Zemplén, 1901. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1901-12-01 / 48. szám
öntve, hogy beszéljen szabadságról és hazaszeretetről. Én kivánom, óhajtom, hogy mondjon le a bizottság a szeptemberi leleplezés szándékáról, lássa be annak lehetetlenségét (mikent azt Róna is hangsulyoatatta) kivánom e szobor szépsége, hatása, s a város érdekében; nem egy hirtelen, csak úgy kutyafuttában előállítható emléket akarunk, mely megtegye a hatást a 100 éves névnapi évfordulón, de egy minden tekintetben művészi kivitelű hatásos emlékművet, mely méltó legyen nagysága, dísze, szépsége által a megörökítendő nevéhez, a vármegyéhez és a városhoz. Mit veszt azzal a szobor szépsége, ha a bizottság tovább buzgólkodik pl. egy évvel s 15 ezer forint helyett 25 ezeret szerez össze ? Én hiszem, remélem, hogy a bizottság megfontolja a nehézségeket, elejti a szeptemberi leleplezés szándékát. Ezt hive, miután ezen esetben megfelelő idő áll rendelkezésre, bele megyek a hely megvitatásának kérdésébe. Helyes, szép lenne-e, ha a szobor az inzurgens emlékmű helyén állana? Mi által hat egy szobor ? eltekintve annak művészi kivitelétől. Egy szobor akkor hat, ha lehetően szabad, nagy téren áll, ha hátterét vagy zöld lombok, vagy egyöntetű nyugodt egyformaság képezi. Az Arany János szobor hátterét pl. a Muzeum, a Baross szoborét a nagy keleti pályaház, a Széchenyi szoborét az Akadémia képezi. így van az Budapesten, igy Bécsben, igy minden nagyobb városban, de nemcsak nagyobb, hanem kisebb vásosokban is azt igyekszik elérni a művészi ízlés. Miskolczon például, hosszú vitatkozás után, az „Avashegy“-et választották hátterűi és most mindenki belátja, hogy ez volt a leghelyesebb. Mi lenne a háttér a Széchenyi-téren ? apró, keskeny földszintes s emeletes házak vegyüléke. Egy nyugtalanító központ a templom, a kereszt, a kút s minden a mi körülötte van, csak rontaná a hatást. A tér maga kicsiny, szűk, összeszoritott, de kicsiny arra is, hogy gyülekezésül szolgáljon oly alkalmakkor, minő alkalmat a Kossuth-szobor nem egyszer fog adni a nagy- közönségnek. Ezt belátta a művész Róna s belátta a szoborbizottság is, melynek többsége a napi-piac mellett döntött; belátta azt is, hogy ha a háttér házai idővel 40—-50 év múltán épülnének is, akkor is a fundu- sok keskenysége folytán nyugodt, megfelelő háttér nem állana elő. sebbik, bár nem lehet több 13 évesnél, megy szolgálatot keresni, mert otthon nincs kenyér... „Á kakas viadal“, Torn ay festménye, nagyon hűen ábrázolja a szerecseneknek ezt az élvezetét. — Vége a duellumnak. A győztes kakas ott ül önérzetesen ura ölében, ki simogatja, cirógatja, ölelgeti; a döglő félben lévő meg ott fetreng vérében az ő gazdájának kimondhatatlan nagy lelki fájdalmára. Egy nagyon kedves genre a Spányi „Otthonija. — Sötét van a szobában, csak a kandalló barátságos meleg fénye terjeszt benne halovány, jóleső világosságot. Előtte egy ké- nyelmss fotőjben ül a fiatal pár, hisz nekik kettőjüknek egy hely is elég. Az asszonyka teljes odaadással öleli át férje nyakát és szelíden hajtja szép fejét vállára. Szinte hallom, hogy sugdosnak szerelemről, a jövendőkről, megálmodott boldogságáról.------Majd elhallgatnak, merően néznek a kandallóba, hol az izzó parázs felett fantasztikusan táncoló lilik látásából alkotnak képzeletükkel nekik tetsző képet. Néha fel-felkacag a kis menyecske teljes naiv- sággal. Mert ő boldog, annyira boldog, hogy neki még ez is örömet szerez. Jöjjön a nyájas olvasó velem most a XI. terembe és szenteljen pár percet Inoczent F. „Patrieius“-ának. — Egy mogorvaarcu, galambősz hajú, fráncia nemzeti viseletbe öltözött öreg ur. Biztosan most is családjáról gondolkozik. Én legalább ezt olvastam le az ő borotvált, hideg arcáról. Mily erő és megfigyelés! Milyen hatás 1 Látszik, hogy Inoczent festette 1 * Leírnám én mindenik képnek a reám gyaA mostani napi piac tere sokkal nagyobb, egy elnyúlt tompa csúcsú háromszöget képez, a teret impozánssá tenné annak szép terraszirozása, a hátteret vagy a komoly, nyugodt s most is úgyszólván a város legszebb épületét képező Wallis grófnő épülete s az a mellett lévő falombok képeznék ; vagy, mi még helyesebb, háttal állana a templomnak, s háta mögött egész kis örökzöld fenyőerdőt lehetne létesíteni. A háta mögött lévő korcsmát a grófnő a legnagyobb készséggel alakítaná át s az a mellett lévő épületek mind olyanok, melyek rövid nehány év múlva úgy is uj építést követelnek. Átalakitóan hatna az egész környékre, széppé tenné a városnak e másik főpontját. A szimetria szinte megköveteli, hogy a Széchenyi-térnek megfelelően a másik oldalon is legyen egy szép tér. Ünnepélyes alkalmakkor jelentékenyen nagyobb néptömeg fér el a Kossuth-utca kezdetén ; Kossuth egykori lakóhelye közvetlen közelében lenne ; minden bejövő idegennek első pillantása úgyszólván ide esnék. Fogaddja el tehát a város a maga és a szobor érdekében e helyet! E helynek a szobor céljára leendő átengedése magával hozza a napi piac helyének megoldását is; de nemcsak azt, hanem ennél egy még sokkal fontosabb kérdést is. Eltürhető-e az az állapot, mely városunkban hentenkint kétszer hetivásárok alkalmával ismétlődik ; eltürhető-e az hogy éppen a legszélesebb, nagyforgalmu utcákat szekerek foglalják el, elzárva a közlekedést s maguk után hagyva valóságos trágyadombokat, melyek addig megmaradnak ott, mig az utcaseprők ideje megengedi, hogy azt eltisz- titsák? Eltürhető-e az, hogy szénás- és szalmás szekerekkel elfoglaljanak egy utcát, azon veszélynek téve ki a lakókat, hogy ha véletlenül — a mi szinte csodaszámba megy, hogy még eddig meg nem történt — meggyulladna egy szekér, onnan egy lakó se menekülhessen ki ? Ez tarthatatlan állapot; tarthatatlan a közbiztosság s a közegészség szempontjából. Lehet-e impraktikusabb állapotot elképzelni, hogy a vásári andó cikkek az* egész városban össze-vissza decentralizálva legyenek, s a viszonyokhoz képest hol ebbe, hol amabba az útcába helyeztessenek. Képzeljük el, a mi mindennapos ügy, hogy ha egy házhoz fa, burgonya, káposzta kell; az egyik város végétől kell a másikba járni, mig csak ezt a három cikket sikerül beszereznie a gazdasszonynak. korolt hatását, de akkor egy egész könyvet kellene írnom, hisz annyit hagytam ki. — A kik a tájképet szeretik, azok gyönyörködhetnek: Uj- házy, Tölgyesy, Bruck Lajos, Kacziány, Stetka, Spányi, Telepy, Kelethy, Aggházy, Papp Sándor és a Fényes Adolf pompás tájaiban. Ez utóbbi művész legtöbbet produkált kollegái között. Remek művészi alkotása „Öregasszony iej“-e. Mily egyszerűen van festve és mégis mily mesteri! .ssze tudta foglalni ecsetjével e fejben egy öreg falusi néni összes gondját. Talán épp most is az aprójószágaira gondol ? Pompás alkotása az „Anya és gyermeke“ is. Mindösz- sze harmincegy képe van Fényesnek e tárlaton és egytől-egyig mestermű. Külön említem meg Mark Lajost, ki mindnyájunk meglepetésére sok szépet és jót tárt szemeink elé. Portraitjai erősen hasonlítanak a a László genre-hoz és nagyon intenzivek. 0 azt tartja: a ki mer, az nyer. Különös figyelmet érdemel Kernstock „Arckép“-e, mely mellé csatlakozik Nagy Zsiga „Jó madarak“ c. jellemképével. A kik szeretik a szentképeket, azok nézzék megés gyönyörködjenek a brunningeni Flesch L. „Krisztus imádása“ c. hármas képében. Nagyon kedves a „Boriska pihen“ c. képe Gergelynek. Élvezetet nyújtanak a hozzáértőknek Reinhardt, Poll, Knop, Szenes, Edvi, Karlovszki, Pálya és Sándor szép tudással festett képei. * A képfaragók ezen a tárlaton sokkal többet produkáltak, mint az előbb volt tárlatokon. És határozottan szépet alkottak, illetve teremMi az, mi megakadályozza ennek a tűrhetetlen állapotnak végleges s praktikus rendezését? Nézetem szerint semmi. Ott van a Tornacsarnok szigete egész a téglagyárig s a Moskovszky-féle kertig, s ott van a jelenlegi vásártér a tűzoltó laktanyától föl a Hecskére. Akár egyikre, akár másikra elhelyezhető — a napi piac; s elhelyezhető az összes szekeren történő elárusitás: a zöldség, vaj, tej s egyéb elárusitások, melyek sem közegészségi, sem közbiztossági szempontból nem alkalmatlanok, maradhatnának bent a városban. Nézetem szerint a Torna-csarnok legmegfelelőbb lenne. Könnyű, kényelmes hozzájutás mindenfelől, a szekerek nagyrésze Borsi és Csörgő felől a kövezetei sem rontaná, s rendkívül befolyással bírna a város fejlődésére azon a részen, hol annak terjeszkedése legkívánatosabb. Együtt lenne minden s csak egy helyen, a városon kivül szemetelne. A kisajátítási alapból fönmaradt összeg körülbelül elegendő is lenne a megfelelő berendezkedésre, s nem veszthetne azzal senki, csak nyerhetne a város minden lakója. Célszerűbbnek tartanám e helyet a Hecskénél azért, hogy nem kellene dombra fölmenni, s nem kellene az összes hetivásáros szekereknek a városon végig menni. Ha a Torna-csarnok körül lévő helyet erre használnánk föl s nem parkírozásra, úgy a várost kárpótolni kellene azáltal, hogy más helyen vennénk egy kertet. Rendkívül alkalmasnak s egyedülvalónak tartanám a Hardenberg gróf kertjét, mely egy gyönyörű krész park, megfelelő épületekkel, hol szabad, jó levegőhöz juthatna a közönség, s oly helyhez, hol mindenféle nyári mulatságok, kiállítások s egyébb ünnepségek rendezhetők lennének s 5% jövedelmet hajtana. E tervem elfogadása esetén minden érdek ki lenne elégítve most s a messze jövőben. Ajánlom azért: mondja ki a város, hogy átadja a napi piacteret a szobor javára, s kérje meg a bizottságot, hogy a szobor felállitását arra az időre halaszsza, midőn a napi piactér rendezve leend, — mondja ki, hogy piac- s vásártérré alakítja át a Tornacsarnok szigetét, s megveszi a Hardenberg gróf kertjét, t. i. ha az megfelelő, jutányos áron megkapható. (Hornyaj <§éla dr. Folytatás az I. mellékleten. tettek. A hideg márványba, a gipszbe, ^agyagba pezsgő vért, életet öntöttek. Legelőször Zalát említem, a kép faragó művészek királyát.„Hegedüs Sándor őexcellenciájá“-t egy női büsztét állított ki kararai márványba faragva. Micsoda alkotás ez a női büszte (mell- kép) mily finoman előkelő arc, mily fájdalom tükröződik vissza szép szemeiből. Isteni egy mű ez, szinte látom hókeble pihegését. Eltudnám nézni napokig. Teles Ede. Az ő képfaragó művészete előtt is mélyre emeljük kalapunkat. Remek alkotása „Erzsébet királyné“. — Feltűnik még Ligeti „A.nonymus“-ával. Demkó és Fadrusz Jenosné is nagy élvezetet nyújtanak a faragott képek kedvelőinek.* # Ennyi lenne az én szerény kritikám! Rész- rehajlatlanul igyekeztem mindenkiről, a kiknek vászonra festett vagy kőbe vésett képei lebilincselték lelkemet, önzetlenül igazat mondani. ... Én látom már a kelő napot, melynek ugyan még halovány a fénye, de már is meleget sugároz. Azt a napot, mely máris hatalmas ragyogást igér a világkultúra peremén. Látom égi pályáját, hogy fog rohamosan feljebb és feljebb haladni-------hogy fogja elérni a zenitet és vakító fényével elhomályosítani a többit. Ez a nap pedig te vagy: magyar képzőművészet 1 ' gf* Hát a képmetszök? Ennek a művészetnek ninos ott most reprezentánsa ? Szerk.
