidejűleg egyházi kántorok is és kiképeztetést az úgynevezett gör. kát., illetőleg orosz preparandiákban nyernek, melyek az orosz püspökök és szentszékek felügyelete alatt állanak.

Hogy a magyar-orosz intelligencia a de- moralizáció mily fokára sülyedt, mutatja a többi közt a következő legújabb eset, melyet a mi lapunk egy barátja közöl velünk.

„Pünköst után csütörtökön Mező-Laborczon „(Galiczia határán Lupkóv mellett) a laborczi „kerület papsága gyűlést tartott, melynek el- „nöke Gulovics János atya volt Yiraváról.

„Nem régen Felső-Szepességről a csertészi „paróchiára költözött Chanáth Irén atya a gyü- „lés idején előterjesztette, hogy a jövőben a „gyűlések jegyzőkönyvei nem magyar, de orosz „nyelven írassanak, mint az a régibb időben „történt.

„Ezen előterjesztés ellen durván kikelt „Tutkovich Bertalan lelkész, Radvány tiszta „orosz község lelkésze. Kijelentette, hogy azt „soha meg nem engedi, mivel ő (Tutkovich!) „az orosz nyelvet nem érti (!). Ezek között Tut- „kovich Bertalan atya köteles az ő parochiáján „a templomban oroszul prédikálni és a néppel „csakis oroszul beszélni, a miből következik, „hogy a néppel nem tudja megértetni magát. „Tutkovichnak az indítványozó Chanát atya fe- „lelt, csodálkozásának adva kifejezést, hogy le- „het egy orosz papnak nyíltan kijelenteni azt, „hogy oroszúl nem ért? Sőt még azon esetben „is, ha Tutkovich atya tényleg nem értené az „orosz nyelvet, mint orosz lelkipásztor köteles „volna oroszúl megtanulni. — Chanát atyának nyilatkozata Tutkovich atyát a végső dühösségig „ragadta. Kijelentette, hogy annyit tud oroszúl, „a mennyire szüksége van, s végül fenyegetőd*