Zemplén, 1901. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1901-10-13 / 41. szám
r ruganyosak addig mit sem törődünk annak feltételeivel. Fokozott örömmel kell azért fogadnunk és üdvözölnünk az országos kormánynak abbeli elhatározását, hogy a közegészségügyet, s ebben az azt munkálni, istá- polni hivatott orvosokat, legközelebb államosítja, existenciájukat, mely a sikeres működés alapja, biztosítja s felszabadi- tandja őket a községek apró tirannusaitól s a községi javadalmazásnak azoktól a kele- raetlenségeitől, a mikben eleddig annyi szekatúra mellett bő részük volt. Hisszük, hogy ez az üdvös reform a nekünk oly annyira drága és becses közegészségügyet — benne az emberi életet — konzerválni fogja nemcsak, de sőt fejleszteni főképp ott, a hol eleddig semmit, avagy nagyon kevés figyelmet fordítottak arra, hogy a lélek okossága: az élet. (.Falkns.) Demeter .1 ános, nóplelkósz. Vármegyei ügyek. Rendkívüli közgyűlés. A törvényhatósági bizottság tagjait Hadik Béla gróf főispán meghívta a Sátoralja-Ujbelyben f. hó 24-én (huszonnegyedikén) cl. e. 10 órakor tartandó rendkívüli közgyűlésre, mely a bizottsági tagok 1902. évi névjegyzékét fogja megállapítani. A közig, bizottság tegnap délelőtt tartott ülésének fontosabb tárgyairól és határozatairól szóló referádánkat, minthogy az idő előrehaladt, jövő számunk fogja hozni. A törvényhatósági útadók, dacára annak hogy a f. évre előírás máig sincs, a f. évi szeptemberben elég jól folytak be. Befizettetett Összesen tőkében: 36,765 K. 73 f., késedelmi kamatban: 387 K 31 f., most több, mint a múlt évi szeptember hó folyamán, tőkében 618 K. 28 f.-el, késedelmi kamatban 4 K. 28 f.-el, Legtöbb folyt be (7037 K. 24 f.) a gálszécsi, legkevesebb (494 K.81 f.) a szinnai járásból. —Az útadó összeirási lajstromok átvizsgálásához csak akkor foghat a számvevőség, ha a kereskedelemügyi kir. miniszter a vármegye közgyűlésének válaszolt, hogy t. i. ragaszkodik-e továbbra is a 10°/o es adókulcshoz, vagy pedig, a közgyűlésből felterjesztett okoknak engedve, lcszállitja-e. az 1901. évi törv. hat. útadó kulcsát 6°/o-re. A nyugdíjalapra ügyelő választmány f. hó 10-én tartott tanácskozásán Kiimó Menyhért vm. pt.-i ellenőr folyamodását, melyben megrendelt egészségi állapotára való tekintettel nyugdíjaztatását kérte, félretette; mert a bemellékelt orvosi bizonyítványok a folyamodónak munka nem bírását nem igazolják. A zsmplénvármegyei közkórház f. évi júl.—szept. havi betegforgalmi kimutatása. Maradt ápolandó: 113, felvétetett: 166, ápoltatott: 279, elbocsáttatott: 147, meghalt: 9, a kórházban visszamaradt: 123. Ápolási napok száma: 3692. Hírek a nagyvilágból. Abdur Ráhmán, afganisztáni emir, Kelet- Ázsiának orosz és ángol részről szorongatott uralkodója, e napokban meghalt. Két fia maradt. Az egyik is, a másik is verseng a trónért voltaképp, pedig a két' herceg mögött Orosz- és Angolország a mozgatóerő. A polgárháború, mely Angliának Afganisztán felett eddig gyakorolt gyámkodását is fenyegeti, kikerülhetetlennek látszik. Oroszország és Anglia, amaz északról, emez délről, már mozgósították is hadereiket. Botha bur tábornok, kit az angolok bekerítettek, hős csapataival áttörte az ángol hadsorokat és bevonult a Zulu-földre. A buroknak ez a fényes hadi mozdulata végzetes siker kez- dele az ángolokkal szemben, a kik most már attól félnek, hogy délafrikai birtokaikat is elveszítik. A Fűlöpszigeteken, hol a háború még mindig dúl az-Amerikai Egyesült Szabad Államok és a filiüpinóknak nevezett ős lakók kü zött, a szigetek ősjlakói legújabban is jelentékeny hadi sikert arattak. Hírek az országból. Mátyás király lovas emlékszobrának alapzatát már építik kincses Kolozsvár főterén. A szobrot csak az 1902. évben leplezik le, a mikorra Őfelsége a király is megígérte látogatását. Az új országgyűlés Budapestre az ország házába f. hó 24 éré fog egybeseregleni, hogy folytassa ott, a hol elhagyta a volt országgyűlés, törvényhozói munkásságát, Sioralnök. Az új országgyűlés Képviselőháza avval kezdi meg törvényhozó munkásságát, hogy hódoló tisztelgésre megy Őfelsége a király elé a budai várpalotába. Vezetője lesz a legöregebb orsz. képviselő, ezidőszerint Fnbinyi Teofil, a soproni követ. A képviselőház az uj országgyűlésre uj elnököt választ. Eddig Apponyi Albert gróf és Hieronymi Károly volt belügyi miniszter neveit emhgít'ék elnökjelöl ekük Különfélék. — Királyi adomány. Őfelsége a király, kabinetirodája utján és főispánunk közbenjárásával, Durkoth István repejői gör. kát. tanítónak 30 korona legkegyesebb adományt küldött — Személyi hir. Seyfried József kúriai biró, a Budapest-vidéki törvényszék elnöke a a múlt héten városunkban időzött. — Kellemes meglepetés. Andrássy Sándor gróf, a homonnai kerület orsz. képviselője, a választások lezajlása után kellemes meglepetésben részesítette Varannó község közönségét, amennyiben a Varannón létesítendő kórház alapjának 1000 koronát, az iparos egyesület részére 100 K., a csizmadia-kör részére 50 K., az izr. nőegyesület részére 50 K. és igy összesen 1200 K. azaz: ezerkétszáz koronát ajándékozott. Gaál Sándor, Varannó község bírája, m dőn a fentebb részletezett összegek; átvételét a nyilvánosság előtt is nyugtatja,, egyúttal a nemes grófnak ezért a önmagát dicsérő nemes cselekedetért Varannó közönség 3 nevében is a leghálásabb köszönetét nyilván //&. — Október. A nagy természet lombját avarnak hullatja, vérét borba önti, hogy megváltsa vele a szomorú embereket. A zöld szin halaványsárgába és rikító pirosba szökik, az illat elszáll, a mámor tovaröppen és minden a nagy emlékezés ünnepére készül, melynek neve november. De még mielőtt a feledés birodalmában, az emlékezés síremlékét állítaná fel, még egyszer kitombolja magát az élet, a szunyadó, de szunyadásában is teremtő kéjre sóvárgó élet, legragyogóbb színeit rakja fel ékül az őszi ró- sákra — ezer és ezer változatban, mintha e pazar szinpompával még egyszer bizalmat akarna lehelni a haldokló mindenségbe. Hogy miért is nem ültetnek szőlőtőkét az emberek sírjára? A legszebb síremlék ez a tüzes nedvet könnyező remeke a faunának, mely évszázadokra megőrzi tüzességét a gyöngyöző borban. — És mintha népek és nemzetek története is abban a nagy ingajárásban ketyegtetné az örök élet tik-takját, a melyben a természet keble piheg tavaszi és őszi fuvalmakban — nyári hőben és téli fagyban — a közelgő vértanuk ünnepe is október hóra esik; talán sohasem is volt ősz a világon és akkor fogant meg a nagy tetmészet hangulatai között, mikor az ember ontott először embervért és a borzalmas halált felidézte a ragyogásba és virulásba. Az elhullajtott embervérből is áldás fakad, népek szabadsága és örök élete és a haldokló Pán kiömlő szive vére a bor, tán ennek a példázata. Az októberi hangulatokat toll le nem Írja soha, talán a haldokló érzi át azokat, a mikor földi pályafutását úgy fejezi be, hogy mosolyogva búcsúzhat el szeretteitől. — Ez a mosoly a haldokló ajkán — ez az üdvözlés az elmúlásban, ez a boldog emlékezés a múltra, ez a siró bizakodás a jövőbe, — ez az örökös himbálódzás az élet és múlás közt — ez az október. Deli öreg, — a ki megkívánja a halált, de örül az életnek. Az elért cél és az elért célban való örök kétkedés. (BmK.) — Uj orvos. Davidovits Jenő dr., a budapesti Szent-Rókus kórháznak volt másodorvosa, Sátoralja-Ujhelyben telepedett le. Fogad lakásán Kazinezy-utca 511. sz. alatt. — Eső. Hetek óta verőfényes, száraz idő járásban volt részünk. Gazdáink az őszieket nyugalmasan és háborítatlanul takaríthatták be. Szőlőbirtokosaink örömmel látták, mennyire fokozza a hegy levének kvalitását az érlelő napsugár. Azonban ma egy hete éjjel változás állott be Megeredtek az ég csatornái és bőségesen hullott alá az eső. Ä szántóvetők örülnek, mert az őszi vetéseknek hasznára vált, azonban a szőlősgazdákat megrémítette, mert a szőlő rothadását nagyon fokozta az eső. Az időjárást jelző szerszámoknak ha hinni lehet remélhető, hogy az esős idő megváltozik és a várva várt szüret holnaptól megkezdhető lesz. — Népmulatság Legényén. Abból az örvendetes alkalomból, hogy Dókus Ernő cs. és kir. kamarás a f. évi okt. hó 2-án az újhelyi kerület országos képviselőjévé újból megválaszF»b tatás a mellékleten. ryi futó pont marad meg, a mely alig pár pillanat alatt egészen eltűnik a kéklő messszeségben. A bojtár eleinte oda sem hede it. Hagyja hadd töltse a kedvét. Szokása már neki, hogy széles jókedvében körül nyargalássza a határt és csak akkor térjen vissza, ha acélos izmait fáradni érezve,- vérének tüze némiképp enyhült. El úgy sem marad, az első füttyszóra pedig úgy is visszatér mindjárt. Később azonban, hogy a ló a kocsi tanyák felé fordult, elkezdi visszahívni. Először rövidebb időközökben füttyent utána egyet-egyet. Később többet egymásután. Hosszút, éleset, vontatottat, a milyen csak telik erős tüdejétől. De, hogy a ló nem engedelmeskedett csak épen rúgott egyet-egyet, ha megcsapta füleit az éles hívás, nem erőlködik tovább. Abba hagyja a füttyengetést és hagyja menni. Nem káromkodik, nem mérgelődik. A meddig látja, szemmel tartja, aztán hasra vágódik és várja türelmesen, hogy mikor és milyen üzenettel tér majd vissza. Nem félti. Tudja az ott még éjszaka is a járást. Ü tanította be, hogy a ménestől a tanyáig és vissza egyedül is meg tudja tenni az utat. Szüksége van az olyan jóvérű bojtárlegénynek az üzenet hordóra Mert hát az ember csak ember. Ha tud is magának parancsolni, de a szive vágyódásának nem mindig bir ellen- állani. Ahoz még olyan derék legény is gyenge, mint ő. A nagy egyedüllétbe, ha egyszer belefészkelte magát agyába a gondolat, hogy be kéne menni a tanyára, akkor bajos azt onnan kizavarni. Úgy hívja, úgy vonzza magához az a gondolat, hogy minden ellentállás hajótörést szenved alatta. Hiába igyekszik másra gondolni, hiába igyekszik valami foglalkozással kiverni fejéből a gondolatot, nem sikerül. Nem megy a nótázás, nem megy a fütyülés, nem esik jól a pipa. Nem hallja meg a pacsirta tilinkózását, a min másszor órákig el tud gyönyörködni. Nem érdekli a közelben legelő darvak bohókás tánca, a melyet másszor egész délutánokon át meg nem un nézni. Mint a kit szemmel megvertek, órák hosszáig elfekszik szótlan mozdulatlanságban. Nézi az eget, a melynek kéklő egyformaságát még egy futó felhőcske sem zavarja, lelke pedig ott jár a számadóék Mariskájánál. Szőke haja, pici szája, gyermek arca a mágnesnél is erősebben, huzza-vonzza maga felé. Az első bojtárnak szabad a számadó lányát, a kocsi gyöngyöt szeretni, de a ménest ott hagyni még miatta sem szabad. Nyáron meg még rövidek is az éjszakák. Neki nincs ideje a leány után nézni, ha véletlenül nem találná a házban. Annak várni kell őt a tanya alatt, vagy a tanya melletti első dűlőnél, hogy mindjárt rá találjon és egy hosszú ölelés, egy pár forró csók váltása után ismét visszatérhessen a méneshez. Még igy is a virradat szokta visszavetni.* * Nagy szüksége van hát egy gyorslábú üzenet hordozóra. A nyergesnek pedig sebes vágtája van. Előhívja, felkantározza és a szárakat egy nagy göbbe köti a nyakán. Füle mellé oda tűzi az árvalányhajas bokrétáját s miután egy pár hízelkedő szóval lelkére kötötte, hogy nézzen vissza, fejét a kocsi tanyák felé fordítva útnak ereszti. Kettőt, hármat kongat még utána a karikással, aztán nyugodtan várja visszatértét. Mire a kutágas árnyéka három lépést halad, megszokott jönni a felelet. A bokréta helyébe oda van kötve a leány zsebbeli csipkés kis keszkenője. Az pedig azt jelenti, hogy a tiéd vagyok, várlak, édes csókkal, nyájas szóval egész viradatig. * Most csak azon töpreng a legény, hogy mit fog gondolni a leány, ha a nyerges lelógó kantárszárral, bokréta nélkül fog megállani az ajtó előtt. Nem-é fog valami rosszat sejteni ? Fog-é arra gondolni, hogy a ló talán elszabadult, vagy hogy az utón elvesztette a bokrétát? Nem-é fogja magát ok nélkül epeszteni addig is, mig beszélhet vele ? Es mig agyában egymást kergetik az ehez hasonló gondolatok, a kocsi tanyák felől feltűnik a nyerges. Hosszú rajtában jön. Lobogó sörénye hozzá verődik izzadt nyakához, araszos szügyit vastagon lepi a fehér tajték, lapockáján ujjnyira dagadtak az erek, fényes szőre összeesapzott a rá szállt porral, kantárjához pedig egy keszkenő helyett kettő is van kötve. Mikor egészen közel ér, meglassítja menetét. Rövid vágtában örvendező nvihogással közeledik. Fújtató orrlikain át prüszköl, fogait vicsorítva röhög, fejét kénycskedve kapkodja jobbra balra, első lábával a lépést aprózza, hátuljával ide-oda tappintgat. Aztán, hogy majszolni kezdi a feléje nyújtott sós kenyeret, mig a legény a keszkenőket oldja el a füle mellől, fejével hízelkedve dörzsölődik annak széles vállaihoz.
