Zemplén, 1901. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1901-11-24 / 47. szám
47. (2135.) Sátoralja-tJjhely, 1901. november 24. Harminckettedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 12 kor. Félévre .... 6 „ Negyedévre . . 3 w Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 30 fill. A nyilttérben minden garmond sor dijja 40 fill. Zemplén Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNT-VÁRMEGYE K Ö Z Ö Ni iá É G É NT E K ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK 11ST D E 2ST S A. IS !UT -A. E3. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél : Minden szó után 2 fill. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim. Után 6 fill, számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyuj tátik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. Erzsébet-napja. (Homonna, nov. 19.) Igazán nagy csak az a nemzet lehet, mely elhunyt nagyjainak emlékét tisztelni és becsülni tudja 1 Örömnapja volt a magyarnak Szent-Erzsébet napja. Ünnepnappá avatta a haza forrón szeretett egykori királyasszonya, az örök keletbe költözött Erzsébet királyné. De megirigyelték az égbeliek a magyar nemzet oly kevés örömnapja közül ezt az egyet is és gyásznapot adtak cserébe. Amily édes dalokat zeng a rege az Ő nagyságáról, népéhez való ragaszkodásáról, szeretetéről, szivjóságáról: oly fájó szívvel emlegeti ma nevét árván maradt magyar népe és szent áhítattal foglalja imába a „meg- dicsőült“-nek emlékét. Ha végiglapozunk édes hazánk történelmének lapjain, ezer év fénylő napjaira, ezer esztendő bújára, bánatára emlékezik a magyar. Az elmúlt idők napjait emlegeti a hálás jelenkor. A honszerző Árpád, Szent- István, Kálmán, IV. Béla, a második honalapító, Nagy Lajos, Hunyady Mátyás. . . . majd Bocskay, Bethlen, Rákóczy, a lángel- méjü Széchenyi István, a szabadság, testvériség és egyenlőség nagy szóvivője Kossuth Lajos . . . mind oly nagyok ők, hogy csak hálánk és imádásunk nagyobb náluk- nál. Majd feltűnnek a harcoló félistenek, a névtelen hősök. .. A nemzet vergődik függetlenségéért és alkotmányáért. Bekövetkezik a száműzetés korszaka, mig Deák Ferenc, a haza bölcse, a béke viruló olajágát nyújtja át a nemzetnek. Kibékül a koronás király nemzetével és fején ragyog Szent-István koronája. Felséges neje is, a nemzet jóságos géniusza, megkoronáztatik. Szivébe zárja a magyar nép alkotmányos királyát és felséges nejét. És a béke áldása alatt gyors fejlődésnek indul a haza. De a népek sorsát vezérlő Gondviselés elfordult Magyarországtól és uralkodóját kegyetlen csapással sújtja, mely egyaránt érte szerető népének iránta rajongó szivét, Őszelő 10-ik napján 1898-ban jelenté egy genfi távirat, hogy elvetemült gyilkoskéz éles tőrrel átdöfte a magyart forrón szeretett királynéjának szivét. E néhány szó hírére a nemzet százezreinek ajka elnémult, szive elszorult, térdre hullottak, gyászruhát öltöttek, templomaikba siettek és Istenhez fordultak vigaszért. . . . Vigasztalódásunk az legyen, hogy az Ő halála nem lesz az örök enyészet; mert hamvaiból kikéi a hála és emlékezet hervadhatatlan virága; mert csak az halt meg igazán, kinek emléke nem marad meg a hátramáradottakban. De a ki nemzete jogainak kivívásáért küzdött, a ki nemzetének áldásthozó anyja volt: az nem lesz az enyészeté, mert a hála nem halt ki a jók szivéből. Az Ö neve örökké él a hálás utódok ajkain, buzdító mintaképül szolgálva, hogy Hozzája hasonlókká lehessünk. * Az Ő emlékezetének szentelte a homonnai polgári és felső kereskedelmi iskola tanárkara és tanulóifjúsága Szent-Erzsébet napját, nov. 19-ikét, hogy méltóképp lerójja a hála és kegyelet adóját. Ugray Lajos tanár vezetése mellett az ifjúsági énekkar mélabús gyászdala nyitotta meg az emlékünnepet, melyet Kováts József igazgató beszéde követett. Összesereglettünk — mondá — a mi templomunkba, mely a művelődésnek és tökéletesedésnek melegágya is, hogy megemlékezzünk nemzetünk halhatatlan királynéjáról, ki nagyságával nagygyá tette nemzetünket is; mert ha van s nemzetnek pantheonja, melyet a hála emelt, van egy szent helye is hová zarándokolhat lelkesedést tanulni és buzdulni a nagy példákon. A bécsi kapucinusok templomának kriptájában nyugvó királyné hamvadó porából kél ki az a mag, mely soha el nem fajuló új életerős ágakat hajt. . . . Majd két tanuló alkalmi költeményt szavalt, méiy érzéssel és közvetetlenséggel, Az ünnepi beszédet Várossy Mihály, a költő- és irótanár tartotta, legendaszerüen festve az elhúnyt királyné élettörténetét. A gyászünnepség a nemzeti Himnusz elé- neklésével véget ért. * Hű magyarjai örökké élni fog. között áldott emléke Sz. * A piaristák vezetése alatt lévő sátoraljaújhelyi rk. főgimnáziom ifjúsága ma egy hete szentelt ünnepet Erzsébet-királyné emlékének és a vármegye ősi székházának nagytermébe gyűjtötte össze a szívben, lélekben vele ünnepelt, előkelő és igen nagy számú közönséget. A jelenvoltak élén a nagyteremben ott voltak Hadik Béla gróf főispán, Matolai Etele alispán is és a tanárok teljes számmal, a jobb- és baloldali kistermekben a félezernyi tanulóifjúság. Az ünneplés a ma egy hetes számunkban közölt sorrend szerint d. e. 10 órától' öt negyed óráig tartott. A műsorban szerepelt ifjakat, úgyszintén az ifjúsági ének- és zenekart is, minden piésznél lelkesen és hosszasan tapsolta a hálás hallgatóság. Ünnepi beszédet Hám Sándor dr. piaristaprofesszor mondott. A magas szárnyalásu alkalmi beszédnek a szülőkhöz szólott „rationis particeps“ része ez: * Ti édesanyák 1 Csevegő kis gyermeketek tündérmeséi közé vegyítsétek a jó Istennek a nevét. Hadd népesítse he szivetek reménye angyalokkal a menny csillagsátorát, — s a való életben tekintsen titeket az angyalok helyettesitőinek. — S mondjátok meg neki, hogy van egy föld, a melyben őseinek a hamvai nyugszanak, — hogy ez a föld véres verejték árán termi meg a mindennapi kenyeret, — s hogy ez a föld a Kárpátok földje! És véssétek a leikébe, hogy: A nagy világon e kivüi Nincsen számodra hely, Áldjon vagy verjen sors keze 1 Itt élned s halnod kell 1 S ha e két fő erény: az istenfélelem és a hazaszeretet ártatlan kis gyermeketek szivében gyökeret ver, jutalmatok végtelen leszen! Az első erény, mely a vallássosságból származik, az alázatosság, kedvessé teszi őt Isten és minden ember előtt; — a szorgalom megáldja őt lelki erővel emberi kötelességének teljesítésére, — s nektek, öreg napjaitokra, fáradságtokért és gondoskodástokért legfőbb, talán egyetlen vigasztalástokul és örömetekül megmarad — a gyermeki hála! S hogy ez a nemzet megtarthassa gyermekeit az egyenes utón, az erkölcsi és hazafias erény utján: nektek, édes anyák, nagy segítségül támogatótok és példaadótok Magyarország apostoli királya, ki nemcsak címében, de tetteiben is: istenes és hazafias apostol! Yégy te is kedves ifjúság, a vallásos és haza iránt való kötelesség teljesítésében tőle példát. Ezt a példaadást szentelje meg ünnepeltünknek, Erzsébet nagy királynénknak, magasztos emléke, ki annyira szeretett bennünket! Nemzeted jövőjére nézve fejezte ki legfőbb óhajtásodat a költő éneke: Hogy a nemzet és királya Egymást jól megértve : Éljen — haljon királyáért, Királya meg értő ! fi ftossuth-szobor helye. A sátoralja-ujhelyi Kossuth-szobor mely helyen leendő felállítása kérdéséhez most kell hozzászólnia a közvéleménynek, a lakosságnak és a vármegye minden polgárának. Nemcsak azért, mert az a szobor a mi filléreinkből létesül, hanem főképp azért, mert egy hibás hely-kijelölés nemcsak e városra, de az egész vármegye belátására örök homályt vethetne és könnyen nem reparálható helyzetet teremtene. Ä nélkül, hogy Róna József szobrász ur müérzékében kételkedném, vagy feltételezném azt, hogy adott véleménye be- folyásoltatott, szőintén megvallom, hogy én arra — a jelen esetben — súlyt nem fektethetek; mert Róna ur a mi helyi viszonyainkat nem ismeri, egyszeri rövid szemle és a történeti előzmények ösme- réte nélkül döntő válenjéuyt nem is adhatott, a mit igazol az, hogy ő szakvéleménye első pontjában „két régi emlék áthelyezéséről“ beszél, pedig a közkuton álló nimfa csak nem mondható régi „emlék «-nek, mert azt néhai Nyomárkay József, volt központi főszolgabíró, csak úgy ötletszerűen helyeztette a közkutra. Előbb hozatott egy törpe alakot, egy Danubius gnómot, de az neki s a közönségnek sem nyervén meg tetszését, kicseréltette a most ott álló nimfával, (melyet előbb hátra-előre forgattak, mig mai helyzetében megtűrtek — Szerk) a nélkül, hogy az Zemplén vármegyének vagy Sátoraljaújhely városnak bármily részben emlékét képezné, vagy a Róna ur kifejesése szerint a „vitézek szobráéval voltaképpen pedig a győri inzurgens emlékoszloppal ekviparálható lenne. Ezt a »vitézek területét“ Rónám is legalkalmasabbnak, legmegfelelőbbnek tartja; de — úgymond — a két régi emlék áthelyezése és az ottlévő „régi fák“ meg- bolygatása nélkül a szobor kellőképp érvényre nem juthatna, annál fogva, (miután a Diána-kertbe célzott elhelyezéssel ő is elutasítóan és helyesen végez) ajánlja a napi piactért, a melyhez — úgymond — mivel a Kossuth lakóháza és a régi' Rá- kóczi-kastély is közel vannak, uj, magasabb lépcsők, a tér befásitása és megfe- felő parkírozása után a szobor pompásan mutathatna. Hát hiszen igaz, hogy Kossuth Lajos egy pár évig az uradalmi lak és sikátor mellett lévő 206. összeirási számú abban a házban lakott, a mely alatt néhány év óta lebuj-korcsma van ; de hogy az az uradalmi lak, a melyben most a gróf Wallisné ügyvédöje, Ambrózy Nándor ur, lakik, RáPP" A Zemplén mai t\* oldal, "lm
