Zemplén, 1901. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1901-07-28 / 30. szám
Sátoralia-Ujhely, 1901. július 28. 30. (2118.) Earminckettedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 12 kor. Félévre .... 6 „ Negyedévre . . 3 „ Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 30 fill. A nyilttórbeü. minden garmond sor dijja 40 fill. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. 2EMPLÉN-VÁEMEGYE KÖZÖNSÉGÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-YÁRMEGYEI „TANITÖ-EGYESÜLET“-NEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK HŰL 13ST ID E ÜST TT-A. S A. ÍR .A. F. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 2 fill. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 6 fill, számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyuj tátik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. • • Ünneplés után. Zemplénvármegyénkiiek ifjú, tettrevá- gyó minden szépért, jóért és igazért lie- vülö főispánja, egy ős régi magyar főúri családnak legszebb reményekre jogosító sarja, Sátoralja-Ujhelyben f. hó 16-án elmondott magas szárnyalásu székfoglaló beszédét e szavakkal végezte : hogy minden tőlünk telhetőt elkövetünk, hogy e vármegye minél elégedettebb, minél boldogabb legyen. Eg áldása rajta! Éljen a király — éljen a haza — éljen Zemplén vármegye ! Szép beszédének e végszavai korol- lárium gyanánt tekinthetők. Ezekben foglaltatik össze az általa oly szép elokveu- ciával kifejtett programjának fő- és végcélja. Ez a bárom — király, haza, vármegye — képezi főfeladatát, nemes ambícióját 1 És mi tagadás benne: az a nyílt, őszinte, egyszerű, minden pózt nélkülöző, feladatait határozottan precizirozó beszéd nemcsak mulékony, efemer becsű hatást gyakorolt Zemplén vármegye nemes közönségére, hanem „uni sono“ elismerték, hogy a Hadik Béla gróf főispán tettereje predestinálva van ezt az ős vármegyét továbbra is erős kézzel kormányozni, jó hírnevét öregbíteni! Ez a szép és nemes irányzat lelkesített mindenkit és lelkesítette még az előrehaladott korban levőket is. A buzgóság, a lelkesedés batványozódását kell várnunk ettől a Zemplénben nevelkedett, nemes gondolko- zásu ifjú főurtól, ki Zemplénnel kell hogy mindétig együtt érezzen, hogy ismerje meg bajainkat és ezek lehető elhárítására tehetségének minden erejével közremuu- káljon. Hogy mindez meg is lesz: kétséget nem szenved. Hisz ő a miénk, köztünk nevekedett, köztünk élt és élni fog ezentúl is köztünk, mint kormányosa, vezetője e nemes vármegyének „ad multos aunos !“ Rendezett és kielégítő közviszonyokat vesz át örökül elődétől. Hogy abszolút tökéletességre igényt nem tarthatunk : nagyon természetes. Fejlődésben levő államnak exponált része vagyunk. Az állami gépezet és annak alkotó részei, a vármegyék, csak lassan kezdenek kibontakozni a régi, a jelen kornak mindenben már meg nem felelő, elavult intézményekből, hogy levetkőzzék azokat. Van és lesz tehát még jó ideig elegendő tér és bő alkalom az eredményes továbbműködésre. Itt van pl. előtérben a kivándorlás meggátlása, a miről már annyi szó esett és a főispáni installáció alkalmával is többen hangoztatták. Magam is e b. lap hasábjain nem egyszer foglalkoztam már e kérdéssel. Ez egy oly probléma már magában véve, is, a melynek szerencsés megoldása örök hálára kötelezi nemcsak Zeraplénvárme- gyét, r de az egész magyar hazát! És itt van a jogosulatlan bevándorlás, a mivelérdemes komolyan foglalkozni a ennek a határszéli vármegyének. Sok bajt és kárt okozott már ez a múltban és fog okozni még a jövőben is ! Hát a pánszlavisztikus kacérkodásokat, a mikre épp a „Zemplén“ tette figyelmessé az országot, emlitsem-é ? Résen kell lennünk, mig nem késő. „Principiis obsta!“ . . . Már csak ezekből is látható és érezhető, hogy mennyi nehéz, de háladatos munka vár még a vármegye élére állított ifjú főispánra és a zempléni irányadó körökre, kiknek együttműködése, kétségtelenül, a kitűzött célhoz fog vezetni. És akkor és csak akkor is lesznek valósággá és teljesednek be Zemplén új főispánjának az ő székfoglalójából citáltam zárószavai! A kitűrő munka „omnem lapidem ver- tit“, elhemperíti utunkból a lusta köveket. És akkor teljesedik be és válik szállóigévé Zemplén főjegyzőjének az a klasszikus köszöntése: a „fauste, feliciter et ju- cunde !“ hogy t. i. a Hadik-éra boldogságot, szerencsét, áldást hozó lett közéletünkre. Úgy legyen! (Ungvár.) Tlxcraátn IDársrid. cLr. Ráront alkalmi beszéd. A rohanó idő dacára visszaszárnyal lelkünk, mint a zászló lobogója, melyet szél ellen visznek, a Hadik Béla gróf főispán júl. 16-iki installációjának egyhamar el nem évülő emlékezetéhez. Jelen számunkban még három nagyobb szabású beszédet közlünk. Az Andrássy Tivadar grófét a Tárcában, a másik kettőt — melyek csak most jutottak birtokunkba — itt adjuk közre, a mint következnek. A Mailáth József gróf pohárköszöntője, melyet a július 16-iki banketten mondott s mely iránybeszédnek is beillik, igy szól: Tisztelt Uraim ! Őszinte örömmel engedtem a megtisztelő felhívásnak, hogy az uj főispán ünnepélyes beiktatása alkalmából tekintetes és nemes Zemplén- vármegye közönsége nevében ősrégi szokásként áldomást igyam gróf Hadik Béla ő méltóságára. És én tisztelt uraim elmondhatom, hogy e felhívással igen kedves kötelesség teljesítéséhez jutottam. Legyen szabad ezt röviden indokolnom. Tizenkilenc esztendeje lesz most, ősz-levél- hullás tájban, hogy — bár nem mint e vármegye szülöttje, de ősrégi »nemzetség« sarja — ide, hazánk e nagy múltú pontjára jöttem. Korom az ősznek ellentétét mutatta. Tavasz lakott szivemben, ereimben. Egész fiatal valék. Boldogemlékü, felejthetetlen, jó édes atyám áldásaival és a tapasztalt TARGA. Druidák oltára. — Andrássy Tivadar gróf pohárköszöntöjo.* — Tisztelt uraim! A Franciaország éjszaki részén (Bretagne- ban vagy Normandiában) utazó, a nagy síkságok, zöld rétek közepette óriási sziklatömböket talál, melyekről nem tudja magának megmagyarázni, hogy miként kerültek oda. (Halljuk!) Nagyságuk, alakzatuk, egész összeállításuk egy őserő erőszakos működésének viseli nyomát, mintha egy óriás vetette volna őket oda szeszélyes kedvtelésében. Szokatlanságuk, előfordulásuknak a mai viszonyokból való megmagya- rázhatatlansága a népben babonás hitet ébreszt. Ősi vallásuk papjainak, a Druidáknak, vélik bennök oltárait látni, legendákat mesél róluk és kalapot emelve áll előttük. A tudomány magyarázata az, hogy hajdan, midőn földünk még átalakulási processusának idejét élte, midőn a mai Franciaország a vulkanikus erupciók mindennapi színhelye volt, akkor vetette valamely földrengés e sziklákat a föld felszínére. A későbbi nyugalmas idők környéküket behantol- ták termő földdel, virító és termékeny réteket Elmondotta a Hadik Béla gróf fóispán beiktatásakor, júl. hó 10-án, a vármegye székházában adott banketten. Szeri. teremtve, a sziklák azonban ott maradtak a föld heroikus korának emlékéül. (Halljuk!) Nálunk, Magyarországon, a holt természet terén hasonló jelenségekkel nem találkozunk; de büszkén mondhatjuk és nagy előnyünkre szolgál, hogy a lét más kategóriáiban, a társadalmi élet terén, hasonló, párhuzamos jelenségekkel találkozunk. A múlt század első felében hazánk földjét hatalmas földrengések, politikai forradalmak ingatták meg. Nemzetünk talaja akkor a hősök egész nemzedékét vetette a felszínre; férfiakat, kik megtanulták az igazi hazafiui érzést ismerni, azt, a mely összes egyéni érdekeink, sőt életünk feláldozásával járhat; melynek harcában a betét nem a frázisok szépsége, hanem saját piros vérünk, a harc dija pedig nem anyagi előny, vagy a tömegek tapsa, hanem alkotmányunk sértetlensége, nemzetünk szabadsága volt. (Tetszés, hosszan tartó igen lelkes éljenzés.) E nemzedék heroikus korszak szülötte. Az ősidők vulkanikus erői által a föld felszínére vetett sziklatömegek megtartják ott azon szilárdságot, melylyel a föld méhében bírtak. Nap, eső nem változtatják porrá. E férfiak megtartják lelkületűkben a haza és szabadság azon szenvedélyes rajongó szeretetét, mely ifjú korukban a nemzetet oly óriási erőfeszítésre képesítette ; lelki világukban az eszmék nem elvont fogalmak, nem jelszavak, hanem élő és megfogható igazság, melyért élni és halni kötelesség. (Lelkes éljenzés.) A politikai nézeteltérésekből eredő konfliktusokat legtragikusabb alakban tanulták megismerni. Nem láthatnak tehát azokban akadémikus discertációkat, vagy egyéni érdekek kisfontosságu kérdését, mint korunk fiainak nagy része. (Úgy van !) Sziklaszilárd meggyőződésük, rajongó ügyszeretetük, természetes, hogy néha ellentétbe hozza korunk békésebb és objektivebb, de minden esetre felületesebb és skeptikusabb felfogásával. Erkölcsi nagy értékük talán épp ebben rejlik. Kis nemzetünk a múltban erejét épp a közügy lázas szeretetéből, az egyéni szempontok megsemmisüléséből merítette. Ez volt azon tradicionális, igazi magyar szellem, melynek ezer éves fennállásunkat köszönhetjük; ez azon vallás, a melynek oltáraiként állanak előttünk ama férfiak, kiket a gondviselés hazánk hős korából számunkra fentartott. (Tetszés. Halljuk! Halljuk !) Valamint a haszon, melyet az emberiség a zöld mezőkből kiemelkedő, a Druidák oltárainak tartott sziklákból merit, nem miként a réteké a termékenység, az emberek szükségleteinek közvetetten kielégítése, hanem azon emelő hatás, melyet kedélyvilágukra gyakorolnak, mint a természet isteni erejének kifejezői; azon vallásos áhitat, melyet a megfigyelőben ébresztenek, midőn hasznot huzó környezetükből némán, de érthetően az ég felé mutatnak: úgy e férfiak hatása a közéletben nem számokban fejezendő ki; nem csak tetteik és intézkedéseik köz- vetetlen eredményében keresendő; hanem példájuk hatásában, abban a hazafias áhítatban, melyet harcaik emléke, hazáért ontott vérük, rajongó szabadságszeretetük az őket követő nemÄ Zemplén mai sj/imm tíz oldal*
