Zemplén, 1901. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1901-12-15 / 50. szám
1901. December 15. I. Melléklet a ,,Zemplén“ 50. számához Az államfogház déroulj i. Ágcsernyő, dec. 10-én.-----------Becsukhatják az államfogházat, feloszlathatják őrségét, eltörölhetik szabályait, paragrafusait, sutba dobhatják Clair Vilmos párbaj kódexét, nem lesznek többé párbajsegédek, nem lesz többé párbajjegyzőköny.----------Vázsonyi dr. kimondta a szentenciát és vele együtt az összes budapesti demokrata körök. A szociáldemokrata-párt, sőt igen sok képviselő is a Vázsonyi pártjára állt. És ez nem oly megvetendő vélemény ! Láttuk, hogy hatalmas a népszerű néptribún pártjaj! Sőt mi több — számottevő politikai tényező mától fogva a budapesti VI. kerületi demokratakor, mely a mágnás, országos és lipótvárosi kaszinó mellé negyedik mértékadó testületnek csapott fel. Vázsonyit még egyetemi tanulmányaim kezdő korszakából ismerem 1 Abból az időből, midőn az olvasókör élén ezek állottak : Vázsonyi, Pichler Győző, Szomjas Lajos, Csamasz Béla s mások; midőn Vázsonyi is épp úgy párbajozott, mint sok közöttünk! Kapott is sebet Cs. joghallgatóval vívott kardpárbajában. Annak idején kiváló társaság gyűlt össze a szegedi államfogházban. P. miniszter, Andreánszky, Dániel, K—y képviselők, egy rakás ügyvédő és még több újságíró. T. K. barátommal együtt ültük le a nyolc napot, melyet ránk sóztak, de midőn internálásunk határideje lejárt, alig akartuk ott hagyni a kedves fészket, melyben kitünően tanultam meg kártyázni, fuvolázni és — aludni. Nem is hiszem, hogy foganatja lenne Vázsonyi állásfoglalásának — hisz oly szép és mulatságos, a mellett dicsőséges játék ez a párbaj. Nem értem azokat a viadalokat, midőn ott hagyja az ember a fogát a frissen kiömlő vérrel pirosra festett pázsiton, hanem csak azokat, melyek kis sebesüléssel és uéhány napi államfogházzal járnak , . . * Ismerünk — sajnos — néhány olyat, mely valóságos gyilkolásnak, vérengzésnek minősíthető. Ilyen volt régente a Ny. báró ezredesé, ki a legjobb céllövő volt ezredében. Szép felesége valahogy megtetszett unokafivérének, egy újdonsült jogászgyereknek, ki is, midőn nagybátyja őt megsértette, nem vette tréfának a dolgot és kihivatta az ezredest. Ez sajnálkozott a jogász-rokonon, mert hisz az ő keze alatt biztosan elpusztul. A midőn hozzáláttak a „munkához“, felállottak, az ezredes egy feje felett tovarepülő madarat lőtte le, úgy akarván ráij- jeszteni ellenfelére. A sors a gyakorlatlan joghallgatónak kedvezett, ki nagybátyját — agyonlőtte. B. hires egyetemi profeszor Bécsben beszélte el egykor élete legborzasztóbb perceit. Egyik kollegájával együtt szerettek egy leányt. Könnyen kitalálható, hogy ez „együttes“ szerelem párbajra vezetett. A felek és segédek kimentek a temetőbe s ott megásták a sirjokat. Lementek és tisztára meztelen testtel láttak hozzá a párviadalhoz. A kolléga halva maradt, rögtön el is temették, a professzor, ki akkor szintén medikus volt, számtalan súlyos sebet kapott, minélfogva egy esztendeig nyomta az ágyat. Most is béna az egyik karjára. Ismeretesek a legutóbbi időkből a kolozsvári, nagyváradi, lőcsei, bécsi és frankfurti hires párbajok. Kolozsvárott két kobelbarát viaskodott egymással, M. földbirtokos halva maradt a csatatéren, professzor barátja Pozsonyban él! Nagyváradon Ó. joghallgató lőtte le Kálmán doktort. Lőcsén egy fiatal hadnagyot küldött másvilágra — legjobb barátja. Bécsben és Frankfurtban szintén fiatal tiszteket lőttek agyon, a bécsi pláne vőlegény is volt. A frankfurti miatt pedig maga Vilmos német császár is ellensége a párviadalnak. Mindnyájunk élénk emlékezetében van még R. Gy. volt országgyűlési képviselő párbaja B. gróffai, utóbbi agyonlövetett. De mit szóljunk boldogult Wahrmann Mór párbajáról, melyetlstóczy Gy.-vel vívott. ? A. párbajra tudjuk, Wahrmann tévedése adott okot. W. ngyanis a Szikszay-féle vendéglőben ült, a midőn I. Gy. jött be és egy másik asztalnál foglalt helyet. A pincér kérdésére azt feleié, hogy olyan edényben adjon neki ételt, melyből még zsidó ember nem evett. A pincér zavarában nem tudta, milyen edény legyen az, mivel az illető vendéglőbe igen sok zsidó járt annak idején. W. M. kisegítette zavarából — azt a tauácsot adván, hogy „éjjeli edény“-ből — mivel abból még zsidó ember nem evett. * Az államfogháznak tehát egy-két delink- vensel mosj már kevesebb bennülője lesz és lehetséges, hogy rövid idő múlva teljesen feloszlatják. Klein Simon dr. Vármegyei ügyek. A Kossuth-szobor elhelyezése tárgyában a vármegyei szoborbizottság f. hó 18-án, délután 4 órakor, a vármegyeháza kistermében ülést tart. A Magyar Tudományos Akadémia az „Adalékok ért. Szerény igényű havi folyóiratunk, az „Adalékok Zemplénvármegye Történetéhez“, melyet nem tudósok írnak a tudósoknak, csak a törtónetkedvelők a történet barátainak, most hogy hetedik évfolyamába készült lépni, már-már visszalépett a doficites körülmények miatt. Azonban segítő jobbot nyújtott neki a tudós Akadémia, méltónak találván arra, hogy 200 (kétszáz) korona segedelemben részesítse a folyóirat kiadóját. így neki biztatva tehát megkezdi a hetedik „próbaévet“ is havi folyóiratunk az „Adalékok“. Kérelem a bizottsági tag urakhoz. A következő leveleket vettük és köztudomásra adjuk olyan sorrendben, mint hozzánk beérkeztek : Mélyen tisztelt bizottsági tag ur! A folyó évi általános tisztujitás alkalmával esetleg üresedésbe jövő szolgabirói állásra, 'mint szolgálatidőre nézve legidősebb s törvényes minősítéssel, államvizsgával biró közigazgatási gyakori nők, tb. szolgabiró, pályázni óhajtván: mély tisztelettel kérem, hogy engem becses és megtisztelő bizalmával, iiletve szavazatával megajándékozni kegyeskedjék. Jelenleg a homonnai szolgabirói hivatalnál 4 óv óta működöm. Ho- monnán, 1901. évi december 10-én. Alázatos szolgája : Durcsinszky Gyula, köizg. gyakornok, tb. szolgabiró.* Mélyen tisztelt bizottsági tag ur! A dec. hó 18-án és 19-én megtartandó vármegyei tisztujitás alkalmával a pénztári ellenőri állást elnyerni óhajtván, tiszteletteljesen kérem a T. bizottsági tag urat, hogy engem ezen törekvésemben bebses szavazatával támogatni kegyeskedjék. Mély tisztelettel: Rimay Lehel vármegyei alszámvevő. Tekintetes bizottsági tag url A megyei pénztári ellenőri állásra pályázni óhajtván, tisztelettel felkérem tekintetes bizottsági tag urat, hogy becses szavazatával és hathatós befolyásával támogatni kegyeshedjék. Sátoralja-Ujhely, 1901. dec. 14. Schön Miksa, gyámpénztári könyvelő, tb megyei ellenőr. Beregszászy István, vármegyénknek immár kinevezett kir. tanfelügyelője, a f. hó 7-én tartott közigazgatási bizottsági ülésen foglalta el teljes hatáskörrel a nyugalomba vonult Nemes Lajos kir. tauácsos távozásával gazdátlanul maradt tanfelügyelői széket. Ez alkalommal Bereg- szászy kir. tanfelügyelő a főispán részéről üd- vözöltetvén, érzékenyen köszönte meg az irányában megnyilatkozott bizodalmát, egyszersmind kérte a főispánt és a közigazgatási bizottságot, hogy a részökről mindig tapasztalt jóindulatot és szives támogatást ne tagadják meg ő tőle a jövőben sem. Elismerés. Sulyóvszky István áll. el. iskolai volt gondnoknak a magyar nemzeti közmi- velődés, különösen pedig Nagymihály és környéke népnevelésügyének eredményes felkarolásáért, úgszintén az anyagi gondozása alatt volt elemi iskolákban a magyar nyelv terjesztése és a hazafias szellem ébresztése körül tanúsított önzetlen buzgólgodásáért a közigazgatási bizottság elismerést szavazott, s erről őtet jegyzőkönyvi kivonaton értesíteni rendelte. A közegészségügy roszabbodott a f. év november havában, mert a ragadós betegségeknek 88-al több esete merült fel most, mint az elmúlt október hó folyamán. * Lapunk nyomtatása közben értesültünk, hogy a netalán üresedésbe jutó szolgabirói állásra Bessenyey Zenó dr., szolgálattőtelre a főjegyző oldalához beosztott közig, joggyakorló is pályázik. — Itt még csak azt jegyezzük meg, hogy a lapunk múlt számának .Hivatalos Résziében közölt Körlevél alapján a választás alá tartozó mindenik tisztviselő benyújtotta pályázati folyamodását a kitűzött határidőig. Szerk. Okosnak és ostobának, ő bennek nem válogat, Mert ha könyvét nem érti is, de vótuma van néki is S e’ kell a’ Recurrensnek.19 A’ hetedik bajuszt nyöveszt ’s bölts képet ád magának Hogy meg felelni látasson a Vármegye gondjának, Mert a’ Publicum szemében fő hiba az a Tisztjében Ha fiatalnak látszik. A nyobzadik már a tyúkot előre mellyesztgeti20 A’ felyét fellyebb hordozza, a’ melyét düllyesztgeti Régen el érte volna. Plánokat21 tsinál mint újj Tiszt, a’ voltakat gyalázza Kissebbnól kevélybb, nagyobbnál magát igen alázza, Mint bádog szárny22 ha fuj a’ szél, Vagy mint bibitz, ha szárnyra kéll, Szüntelenül forog ő. Kilentzedik mint a’ matska, a’ mikor egeret les Alázatos, lassú, tsendes, vótumokat igy keres Nequiter se humiliat,23 pedig ha el éri tzélját Gyalog sem szólhatsz vele. * * * De itt van még a hadd el hadd, minden candidátushoz Hozzá fér, hogy lósson fusson Pontius Pilátushoz Istenem! be agár élet, kóborolni, mint a ki lett Handlirozó zsidóvá. A fiakker arat mostan, ’s a’ dolgot tsak neveti Hogy a’ sok gálás24 uratska nála egymást kergeti Kapja a pénzt áldomásra, gyűri a bankót rakásra Hisz úgy izzad homloka. Jaj de sok Ur nem fizethet, nem járhat fiakkeren Futkos tehát a hogy futhat apostoli szekeren Szép látni in plena gala25 sok Recurrens mint kószála Város utzáin gyalog. Eggyik le jön a’ gráditsrol, másik megyen fel felé. Eggyik morog, káromkodik, hogy Nagyságát nem leié Másik mosolyg reménységgel, mert az Ur is kegyességgel 18 A pályázónak.-° Koppasztja. 11 Terveket 88 Szélmutató. 8S Gonosz módon megalázkódik. Mosolygott ott bent reá. A’ nagy Urak tsak nevetik, ’s mind egyiknek szép szókat Nyujtnak, úgy hogy nagy örömmel teszik bé ajtójokat Kezet mosnak ők mindennek ’s kinevetik ha ki mennek Ez a világ szokása. * * * De itt a Restorátió a’ félt és óhajtott nap Gyűl a Gróf, Báró sok Nemes ifjú vén, katona, Pap Nagy e’ nap solennitása26 ’s urak színe változása A’ neve napja néki. Emelik a’ sok clámánsok a’ candidátusokat Ha el nem sül földhöz tsapnak, mint a zsákokat sokat. Ordas hang jön a torkokból, bor ’s pálinka szag szájokbol Be átkozott putpuri.27 Mint a’ csirke úgy szaladoz a lármás felekezet Eggy szegletből a’ másikba ’s ha fejéhez férkezett Emelgeti az ég felé, minden tsontja retseg belé Öldösik szívességgel. Számos Restorátiók, mint Biharé meg Nógrádé, Szólhatnának erről, hol még nagyobb volt a’ parádé A’ hol ha valaki ki vitt annyi tagott mint a’ menyit Bó vitt: ugyan nyertes volt. * * * De e még mind tsak nevettség ’s az epét nem foralja Hanem midőn mint a’ farkas az ember egymást falja Gázol a’ becsületében ’s ez által egymás szivében Hegyes tőröket verdes. Alávaló complótokkal28 rontja a’ szerencséjét Irigy áskálódásokkal önti reá epéjét: Oh! akkor puszta szigetbe rejtezhetném, s eggy szegletbe Hová ember nem hathat. Hanem egy módot mondok én, a’ számos complótoknak Hogy térjenek ki tiszt urak, használhat még e’ soknak Mig az embert tzélba vennék, ’s tán majd eb rúdon kitennék Jobb jókor resignálni! 84 Kiöltözött. 88 Ünnepi öltözékben. 26 Ünnepiesen. 87 Mismás. 81 Cselszövéssel,
