Zemplén, 1901. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1901-12-01 / 48. szám

1901. December 1.

I. Melléklet a „Zemplén41 48« számához.

A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok ellenőrzésének kérdéséhez.

(2. folyt, és vége.)

Irta: Révész Emil.

Ilyen felügyelő bizottságokkal a részvény- társaság nem rendelkezik, az igazgatóság cselekményeiben nem részes, tehát nem rendelkezik független szervvel, hanem legfeljebb társigazgatókkal, vagy az igazgatóság egyik változatával bir.

A felügyelő bizottság ténykedésében tegyünk világosan különbséget a között, hogy mit képes tehát tartozik és mit nem képes teljesíteni ?

Á kereskedelmi törvény a felügyelő bizottság kötelességévé teszi, hogy a társaság; üzletvitelét minden ágazatában állandóan éber figyelemmel kisérje és az üzletekről minden időben tudomást szerezzen.

E végből a társasági ügyekről az igazgatóság révén bármikor értesülést szerezhet a könyvekbe és iratokba általa kijelölt tagjai útján betekinthet és a készleteket megvizsgálhatja.

Ezt tartozik és képes is megtenni a fel- ügyelő bizottság.

Ugyancsak a törvény értelmében a felügyelő bizottság kötelessége volna az évi zárószámadásokat, a mérleget is, megvizsgálni, tehát az egész számvitelt a fedezeti okmányokkal kapcsolatban kritikailag is revidiálni, hogy a vállalat valóban a törvény által megkívánt rendes kereskedői gondossággal járt-e el; mert e nélkül a kívánt vizsgálat el nem képzelhető.

A felelet, hogy: erre a felügyelő bizottság nem képes tehát tőle nem is követelhető.

A gyakorlatban a „tartozik“ és „követel“ a kötelesség és képesség között meghasonlás keletkezett, — valóságos könyvbirálat és ellenőrzés helyett szinleges revíziók, úgynevezett „kémpróbák“ fejlődtek ki. Pedig a kémpróbákban rejlő nem kicsinylendő veszedelmek hány társaságnak okozták már végromlását. Nem csoda, ha a szerzett szomorú tapasztalok alapján azt halljuk: akár ellenőriz, akár nem ellenőriz a felügyelő bizottság, egyre megy 1 Ha ellenőrzési kötelésségét nem teljesiti egész vagyonával egyetemlegesen felelős.

Ha a társasági vagyon romokban hever, ha a hitelezők vagyonukat elvesztették, a csődöt megnyitották, nagyon gyenge vigasz még az esetben is, ha a felügyelő bizottság a kárt tényleg meg is téríti. Mi történik azonban akkor, ha a szavatossági kötelezettség miatt ho- szadalmas perek keletkeznek, ha a felügyelő bizottság nem rendelkezik elegendő vagyonnal, vagy a vagyon az asszonyé, melylyel nem éltek vagyonközösségben?

Meg kell akadályozni, hogy a dolgok egyáltalában idáig fejlődhessenek és ne várni összefont karokkal addig, mig a bankbubás, összeomlás bekövetkezhetik. Ez a veszedelmes meredély a könyvelésben keresendő 1

Ezt ellenőrizni, a törvény értelmében, a felügyelő bizottság kötelessége volna, de általánosságban úgy látszik, annak eleget nem tesz. Ott, a hol felügyelő-bizottság által megejtett mérleg-revizióról van szó, valóságban „szinleges revíziót,“ felülvizsgálatot kell érteni. A felülvizsgálat, ellenőrzés sem nem könnyű, sem nem egyszerű, mert a felülvizsgáló közegtől a vállalat üzemének és a vonatkozó törvényeknek alapos ismeretét követeli, továbbá szakértelmet és éleslátást kíván.

Fogjuk meg tehát a dolgot az üstökénél, vegyük le a terhet — mely már annyi nyomorúsághoz vezetett — a felügyelő bizottság vál- lairól és létesitessék állami részvényhivatal, mely, egyébb funkciói mellett, felülvizsgálókat (reviziorokat), küldene ki bizonyos turnusokban az összes társaságokhoz bírálás és revide- álás végett.

A mint a tűzhelyen izzó lángparázs magában a kályhában alszik el, úgy a viszaélések is csirájukban fojtandók el, ott a hol keletkezhetnek és nem felületes életnyilvánulásaikban. Ez a hely pedig a napló, pénztár, letéti könyvek, őrr orv ások és fölfelé ... a mérleg.

Ha nem akarunk ilyen messze elmenni, ha egyik, avagy a másik részen aggály merülve fel az állami beavatkozás tekintetében, bízzuk ezt a kereskedelmi és iparkamarákra, mint a legilletókesebb faktorra, kik arra alkalmas személyeket felűlvizsgálókul választanának. E revizorok fizetése a kamara kerületébe tartozó összes intézetek által arányos beosztás mellett volna fizetendő. Az államnak egy fillérjébe sem kerülne, a pénzintézetek és betevők pedig nagyon sokat nyernének vele.

E revizorok minimális joga és kötelessége törvénynyel szabályoztatok. A revizorok minimális jogához tartoznék : az összes könyvek, fedezeti okmányok, levelezések, jegyzőkönyvekbe való betekintés az összes pénztári értékek, jnegvizsgálhatása; röviden; korlátlan ismerete

mindannak, a mi őt az üzletvitel és üzleti állapot felől világosan tájékoztatni hivatva van nemkülönben az alkalmazottaknak bevon- hatása, azaz felvilágosítás adási kötelezettsége a revíziónál, mert a mai protekciós klikk-rendszer mellett hallgatásra vannak utalva; pedig hány alkalmazott beszélne szívesen, hogy a pénzintézet egészséges vezetésének és prosperálhatásá- nak megszilárdításával a saját léteiét is biztosabbá tegye!

A kötelességek minimimumakónt az évi mérlegnek a vonatkozó összes segédkönyvek és fedezeti okmányok alapján való beható megvizsgálása a zárlati vagyonalkatrészeknél alkalmazott taxáció, az anticipációk, átmenő tételek helyességének felülbírálása, ez alapon esetleg uj mérleg szerkesztése -- és az osztalékul kiadni szándékolt összeg fölötti bírálat mondatnék ki.

A revizoroknak az üzletvitelre és állapotra tett észrevételei, a szükséghez képest, jelentés alakjában a részvényesekkel is közöltetné- nek. A revizorokat, mint teljesen független minden mellékérdekektől ment egyéneket tudom elképzelni és a kik kipróbált szaktudásokkal a részvényeseknek teljes garancziát nyújtanának arra nézve, hogy a számvitelnek és üzleti állapotnak minden izében szakszerű és igazán hatályos vizsgálatát és felülvizsgálatát foganatosítanák.

Olvastam legújabban egy általam személyesen ismert igen művelt kereskedőtől származó ama prepozícióról, hogy az „Osztrák-Magyar- Bank“ — tekintettel ama kiváló vezérszerepre, melylyel a monárkia mindkét felében bir, és hogy majd minden nevezetesebb gócponton fiókokkal rendelkezik — bízatnék meg az ellenőrzéssel, mit a fiókok vezérlői volnának hivatva teljesíteni.

E terv ellen azonban alapos aggályaim vannak.

Az „Osztrák-Magyar-Bank“, bár államilag magánvállalat, majdnem minden számbavehető intézettel visszleszámitolási összeköttetésben van.

Ha a fiókintézetek vezetői, mint revizorok, hiányokat, visszaéléseket fedeznének fel, avagy a társaságnak veszteséggel záródnék üzleti éve — mi a körülmények szerencsétlen találkozása folytán némelykor a kellő elővigyázat mellett is megtörténhetik — az Osztaák-Magyar-Bank, a legnagyobb valószínűséggel, beszüntetné üzleti összeköttetéseit, mi a tömeges betétfelmondások révén az intézetet válságba kergetheti.

Takarékpénztáraknál, különösen Magyar- országon, igen gyakran a takarékbetétek összege, tehát a bizonytalan lejáratú tartozások, egyáltalában nem állanak kellő arányban a tiszta vagyon összegével és sok esetben ötvenszeresen, sőt százszorosán is felülmúlják.

Ez ugyan egyrészt azt bizonyítja, hogy az illető takarékpénztár igen nagy mértékben élvezi a közönség bizalmát; de másrészt ez az aránytalanság kedvezőtlen pénzügyi helyzetet teremt; mert mennél több a takarékpénztárbetét, annál nagyobb mértékben számitól le, pl. váltókat, s a betétek biztosítását ily esetben jóformán csakis a leszámítolt váltók képezik; pedig ezek között mindig akad kétes értékű is, s ha a behajthatatlan követelések összege valamely rosszabb közgazdasági évben felszaporodik, csőd esetében a betevők bajosan kapnák vissza betétüket egészen; mert ha pl. a váltótárca állomány értéke 50-szeres-e a tiszta vagyonnak, a behajthatatlan tételek értéke igen könnyen elérheti, sőt felül is múlhatja az alaptőke összeget a tartaléktőkével együtt.

Ama kívánságok, hogy a telügyelő-bizott- ság köteleztetnék bizonyos számú névre szóló részvények átvételére, és hogy az igazgatóság más vállalatokban felügyelő-bizottsági teendőket ne végezhessen, figyelembe volna ugyan veendő; de a lényeg, a mit újból hangsúlyoznom kell, az ellenőrzésnek mintegy a lelke, a könyvelésre irányuljon. A jelszó: revideálni, revideálni és újból revideálni. Más hatályos eszközzel épenséggel nem rendelkezünk.

Hogy a revízió miképp ejtessók meg és melyek azok a tipikus esetek, visszaélések, melyek bankbukásokhoz szoktak vezetni; arról az igen tisztelt szerkesztő úr engedelmével más alkalommal fogok beszélni* mikor e kérdést egy újabb bankbukás — azt hiszem már közel jövőben** újból aktuálissá teendi.

A ki a mai közgazdasági életet figyelemmel kiséri, könnyen észreveheti, hogy az ipar és vele kapcsolatban levő hitelügyek képezik a legfontosabb közgazdaségi kérdéseket.

A jelenkornak gyorsan és szünet nélkül haladó teknikája újabb és újabb vállalatok létesítésére ösztönöz és tagadhatatlan, hogy a szükséges nagyobb tőke összegyűjtésére a részvény társasági forma a legalkalmasabb és valóban a legterjedtebb is.

Olyan időben, midőn a részvény egész közgazdasági életünket uralja és ez a papír iga* Szívesen hallgatjuk.

•• Quod Deus »vertat I

zán oly veszedelmes explozív anyagokat tartalmaz, miben is álljon az önsegély?

Elővigyázatos legyen a közönség bankjai megválasztásában és a tőkeelhelyezésre szolgáló papírjai beszerzésénél. A közönség ennek eleget vél tenni akkor, midőn válogat a fényes üzleti eredményt felmutató mérlegek közt és az igazgatóság és felügyelő-bizottság tagjai sorában fényes nevek és titulusok viselőit találja, — csak utólag derül ki, hogy a mérlegek nem reálisak, telvék visszásságokkal és a vezető személyiségek, a fényes titulusok árnyékában meghúzódva, közönséges sívárlelkü üzérkedők és szédelgők.

Reasszumálva röviden a fentieket, kívánatos lenne :

1. hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok számvitelének intenzív ellenőrzésére független revizorok alkalmaztassanak;

2. törlése, módosítása, ill tőleg leszállítása a felügyelő-bizottság feladatainak ;

3. amig a vállalat meg nem szilárdul a társasági tőke gyengítésére vezető időközi kamatok megszüntetése;

4. bizonyos mennyiségű névre, szóló részvénynek a társaság igazgatósága és felügyelőbizottsági tagjai által (pl. az Osztrák-Magyar- Banknál) leendő letétemónyezése;

5. megtiltása annak, hogy az igazgatóság felügyelő-bizottsági tisztet elvállalhasson;

6. megtiltása, hogy ezen orgánumok bármely üzletben, mely a társaság üzleteivel összefüggésben lenne, magánúton, vagy megbízottja által részt vehessenek.

Vármegyei ügyek.

Hivatalvizsgálat. Hadik Béla gróf főispánunk a múlt hónap 26-án váratlanul megjelent Sztropkón, s titkára közreműködésével leghehatóbban megvizsgálta a szolgabirói hivatal ügyvezetését és ellátását. A vizsgálat 2 napon át tartott. — Sztropkó község adminisztrációjának Vizsgálatát a főispán, közbejött okok miatt, elhalasztotta.

A belügyminiszter a szinügy pártolása érdekében bő és tartalmas leiratot küldött a törvényhatóságokhoz. Felhívja őket, hogy egy régibb rendeletének szerezzenek érvényt minél előbb s minél sikeresebben. A rendelet e része a következőképp hangzik: „Olyan helyeken, hol már egy színtársulat működik, azon idő alatt semmiféle más ’színtársulatnak, daltársulatnak, lovardának helyhatósági engedély nem adható.“ És felhívja a miniszter a hatóságot a színművészet nagyobb pártolására s a következőképp fejezi be: Elsőrendű hazafias kötelessége a törvényhatóságoknak, a szinmüvészetnek saját részéről való támogatása és a kulturmissiót nem teljesítő vállalatoktól való megóvása.

A kereskedelemügyi m. kir. minister

elrendelte, hogy dohánytözsdések (dohányárusok) levélpapírral, képes levelezőlapokkal és egyáltalán oly papirnemüekkel, melyek a dohányzáshoz nem szükségesek, csak külön iparigazolvány alapján kereskedhetnek.

A tisztujitás törvényhatóságunk területén, mint értesülünk a f. hó 18-ik napjára tűzetik ki. A választás alá kerülő tiszti állások betöltését tárgyazó pályázatok, előreláthatóan, a „Zemplén“ jövő számának Hivatalos Részében már közreadatnak. A betöltendő állások és a velők járó összes évi illetmények a következők: alispáni (8200 K.,) főjegyzői (5400 K.,) I. aljegyzői (3800 K„ II. aljegyzői (3000 K.,) III. aljegyzői (2860 K.,) IV. aljegyzői (2440 K.,) V. aljegyzői (2440 K.,) árvaszéki elnök (5000 K.,) öt árvaszéki ülnöki (egyenkint: 4000.,) árv. sz. jegyzői (2600 K.,) főügyészi (4600 K.,) I. al- ügyészi (2800 K.,) II. alügyészi (2800 K.,) főpénztárosi (4200 K.,) ellenőri (2800 K.,j 8 főszolgabírói (egyenkint: 5300 K.,*) tizennégy szolgabirói (egyenkint: 2700 K.)

Közpénztárak vizsgálata. Az alispán elnöklete alatt működő bizottság legutóbb nov. hó 27-én vizsgálta meg a t. vármegyének szigorú gonddal kezelt közpénztárait és azokat most is, mint máskor, a legteljesebb rendben lévőknek találta. — Volt pedig a vagyoni állapot nov. 27-én a vármegyei pénztárban: 728,522 K. 80 f; a gyámpénztárában: 1,121,298 K. 69 f; igy együttesen a számba vett, számonkért és felmutatott vagyonkészlet: 1,849,821 K. 49 f. volt.

A vármegyei két nyugdíjintézet nov. 27-én, vagyis a legutóbb tartott pénztárvizsgálat alkalmával, együtt 292,064 K. 31 f. pénz- és őr- tókvagyonnal rendelkezett; abból 50,390 K. 41 f. a jegyzői nyd. intézeté.

* Az újhelyi j. főszolgabíróé 5500 K., a sztropkaió 4900 K. Szerk,