Zemplén, 1901. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1901-10-27 / 43. szám

Ha majd az élet önmagát emésztő lángja, mely most bennem lobogva ég, az őszi nap sorsára jut: tán én is elégedett leszek . . .

Te bágyadt, haldokló fény, ki ott remegsz a messze alkonyati égen és az én életem alkonyatára emlékeztetsz — — üdvözöllek, üdvözöllek ! !

Orion.

Halottak emlékezete.

Memento móri I

Ember! gondold meg, hogy porból lettél és porrá leszesz . . .

A szép, meleg nyári napokat a hűvös ősz váltotta fel és a természetet rideg, hideg szelével megfosztotta minden ékességétől.

Minden olyan idegen, olyan puszta most kint a természet világában. Még a napsugarak is — melyek még nem régen meleget, életet, erőt adtak a növény- s állatvilágnak — most olyan mostohán ragyognak le ránk a magas egekből, mint a durva dajka arcának mosolya az anyátlan gyermekre.

Az égi madarak szivet-lelket gyönyörködtető zenéje elnémult; a tavaszi természetadta virágok kellemes illata elillant; a fák ékes lombjai lehullottak; minden virág, minden fűszál levetette ünnepi díszruháját. A haldokló természet szelének fuvalma érintette őket.

Oly csendes minden éghajlatunk alatt. Még a pici bogárkák zümmögése sem hallatszik már sehol, csak a falomb ringy-rongy foszlányairól le- lelilinkázó sárga falevelek halk suttogása hallik még a haldokló természet csendjében, a midőn a hűvös szól legyintésére fájától elszakadva a földön elterülő élettelen avarba, a füvek meztelen kóroiba esik.

A természet e tüneménye s múlandósága int bennünket is, hogy a mi éltünk nyara után is ősz fog bekövetkezni, melynek szele az élet- szinpadáról a sárgáló falevél módjára lesodor, s az élet fájáról lehullunk, mint az érett gyümölcs.

A huszadik század első évének hanyatlásán kegyeletes kötelességünk visszagondolni múlt, dicső századunkra is, mely a többi óvszá- zakkal együtt az örök enyészetbe eltűnt ugyan, de nemzetünk hős nagyjainak dicsősége hazánk történetének lapjain örökké aranybetükkel fog ragyogni és halhatatlan emlékezete élni fog a magyar nemzet fiainak szivében, mig áll a világ s mig csak egy magyar él a világon.

Az írás mondja, de úgy is van, hogy a földbe vetett mag is előbb rothad s azután fakad.

Letűnt századunk halhatatlan emlékezetű hősei, a magyar nemzet félistenei is, kik a közszabadságért és nemzetünk közboldogságáért vérüket ontották s rabigát törő karjaik, rettenthetetlen sziveikkel együtt, hazánk szent földjében porladtak el: szellemeikkel velünk vannak ma is és velünk munkálkodnak a haza közdolgainak vezérlésében. Bennünk munkálnak mindaddig, mig dicső ideáljok diadalra nem jut, mig szent eszméjük minden magyar szívbe be nem plán- tálódik.

A sok, dicső halált szenvedett nemzeti mártír vére nem veszhet el hazánk földjében éra valóságban minden élőlény minden ellen küzd az ő környezetében, még pedig küzd első sorban : a létért . . . Hiszen ha a kölyökállat is először megy élelme után, megszerzendő a mire szüksége van: úgy találja, hogy ugyanazon a helyen, ugyanazért az élelemért jár más állat is, mert az is élni akar. Ebből keletkezik a harc, mert élelemre van szüksége mindegyiknek a maga és övéi számára. Kezdődik a tolakodás és lökdösés, sürgés és forgás, iparkodás és fáradozás, futás és hajszolás, üldözés és menekvés, keresés és ragadás, lopodzás és lesben állás, fogdosás és szökés, kínzás és gyötrés, támadás és marcangolás; szóval — a létért való szakadatlan küzdelem. Mert minden küzdelemnek első dija: a puszta lét. Minden küzdelemnek végcélja: a rideg sir.

*

Igen, virágok és koszorúk az élet jelképei. De a virágok és zöldelő növények jelképei egyúttal a feltámadásnak is. Elhervadnak, ha a tél hideg lehelete végig repül soraikon, ám újra születnek tavaszszal, a tavasz verőfényes csók- játó'. Durva földben gyökeredzik a virág, ám kelyhe csodaszép színekben pompázik. Úgy kelnek ki a föld éjjéből szeretteink s átszellemült külsővel jelennek meg az Ur előtt, mikor a végítélet hozsánái megzendülnek.

*

Á fénytől csillogó sirhantokon, mikor kegyeletes imánkat végeztük a „kedves halott“ sírjánál és elmerengünk a lobogó lángtengeren : nem jut-e eszünkbe — ha majd mi is ott

demetlenül; mert nemzetünk az ő szent vérükkel áztatott földből táplálkozik, mi előkészíti nemzetünk lelki talaját arra, hogy a magyar együttérezzen s összetartson, — hogy a magyarnak egy legyen a szive-lelke szándéka, akaratja, szelleme kelettől nyugatig, északtól délig hazájában, mint a búroknak Transzválban.

De itt a Halottak napja, melyen hálás kötelességünk megemlékezni nemzetünk dicső hőseiről s kedves halottamkról, kiknek porai hazánk földjében nyugosznak, mely föld, a Kárpát hegység láncával van megkoszorúzva.

A Gondviselés már e világ teremtésekor tett hervadhatatlan, örök koszorút haszánkra a Kárpátok hegylánca képében, mert tudta, hogy e föld nemzeti szentek mártír temetője leszen, — mert tudta, hogy e föld a nemes önfeláldozások és örök tiszteletreméltó nagy alakok nyugvó- helye lesz ... és majdan szintere egy boldog hazának, mely az összetartásban, boldoglétben, erkölcsben, tudományban, művészetben, szóval a nemzeti kultúrában példány képe leszen egész Európának, meg az egész világnak is.

Gyújtsuk meg a hála, a kegyelet és a hit fáklyáit e napon lelkűnkben, s rójjuk le tiszteletünk adóját glória-övezte elhunyt hőseink és kedveseink emlékezete felett mély áhítattal: hogy áldott legyen örökké emlékük, hogy áldás lengjen drága poraik felett az időknek végeiglenl

Ember! ki e sártekón életed őszére, életed fájának levélhullására nem gondolva, szembekötve s az erény utjának kontrát mondva haladsz e világon ; ki élted tengerén sajkádat nem az igazak révpartja felé kormányozod : jusson eszedbe, mig süt nyarad napja, a múlandóság s ezzel együtt a halhatatlanok hazája, — hol élted munkájának igaz jutalmára találsz majd.

Üdv az elhunytaknak !

Memento móri!

(Rád.)

Kovách Andor.

Vármegyei ügyek.

Audiencián. Őfelsége a király f. hó 21-én fogadta kihallgatáson a budai kir. várpalotában főispánunkat, Hadik Béla grófot.

A t. vármegye rendkívüli közgyűlése,

mely f. hó 24-én d. e. volt Hadik Béla gróf főispán elnöklete mellett, a legtöbb adót fizető bizottsági tagok 1902. évre egybeállitott névsorának megállapítása után a f. évi november hó 7-ik (hetedik) napjára tűzte ki a választott bizottsági tagok 1901. évi létszámában előállott üresedések betöltését,vagyis az uj bizottsági tagok megválasztásának alkalmát; egyszersmind megválasztotta az érdekelt választókerületek elnökeit is.* * — Tudni kell, hogy az újonnan választandó bizottsági tagok közül azoknak a megbízatása, a kik elhalálozás, elköltözés, leköszönés révén megüresedett tagsági helyre választatnak, tovább nem terjedhet, mint terjedett volna a bizottsági tagelődeiké; ellenben azoknak az újonnan választandó bizottsági tagoknak a mandátuma, kik

* Utasították az elnököket arra is, hogy annak idején a megválasztott bizottsági tagoknak ne csak a neveit és lakóhelyeit, de foglalkozásaikat is jelentsék be.

S zerk.

alant az anyaföld édes ölében pihenünk — eljön-e hozzánk is valaki lesz-e a mi sirhantunkon is koszorú ?

Önkéntelenül is e kérdés nyomul előtérbe; mert, fájdalom a meterializmus mai szomorú korszakában, már a remény, a hit is haldoklik. Pedig ha beköszönt a halvány gond; ha bú és bánat marja lelkünket; ha a sorsnak reánk zúdult csapásai alatt végtelen nyugtalanság érzete szorítja el keblünket: akkor a kétségbeesés ez éjjelén, a mi égő szemünk is csak egy pontot keres, mely megnyugvást szerez a léleknek, s melynek neve : hit, remény, szeretet!

Nem érezzük hiányát, mig az öröm derűje tart, de előbb-utóbb megboszulja magát, hol a tagadás veti meg lábát. Mert eljön a balsors kegyetlen órája, s a botor, ki hiú kérkedésből, vagy ál felvilágosodás kedvéért lett tagadó: űrt, mondhatatlan űrt érez magában. Hasztalan keresi jó végzete csillagát, mely őt a bánat országából a remény földjére vezesse; hiába lesi a szivén szúrt igazság buzdító mosolyát, számol magával és — elemészti magát.

*

Azért: higyjünk, reméljünk, szeressünk! És áldjuk meg drágáink halóporát!

.Pihenjetek hát hivek, jók, szerettek 1

S kiknek a föld keservvel fizete:

Hull a levél ... de az emlékezetnek

Örök zölden mosolyog ligete.*

a törvény alapján kilépő tagok helyeire lépnek be, megbízatásuk, törvény szerint, hat év időhosszára bir érvényességgel.

Jutalomdij. A földmivelésügyi kir. minister Szőcs Ábrahám lukai lakos néptanítót, a nép- könyvtári intézmény népszerüsrtése körül kifejtett közhasznú és ügybuzgó tevékenységének elismeréséül, 50 (= ötven) korona jutalomdijban részesítette és nevezett részére a sátoralja-ujhelyi m. kir. adóhivatalnál már folyóvá is tette. *

Pénztárvizsgálat. Tegnap d, e. váratlan vizsgálatot tartott a t. vármegye közpénztáraiban a vizsgáló bizottság. Az eredményt jövő számunkban fogjuk jelenteni.

Hirek a nagyvilágból.

Eduárd ángol király, hogy a bur-ángol háború mielőbb befejeztessék, tetterős újabb intézkedésekre hívta fel a hadügyi kormányzatot. A király azt akarja, hogy küszöbön levő megkoro- náztatásakor békesség uralkodjék Dól-Áfriká- ban is.

Sándor szerb király uj alkotmányt adott nemzetének. Az uj alkotmány, melyre ünnepies esküt is tett, Szerbországban életbe lépteti a két kamarai rendszert, a mi azt jelenti, hogy ezután a szerb törvényhozó testületnek is lesz felső háza, úgynevezett szenátusa.

Nikolajevics Mihály orosz nagyherceg, a cár nagybátyja, királyunk látogatására tegnap székesfővárosunkba érkezett.

De-Wett búr tábornok, az ángolok réme, kinek halálhírét költötték ismét, ól, sőt Oránzs búr államból újjászervezett had élén indul Botha búr fővezér támogatására.

A Balkán félszigeten nevezetes területváltozás várható. Oroszország beleegyezett, hogy Kréta szigete Görögországhoz csatoltassék. Ezt a megegyezést Orosz- és Görögország közt az olasz király és a fráncia köztársaság kormánya is támogatja.

Hirek az országból.

Őfelsége a király tegnapelőtt reggel Gödöllőről Budapestre érkezett és kihallgatást adott a királyi várpalotában. Azután visszautazott Gödöllőre, a hol József Ágost fhg. és neje Auguszta fhg.-nó látogatásait fogadta.

Vaszary, bíboros hercegprímás, tegnapelőtt ünnepelte esztergomi érsekké történt kine- veztetésének tizedik évfordulóját.

Vörösmarty Bé<a, igazságügyministeri államtitkár, a Kúria másodelnökévé nezezte- tett ki.

Az országgyűlés tegnap tartotta első ülését az uj választások után. Áz uj képviselőházat Csávossy Béla háznagy üdvözölte, azután a korelnök, Fahiny Teofil, vezetése alatt Budára mentek át a honatyák és a várpalota tróntermében bemutatták hódolatukat a királynak.

Az első kuruc emlék. Szép és lelkes mozgalmat indított meg Máramaros vármegye egyik szegletében. Dóiba község és környékének hazafias intelligenciája elhatározta, hogy a dicső emlékű II. Rákóczi Ferenc fejedelem vezérlete alatt 1703-ban elesett hősök jeltelenül domboruló sírját a dolhai határban díszes emlékoszloppal jelöli meg. Evégből országos adakozást indított.

Különfélék.

— Királyi adományok. Őfelsége a király, kabinetirodája utján és főispánunk közbenjárásával, Brenyó László ulics-krivai, Szankulics Bazil szécskereszturi és Szankulics László tech- nai tanítóknak, — végül özv. Soltész Károlyné t.-terebesi lakosnak 30—30 korona legkegyesebb adományt küldött.

— A reformáció emléke. Október 31-ón lesz 384-ik esztendeje ama nagy szellemi mozgalom kezdetéaek, mely átalakította a müveit világot s az emberiség történetének középkorából az újkorba való átmenetét képezte. A magyar protestáns egyházak minden évben megszokták ünnepelni e nevezetes évfordulót. De mert a protestáns vallást épp az ünnepek kevés száma jellemzi, a reformáció emlékünnepét rendszerint az évforduló előtt való vasárnap, tehát ez esztendőben ma tartják, mely alkalommal a helybeli református templomban ünnepies isten- tisztelet lesz.

— Az eperjesi püspök Ujhelyben.

Vályi János dr. az eperjesi egyházmegye gör. kát. püspöke, f. hó 24-én délután 3/i3 órakor Kovaliczky esperes titkárjával Ujhelybe érkezett, hogy főispánunknak a minap nála tett látó- Folytatás az I. mellékleten.