Zemplén, 1901. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1901-09-15 / 37. szám
Sátoralja-Ujliely, 1901. szeptember 15. 37. (2125.) Harminckettedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 12 kor. Félévre .... 6 „ Negyedévre . . 3 „ Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 30 fill. A nyilttórben minden garmond sor dijja 40 fill. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMFLÉN-VÁRMEGYE KÖZÖNSÉGÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLET"-NEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK MIKBEN "V A. sARNA.P. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél : Minden szó után 2 fill. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 6 fill, számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyuj tátik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. Erzsébet királyné életéből. Irta: Tliomán Dávid dr.* A harangok melánkólikus zúgása jelzi széles e hazábán a szeptember 10-iki napnak szomorú jelentőségét. A nép életében gyökeret vert ájtatosság e gyászos emlékű napon lélekemelőén mánifesztálódik. A népnek apraja, nagyja elzarándokol ezen a napon Isten házaiba, a templomokba. Nem örömünnepre gyülekszik az ájtatos közönség, hanem egy véghetetlen fájdalmas esemény évfordulójának emlékére seregei egybe: imádkozni az oly váratlanul, gonosz, gyilkos kéz által körünkből kiragadott, jóságos, szeretett, imádott Erzsébet királynénk lelki üdvéért! Minden magyar ember szivében él és élni fog örökké e jóságos királyné emléke. Kiki érzi a vesztesség nagyságát és ez ébreszti benne évente e gyászünnepség megtartásának magasztos eszméjét. És mi mivel róvhatnók le jobban kegyeletünk adóját, mint avval, hogy ez évforduló napján Ővele foglalkozunk, az Ő élte folyására vonatkozó főbb mozzanatokat felelevenítjük, alkalmat nyújtván erényeivel megismerkedhetni és hazánk, nemzetünk iránt tanúsított véghetetlen vonzalmáról és szeretetéről mindinkább meggyőződhetni. Vessünk tehát visszapillantást életére. Kezdjük meg ottan, a hol bölcsője ringatott. Jóságos Erzsébet királynénk gyermekéveit Bajorországban, a München melletti Possenho- fenben, nem messze a Stahrenbergi-tótól töltötte, egy remek szép kastélyban, közel a bajorországi. Alpesekhez. Ezeket nagyon megkedvelte, keresztül-kasul barangolta. Ez növelte a vele született vig kedélyt is. A testedző mozgásokért rajongott, szerette a lovaglást, csónakozást, gyalogolást, mely kedvtelések képezték valószínűen alapját a későbben oly rendkívüli szeretettel ápolt testedző sportoknak. Erzsébet királyné édes anyja — királyunk édes anyjának testvére — Ludovika hercegnő, * Az adatokat A. de Burgh ángol szerzőnek Ro- bitsek Óiga cs. és kir. törzsorvos neje által németre fordított müvéből merítettem. Cime.- ,,Elisabeth Kaiserin von Oesterreich u Königin von Ungarn. Bletter der Erinnerung. Th. TÁRCA. Szenvedők. A szenvedőkkel én együtt kesergek, Velük jajongva száll a sóhajom . . . E búsongások közt rózsás ifjúságom Szirmát hullatva meddig él vájjon? Kegyetlen tépi gyökerét az élet, S a szél elűzi meleg illatát: E hideg szól a szivem szemfedője . . Lehelletétől el fagy a virág. Siró jajok süvöltenek körültem, Sikongva tör a szenvedés elő, Ki visszatartsa kinzó pusztítását, A hervadást: óh nincs arra erő. A szenvedők közt legjobban kesergek. Közöttük nincsen semmi vigaszom . . . Ők éltüknek sok fájó keservét: Én elvesztett szerelmem siratom. (Ungvár.) Vidor Marci. fiz oláh diák. (Történeti korrajz a szabadságharc idejéből.) Irta: Zombori Gedő. III. A Blezseny és Bucsesd között emelkedő óriás hegy lábánál hegyi patakon kis felülcsapó kiváló gondot fordított gyermekei neveltetésére, bennök a kötelességérzetet nagyban fejlesztette, mely már a gyermek Erzsébet szivében mély gyökeret vert. Vele született jószivüsóge, nem kevésbé nemes gondolkozása és helyes itélőte- hetsége, melyek oly kiváló szép tulajdonságok, hogy a későbbi időkben jóságos királyunkra nagy befolyást gyakoroltak. És noha politikával foglalatoskodni és abba beavatkozni nem szeretett: mindamellett tagadhatatlan ténynek mondhatjuk, hogy az udvari körök nemesítéséhez, valamint szeretett királyunk népszerűségéhez nagyban hozzájárult. Bámulatos volt lelkiereje, mely akkor érvényesült leginkább, mikor felséges férjével szomorú vagy sújtó eseményt kellett közölnie és az azokból folyó szenvedések elviseléséhez buz- ditóan kellett hatnia. Nagyon érdekes és felemlitésre méltó momentum az a történelmi tény, hogy jóságos királyunk, a családi politikával szakitva, nem szerződésszerű, hanem szivbeli házasságot kötött. Ludovika hercegnőnek óhaja tulajdonképp az volt, hogy idősb leányát, Helénát, láthassa az osztrák-magyar trónon; a véletlen azonban, mint gyakran történni szokott, itt is beavatkozott, tervét meghiúsította és a szív érvényesítette hatalmát! Történt pedig ez 1853. aug. hó 16-án Ischlben, hol valamint a Miksa bajor herceg családja, úgy szintén akkoron Ferenc József császár szülei is nyaraltak, velük 15 éves Erzsébet leányuk is, kit akkor egyszerűen „Lizl“- nek neveztek. Ez volt a gyermekleány első kirándulása. — Midőn egyszer rendes sétáiról hazatért és —- mint ezt rendszerint tenni szokta = Zsófia nagynénjéhez betért, kezében nagy csokor mezei virággal : ott találta unokatestvérét, Ferenc Józsefet, kit ő addig személyesen nem, csak arckép után ismert, azonnal felismert és gyermekies naivitással e szavakkal fogadta: „Grüss dich Gott Cousin“ . . , Ez a jelenet annyira hatott a „cousin“-ra, hogy ez a pillanat képezte életének forduló pontját ! Még az nap estve, mikor Zsófia főhercegnő, Ferenc József főherceg édes anyja, kirándulásra készült s fia kendőt tett a vállára, anyja karjáról gyémántos karperecét oldott le és azt súgta édes anyjának : „ezt a teánál Erzsébetnek a szalvétája alá rejtjük“ . . . Édes anyja mitsem válaszolt; másnap azonban, midőn ez rokonaimalom állott, az egyik bujtogatónak, Cipariunak, a tulajdona. Ennek a véres kezű embernek, a ki még nem rég magát Szepesinek hivatta, gyászos emlékű szerepe volt később Enyed elpusztításában. Mondják, hogy rablótársai, a zsákmány fölött összeveszve, a Kis Enyed alatti réten agyonverték. A balázsfalvi gyűlésről jövő izgatok itt gyűltek össze, ide hívták, innen küldötték széjjel azokat, a kik falukról-falukra, kunyhókról- kunyhókra jártak s azzal lázitották az értelmetlen tömeget, hogy a magyarok elkergették a császárt s kimondták, hogy álljon vissza a jobbágyság és a robot, s megbotoznak minden oláhot, a ki nem akar magyar lenni és magyar templomba járni. De ne féljenek, a császár összefogott a muszka cárral, neki adják a magyar urak földjeit, csak öljenek le minden magyart! ... A lázitók már meg'is egyeztek magok közt. Felosztották maguk közt “a magyar urak kastélyait, birtokait, sőt az egész országot. Mindnyájan „praefect“-ek (kormányzók), „decurio“-k (főispánok), „tribun“-ok (szolgabirák) lettek, s készültek szétmenni illető kerületeikbe, hogy a népet felfegyverezzék s vezessék gyújtogató, öldöklő csatákba. A bucsesdi malomba Laureaniu gyűjtötte össze a nép vezéreket és a népet. Már vért, halált üvöltött a vad nép, mikor a rozzant malom küszöbén látható lett Waducz halálsáppadt arca, s elszorult szivétől tompa hangon, mintha sírból jönne, igy kiáltott: — Testvérek ! mit akartok ? Az irtóztató zaj megszűnt, dermesztő csend váltotta fel. Laureaniu odakiáltott: val, a bajor hercegi családdal, a templomba ment, a templom küszöbén megállott, visszalépett és Erzsébet kir. hercegnőnek engedte át a belépést; ezzel lett legelőször jelezve a nagy esemény. Az ájtatosság végeztével a fiatal császár a gyermekies Erzsébetet az oltárhoz vezette és a celebráló lelkészhez e szavakkal fordult: „Wir erbitten Ihren Segen, dieszist meine Braut. (Ez menyasszonyom, kérjük áldását.) Három nappal későbben tartották meg Ischlben az udvari kápolnában az eljegyzés ünnepies szertartását. A gyermeteg kir. herceguő, mikor tudatták vele legelőször az uralkodó elhatározását, felkiáltott ugyan; „Ich bin ja noch ein Kind.“ (Hisz én még gyermek vagyok!) Mindazonáltal nagy örömmel fogadta az uralkodó ajánlatát, ki nagyon boldognak érezte magát és ezen boldogságának minden alkalommal kifejezést is adott. így, hogy példát mondjak, történt, hogy Doneli gróffal találkozott, ki 1853. évi febr. 18-án a Libényi-féle attentátom elháritója, tehát életmentője volt; e szavakkal szólította meg: „Nagyon boldog vagyok, fogadja ismételten köszö- netemet, hogy életemet megmentette.“ 1854. ápril. 24-én lett Erzsébet bajor kir. hercegnő a hatalmas osztrák birodalom császárnéja. Linzben lépett gőzhajóra, Nussdorfban szállott ki, hol vőlegénye fogadta; onnan Schön- brunnba hajtatott. A házassági ünnepségek kápráztatóan fé - nyesek voltak. Mint orvosnövendék szerencsés voltam e fesztivitások külső részeinek lefolyását szemlélhetni. Az esküvő az Augusztinusok templomában, hová ősi szokás szerint a Teréziánom- tól kiindulva nagy pompával érkezett a nász- menet, a bécsi hercegérsek közreműködésével tartatott. A fiatal császárnénak első kérése fiatal férjéhez a politikai foglyok kiszabaditása volt; 356, szabadságától megfosztott egyén nyert kegyelmet, mely ténynek az a hatása lett, hogy a nép rajongó szeretettel környezte a fiatal császárnét, mely szeretet még aképp is fokozódott, hogy az elnyomott Galícziában is a császárellenes árulást tárgyazó perek beszüntettnek. A házasság örömének emlékére az ausztriai himnuszhoz ő felsége engedelmével Szeidl Gábor János még két szép verset csatolt. — Fogjátok meg, üssétek agyon az árulót. — Borostyáni! Te vagy népemnek árúlója, megrontója, mert veszélybe akarod dobni e szegény népet nagyravágyásból; le akarsz gyilkol- tatni minden magyart bosszúból, mert nem adta szivét-kezét neked egy szép magyar leány. Ebből a célból nem megtagadtad-e, hogy rumuny vagy, nem vettél-e fel magyar nevet — Borostyáni ? Laureaniu elsápadt, ajakán elhalt a szó, itt- ött az elfojtott düh vészes morgása hallatszott, de a meglepetés vagy félelem lezárta az ajkakat. Waducz még merészebben közelébb lépett a lázitókhoz. — Mikás, nem voltál-e még 10 nap alatt Mikes s nem hizelegve kereséd-e az abrudbányai bánya-fiskálisságát ? Fennjártál az uj magyar minisztériomban s ezért a hivatalért nem igér- ted-e, hogy szétjársz a nép között és életeddel biztosítod Abrud és Zalathna épségét? Tagadd el 1 Te csak az imént őrjöngve beszéltél a magyar földesurak zsarnoksága ellen. Felhívlak titeket édes testvéreim, mondjátok meg, nem ez a zugfiskális és apja, a gőgös oláh nemes, volt-e a jobbágyok legszivtelenebb kínzója? Ott látlak Mikula ! Állj ki ide, mutasd meg kitört karodat, összveroncsolt testedet, Mikes és apja müvét. — Az már igaz — kiáltá Mikula— egy bozontos oláh-paraszt, úgynevezett „móc.“ — Nem hallgatsz el te átkozott bolond! Széttépetlek a néppel. — Aha te vagy az Prodán, az erkölcstelenségért kicsapott pap, s te emeled ellenem fe- nvegető karodat Szekeres ? Ott a „Máriászá“ kasA ííorouDíén mai *wémn ti* oldal.
