Zemplén, 1901. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1901-12-01 / 48. szám
48. (2136.) Harminckettedik évfolyam. Sátorai]a-Ujhely, 1501. december 1. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 12 kor. Félévre .... 6 „ Negyedévre . . 3 „ Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 30 fill. A nyllttórben minden garmond sor dijja 40 fill. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁEMEGYE KÖZÖLI BÉGÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK 2^ 12ST ZD IE I>T TT-A. S IS IfcT .A. !F>. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél : Minden szó után 2 fill. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 6 nil. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyuj tátik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. Kol álljon a ftossuth-szobor? Magyarországon úgy, mint más országokban, s Budapesten úgy, mint Ujhelyben megbeszélés s vita tárgyát szokta képezni, hogy egy fölállítandó szobor mely helyre jöjjön. Az ízlés, a felfogás külünböző. Egyik kitűnőnek találja azt, a mit a másik esetleg tetjesen elvet. S ez természetes is, annyi mindenféle tényező lehet hatásssl az egyéni ízlésre; de az rendszerint nem szokott megtörténni, hogy ha egy szobor-bizotfságot ösz- szeállitottak s az a szobor-bizottság még egy országos nevezetességű szobrász véleményére is támaszkodik, s helyet jelöl ki a szobornak, hogy akkor ezen véleménynyel szemben ellenvéleményt adjanak az arra nem is hivatottak, szépészeti s Ízlés-argumentumokat hozva föl. Ez történt pedig itt a képviselő- testületben. A szoborbizottság helyet jelölt ki a Kossuth-szobornak s a képviselőtestület nagy többsége azon a véleményen volt, hogy küldessék átirat a szoborbizottságnak, hogy szebb, alkalmasabb, impozánsabb hely lenne ezen célra az „insurgens szobor“ helye. Ha a képviselőtestület megtagadja a helyet, hivatkozással arra, hogy annak ily célra való felhasználása elháríthatatlan akadályokba ütközik, s hogy e helyett keressen a bizottság más helyet, — ezt indokul inkább el lehetett volna fogadni, ha ugyan az elháríthatatlan akadályok csakugyan olyanok, mint az elhangzott érvekre történt hivatkozás. A vita vége az lett, hogy egy bizottság küldetetett ki véleményadásra. Mint e bizottság egyik tagja sokat fog- lalkozva ezzel és az ezzel összefüggésben lévő kérdésekkel, véleményem, melyet ha a bizottság el nem fogadna, különvéleményképp terjesztek be, a következő: A szoborbizottság jövő 1902. év őszén, Kossuth Lajos névnapjának 100 éves fordulóján, akarná a szobrot leleplezni. Az a kérTARCA. Budapesti IeVél. — A »Zemplén* eredeti tárcája. — 1901. nov. 28. Kedves szerkesztő, ur! (dg.) Bár a tél beköszöntött, a fák Jehullatták lombjaikat, a természet kivetkőzött ifiu köntöséből és ez oly nyomasztóan hat az ember kedélyére — mégis ha valaki úgy testben, mint lélekben maga elé óhajtja varázsolni a tavaszt és akarja élvezni a balzsamos levegőt, a mi éltet, dagasztja a keblet, rózsát fakaszt még a beteg bágyadt orcájára is: jöjjön el velem a „Műcsarnokiba. Ott a tavasz most: az a csodás erő, a mi teremt, az a hatalom, a mi átvarázsol: képzőművészet! Igen, ez a hatalom, a képiró- és a képfaragó művészet, teremtett itt most tavaszt és a mi avval összefügg: üde, pompás változatosságot, csodálandó szépet, szóval új, üde életet. Mielőtt belépnénk a Műcsarnok gazdag kiállítású termeibe, ejtsünk pár szót a művészetről. A művészetnek, szerintem, az a hivatása, hogy a mű alkotója és a mű szemlélője között feléb- reszsze a rokonérzések öntudatát és igy az emberek lelkét egyesítse egymással. Ez pedig csakis a teljes őszinteség révén lehetséges. A müvészet- nek tehát az őszinteség az alapföltétele, kivált dés, hogy fizikailag kivihető-e ez, mert ha igen, úgy kétségtelenül szoros összefüggésben van a helylyel. Ha a szobor a napi piac helyére jönne, úgy ennek egy megfelelő hely lenne kikeresendő s berendezendő s másodszor a szobor helye és az egész tér megfelelően átalakítandó. Vegyük az első kérdést. A napi piacnak, nézetem szerint, csak három helye lehetne. Vagy lenne az a Tornacsarnok-szigetnek a hidfelől eső nyúlványa; ugyanagyhidról, mint a Korona utca felől alkalmas, kényelmes hozzájutást biztositandók annak: a helyet megfelelően planirozoi s rendbehozatni kellene ; a ki a helylyel ösmerős, a ki tudja, mily planirozási munkák szükségesek, az tudja, hogy azt tavaszra igy átalakítani nem lehet. A második egy lehetőleg központi fekvésű házcsoport megvétele vagy kisajátítása s alkalmas módon leendő berendezése. Ha ily vétel az anyogi nehézségek mellett el is képzelhető lenne, mennyi időt venne igénybe, azt előre meghatározni sem lehet; azt hiszem, nem is hónapok, de talán évek kérdése is az esetleges bérleti kötelezettségek miatt. Végre a harmadik hely a tűzoltó-laktanya mellett lenne, a hova a napi piacot tenni lehetne. E helynek is planirozása, alkalmassá tétele hónapok kérdése, eltekintve attól, hogy a kikövezés, mely itt a viz lefolyására való tekintettel feltétlenül szükséges, 10—12 ezer korona kiadást okozna a városnak. Volna még egy negyedik hely, mely úgyszólván készen áll, eléggé a központban is fekszik, a Windisch-Gräetz hg. tulajdonát képező „Vörös-ökör“ udvar, mely talán a város Borsi-háton lévő földbirtokáért esetleg kicserélhető lenne; de erről, mely a színház előtt fekszik, mint napi piachelyről, aligha fog valaki, kinek fejlett ízlése van, komolyan beszélni. Ezt csak mint egyáltalán lehetőséget hoztam föl. Tehát egy térnek, mint térnek, napi képen azokban a müvekben, a hol a művész őszintesége (vagy ha jobban tetszik: affektálat- lan természetessége) határozza meg a hatás fokát. Százötven egynéhány magyar művésznek ötszáznál több, változatosnál változatosabb képe van kiállítva a Műcsarnokban. Egyik erősebb, mint a másik. Egyik lebilincselő, a másik fölemelő. Ha végigtekintünk a tárlaton, egyszerre észreveszszük, hogy a genreképekben nagyon kicsiny a szám. Uralja a helyzetet a portrait és a tájkép Az I. terembe, a mint belépünk jobbra, rögtön szemünkbe tűnik hazánk koszorús művészének, Vágó Pálnak, hiba nélkül való hatalmas alkotása, a „Becsületügy a Hortobágyon.“ Minő alkotás 1 Mennyi művész-őszinteség ! Az emberben szinte elhül a vér, futni kiván, elmenekülni a két megdühödt bikától, a melyek, kiválva a csordából, összetűztek életre-halálra. A gulyások ütik-verik őket, de az mitsem használ. Az egyik nem enged, a másik nem hagyja, mert mindkettő azt tartja, hogy: — fő a becsület! Mindjárt másodiknak említem Vajda mestert, a ki három képével jelent meg a tárlaton. Az egyik egy női portrait, a másik „Játszó társak,“ a harmadik férfi-arckép (Tollagi, a Népszínház művésze.) Mennyi tudással fest, mily biztos a keze! A mit föltesz: az él. Tessék csak megnézni azon a női portraiton azt a két kezet. piactérré berendezését, iiletőleg megszerzését a tavaszig képtelenségnek tekintem. Azért mondom a tavaszig, mert már tavaszszal kellene a piacot elhelyezni, hogy az átalakítási munkába ott a piactéren belefogni lehessen. Hogy lehetséges lenne-e tavasztól szeptemberig a piactérnek megfelelő átalakítása: ez is kétséges. A térnek szépen planirozva, faragott kővel terraszirozva, vasrácscsal körülvéve s megfelelő módon parkírozva kellene lennie. Ezt, nézetem szerint, rövid pár hónap alatt nálunk elérni teljes lehetetlenség. De vannak még egyéb nehézségek is, melyek a szeptemberi leleplezést, nézetem szerint, úgyszólván lehetetlenné teszik; ilyen különösen — ha azt figyelmen kívül hagyom is, hogy a 20 ezer forint, a mely mint legcsekélyebb összeg szükségeltetnék, még koránt sincs meg — a szobor elkészítése. Akár pályázatot hirdet a bizottság, akár pedig megbíz valakit, ezt a jövő év első hónapjainál előbb nem teheti meg; no hogy 7—8 hónap alatt egy szobor mintáz- tassék s az a szobor (föltéve, hogy az első minta a tetszést mindjárt meg is nyeri) ércbe öntessék s talapzatával együtt föl is állíttassák: az, nézetem szerint, az 1902. év őszéig lehetetlen. Soká gondolkoztunk, hogy nagy hazánk, fiának szobrot állítsunk; s most, hogy végre megmozdult bennünk a kegyelet: ne siessünk, ne hamarkodjuk el a dolgot, mert azzal a szobor szépsége szenvedne csak, tisztán azért, hogy egy alkalmas nap kínálkozik a leleplezéshez. Inkább állítsuk föl később. Hiszen ha eddig vártunk, várhatunk még egy félévvel tovább. Ünnep, szép, magasztos ünnepnap lesz az e városban mindig, midőn e vármegye szülöttje, e város egykori lakójának világhírű nagy alakja, újra megjelenik közöttünk, habár csak ércbe Az, onnan kivágva, maga-magában is mestermü lenne. A II. teremben Vaszary-nak „Miből éljünk ?“ hatásos képe köti le lelkünket. — A hó vastagon takarja a földet, sivít a szél, hideg van szörnyűképp, olyan időben a kutyát sem verik ki. Az erdő vágott utján egy szegény özvegy féltve szorítja magához alig pár hónapos csecsemőjét és megy, szinte fut, de maga sem tudja hová? Szinte hallom elszállani ajakéról lelke sóhajtását: Isten segíts! Ugyanebben a teremben egy nagyreményű, fiatal, törekvő festőművésznek, Hegedűs Lacinak egy alkotása: „Herkules a válaszúton.“ Látszik müvén, hogy teljes ambícióval festette. Szépen megrajzolt üde kép. (Hegedűs ! Még zászlóvivőnk leszesz!!) Pár lépést téve tovább, Nagy Zsiga, egy másik fiatal piktor, állit meg bennünket „De profundis“ c. képével. Négy, öt karmelita atya ott ül a klastrom templomában. Imádkozik. És mily áhítattal? Hogy lerí arcukról a vallási fanatizmus ! Mily bágyadt tekintet. Mily élelunt- ság! Szinte hallom aszott ajkaik birbitélését, hallom, hogy mondják teljes odaadással: „Legyen meg a Te akaratod!“ . . . A III. teremben Peske Gézának van égy hatásos képe: „Nehéz a válás“. — Szegégy Jancsika ott áldogál a falnál, mellette fekszik a batyuja. Attól a háztól búcsúzik, a hol született, a hol meghalt az édes apja, a kenyérke- resőjök ... Ő kis testvérei között a legidőür A üKempIén mai mwúuiví tíz oldal,
