Zemplén, 1901. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1901-11-03 / 44. szám

Sátoralja-Ujhely, 1901. november 3. 44 (2132.) Earminckettedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 12 kor. Félévre .... 6 „ Negyedévre . . 3 „ Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. Kéziratok: nem adatnak vissza. Egyes szám ára 30 fill. A nyllttórben minden garmond sor dijja 40 fill. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMFLÉN-VÁEMEGYE EÖZÖN3ÉaÉNE ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. MEQJELE1TI3C 11ST ZD E 1ST "V A. S _Á. ZS 1ST .A. 3?. K HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél : Minden szó után 2 fill. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy körzet­tel ellátott hirdetmények­ért térmérték szerint min­den négyszög centim, után 6 fill, számittatik. Állandó hirdetéseknél ked­vezmény nyuj tátik. Hirdetések és pénzkülde­mények a kiadóhivatalhoz intézendók. fiz egri hősök szobra. — Szózat Zemplén hazafias közönségéhez. — A ki ma Egerben jár, lát a város kö­zepén egy romokba sülyedt várhegyet. A romok falához lenn házikók támaszkodnak, fenn a romok között itt-ott egy kecske le­gel, vagy egy-egy honvéd alszik. Ha a vá­rosba jött idegen nem ismeri a históriát, csak omlott bástyákat lát itt, bemohosodott ágyuréseket; egy barlangot, a melyben tö­rött orrú márványember fekszik; s az egész várat három kis hitvány bádogtáblára festett felirat magyarázza; Alsó-kapu, Ó-kapu, Se tét­kapu. 1902-ben lesz háromszázötven eszten­deje, hogy e háropi kapu körül egy hóná­ig nem száradt fel a föld az emberi vértől. Európa leghatalmasabb császárának két hada és minden ágyúja egyesült e kapuk alatt. Magyarország már eltiporva hevert, még csak ez a kis vár volt benne az élet, mint a haldokló mellében a szívnek mind­inkább maradozó mozgása. Ha ez a vár is leomlik, a magyar nemzetet beírhatja a tör­ténelem a holt nemzetek közé, s ma már a Tisza és Duna országában nem a magyar arat, templomaikból idegen ének száll az égbe és Szent István koronája nem egyéb, mint numerussal ellátott múzeumi ritkaság. De ezen a kis váron megtört a török világhatalom. Ha mesében olvasnánk, hogy kétezer magyar szembe mert szállni kétszáz­ezer törökkel — és hogy a küzdelem kétszáz­ezer török kudarcával végződött, azt mon­danánk rá: szép mese, de sok benne a tulság. Ha az a kétezer ember átadja a várat küzdelem nélkül, senki szemükre nem veti. Ha elmenekülnek a földalatti utakon, senki gyávaságnak nem tartja; s' ha Magyarország élete ebben a várban lehel utolsót, senkise mondja, hogy Dobóéknak harcolniok kellett volna a vár megmaradásáért. De ők nem adták fel a várat; nem menekültek el a mérföldekre nyúló alaguta­kon, hanem hogy itt tudták az egész nemzet sorsát, megesküdtek az ostrom előtt hogy halálig küzdenek mindnyájan — és (küzdöttek is. Nincs mása a históriában ennek a küz­delemnek 1 Voltak hősök, a kik inkább meg­haltak, hogysem falaikat átengedjék; volt várkapitány, a ki egy-maga állott ki a ka­puja elé százezer ember ellen ; volt vezér, a ki elkeseredésében a bizonyos halálba ro­hant egész hadával, — de hogy ilyen kis lereg, ilyen nagy had ellen, a bátorságnak és stratégiai leleményességnek ennyi erejé­vel, s utoljára az elszántságnak ilyen marti- romságba magasztosuló küzdelmével s a csodák fényében tündöklő sikerével állt volna ellen egy ország-pusztitó veszedelem­nek : erre példa nincsen ! 1552-ig Eger nevét nem ismeri a világ. 552-ben egyszerre ragyogó betűkkel emel­kedik Egei neve a világtörténelem horízon- jjára, s Európa tapsol és ujjong a példátlan győzelemnek. Az évszázadok óta növekvő török hold ijtt sápadt el először fényében. A török ter­jeszkedés itt találta az első sziklagátat, a melyen túl már nem csaphatott, s ez időtől fbgva mind máig lassú apadás a török ha­talom. Van-e magyar, a kinek nem dobban meg a szive, ha Bobóra és az egri népre gondol ? Van-e magyar, a ki siket marad, £ mikor arról zendül a szó, hogy az egri Vár ormán ott lássuk örökre Dobó ércalakját! Szobrot akarunk emelni az egri hősök" nek, szépet, nagyot, neveikhez méltót. E szoborban benne kell lennie minden magyar család érzésének, minden magyar férfi hála­gondolatának, minden magyar nö bőkezű­ségének. Benne kell lennnie minden ma- gyar gyermek szive dobbanásának. Mert mindnyájunk büszkeségei, példaképei, díszei, hősei ők. — Nemcsak az egrieké — az egész nemzeté. ügy szemernyi ércet kérünk minden magyar családtól, minden magyar férfitól, minden magyar nőtől, minden magyar gyer­mektől. Adjon a szegény rezet, adjon a gazdag ezüstöt, aranyat, de ne legyen olyan ma­gyar ember ebben az országban, a kinek egy réz fillérnyi része se lesz a szoborban. Szeretnénk egy szép szobor-csoportoza- tot, a mely feltüntetné Dobóban a hazafias elszántságot, Bornemisszában a magyar ész leleményességét, Mekcseyben az erőt, s egy tépett ruháju, kibomlott hajú fegyveres ma­gyar női alakban a magyar nőnek azt a ki­válóságát, midőn a veszedelem förgetegében a hazaszeretet hősei közé rohan, s velük küzd, velük osztozik a martiromság véres babéraiban. Nem áldozatot kérünk, hanem csak er­szény megerőltetés nélkül való adományt. Az özvegyasszony fillérje épp úgy fog ra­gyogni a bronzban, mint a jómódúak aranya. Nyolc millió magyar él ebben az or­szágban ; ha mindegyik csak egy-egy kis adománynyal járul is a szobor költségeihez, olyan emléket állítunk, a mely méltó lesz a hősökhöz, s a mely előtt az utánunk kö­vetkező nemzedék felmelegült szívvel veszi le a kalapját. Az adományokat Egerben elfogadja TAHCA, Anyámhoz. Anyókám, szépen kérlek én, Ne hagyj itt engemet. Bár házikónk piciny, szegény. De oly hívón nevet. Már negyven éve tapodod, A sugárzó padozatot. Anyókám, szépen kérlek én, Ne hagyj itt engemet. Szived még olyan tiszta, friss, Nem az ősz haj beszél. Ki nézi ezt? Talán hamis A nyűtt keresztlevél. Ne forgasd annyit a tükört, Gondold, hogy régen összetört, Szived még olyan tiszta, friss, Nem az ősz haj beszél. Ugy-e nem volt ily zűr-zavar A te idődbe még? Manap minden kihalt, avar, Csak bú s gond van elég. Akkor még hűség, szeretet Virasztott a szivek felett. Ugy-e nem volt ily zűr-zavar A te idődbe még? Száz szónak is a vége egy: Anyókám itt ne hagyj. Gondot, bajt, rémképet feledj, Csak mellettem maradj. _______ S ha állunk friss tavasz előtt, Az ad neked majd uj erőt. Száz szónak is a vége egy: Anyókám itt ne hagyj! (Budapest.) Pápay Lajos. Két zempléni községről.* Irta: Dongó Gy. Géza. Agyagos. Vármegyénknek a varannai járásban, a só- knti körjegyzőségben fekvő ez az eltótosodott, egykor magyar kis községe nevezetét bizonyosan az ottani föld minemüségétől nyerte. Agyagos lett a neve, mert a föld is, a melyen települt, agya­gos.** Tehát községneve tősgyökeres magyar. — A község hosszában lefutó hegyi paták által száza­dak folyásán vájt katlanban, vagy teknőben fek­szik és pedig a pataknak mindkét partján. Tar- tósb záporesőzéskor a viz, habár a patak medre a község keleti részén 4--6 mtr. mély, behatol a; udvarokba.1 A XIV. században már állott és akkor Roz- g >nyi- birtok volt. Nevezete eredetképp Agyagos-patak (Ágya- g ispotok.) így nevezik még a XV. század ele­jéről felmaradt okiratok is.2 Később a „patak“ * Mutatvány az »Adalékok Zemplónvármegve Tör- té íetóhezj c. havi folyóiratunknak most megjolent novem­beri füzetéből ** Ezt jelenti tót neve is, a Hlina zr agyag és Hline m agyagos. (Akk. VI. óvf 132. 1 és Fényes E. id. m,) 1 Sohütz Nándor dr. rk. esperes, sókuti lelkész ur sz vés közlése. s Akk. V. óvf. 299.1. és Sztáray-Okmánytár. I. 401.1. alapszó elhagyásával csak „Agyagos“' a neve. Hogy tősgyökeres magyar község volt: máig is igazolják az adófőkönyvében szereplő ilyen magyar családnevek: Balog, Csorba (Scsorba), Farkas, Mihály (Mihalko), Miklós, Soltész, Takács (Tkacs), Urbán. Agyagosra ráillenek Magyarország Okmány­tárának e szavai: „ . . . sita ad quendam locum Ogyogu-ozuv3 a mi azt jelenti, hogy bizonyos agyag-asszó helyen települt; az „asszó“ pedig a középkori magyar nyelvben azt jelentette, hoíry szakadékos, vízmosásos hely.4 Az érdek, hogy oda települt, bizonyára nem a sovány agyagos föld volt, melyben egyébként a határnak Tapolymenti részén jól megterem a búza is, hanem az aranyszemektől csillogó patak; mit abból következtetek, hogy Agyagos község­hez tartozik az „Aranyos“ (Zlatnyicsok) nevezetű puszta — és hogy északról tőszomszédos Agya­gossal Aranyospatak kisközség, melynek nem csak a neve, de a pataka is aranyos. Úgy képzelhetjük tehát a dolgot, hogy Agyagos hely­ség telepitői, mondjuk a XIV. században, arany­mosással foglalkozott magyarok lehettek5 Régi magyar családnévül is szolgált az Agyagos név. A Hazai Okmánytár említi Agya­3 Codex Diplomaticus. VI. 1262. * Pallas Nagy Lexikona. IX. köt- Helynevek. 43. 1. és Magyar Nyelvtörténeti Szótár. 1. 129. 1. 8 Aranymosássat ma már nem foglalkozik ott senki, bizonyosan azért, mert nem járt haszonnal. —■ A Zlat* nyik v. Zlatnyicsok ma elpusztult vízimalom Az agyagosi határban a Tapoly folyón is volt vízimalom; de mivel a Tapoly partja itt laza föld, a viz keletre fordult, úgy hogy a malom romjai néhány év előtt még láthatók voltak 150—200 mtr. távolságban a Tapolytól. Zlatnyik = Aranypatak. (Schütz Nándor dr. közlése.) ______________ A Zemplén ranl oldal»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents